Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. október 12. I Újabb ostrom a Hold ellen Dubcek beszéde Pénteken délelőtt a flori­dai Cape Kennedy kísérleti telepről az első olyan Apol­lo típusú űrhajót lőtték fel, amelyben amerikai űrhajó­sok tartózkodtak. Az Egye­sült Államok ezzel az űr­hajóval akar embert eljut­tatni a Hold felszínére lökések megnehezítik vagy lehetetlenné teszik a rajtot. Az előkészületek során nem volt jelentősebb fennakadás és a három űrhajós órákkal a rajt előtt helyet foglalt az űrkabinban. A hordozórakéta két foko­zata a terveknek megfele­közlési paranccsal beindítot­ták a második fokozat féke­ző rakétáit és az űrhajót másfél méterrel a második fokozat elé vezérelték. A kötelék repülés mintegy 15 percig tartott. Ezt követően az űrhajó fokozatosan eltá­Walter Cunningham és Walter Schirra (jobbra) az Apollo—7 űrhajó utasai a fel­szállás előtt. — (Rádiótelefoto.) 1970-ben. Az űrhajó ezúttal nem viszi magával az úgy­nevezett Hold-jármű vet, azt a berendezést, amellyel két űrhajós a Hold felszínére akar majd leszállni: A kí­sérlet célja az űrhajó és a szállítórakéta főbb berende­zéseinek működés közben történő kipróbálása. Az űr­hajó a kilövés után elválik a hordozórakéta utolsó foko­zatától és az űrhajósok szá­mos kísérletet hajtanak végre: Mint emlékezetes, az Apollo űrhajó kabinjának hibái következtében a múlt évben három amerikai űr­hajós vesztette életét. A ka­bint most teljesen átalakí­tották és ellátták különbö­ző mentőberendezésekkel. Az amerikai tudósok remélik, hogy a kísérletek során a berendezések alkalmasnak mutatkoznak a holdrepülés végrehajtására. A három­személyes űrhajó a tervek szerint október 22-én a reggeli órákban száll le az Atlanti-óceánra. Az Apollo—7 űrhajó rajt­ja kitűnően sikerült, a ko­rábbi szakaszban a meteoro­lógusok attól tartottak, hogy az időnkénti erős szál­lóén működött és az űrhajót pályájára állította. Az űrha­jósok első jelentései sze­rint a rajt nem okozott számukra nehézséget és egész idő alatt figyelemmel kísérték a berendezések működését. A hírközlés a houstoni központ szerint az első percekben kiváló mi­nőségű volt. A központ közlése szerint az űrhajó kilövése után mintegy 10 perccel pályára állt. A pályaadatok megfe­lelnek az előre tervezettnek. Schirra az út első szakaszá­ban a második fokozatra szerelt kis irányító rakéta fúvókák segítségével korrek­ciókat hajt végre a pályán. Az Apollo—7 amerikai űrhajó, fellövése után két óra 55 perccel a terveknek megfelelően levált az indító rakéta második és egyben utolsó fokozatáról. A leválás előtt az űrha­jósok, kipróbálták az űrha­jó kézi irányító berendéseit. Eközben az űrhajó éppen Ausztrália fölött haladt el. Az űrhajósok a leválás után végrehajtották az első közelítési műveletet. Táv­volodott a második fokozat­tól. A 11 napig tartó repülés alatt az űrhajósok minden­napos menüként sűrített és fagyasztással víztelenített táplálékot vesznek maguk­hoz; Jelentős újítás: az Apollo —7 legénysége vízben old­hatja fel a sűrített táplálé­kot és egy melegítőkészülék segítségével a víz hőfokát 65 fokra is hevíthetik. Az űrhajósok közben szomjukat egy pisztolyra emlékeztető berendezés se­gítségével csillapítják. Ezt a szájnyílásukba helyezik és lenyomják a folyadék áram­lását szabályozó gombot. — Egy műszertábla közben pontosan mutatja a lenyelt víz mennyiségét. A legénység által fogyasz­tandó vizet az űrhajósok sa­ját maguk állítják elő há­rom elem segítségével, — amely a hidrogén és az oxi­gén vegyítésével szolgáltatja a szükséges energiaforrást A Prága IX. kerületében lévő Tesla-gyárbain pénteken délután i a kerületi üzemi pártbizottságok elnökei és funkcionáriusai előtt Ale­xander Dubcek, a CSKP KB első titkára számolt be a je­lenlegi politikai feladatokról és helyzetről. Alexander Dubcek beszé­dében hangsúlyozta, hogy Moszkvában a kölcsönös ér­dekek alapján tárgyaltaik. Át­tekintették