Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-12 / 240. szám
1968. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP fi VITA a szövetkezetekről A Társadalmi Szemle februári számában jelent meg Erdei Ferenc „A szövetkezetek elméleti kérdései” című vitaindító' cikke, amelynek gondolatébresztő megállapításai nyomán a párt elméleti és politikai folyóiratában izgalmas vita alakult ki. Az érdeklődést jelzi a febráur óta megjelent 19 hozzászólás, amelynek némelyike kisebb önálló tanulmánnyal is felér. Vitaindítójában Erdei Ferenc a szövetkezetek népgazdasági jelentőségéről szólva megállapította: „...az összes keresők száma kereken egy- harmada (33.7 százaléka) a szövetkezetekben dolgozik, a szövetkezetek a nemzeti jövedelem 22.2 százalékát, tehát kereken egyötödét állítják elő... Ha népgazdasági ágak szerint nézzük az arányokat, akkor a következő a kép: az illető ágazat összes keresői közül a szövetkezetekhez tartozik a mezőgazdaságban 74.7 százalék, a kereskedelemben 26.1 százalék, az iparban 9.6 százalék, az építőiparban 11.5 százalék, a különféle szolgáltatási tevékenységben 8.3 százalék. A nemzeti jövedelem előállításában pedig így alakul a szövetkezetek részesedése: mezőgazdaság 63.7 százalék, kereskedelem 41 százalék, ipar 6.2 százalék, építőipar 8.6 százalék”. E tények alapján méltán hangsúlyozza Erdei Ferenc a szövetkezeti szektor népgazdasági fontosságát és kimondja: elérkezett annak az ideje, hogy napirendre tűzzük a szövetkezetek legfontosabb elvi kérdéseinek tisztázását, igyekezünk azokat tisztultabban és határozotab- tíen megfogalmazni. A vita élénkségét és egyúttal a téma időszerűségét bizonyítja az az ellenvélemény, amelyet dr. Halasi László fejt ki hozzászólásában — (Társadalmi Szemle 1968. áprilisi száma). Szerinte indokolatlan a szövetkezeti elvek kidolgozásának fordulatairól beszélni, mert azok a marxizmus—le- ninizmus klasszikusai által már adottak és mindössze a meglévő elmélet helyes gyakorlati alkalmazásáról lehet szó. A vitázók közül többen Is érintik ezt a témát és Erdei Ferenc álláspontját tartják elfogadhatónak. Ugyanilyen értelemben fejti ki véleményét a Társadalmi Szemle — októberi számában megjelent hozzászólásában Nyers Rezső. Megállapítja, hogy a tudományos szocializmus elmélete, Marx, Engels, Lenin gondolatrendszere ma is korszerű elméleti alap, mert helytálló eligazítást nyújt a társadalom fejlődésének alapvető kérdéseiben. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tudományos szocializmus megalkotói a maguk korában még nem ismerhették fel és nem elemezhették a mi korunk megannyi problémáját. Ezért fejti ki Nyers Rezső azt a véleményét, hogy ma, amikor a szocializmus alapjai már állnak, csupán klasszikusaink öröksége már nem elég. „Bizonytalanság származik abból, ha elméletünk csak a múltunkat tisztázza, de csak felszínesen határozza meg a szövetkezetek mai társadalmi szerepét és nyitva hagyta jövőjüket... ezért a hozzászólók többségével együtt én is azt tudom ajánlani, hogy a klasszikusok gondolati alapjait megőrizve, bátran kutassunk csak, vitatkozzunk és alkalmazzunk új elméleteket, ahol ez szükséges”. A lenyeges vonása a vitának az állam és a szövetkezetek közötti viszony tisztázásának felvetése. Általános társadalmi és gazdasági fejlődésünk, de különösen a gazdaságirányítási reform újabb, az eddigiektől eltérő körülményeket teremt, illetve a fejlődésnek megfelelő követelményeiket állít például a jogalkotás elé. Ezt fejezi ki dr. Nagy László hozzászólása (Társadalmi Szemle 1968. 