Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-17 / 270. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. aowmbet ff. w Mitől „csende az ellenforradalom? Napjainkban esemé­nyeiben jól megfigyelhető a Nyugat antikammuTiista stra­tégiája, s az is, milyen sa­játos módon alkalmazkodnak az imperialisták a kialakult erőviszonyokhoz, amelyek _ a második világháború befeje­zése óta fokozatosain a szo­cializmus és a héke híveinek javára változtak. A nyugati stratégák az új helyzetnek megfelelően — voltaképpen a szocializmus erősödésének kényszerítő hatására — olyan politikát dolgoztak ki, amely céljaiban semmiben sem különbözik a korábbi, elsősorban a külső erőszak­ra épített elképzelésektől, de módszereiben, a módszerek értékrendjének meghatározá­sában éltésr azoktól. (Termé­szetesen a fegyveres erő­szakról, mint lehetőségről, változatlanul nem mond­tak le.) Ez a politika változatlanul a szocialista rendszerek fel­számolását, a kapitalizmus világuralmának visszaállítá­sát célozza, de ezt a fejlett tőkésországok ez idő szerint Európában nem nyílt, külső fegyveres beavatkozással, ha­nem elsősorban egy hcsz- szabb távra kidolgozott és békésnek álcázott harci tak­tika alkalmazásával, a foko­zatos fellazítással akarják el­érni. A szocializmust és a kommunizmust építő népek ideológiai, politikai, erköl­csi lefegyverzéséhez, a tár­sadalmi rend megbontásához, a szövetségi szálak fellazítá­sához fűzik reményüket. Vég­ső soron — fegyverek nélkül exportálva az ellenforradal­mat — utat próbálnak nyitni a kapitalista restaurációhoz. Ezt az imperialista politi­kát a szocialista országok már évekkel ezelőtt felismer­ték, s a legtöbb országban számottevő intézkedéseket tettek a fellazítás ellensú­lyozására, - hatástalanítására. Az utóbbi hónapok esemé­nyeinek elemzése azonban még az eddigi tapasztalatok­hoz képest is új megfigye­lésekhez vezet. Az úgyneve­zett „csendes” ellenforrada­lom módszereire, eszközeire irányítja a figyelmet. Mi is az a „csendes” ellen- forradalom? Szerves része az Imperia­lizmus világméretekben ér­vényesíteni próbált szocializ- musellemes stratégiájának. Ebben a „globális stratégiá­ban” nemcsak a jelenlegi nemzetközi helyzet követel­ményeit veszik számításba, hanem már az ellenforrada­lom exportjának „módosított kiadását” is, mert irányítói felhasználták az 1956-os ma­gyarországi ellenforradalom számukra csúfos kudarcának tanulságait. Mitől „csendes” az ellen- forradalom,? Attól, hogy nem nyílt. éles fordulattal tör céljai felé, s nem tekinti közvetlen feladatának a rend­szerváltozás. a kapitalizmus visszaél1 ításának kikényszerí­tését. Ezt csak fokozatosan kívánja elérni. Olyan folya­mat elindítására törekszik, amely végső soron elvezethet az, imperialisták által kívánt eredményhez. Ezt az elgon­dolást nagyon találóan fo­galmazta meg a nyugatnémet Rheinische Post: „Emeletről emeletre kell lebontani a kommunizmust...” Az osztályellenség ezen taktikájánál tehát az ellenforradalmi fordulat ve­szélye. nem egy eseményhez, hanem egy folyamathoz kö­tődik. E folyamat megindítá­sában az inspiráló külső re­akció, nagyon számít a tu- Tajdonképoeni végrehajtó bel­ső reakcióra; összefonódásuk a „csendes” ellenforradalom jellemző vonása. Az ellenforradalmi tevé­ken vség a párt politikájának „csendes” revízióját igyek­ezik elérni. Ezt sem frontális támadással, hanem azáltal, hogv a szocializmus ..meg­javításának” jelszavával lép iái „védelmezi” a marxiz­must «* úgynevezett wk*»­aervatfv” erőikkel