a korábbi tárgya­lások eredményeinek végre- hajását. Mutatkoznak, ezen a téren eredmények, de még sok mindent meg kell olda­ni az ország életének teljes konszolidációja és a szocia­lista közösség országaival fennálló kapcsolatok terén — mondotta. ' Dubcek a továbbiakban hangsúlyozta, hogy „a visz- szatérés a január” előtti helyzethez számításba sem jöhet. Megemlítette, hogy az SZKP támogatja a CSKP Központi Bizottságának ja­nuári és főként májusi ha­tározatait. A január utáni időszak ne­gatívumaival foglalkozva a CSKP KB első titkára meg­állapította, hogy „a szocia­lista demokráciát egyesek li­berálisan értelmezték és ma­gyarázták. Megfeledkeztek arról, hogy a demokrácia felerősséget igényel, hogy a társadalomnak meg kell aka­dályoznia a szocialista fejlő­dés társadalmi érdekeivel ellentétben álló magatartást, mert ellenkező esetben tér nyílik a törtetők számára. Ezt a funkciót akarták be­tölteni a 231-es klub szerve­zői — hangoztatta, majd hozzáfűzte: „Egyesek a pár- tonkívuliek klubjának, mint ellenzéki politikai erőnek a kialakítására törekedtek, má­sok a jobboldali szociálde­mokráciát akarták feltámasz­tani és ilyen csoportok kezd­tek hatni a sajtóban is”. Mint Dubcek mondotta, e megnyilvánulások ellen a Központi Bizottság áprilisi és májusi ülésén is felléptek. „Sajnos egyes esetekben az elfogadott-határozatokat nem sikerült megvalósítani és egyes kommunisták felelős­ségérzetének hiánya felesle­gesen bonyolította a helyze­tet. Ebből a jövőre vonatko­zóan le kell vonni a követ­keztetéseket’” jelentette ki. „A január utáni fejlődést kifejezetten szocialista-elle­nes erők is kihasználták — hangsúlyozta. Olyan erők is felléptek, amelyek a szocia­lizmussal nem tudtak meg- békülni, s 1948 februárjáért revansot akartak venni. A párt tevékenységének átérté­kelését ,a lenini normák kö­vetkezetes megvalósítására irányuló törekvést egyesek ürügyül használták fel a párt egész munkájának be- feketítésére. A jövőben nem szabad megengedni — hangsúlyozta Dubcek —, hogy a szocialis­taellenes erők a fejlődés hiányosságait a maguk javá­ra kihasználják. „Kiemelte: a szocialista állam politiká­ja nem elszigetelt a szocia­lista erők harcától, amelyet az imperializmus és a hábo­rú veszélye ellen vívnak. A DNFF tájékoztató irodát nyit Párizsban Pénteken délelőtt a fran­cia fővárosba érkezett Pham Van Ba, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front külügyi bizottságának tagja és Ha Thannh Lám, a DNFF másik képviselője, hogy a közeljövőben megnyissák Párizsban a felszabadítási front tájékoztató irodáját. Fogadtatásukra a Le Bour- get repülőtéren megjelent Mai Van Bo, a Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi főmegbízottja, vala­mint Ha Van Lau ezredes, az előzetes béketárgyaláso­kon résztvevő észak-vietna­mi delegáció helyettes veze­tője. Pham Van Ba a sajté képviselőivel közölte, hogy irodája rendszeres tájékoz­tató közleményt fog kiadni a DNFF tevékenységéről. — Elmondotta, hogy három hó­nappal ezelőtt távozott Vi­etnamból, s franciaországi utazása előtt egy hónapol Moszkvában töltött. — A DNFF külügyi bizotságának tagja kérdésekre válaszolva kifejtette: „ a délvietnami szabadságharcosok ügye jói áll, hiszen máskülönben nem nyílna mód arra, hogy tá­jékoztató irodát nyissanak a francia fővárosban”. Az iroda megnyitásához a francia kormány már 1966. szeptemberében hozzájárult Ez lesz a hazafiak első hi­vatalos képviselete nyugati országban. A DNFF —mint ismeretes — hazánkban is képviselteti magát Repülőszerencsétlenség Prága közelében Örült a parancsnoki hídon Arnheiter kapitány hőstettei Pénteken nem sokkal a start után szerencsétlenül járt a csehszlovák légitár­saság IL—14-es repülőgépe, amely 16,14 órakor szállt fel a Prága melletti Ruzyne-i repülőtérről a szlovákiai Pöstyén felé. A feltevések szerint a gépnek 37 utasa volt Befejeződött a NÁTO-hadügyminiszterek