4. szám), amelyben taglalja az állami irányítás szerepét, és módszereit. Megállapítja, hogy az irányítás egyik eszköze a szövetkezetek működési kereteit megszabó jogszabályalkotás, a másik pedig a gazdasági ösztönzők útján való befolyásolás. Azt is kimondja, hogy az állami irányítás közvetett eszközökkel érvényesülhet és célja nem az egyes szövetkezetek feletti gyámkodás, hanem az össztársadalmi és a szövetkezeti érdek összhangjának biztosítása. Szükségesnek tartja azt is, hogy az állam és a szövetkezetek viszonyát nemcsak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek esetében, hanem a szövetkezeti szektor valamennyi ágában általános érvényű elvi alapon tisztázni kell. A szövetkezetekről folyó elméleti jelentőségű vita — már az eddig megjelent írások megítélése alap- . ián is — nagy segítségére lehet a szövetkezeti gyakorlatnak. Ezért hasznos lenne a vita anyagát külön könyvben is megjelentetni. Horváth László de sok rongy foglal helyet még a szekrényekben is. most Érdemes takarítást rendeznii Minden 5 kg HÁZTARTÁSI RONGYÉRT a vételáron felül sorsjegyet is ad a MÉH október 1—november 9-ig. RONGYGYÜJTO HETEK * * * * Csak beosztás dolga? Mottó: Sok pénzből könnyű jól gazdálkodni. Kevesebből? Ahhoz lelemény is kell. Szolnokon öt napközis konyha főz óvodák számára; a Bajcsy-Zsilinszky. a Fiumei, a Vosztok és a Dobó úti. valamint a szanda- szöllősi. A két legnagyobb közülük, a Bajcsy-Zsilinszky konyha két éve működik. Na- és a Fiumei úti. A Bajcsy-Zsilinszky úti ponta 1500 adagot főznek itt. amelyből (külön menü!) 450-et az óvodások kapnak. A Fiumei úti 3 éve üzemel, öt óvoda négyszázhúsz gyermeke számára főznek benne. A lehetőségek körülbelül egyformák Egyik helyen sincs még gáz, — amely megkönnyítené a nagy létszámra való ételkészítést arányaiban is egyforma költségvetéssel gazdálkodnak. Mégis vannak különbségek a két konyha között. Több helyről is hallottam. hogy a Bajcsy-Zsilinszky úti főzt- je — amit az óvodások kapnak — kevésbé jó. Ez a megállapítás a Fiumei útival való összehasonlítás során született. Mí a tényleges helyzet? □ A Fiumei úton Hegedűs Jánosné gondnoknővel és Nagy Béláné szakácsnővel beszélgetünk A gondnoknő elém teszi a heti étrendet Bőségesen szerepelnék azon tejes ételek, húsfélék, főzelékek és mindennap gyümölcs. — A főzésnek sok olyan fortélya van — mondja a szakácsnő —, amivel ízletesebbé lehet, tenni az ételt. Például nem fűszerezünk túlságosan. vajjal rántunk, tejföl helyett sokszor tejszínt használunk. A rostos növényeket vasszirozzok. Igaz. ezzel több a munkánk. de megéri, ha látjuk, hoau a gyerekek jóízűen esznek. Néha nem árt egy kis ravaszság sem. Olyan napokon, amikor főzelék van. — hogy szívesebben meaegyék — „jutalmul” csokoládét, süteményt adunk. Nézzük meg két nap étrendjét. Szombat. Reggeli: citromos tea. sonkaszalámis szendvics. Ebéd: rántott hús, burgonya: kompot; oroszkrém-torta. Hétfő: Reggeli: cukros tej. kifli. Ebéd: zöldborsóleves, grfznokedlivel: mazsolás teibenrizs. kakaós mázzal, uzsonna: párizsi, szőlő. A Jókai úti óvoda erről a konyháról hordja az ételt. Dr. Gábor Dezsőné óvónő szerint, kifogástalan a minőség Különösen a mindennapos gyümölcsöt emeli ki, valamint a házi ízeket. Elmondja. hogy a nváron egy hónapig a Bajcsy-Zsilinszkv útról kellett az ebédet hozniuk. Amit kifogásolt, az a zsíros, mócsingos hús volt. amivel a kicsik nem tudtak ..megbirkózni”. Az igaz. mondta, hogy ott nagyobb volt az adag, de minőségileg és változatosság szempontjából sokkal jobb a Fiumei úti konyha. A Bajcsy-Zsilinszky úton Veresegyházi Béláné a gondnoknő. Elmondom néki, hogy milyen véleményeket hallottam. Keserűen "beszél a rossz körülményekről, mármint a gáz hiányáról, a konyhai személyzet kis létszámáról. Az ezerötszáz személyre harminc személy főz. Ennek tudia be a hiányosságokat. Kérdezem a főzési technikáról: használnak-e tejszínt vajjal rántanak-e? — A 7,10-es egységárból? Nem lehet abból kihozni — mondja. Megjegyzem. a Fiumei úton is ennyiből hozzák ki. Hitetlenül csóválja a fejét. — És a passzirozás? Az nem kerül pénzbe. — Passzirozás? Nem is hallottam még, hogy óvodában is szoktak passzírozni. De egyébként sem lenne rá idő. (Vagy türelem?) Megnézem itt is az étrendet. Nagyjából hasonló a Fiumei útihoz de az eltérések figyelemreméltóak. A reggeliknél például ész„Szia, Szenes" Hősöm Szenes ezúttal eav kutya. Kicsi, fekete és korcs■ Hamarább találkoztam a hírével, mint vele. Ismerősöm késett. a randevúról. Kérdeztem, hol volt. A viláa leatermészetesebb hangján felelte: — Játszottam a kutyával. Az... az eav fenomenális jószág. Én olyat még nem láttam. Az eav jellem... — És mit játszottál? Felháborodott. Kern is vagyok szolnoki “ mondta —. ha nem ismerem Szenest. És bizonygatta, hogy majd az a kutya meatanit játszani engem. Csak kezdjek el ácsorogni az utcasarkon. Elkezdtem. És Szenes jött. Szájában eay darab szénnel, ahoavan az a híréhez illik. A szenet letette mellem. És nézett. Könyörögve. várakozóan. Nem csináltam azért se semmit. Lássuk, milyen tanítómester ez a kutya A szeme eay kicsit bánatosabb lett. Felvette a szenét és közelebb tette a lábamhoz. Aztán nézett. És hogyan nézett. Nem tehettem mást: belerúgtam a szénbe. A bánatos kutya abban a pillanatban fekete szöraomolyaaaá változott. Boldogan rohant, a szén után. És hozta vissza. Most nem rúgtam. Erre a cipőm közvetlen közelébe tette le a széndarabot. Juszt se rúgtam. Megugatott. Állhatatos maradtam, s erre ő undorral elfordult, vitte a kincsét egy másik ácsoraóhoz, és azt nézte. Könyörgöm várakozóan. S az rúgott. A boldog szőrgomolyag szinte repült a szán után. Másnap újra megkerestem. Elmesélték. hogy valahol a Tisza-par- ton „lakik”. Onnan jár játszani a forgalmasabb utcasarkokra. Az Árkád presszó előtt találkoztunk. Volt nála szén. Nálam kockacukor volt. de hiába dobtam közeire és messze. Szenes megvesztegethetetlen. Aki látszani akar, az rúgja a szenet. A barátom, azóta is rendszeresen késik, a találkákról. Már a felesége előtt is a kutyával magyarázza késéseit. Kinyomozta. hogy Szenes dél körül az iskolák környékén tanyázik... Ott nagyobb a forgalom, s talán a diákláb is bátrabbat rúg a szénbe. Megvallom, nem is remélem, hogy hősöm valaha is elolvasná ezt a néhány köszöntő sort. De hát nem is azért írtam. Roppantul megtetszett nekem az a kutya. Mert azért tessék csak belátni, hoav miiven is lenne ez a világ, ha valamennyien ennyi következetességgel ragaszkodnánk a magunk megtenni való dolgainkhoz, ha ennyi szorgalommal utána is járnánk az életünket fűtő kis széndaraboknak. s ha azokat cukorra sohasem cserélnénk... Nicsak! Hát már én is játszom ? Jobb lesz hát akkor elbúcsúzni. No persze iay: — „Szia. Szenes.” reveszem. e2v héten háromszor is szerepel — kávé. tej mellett: kenyér. Kérdezem, mit adnak hozzá, zsírt, vajat, esetleg mézet! A válasz: üres. Más nem jön ki az 1.30-as reggeli árból. A maximum a kalács, amit — egyszer egy héten — kakaó mellé adnak. Az ebédek eléggé változatoslak itt is. az említett minőségi kifogások papíron nem jelentkeznek. Azután ismét egy probléma; gyümölcs csak másnaponként van. Hogy miért? Ez is az árkalkuláció miatt. Hogy teljes legyen a kép, elmentem a Beloiannisz úti óvodába, ahol a Bajcsy-Zsi- linszky úti konyháról étkeznek. Az óvónő. Sasvári Antalné véleményét idézem: — Ahhoz képest, amilyen akkor volt, amikor még iskolásoknak, óvodásoknak együtt főztek, most lényegesen jobb az étel. Már nem kapunk olyan zsíros, rágós húsokat, mint akkor. A reggelik lehetnének tartalmasabbak. mert a mostanitól a gyerekek hamar megéheznek. Kevés gyümölcs is, lehetne minden nap. ☆ Ennyit tapasztaltam a két konyhán. A különbségek nem lényegbevágóak. a1 gyermekek talán észre sem veszik. Az apró figyelmességek - amelyek a különbségeket okozzák — nem kötelezőek. Ez már valami plusz! És nem árt tanulni sem egymástól, átvenni ió tapasztalatokat. Az abszolút értelemben vett ió gazdálkodáshoz — azt hiszem — ez is hozzátartozik. Déri Margit Hősök unokái (Üttörők a mikrofon előtt) Az Országos Üttörőszövetség és a Magyar Rádió ifjúsági osztálya a Tanácsköztársaság ötven éves jubileuma tiszteletére nagyarányú műsorsorozatot rendez. Az első adásra 1969. februárjában kerül sor, majd ezt követően, Öt vasárnap délelőtt lesz az úttörőké a Kossuth Rádió hullámhossza. Az egyórás műsorok összefoglaló címe a műsor tartalmát is jelzi: A hősök unokái. Négy forradalmi hagyományokban gazdag város* Miskolc, Salgótarján. Kaposvár és Szolnok úttörői szerepelnek a műsorokban. amelyekben megelevenedik a törénelem, a múlt és az is, ahogyan ma a hősök unokái élnek. Az ötödik vasárnapon, 1969. márciusában, a négy város úttörőinek „éterközi” vetélkedőjére kerül sor. A Szolnokról sugárzott műsor gondozója Moldvai Sándorné és Kampier Tibor. Nem minden áron! Gyakori publikációs téma, kedvelt szociográfiai fejtegetés, nehéz közgazdász fejtörő: mi legyen a munkaképes korú, de elhelyezkedni nem tudó lányokkal, asszonyokkal? Sokan vannak, nem vitás Szolnokot nem számítva csak a megyeszékhely környékéről néhány adat: Zagy- varékason 520, Üjszászon 1000, Jászladányon ugyanennyi, Besenyszögön kb. 700 háztartásbeli vállalna munkát, ha... Szóval h a lenne hol. — Ebben nincs semmi új, abban sem, hogy elhelyezésük centrális problémává lett, a helyi tanácsok és a központi szervek ügye, melyet igyekeznek vállvetve, áldozatok árán is megoldani. Olyan ajánlatokkal kecsegtetik a vidékre települni szándékozó vállalatokat, hogy csak éppen a nyereséget nem viszik helyükbe. (Épületet, telket, beruházási hozzájárulást, társadalmi munkát, évtizedes adókedvezményt, munkaerőt ajánlanak.) Ám van, ami elgondolkodtató, ami sokszor kimarad a szociofráfiai felmérésekből is. Az, hogy a feleslegesnek vélt női munkaerő elhelyezkedne, ha lenne hol és ha olyan munka lenne, ami minden igényt kielégít, talán vágyat, karriert, (leány) álmot is! Csakhogy ilyen munka, mely „az élet egy darabja” távlat még, egy felépült szocialista társadalom távlata. Addig áldozat is. És ezt az áldozatot nem mindenki vállalja. Tiszaföld- váron —, hogy a környéken maradjunk — 1820 munkaképes korú leány és asszony van rendszeres munka nélkül. A szomszédos könnyűipari nagyüzem, a martfűi Tisza Cipőgyár pedig évek óta krónikus munkaerő- hiánnyal, női munkaerő- hiánnyal küzd. A nyilvánvaló átáramlás mégsem megy végbe... Nem, mert műszakos az üzem s néha éjjel is dolgozni kell, ezenkívül hat kilométerről be kell járni s keveset fizetnek a betanított munkásnak (az itteni tsz-ekhez képest). Akkorhát a női munkakínálat számaj fiktívek? Nem, ezt nem mondhatjuk. Jórészt reálisak ezek. Diszting- válnj azért kell. — P — A jászsági Egyesült Cipész KTSZ jákóhalmai telepén női korcsolyacipőket és autóscipőket készítenek exportra. A képen látható autóscipőből háromezer párat küldenek angol megrendelésre. B. G.