szemben, nemzetközi érteleimben pedig a „jó” kommunisták oldalá­ra áll a „rossz” szocializmus­sal, „rossz” kommunistákkal szemben. Közben elhinti azt az ellenséges nézetet, hogy „jó” szocializmus az, amely megengedi az „erők szabad játékát”. Jó” kommunisták azt*, akik függetleníteni pró­bálják magukat a nemzet­közi munkásmozgalom közös internacionalista érdekeitől. Ehhez igazodik az „elmé­leti” platform is- A haladást gátló erők a „demokratikus szoci ali zmusról” beszélnek a legtöbbet, amivel azt akar­ják jelezni, hogy csak az 6 „szocializmusuk" lenne majd demokratikus, tagadva ezzel, hogy a szocializmus mint társadalmi rendszer legbelső lényegéből fakadóan minden korábbi társadalmi formánál nagyobb demokrá­ciát biztosit a dolgozó nép­nek. A „demokratikus szo­cializmus” kifejezés távol áll a helyes marxista—leninista politikai fogalomtól, a szo­cialista demokráciától, amely­nek fejlesztés« a szocializ­must építő országok való­ságos gondja, törekvése. A „demokratikus szocializmus” ikertestvére a „progresszív kommunizmusról” szóló el­képzeléseknek, ■ azokkal együtt olyan koncepciót kép­visel. amelvnek alapvonása az osztálytartalom, az osz­tói vn óz ép ont tudatos elha­nyagolása, közeledés a szo­ciáldemokrata nézetekhez. A „csendes” ellenforra­dalom sémája szerint tehát az osztályellenesség nem nyílt ellenforradalmi prog­rammal lép fel, hanem a szocializmus, a marxizmus palástja mögül zúdítja a fő tüzet a kommunista pártra. E harcmodornak megfelelően az antikommunista erők el­sősorban legális bázisra pró­bálnak támaszkodni, miköz­ben nem hanyagolják el az illegális csatornákat sem, — Mindent megtesznek, hogy a kommunista párton, a szo­cialista állam intézményein belül találjanak működési lehetőségre; legális ellenzéki pártok, csoportok szervezé­sére törekednek, felhasznál­ják a sajtót, a rádiót és a televíziót. Tevékenységükben nagymértékben igyekeznek támaszkodni — ahol ez le­hetséges — a 'párton belüli revizionista, nacionalista ele­mekre, vagyis a reviziontz- mus, a nacionalizmus nem­csak elméleti szövetségese, faltörő kosa az imperialista ideológiai diverziónak, ha­nem gyakorlati segítőtársa is. A „csendes” ellenforrada­lom külpolitikai szándékai is megfelelnek az említett meg­határozásnak: nem cél a nyílt, hirtelen éles fordulat. Éppen ezért a Nyugat nem azt szorgalmazza, hogy egyik vagy másik szocialista ország azonnal, látványosan lépjen, ki a Varsói Szerződésből, vagy a KGST-ből. Ehelyett igyekszik szembeállítani a nemzeti sajátosságokat a szo­cialista építés általános tör- vényeszerűségeivel, a függet­lenséget az azonos társadal­mi rendszerből, érdekből, célból és ideológiából fakadó eszmei-politikai elkötelezett­séggel, az általában vett szu- verénitást a szocialista szö­vetségi viszonyból eredő kö­telezettségekkel. Holott ezek a kérdések az igazság tala­ján — marxista értelmezés szerint — a szocialista orszá­gok elvi alapokon nyugvó kapcsolataiban — egyáltalán nem mondanak ellent egy­másnak. A mesterséges szem- beállítással a kommunista pártok közti bizalmatlanság szítása, a közös, koordinált politikai tevékenység meg­bontása, végső soron a szo­cialista világrendszer meg- rendítése a céljuk. Miként belpolitikai téren a pártra, úgy külpolitikai vonatkozás­ban a Varsói Szerződésre zú­dítják az össztüzet. Ebben a legfontosabb „muníciónak” az egyes tagállamok kül- és katonapolitikájának „csen­des” revízióját tartják ■ er­re építik terveiket. Mindebből látható, hogy a nyugati stratégák