értekezlete Pénteken befejeződött Bonnban a NATO úgyneve­zett nukleáris tervező-cso­portjának értekezlete. A hét NATO-tagállam képviselői­ből álló konferencia részt­vevői rövid záróközleményt adtak ki. A közleményben egyetlen — bonyolultan fo­galmazott — mondat utal csupán a tanácskozás cél­jára. Eszerint a hadügymi­niszterek „tanulmányozták az elért haladást” azokban a tanulmányokban, amelyek a nukleáris fegyverek tak­tikai bevetésével kapcsola­tosak — ez részét alkotja a NATO-stratégiának, amely­nek célja egy támadás ru­galmas visszáverése hagyo­mányos és nukleáris fegyve­rekkel. A közlemény han­goztatja, hogy a résztvevők utasítást adtak az e terüle­ten elvégzendő munka meg­gyorsítására, s elhatározták, hogy legközelebbi értekez­letüket 1969 májusábant tartják meg Londonban. Lezárták a kongói határt Pénteken hivatalosan le­zárták a Kinshasai Kongó és a Brazzaville-i Kongó közötti határt. Az intézke­désre azután kerül sor, hogy a két ország között Mulele halálraítélése és kivégzése miatt megromlott a viszony. A diplomáciai kapcsolat megszakításának bejelenté­sekor Ngouabai, a Brazzavil­le-i Kongó forradalmi nem­zeti tanácsának elnöke em­berrablással és kalózkodás­sal vádolta Kinshasát. A két ország határa legutóbb 1964-ben volt lezárva, ami­kor a határt képező Kongó folyón több mint egy évi szünetelt a forgalom. Külsőre nem látszott rajta semmi különös. Olyan volt, mint az átlagos amerikai tengerésztisztek: határozott, céltudatos, nyakkendője min­dig szabályosan megkötve Szerette a whyskit és a jó szivarokat Egy sor kitünte­tés tanúskodott katonai ér­demeiről. A 43 éves Marcus Aurelius Arnheiter társa­ságban gyakran emlegette híres nagyapját — bizonyos Louis von Arnheiterh a repülés német úttörőjét. — Csak sokkal később derült ki az Amerikai Haditenge­részeti Minisztérium archí­vumából, hogy ilyen nevű repülő-úttörő sohasem léte­zett. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Az érdemes tengerész 1965. decemberében a hawai Pearl Harbor-i amerikai tá­maszponton átvette a „Van- ce” nevű romboló parancs­nokságát. A beiktatás után az új kapitány első tényke­dése az volt, hogy kicserél­tette a lakosztályához tarto­zó WC-csészét. Ragaszko­dott, hogy az új csésze fe­hér színű legyen, mert az eredeti fekete színű „bántot­ta szépérzékét”. Ezt köve- tőleg jelentette, hogy a Vance romboló harcra kész. A vietnami térségbe irányí­tották. Azt a feladatot kapta, hogy partmenti őrszolgála­tot végezzen, a halászcsóna­kokat, dzsunkákat ellenőriz­ze, nem csempésznek-e fegy­vereket a partizánoknak. Ez a feladat azonban nem elé­gítette ki a harcias kapi­tányt, és hamarosan kidol­gozta saját haditervét. A ha­jó egyik motorcsónakja ál­landóan a part közelében körözzön — csalétekként a partizánok számára. Ha az ellenség a csónakra, támad, a háttérből feltűnik majd a Vance és a szabadságharco­sok állásait a parton szét fogja lőni. önkénteseket próbált toborozni a legény­ségből a motorcsónak szá­mára. Minthogy önkéntes jelentkező nem akadt, ő je­lölte ki az „önkénteseket”. Útban Vietnam felé „har­ci diétát” rendelt el a le­génység számára: túróból, kókuszvajból és gyümölcs­zseléből. A matrózoknak égett ugyan a gyomruk, de tudomásul vették a „külön­leges felkészítést”. A hajó négy hét múlva érkezett a vietnami partok­hoz és a legénység nem kis nyugtalansággal állapítofla meg, hogy a kapitány min­denütt partizánokat vélt föl­fedezni. A dzsunkák ellenőr­zése helyett, amelyekre pa­rancsot kapott, a zárt had­műveleti területre hajózott. Elhatározta, hogy beavatko­zik. „Az én helyem ott van, ahol harcolnak” — mondo­gatta. Pedig az elhagyott, homo­kos parton rajta kívül sen­ki sem látott „ellenséges ál­lásokat”. Arnheiter mégis elrendelte, hogy a partot tűz alá kell venni. Az értel­metlen akció után így je­lentett a főparancsnokság­nak: „Már az első lövéssel megsemmisítettünk egy el­lenséges állást”. Arnheiter a jelentését elküldte a sajtónak is, mellékelte hozzá az élet­rajzát. Néhány nappal később a kapitány ismét gyanús moz­gást észlelt a parton. Löve­tett. „Visszalőnek!” — álla­pította meg. S a tüzelést csak akkor szüntette be, amikor a parton már sem­mi sem mozgott. Partraszáll- tak, s megállapították az eredményt: a gránátok két tyúkot lőttek szét. Ismét ment a hadijelentés, mely szerint a Vance romboló Arnheiter parancsnoksága alatt ellenséges állásokat semmisített meg. A tisztek és a legénység egyre nagyobb aggodalom­mal figyelték a kapitány különös viselkedését, de nem kockáztatták meg az ellenállást, mert hisz ezt a tengerészeti törvények szi­gorúan tiltják. Két hónap múlva a felső parancsnok­ság ellenőrzésekor megálla­pították, hogy a hajó le­Egyenlítői Guinea független Október 12-én elnyeri füg­getlenségét az Egyenlítői Guinea néven ismert spa­nyol gyarmat. Ezzel megszü­letik az afrikai földrész 41. független állama. ☆ Egyenlítői Guinea Közép- Afrika nyugati részén fek­szik. A Guineai-öböl part­ján, a szárazföldön 2600 négyzetkilométer kiterjedésű. 193 377 lakosú Rio Muniból és a 2034 négyzetkilométer nagyságú és 70 000 lakosú Fernando Pói szigetből, vala­mint összesen 63000 lakos jogfosztott és tényleges rab- szolgasorsban él. Az orvosi el'átás rendkívül gyenge, 8000 lakosra jut egy orvos és 1000 lakosra egy kórházi ágy. A terület fővárosa. San*a Isabel Fernando Póo szige­tén van. 37 000 lakosú város­ka, egyben a spanyol főbiz­tos. Pedro hattore Alcubierre székhelye. Egyenlítői Guinea három európai és három af­rikai lakossal képviselteti magát a spanyol Cortés-ban. Egyenlítői Guineában három párt működik: a Guinea Nemzeti Egységmozgalma (MUNGE), a gyarmatosítók­kal együttműködő Keresz­tényszocialista Párt. az Egyenlítői Guinea felszaba­dítási mozgalma (MLGE) mérsékelten ellenzéki párt, és az „Egyenlítői Guinea Né­pi Eszméje” elnevezésű moz­galom, mely 1963-ban ala­kult. Egyenlítői Guinea elmara­dott agrárország, kedvezőt­len éghajlattal. Ültetvényes gazdálkodást folytatnak, fő­leg Nigériából verbuvált munkásokkal. Az ültetvénye­ken kakaót, kávét, banánt, pálmát, gyapotot, cukorná­dat, és dohányt termelnek. 1965-ben az ENSZ-közgyű- lés 20. ülésszakán határoza­tot hoztak Egyenlítői Guinea függetlenségéről. A határozat végrehajtását a spanyol kor­mány hosszú ideig szabotál­ta, s csak újabb ENSZ be­avatkozásra mutatkozott haj­landónak a függetlenség megadására. Ez év augusztus 11-én népszavazást tartottak. A szavazás eredményeként Egyenlítői Guinea 1968. ok­tóber 12-én elnyeri függet­lenségét génysége és tisztjei „dep­ressziós állapotban vannak”. A hadbírósági tárgyaláson derült ki később, hogy a kapitány a legénységet ál­landóan nyugtatószerek sze­désére kényszerítette, úgy, hogy már szinte beszámít­hatatlan állapotban voltak. A parancsnokság vizsgálatot rendelt el. Mielőtt azonban az eljá­rást megindították volna, Arnheiter kapitány még egy haditettet kívánt végrehaj­tani. Parancsot adott, hogy egy — a közelben cirkáló állítólagosán kínai tenger­alattjárót süllyesszék el, ha kell, akár atomtöltetű raké­tával is. Egyik tiszt figyel­meztette, hogy ennek az akciónak beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek, mi­re Arnheiter kijelentette: „Egyelőre én vagyok a ka­pitány!” Szerencsére nem bukkantak a tengeralattjá­ró nyomára. Néhány nappal később, — pontosan 99 nappal a pa­rancsnokság átvétele után — a kapitányt rádióparanccsal Saigonba rendelték. — A hadbíróság Arnheitert be- számíthatatlannak minősítet­te, és azonnal leváltotta. Eddig a történet, amely­ről a Stern című nyugat­német képeslap számolt be. A dolgot talán ezzel le is zárhatnánk. De óhatatlanul felmerül a kérdés: az embe­riség érdekében nem kelle- ne-e előbb megvizsgáltatni az arnheiterek elmeállapo­tát, mielőtt az atombombát rájuk bízzák. Gáti István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents