Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

'P/T — Most megmutatom drágám, hogyan világít a kar­órám számlapja. Színészek, bohémek A régi színészvilág emlékeiből HUMOR | A házaspár a televízión a I jéghocky mérkőzést nézte. ' Közben a férj elaludt. A fe­lesége felkölti. — Ébredi. ember. már elütötte a tizenkettőt. — Tizenkettőt? Kinek a javára? ☆ — Miért vagy olyan szo­morú? — Ki kell kísérnem a pályaudvarra a feleségemet, aki nyaralni megy. — És ez ennyire letör té­ged? — Nem, de ha nem látja, hogy szomorú vagyok, nem utazik el. ☆ Az öt éves Gigelt kérdezi nagynénje. — Mi a különbség egy kalapács és egy halacska között? — Nagyon egyszerű: be kell tenni mind a kettőt a vízbe és az amelyik úszi fog, az a hal Szöveg nélkül! Mini a divat Szeretett városomban, Mis­kolcon vendégszerepeit a rendkívül népszerű Rózsahe­gyi Kálmán. mindnyájunk szeretett Kálmán bácsija, a ..Vén gazember” címszere­pében. Nálunk is óriási si­kert aratott. Másnap délelőtt a város főutcáján sétáltunk Kálmán bácsival. Én bementem a tra­fikba cigarettát venni, ő ez­alatt a kirakatot nézte­Amikor a trafikosnő meg­látja Kálmán bácsit, izgatot­tan kiabált hátra a férjé­nek: — Apa. apa. itt a vén gaz­ember! Mire a férj kiszólt: — Az öreg Blau?! * Egy baritonista szinte be­tegesen vágyott arra. hogy az Operaházhoz kerülhessen. Mikor meghalt Takács Mi­hály híres baritonista már a temetésen közel furako- dott Hevesi Sándorhoz, az Oneraház akkori főrendező­iéhez. s odasúgta: — Remélem, főrendező úr< hogy én kerülök a helyére?! — Mire Hevesi « halottra és. a sír körül álló hozzátarto-* zókra utalva válaszolta: — Kérem, ha a családnak nincs ellene kifogása ... V A múltban akadt színigaz­gató. akit egyáltalán nem ér­dekelt a színházvezetés mű­vészi része. Mialatt színhá­zában a világhírű Toseanini vezényletével opraelőadás folyt, azalatt ő az irodájá­ban a turf-lapot böngészte. Az első szünetben, az elő­adástól fellelkesedve való­sággal berobbant az irodába Tóth Aladár, a kiváló zene- kritikus- Látva az igazgatót, döbbenten kérdezte: — Igazgató úr, lent Tos- canini. ez a zseni dirigál és maga itt a turflapo* tanul­mányozza? — Az nem volna baj. — mondta az igazgató —•. de felhallatszik! Sok vándortársulat műkö­dött országszerte, amelyek igen nagy anyagi zavarokkal küzdöttek. Természetesen a pontos fizetést még hírből sem ismerték. Az egvik ilyen dal társulatnál a Mágnás Miska című operettet ját­szották. A társulat már ré­gen nem látott pénzt, ami­kor a darab főszerepét ját­szó bonviván — előadás közben — közölte az igaz­gatóval. ha nem kapja meg a járandóságát, azonnal el­hagyja a színházat Miután pénzt nem ka­pott otthagyta az előadást. A szorult helyzetből a követ­kezőképpen vágták ki ma­gukat. Az inast játszó színész bement a színpadra és je­lentette Rolla grófnőnek: — B a rács Öméltóságának hirtelen el kellett utaznia, de azt üzeni, hogy ..a nő szivét ki ismeri, ezer titokkal van teh...” És Baracs helvett elénekel­te a felvonás egész fináléját. Sebestyén Mihály Egy, s más Mozgalom A KIOSZ hirdetése a szerdai Néplapban: Dolgoz­tasson kisiparossal! „Kis­iparosok a lakosság szolgá­latában” mozgalom kereté­ben a lakosság részére minden ipari javító, átala­kító munkát elvállalunk. Megdöbbentett