a „csendes ellenforradalom” győzelme egyik fontos feltételének te­kintik az adott szocialista ország kapcsolatainak szá­mottevő gyengülését a Var­sói Szerződéssel, a KGST- vel, általában a szocialista országok közösségével, de különösen a Szovjetunióval. E kapcsolatok gyengülését gazdasági behatolással is igyekeznek elősegíteni. E behatoláson azok a törekvé­sek értendők, amelyek a szo­cialista országok számára hátrányos politikai következ­ményekkel járó gazdasági érintkezést szorgalmaznak, mert a kelet—nyugati gazda­sági kapcsolatok erősödése egészében véve nem negatív jelenség, általában megfelel a kölcsönös érdekeknek. Bál a „csendes" ellen­forradalom eszközei — mint láthattuk — sokrétűek, a leggyakrabban az ideológiai aknamunkához folyamodik. Ezért gyakran azonosítják az ideológiai diverzióval, a lélektani hadviseléssel Pe­dig a „csendes” ellenforra­dalom több az eszmei kár­tevésnél, ami azt jelenti, hogy az ellene folyó harc sem maradhat meg tisztán ideológiai síkon. — Küzdeni kell ellene minden síkon és mindén arra alkalmas esz­közzel. Pálos Tamás 50 éves a Görög Kommunista Párt Has« közben, egy ItaBarta mfWtnrista rendszer terrorjának súlyát vlseílv<e ünnepli ma Görögország kommunista pártja megalakulásának félévszázadod évfordulóját A görög történelem tra­gikus fordulatokban gazdag esemé­nyei sokszor állították a görög kom­munistákat szinte emberfeletti próba­tétel élé. A történelem tanulsága • tragédiák sorozata ellenére az, hogy a Görög Kommunista Párt páratlan életerőről és megújulási készségről tett bizony­ságot. Éppen a legnehezebb helyzetek­ben mutatkozott meg az a képessége, hogy eredményesen dolgozzék az or­szág demokratikus erőinek egyesíté­séért. A második világháború idején kü­lönös erővel mutatkozott meg, hegy a görög kommunistáknak milyen mély gyökereik vannak a tömegekben, szer­vezetük és politikájuk mennyire össze­forrott a nemzeti érdekekkel és köve­telésekkel. A görög KP az 1940—41-es háborút antifasiszta nemzeti felszaba­dító háborúnak minősítette. Ellenál­lásra mozgósította a népet a támadók­kal szemben, s a párt kezdeményezé­sére jött létre a nemzett felszabadítás! front. (EAM). A kommunisták a nem­zett felszabadítás! frontba tömörült ra­dikális demokrata erőkkel együtt hoz­ták létre a görög népi felszabadító hadsereget (ELASZ), amely nemcsak a megszállók ellen vívott harcokban szer­zett katonai babérókat, hanem a kom­munisták és az EAM politikai munká­saival együtt már 1942-ben népi ön­kormányzatot vezetett be a felszaba­dított területeken! A második vilá^iáfcorú végén éppen ez a nagyszabású katonai és társadal­mi-politikai siker indította arra előbb az angol, majd az amerikai interven­ciósokat, hogy Görögországban meg­semmisítsék az ellenállási mozgalom időszakában kiharcolt vívmányokat. Az intervenció a görög néptömegek ellen­állását váltotta ki és polgárháborúba torkollott, amely 1949-ben a forradal­mi erők vereségével végződött, KöZbetn a Görög Kommunista Pártol 1947 végén törvényen kfvüj helyezték, majd 1949 után teljes erővel ráncba- zedett a reakciós terror a párt bárso­nyén körülmények között 1» mindössze két év alatt sikerült létre­hozni az Egyesült Demokratikus BaJ ■ oldalt (EDA), amely a kommunistáká, a szocialistákat és az ország követke ■ zetesen demokrata erőit egyesített í soraiban. Az EDA tizenhat esztendeig műkf - dőtt legális pártként Görögországba: u Tevékenysége — és a soraiban aktíva J. dolgozó kommunisták munkája — u- mét átformálta Görögország politika 1 képét. Erős népi és demokratikus ma gálám jött létre az országban. E z szembeszállt a reakció politikájával < s nagy éleslátással figyelmeztette két í: ben is (1964 ószén és 1965 tavaszál l) az ország polgári vezetőit a militi„ rista államcsíny fenyegető veszélyére! A görög nép és a demokrattki b mozgalom egészét azonban a fasisz a puccs mégis váratlanul érte és súly« veszteségeket okozott. A legsúlyosai b csapások a kommunistákra zúdulta i. Mégis már 1967 májusában a göri g kommunisták tevékeny részt vállalti k a diktatúra elleni Hazafias Front k t- reihozásában. A Görög KP Közpoir ti Bizottságának legutóbbi plénuma hang­súlyozta: „A Hazafias Front megái i- ldtása pozitív lépés. A Görög Kommu­nista Párt úgy véli: minden párt, mi it- den politikai vezető, minden demek- ratikus erő legfőbb nemzett kötelessé­ge, hogy félretegyék nézeteltéréseik st, fokozzák és egyesítsék erőiket a közös harci program végrehajtására”. Enn ;k a politikának a szellemében jött lé re a közelmúltban megegyezés a Hazaf as Front és a Nyugat-Európában te' é- kemykedő Pánhellén Felszabadít isi Mozgalom polgári orientációjú erői I ő- zöfct, amelyek élén a napokban sir hunyt utolsó törvényes görög mini a- terelnök fia, Andreasz Papandreu liDL' A Görög Kommunista Párt helyesléséi fejezte ki a Rómában aláirt egys -g- okmány célkitűzéséivé!. Görögország hoanntumlrta harcé eb! nehéz politikai illegalitásban, legjoiib-1 Jalk közűi sokan börtönökben és kié- centrációs táborokban élik át párt; uh születésiének ötvenedik évfordulóját. A történelem azonban már ítélt: nfc tea olyan terror, amely Jd tudná tépni a sokat szenvedett görög földből 4 ke ®- BKHústa mozgalom gyökereit! Amerikában csak egy párt van: a pénzmágnásoké Néhány család tartja zsebében as egéss országot J4z átlagamerikainak ke­vés politikai szabadsága van, annyi a vagyona, mint egy latin-amerikai gauchónak, s jogai az 1789 előtt élt fran­cia polgár jogaival egyen- löekf’ — írja Ferdinand Lundberg amerikai egyetemi tanár az USA valódi tár­sadalmi-politikai és gazda­sági berendezésérőL „Az < Egyesült Államok inkább hasonlít egy latin-amerikai banánköztársasághoz, mint egy olyan országhoz, amely­ben mindenkinek egyenlő jó­sai és esélyei vannak” — ál­lítja a tanár. A pénzmágná­sok, a nagyiparosok és tőké­sek juntája felosztotta egy­más között a nemzett va­gyont, irányítja a gazdasági és politikai életet A világ leggazdagabb or­szágában — amely a magas életszínvonallal az európaiak és ázsiaiak ezreit vonzza — a jólét éppúgy a kiváltságo­sok joga, mint Latin-Ameri- ká mezőgazdasági államai­ban. A nemzeti vagyon két­harmadát a lakosságnak 2,7 százaléka tartja kezében, a termelőeszközök legjelentő­sebb része mintegv 200 000 kapitalista tulajdonában van. Rockefellereket 350 ember szolgálja ki Mégis, milliók büszkék ar­ra, hogy amerikai polgárok, noha 6,4 millió család hitel­ből él és a lakosság 50 szá­zaléka képtelen valamit is megtakarítani keresetéből, sőt ez gyakran a megélhe­téshez sem elegendő. Ä 626 797 magánvállalkozó — a lakosság 1,3 százaléka — azonban valóban élvezi a pénz adta örömöket: évi jö­vedelmük — az adó és más járulékok levonása után — mintegy 25 000 dollár. A munkások, alkalmazottak, földművesek egyötöde- ezzel szemben évente alig keres meg 1500 dollárt. A családok egyharmadának évi átlagke­resete 12 500 dollár, tehát aránylag szegények.. Tanítók, tanárok, rendőrök, tűzoltók, tisztviselők kénytelenek éj­jel pincérnek, taxisofőrnek vagy éjjeliőrnek felcsaoni, hoSv javítsanak anyagi hely­zetükön. Az amerikaiak maroknyi csoportja azonban keleti kénvúr módiára él. Nelson és Winthrop Rockefeller kő­olajmilliárdosok például az angol gyarmatosítók korában épült New York-i kastélyuk­ban nőttek fel, 350 alkalmas­zott szolgálta ki őket. Georg és William Cecil, a V ander- bilt örökösök, egy észak-ka- rolinai, 250 szobás rene­szánsz palotában laknak. A Du Pontoknak két tucat kas­télyuk van Delawere szövet- tégi államban. Lundberg tanár szerint mintegy 200 amerikai család olyan gazdag, hogy képtelen pontosan felmérni vagyonát. Részvényeik tömege nem­csak mesébe illő életet tesz lehetővé számukra, hanem általa befolyásolják úgyszól­ván az egész ipart. A Du Pont család 7,5 mil­liárd dollár értékű gyáripari részvények birtokában az USA-ban és úgyszólván mindén nyugati országban kizárólagos joggal szabja meg a General Motors autógyár és az E. J. Du Pont de Nemours nevű vegyipari óriásvállalat és leányvállala­tainak kereskedelmi politi­káját. Az 5 milliárd dollár vagyonú Rockefeller család ellenőrzi a hat legnagyobb kőolajvállalatot, többek kö­zött a Standard Oil of New Jerseyt (Esso) is. A Mellon- klan befolyásolja a Gulf Oil, Alcoa és Koppers Uni­ted konszerneket, a cleve­landi Cyrus Eaton pedig bá­nyák. acéltrösztök, vasútvál- lalatok és egy kereskedelmi flotta tulajdonosa. Eov Ggves milliomosnak sohasem kell adót fizetnie .,Úgyszólván minden nagy­vállalat a pénzmágnások ke­zében van A 200 legnaayobb amerikai vállalat közül 122 fölött — részvénytöbbsége alapján — egy ember, vagy egy család uralkodik” — írja Lundberg. Ez a „pénzklub” az USA titkos politikai bi­zottsága. Mintegy 30 millió munkást és tisztviselőt fog­lalkoztatnak, pénzelik az egyetemeket és iskolákat, az újságok, a rádió és tévé-ál­lomások többsége az övék. S ők a szürke eminenciások a pártokban is. Amerikában tulajdonképpen egy párt uralkodik: a pénzmágnásoké. A demokraták és a republi­kánusok csak egymással ve­télkedő csoportok, amelyek­nek közös célja megőrizni és kihasználni pénzelőiket. X pártkasszákat agya Ál Amerika mágnásai töd t£b meg. Ért azonban nem c to­pén politikai becsvágy >51 teszik: hozzájárulásukat ae- fektetésnek tekintik. 1 Á zárt korba nem lehet beiutni S igazuk van, mert eá jövedelmezőbb a legérté ke­sébb értékpapírnál is. C sala a XVIII. század francia ne­mesei élveztek olyan adó és más engedményeket, n tint ma az amerikai pénzke szt. Egy 7000 dollár évi jőve lei- mű munkás adója 1282 tol­lár A már amúgy is ga: dag spekuláns viszont, aki te­gyük fel ugyanennyit ktres egy év alatt a börzén^ m nd- össze 626 dollárt fizet adó fejében. Ha pedig pénzét kő­olaj vállalatba vagy állampa­pírokba fekteti, még az osz­talék és kamat után sem kell adót fizetnie. A vékony- pénzű kisemberek fedez k a hiányt. A kapitalisták'j 5ve- delme adómentes, ha v jból befektetilí. „Egy ügyes milliomo nak életében sohasem kell időt fizetnie” — írja Lundbe: 'g. Ma azonban senki sem alapíthat jövedelmező v illa­latot. A kezdményezés is a kemény munka nem elegen­dő. A computerek, a ion- szernek rengeteg pénze meg­hiúsítja érvényesülés iket Évente mintegy 12 000 i jon­nan alapított vállalat négy tönkre. „A milliomos ma k iros- székben ülve jut vag\onA- hoz — a végrendelet ] elol­vasásakor. A pénzariszti ifcrá- cia zárt kört alkot. akA csak az európai felső tlzezei ” —■ írja Ferdinand Luru .berg egyetemi tanár. ODeer Spitt«! t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents