Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-03 / 259. szám
V ESTI ISKOLA — KI vette el?! NATÚRBAN Á „fesztelen" TV riport Hazajön a gyerek, odavágja a táskáját, aztán így ■zól: —• Holnapra szerezzetek nekem egy rothadt almát. — Ahá! Már jelentkeznek az Irodalmi ambíciói — kacsintok a felségemre. — És m[ a témád? — fordulok a gyerekhez, majd oktatólag még hozzáteszem: — Vigyázz! A Teli Vilmost Schiller már megírta. — Hagyd! — szól szokott közvetlenséggel a csemetém. — Szó sincs itt Teli Vilmosról, még arról sem, hogy rothadt almát akarunk ie- lőni egymás fejéről. Az élővilág órára kell. Az alma betegségeit fogjuk tanulmányozni. A válasz azonnyomban kijózanított. Igaz, hogy a rothadt alma nem tartozik a ritkaságok közé. De vajon itt, városon honnan fogja annak a negyven gyereknek a jó édes apukája beszerezni a tudományos vizsgálathoz szükséges rothadt almát, mint taneszközt. Nálunk például nincs itthon. A GYÜMÉRT- ben valószínűleg van, de közröhej tárgya lennék, ha beállítanék egy rothadt almáért. Sőt, az is lehet, hogy amíg sorbaállnék a pénztár előtt, az egészségügyi állapotomért aggódó eladók telefonálnának egy megfelelő egészségügyi intézménybe, s a kijáratnál már várna két markos legény. A rothadt almát mégis be kell szereznem, hogy natúrban vizsgálhassák. Nem is tudom hányadik osztályos korában tíz-tíz szem árpát, zabot, búzát és rozsot kellett vinnie az iskolába csemetémnek. És mindezt este nyolckor tudtam meg, hogy másnap reggelre kell. Persze gondolhattam volna, hogy ilyenekre szükség lesz, s igazán beültethettem volna az erkélyünket a szükséges növényekkel. De hiába, ez a korszerű oktatás. A gabonamagvakat is natúrban kell vizsgálni. Másnap már hajnalban keltem, s a gabona fej vásári ó vállalat kirendeltségei megkönyörültek rajtam. Meg volt az árpa, a zab és a búza is. Egy alkalommal sárgarépára és petrezselyemre volt szükség. Vertem is a fejemet, amiért könnyelmű módon nálunk gilodendron meg kaktusz burjánzik a cserepekben, ahelyett, hogy előrelátó módon petrezselymet nevelnék a virágállványon, s ezzel is szolgálnám a korszerű oktatást. Hirtelenjében fel sem tudnám sorolni, hogy mi minden kellett eddig a gyereknek, s mindez menynyibe került eddig. De a jövőre nem alaptalan a félelmem. Jó, jó, sárgarépát meg tojást azért tudok szerezni, sőt, még zabot is. De mit csinálok, ha az oktatásunk már annyira korszerű lesz, hogy például egy kókuszdiót akarnak eredetiben vizsgálni. Még ha árvalányhajat, hát egye fene, írok az Alföldre a sógoromnak, de sajnos Ghánában egy fia rokonom sem ál. Amikor még én jártam, Iskolába, maximum képeken, színes ábrákon mutatták be nekünk a tanultakat. — Bizony, bizony — sóhajtottam — én nem részesültem olyan korszerű oktatásban, mint a gyermekem. A rossz nyelvek szerint ez meg is látszik rajtam.., Baloghy Zoltán Ellentétben sokszázezer nézőtársammal én szeretem a TV-t. Igaz, hogy eléggé nyűgös a kicsike, (hiszen alig töltötte be a 10. életévét) és az istennek sem akarja tudni a rendet. Azt is elárulom őszintén, hogy van egy kedvenc műfajom, a félig egyenes közvetítés, illetőleg az interjú, amit délelőtt felvesznek, este pedig közvetítenek. Így volt a közelmúltban is, midőn a Tisza-parti „gimi” diákjaival készített riportot egy jólfésült riporter. — Nem részletezem az adást, csupán a nekem tetszőt ecsetelem. Ez a fesztelen beszélgetés