ez a hirde­tés. Eszerint ugyanis a la­kosság szolgálatában csak mozgalom keretében vállal­nak munkát a kisiparosok. És mi lesz, ha véget ér a mozgalom? Ügy, ahogy álta­lában minden mozgalom egyszer véget ér. A rongy- gyűjtő hetek, a papír­gyűjtő hónapok, a vasgyűj­tő mozgalom stb. Azután már nem lesznek a kisipa­rosok a lakosság szolgálatá­ban? Hova forduljon a la­kosság? És mit csinálnak majd a kisiparosok? Kinek a szolgálatában állnak? Vagy lehet, hogy csupán a hirdetés fogalmazásában van a hiba? Lehet, hogy amikor a KlOSZ-nál fogalmazták, azért tették bele a mozga­lom szót, mert az olyan vo­nalasán hangzik? Csak inni lehet Éjjel egy óra után té­vedtem be az egyik elsőosz­tályú zenés, táncos bárba. Az asztalomhoz siető pin­cértől megkérdeztem, hogy kaphatnék-e valami harap- nivalót. — Természetesen uram — válaszolta, — Sonkát, szalá­mit, vagy főtt virslit tor­mával, mustárral? — Nem viccel? — kérdez­tem hitetlenkedve. — Miért viccelnék? Első osztályú helyen egészen zár­óráig kötelező a hideg éte­lek és egy-két gyorsan ké­szíthető harapnivaló felszol­gálása. Ez történt Budapesten. A napokban Szolnokon keveredtem az egyetlen éj­jel is nyitvatartó zenés, tán­cos helyre. Újra megpró­bálkoztam. — Sajnálom uram, semmi­féle étellel nem szolgálha­tok — mondta a pincér. — Kifogyott? — Nem. Soha nem is tar­tottunk. Egyébként a szolnoki pin­cér éppoly udvarias és elő­zékeny volt, mint pesti kol­légája. Ez azonban sajnos nem csillapította éhségemet és bosszúságomat. — egy — A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 425. csípés Férfi és nő Egy hírhedten pedáns fia­tal főnöknek hiábavaló hosszas kísérletek után vég­re sikerült fiatal, csinos tit­kárnőjét meghívni aggle­génylakásába. — S ml volt? — érdek­lődtek másnap reggel kolle­gái. — Már egyáltalán nem értem meg a világot és a nőket sem. Kellemesen meg­vacsoráztunk, Ittunk egy ki­csit, táncoltunk és akkor ő odaült az ágyra! De alig volt időm a cipőmet a sámfára húzni, amikor a lány felug­rott, kirohant és becsapta maga után az ajtót. ☆ — Mit szól hozzá Mária? kérdi Krumpholzné bejáró­nőjét — most tudtam meg, hogy férjem megcsal a tit­kárnőjével? — A, ön csak féltékennyé akar engem tenni! * — Húsz éve nős vagyok, és még mindig ugyanazt az asszonyt szeretem. — De hiszen ez csodála­tos! — Tényleg úgy gondolja? Ha a feleségem valaha is megtudná, megölne! A tisztaság A kis Péter a fürdőszobá­ból jön. — Alaposan megmosakod­tál? — kérdezi az anyja. — Alaposan! — mondja a gyerek. — Megnézted magad jól a tükörben? — firtatja a ma­ma, aki nagyon jól ismeri fiának „mosdásművészetét”. — Ehhez nem kell magam a tükörben megnézni — mo­rogja a fiú, — Hiszen a tö­rülközőn Is látom! ☆ Apa és fia — Mit hallottam Carlo? Azt mondta az anyád, hogy rVieg akarsz szökni hazulról. — Igen, apukám. — Ha elhatároztad ma­gad, szólj nekem és én ve­led megyek, ÜT Hiszékenység — Tudod-e. hogy Lujza és Femando házasságot kötöt­tek? — Mi a csuda? Azt hit­tem, hogy Lujza modern lány, aki nem gondol házas­ságra. — Fernando is azt hitte. — Nyugodtan ülj le és várj; ez ai űr meghívott egy étterembe — (A Weltwoche karikatúrája) Mindene a kocsi — Tessék a kávé, kedves!... — (A Polish W( karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents