Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
és egy máj vsaalatti vadászat győztesei Súlyemelés — időszámításunk előtt 3800 évvel Ja, ez a nyári olimpia? Súlylökés — a XIV. cadban Súdugrás — XVII. század Nagyüzem az olimpián — ahogyan a Kakas munkatársa elképzeli Kormányos négyes a IX. századból szaA hiú távfutó Valódi? Futóedzés Drukkol az asszony j Szomorú vasárnap volt két i hete. még ha száz fehér virággal is. Esett, esett és csak esett. Ebéd után már akkora bánat ülte meg lelkemet. hogy még a szemetet se volt kedvem levinni a kuka kukájába. Tűkön ültem. úgy vártam a televíziós meccsközvetítés kezdetétLehet, a levertség volt az oka. de nagv emberbaráti elhatározás született bennem. Véget vetek annak az áldatlan állapotnak hogy a feleségem továbbra is abszolút közömbös maradion a futballmérkőzés közvetítésekkel szemben. Mégiscsak tűrhetetlen. hogy egy kultúr- lényt ennyire ne érdekeljen a sportolásnak ez a minimuma sem. Legyen az atlél ika, vízi póló- labdarúgás vagy torna, nőm rá se néz a képernyőre, csak köt. horgol rendületlenül. Néha már nem bírom cérnával. s odaszólok neki szenvedőn. könyörgöm ..Nézd. azt a biztonságot ahogv Ducza Anikó bukfencei a gerendán!... Hát nem lélegzetelállító?” — Mire ő — miután befelezte egy sor szem megszámlálását. — Mi? Rosszul érzed magad? S horgol tovább anélkül, hooy felnézett volna. Máskor: ..Csak pár percre figyeli már oda... Téged abszolút hidegen hagy. hogy fiaink a címeres mezben most a magyar nép nevében szálltak sorompóba?” — Éppen csak felkapja a szemét- Rá a televízióra, ahol éppen a csapatok kivonulása látható. — Kit gyászol az a három férfi, aki ott elől lépeget. feketében?... Természetesen engem az érdeklődésnek ez a halvány jele is örömre gerjeszt. Távirati stílusban de minő színesebben igyekszem őt felvilágosítani, mi miért van, és hogv a futball Iránti szeretet az embernek abból a vágyából... De az asszony pár szóval agyonvágia lelkesedésemet. — Na és melyik csapat a Kecskeméti Dózsa? — Nem érted? Ez válogatott mérkőzés: Magyarország —Ausztria. ' — Attól még lehet Kecskemét. nem? Ilvenkor legjobb leinteni. Egvszer mégis csoda történt. Elfogyott a pamut, nem tudott horgolni- A rendes balnoki forduló valamelyik rangadóját láthattuk. Nőm is nézte öt teljes percig. Ezalatt azonban tízszer érdek- lőlntt. kik is iát=zanak. és ezek miért nem arra szaladnak miért erre rúgják a labdát? Aztán kiszállt a számára reménytelenül unalmas sporie élményből. Mérgesen felugrott. nekiesett a ruhásszekrénynek. Pár perc múlva isimét horgolásba merülve láttam 6t. Ügy látszik, mégi9 csak talált fonalat, — futott át az agyamon. A közvetítés végén tapasztalom * keserű valót. Hogy legyen horgolnivalóia. kedves asz- szonykám elkezdte szétfejteni egyetlen pulóveromat Azóta nem kísérletezem: Csak azon a szomorú vasárnapon szántam el magam újra a sport népnevelő munkára. No, gondoltam, egy kis aktuális elmélettel keltem fel a kíváncsiságát, s 15.25 előtt azt kezdtem magyarázni, hogy az Eger is. meg ja Budapesti Előre is ugyanabban az osztályban játszik, amelyikben a Kecskemét, illetve szülővárosának csapata — Szolnok— És az mire 16? — kérdezte a nagy tűk clkázása fölött Ezúttal azonban nem adtam fel a reményt. A laikus kérdést elengedtem a fülem mellett, s míg a mérkőzés egy-egy mozzanatára ékesszólóan hívtam fel a figyelmét éreztem, hogy valamit ka- Disgál már. Ilyen figyelmeztetéséből is. — Jó ne beszélj bele!... Hadd hallgassam inkább a Szepesit. <3 ja mondja a magáét. meg te is- összezavartok. ö jobban ért hozzá. Ujjongtam magamban. Még abból se ábrándítottam ki, hogy „a” Szepesi most éppen Mexikóban tartózkodik. Már oda-odanézett a képernyőre is. Meg-megcsóválta a feiét. mikor a foci valami víztócsába esett, s összefröes- köite a játékosokat. S csodák csodása! Mire a képernvő — adáshiba miatt — hosszabb időre elsötétült, nejem félrerakta a horgolni valót. Figyeljek csak — pisszegett le ha szóltam — miiven meghitten beszélgetnek a nézők a trihünön. Valóban. Mikor eltűnt a kép, minden olvan meghitt, közvetlen lett, ami onnan Egerből jött- „Te hülve bíró!” — hallhattuk most tucatnyi árnyalatban a sö+éiből hangzó káiSerezést. Maid a futballisták dérjelírc+Áse következett némi visítás bömbo- lés. szái-szirénázás kíséretéé ben. . Bzt az állatot!” — „Gveriink te idióta!” — Aztán egyiküket fennhangon küldte valaki, oda. ahová iH’«n szomorú vasárnap dukál. Csak látnám meg. melyik pimaszkodott! — emelte az öklét fon vehetően. Amiből örömmel győződ^ be+tem meg arról, hogv a feleségem végre drukker lett... Tóth István