volt, a gimnázium klubjában. — Olyan fesztelenül beszélgettek, hogy a szívem majd meghasadt a gyönyörűségtől. — Valahogy így: a riporter óvatosan forgatta a forgatókönyvet, amiben bizonyára a következő kérdések voltak feljegyezve, (bizonyára a végszók is) míg a kisdiákok igyekeztek tudásuk legjavát belevinni a beszélgetésbe papír és egyebek nélkül. Egy pillanat alatt lejátszódott a lelki szemeim előtt az a sziszifuszi erőlködés, munka, ami ezt a riportot megelőzte, hogy sor kerülhessen egy közvetlen hangvételű riportra. Lelkim szerint így: (szín: a gimnázium klubhelyisége, kínos pontossággal elrendezve, magnó bömbölve. Szereplők: egy db riporter, egy db forgatókönyv (fontossági sorrendben közlöm) rendező, (lehet több is.) kamera, — esetleg riportalanyok is lehetnek — tetszés szerint elhelyezve — lehetőleg úgy, hogy egymást ne takarják, szinte mértani pontossággal az asztal körül. — Rendező: a fene belé, de meleg van. Mi van? Nem tudnak leülni? (szünet) — Kezdjük! — Riporter: Várjatok nem találom a forgatókönyvet! Minden vacak megvan, ez meg nincs. Hova a fenébe, oppardon csudába tettem? — Alanyok: (megilletődve nézik az előkészületet, száj- tátva kissé). — Rendező: Már ötvenszer mondtam Akoskám, hogy a forgatókönyv állandóan nálad legyen. Ha nincs, kicsúszunk az Időből. Meg hát mit kérdezel? — Alany I.: Hát nem az iskoláról lesz szó? — Rendező: Fogja be a száját. Csak akkor beszéljen ha az Ákos magára mutat. Így ni! (Észrevétlenül felböki a fejét) Világos!? — Alanyok: (megszeppenve) Igenis! (hiába ők már csak jólneveltek). — Riporter: Megvan! (a többiek örülnek) Na nézzük csak! (magában olvasva) ...a kukoricatermelés 1965-ben... Ez nem az, ez a holnapi. Itt van! Ez az! Végre. — Rendező: Ne piszmogjatok már annyit! Sose leszünk meg! — Riporter: Kezdhetjük! — Rendező: Idefigyeljenek! Gondolják azt, hogy most itt nincs TV közvetítés, nincs semmi, otthon ülnek az anyukával, aztán elmesélik* neki, hogy m* történt az iskolába, meg minden. Ákos az első kérdést! — Riporter: Kedves Nézőink! Itt vagyunk az iskola klubjában ..........hogyan töltit ek a szabadidőtöket? — Alany II.: Az iskolai élet... — Rendező: (közbevág) Ez nem a maga kérdése. Miért nem figyel? Erre az a kis szőke válaszol. Nem lehet itt fejetlenül, fegyelmezetlenül, fesztelen beszélgetést kialakítani. Mégegyszer végszót! — Riporter: (lapoz a forgatókönyvben) aaaa szabadidőtöket? — Kis szőke: (egyszuszra) aziskolábarengetegazelfoglaltságdevanidőaszórakozásrais. — Rendező: (ingerült) nemjóját! Nem jó! Figyeljen ide. Mintha otthon lenne. Én vagyok az anyuci. Na majd elmondom, hogy mit mondjon. írja fel. Diktálom, (és elmondja, mindenkinek a válaszát.) — Rendező: Tíz perc szünet. Addig mindenki tanulja meg a szövegét. Lehet, hogy nem így van. De valahogy ez az érzet keletkezett bennem, látva a riportert amint bújja a forgató- könyvét. Apropó forgatókönyv? Nocsak. Az egy olyan könyv, amit forgatni kell. így már világos. Csak az nem mindegy, hogy adás előtt, vagy közben. Ráadásul annyi ember előtt. — a — Macska és az égéi (A Schweizer Illustrierte karikatúrája) \ A levegőben •— Csak semmi izgalom, csak a propellert cserélik (A Stern karikatúrája) LASSÚ JÁRAT (Zsoldos Sándor rajza) Kisautó a divat I. Kisautó a divat II. (A Wochen presse karikatúrái) l AZ EMBER FEZLÖDfiSE 1 —ft ■Ciliim IkÖZEPKOR. LEtÚJABB KOR (Zsoldos Sándor rajza) Zokni a kipufogón Azt mondja a fiatalasz- szony a férjének. — Muci, holnap polgári védelmi gyakorlat lesz az üzemben. Nekem korán reggel lesz fontos feladatom. Hajnali négyre a tetthelyen kell lennem. Remélem, nem kívánod, hogy gyalog loholjak ki, míg te a másik oldaladra fordulsz... — Tudom a kötelességemet, — így a nagydarab férj — ne félj semmitől. Mire felkelsz, feltankolom a motort, g percek alatt kirepítelek. Ezzel térnek nyugovóra. Már az olimpiai tv-adás végén. Másnap reggel a vekker hősies csengetése veri ki szemükből az éjféltáji izgalmak fáradtságát. A férj lóhalálában tankol, az asszonyka az alkalomra megfelelően öltözködik. Szájízesítőnek, meg hogy ne üres gyomorral induljanak, megfeleznek egy savanyú almát. Lehet, hogy a savanyú íz kijózanító és felfrissítő hatására, mindketten az indulás előtti pillanatokban ütnek a homlokukra. — Egek! — nincs az NSU kipufogóján a hangtompító. Két napja csináltatni van. Így akkorát fog szólni a motor begyújtáskor, mintha ütegnyi ágyú tüzelne a csendes hajnalban. Felver mindenkit a környéken, s joggal jelenthetnek fel bennünket csendháborításért... így a férj. — Büntetés nélkül se férne a képemre, ha magunkra haragítanánk a szomszédokat — toldia meg az asz- szonyka. — Mit csináljunk, mit csináljunk? Kínos sebességgel telnek a percek. Topognak a nagy zöld NSU körül. Mérgesen méregetik a kipufogócsc tágas, fekete torkát. — Tömjük be ronggyal! — javasolja a feleség. — Hogyne, hogy szétpukkad ion a gép! — tiltakozik a férj. — Nem tudsz inkább egy hasmáit nadrágzsebet valahol? — érdeklődik idegesen. — De... Pont ilyen alkalmakra szoktam nyilvántartani használt nadrágzsebeket! — hecceli az asszony. De szinte ebben a pillanatban felragyog a képe. — Zokni nem jó lesz? — Zseniális vagy! — ser- geti meg örömében az ember, s már robog is a ha- risnyás tarisznyáért. Pillanatokon belül a motornál terem, s fennen lobogtatva egy darab zöldmintás, szürke fuszeklit. lelkesen mondja. — Ballábast hoztam ki. A rendőr se szólhat semmit, ha meglát bennünket. Bal felől van a kipufogó. „Felszereli” a ballábas zoknit. Berúgja a motort, s az öreg szerszám olyan szép y tapintatosan mordul fel. mintha virtígli hangtompító lenne a kipufogón. Felpattannak a nyeregbe, 6 úgy „lőnek ki” a kiskapun, hogy ha csak a könyökük érné azt az újonnan festett kapufélfát, az egész kerítést magukkal rántanák. De nincs semmi baj. Még a Csokonai úton is kifogástalanul szuperál a fuszekli-hangtompí- tó... Csak a József Attila úton ijednek meg az NSU utasai. Szegény ballábas zokni. nem szokott ilyen intenzív böfögésekhez, forrósághoz, szagokhoz... Arról vették észre, hogy „Fi púk kant”, amikor a környező épületeket is megremegtetően — teliszájjal bőgött fel a motor, illetve a kipufogó. De ez már nem volt tragédia. Az indulás sikerült, az asszonyka hajszálpontosan Időre érkezett. Aztán mire hazajövetelre került sor, a Járműjavítótól a Csokonai utca végéig nagy népszerűségre tettek szert a zöld NSU utasai. Gépük akkorákat szólt, hogy gyengébb szívűek ijedten ugráltak be kapuk alá. fák mögé. Akkor könnyebbültek meg, mikor konstatálták, hogy nem ágyúlövések hangzanak, csupán egy hangtompító nélküli NSU száguld a Szűcstelep irányába... Fut, süvít, mint a rakéta és a fén vés kipufogó csőről messze hátra diadalmasan lobognak egy szét- pufogott, ballábas zokni foszlányai. Tóth IstviB
