Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19Ő8- október «. CSERES TIBOR: Sárika, a tanítónő Már arra is gondolt, hogy apróhirdetésre válaszol. De annál sokkal büszkébb volt. Március elején, eav haj­nali órán fel kellett ébred­nie. Kiment csak úgy háló- inaben a csupasz-gyepes is­kola udvarra — fojtogatni kezdte az enyhe szellő, amely a csillagos égből áradt alá. s leánder-virúft, meg szekfűszeg illatú volt. Mene­kült be a házba. A hajnal, to­vábbra is fullasztó maradt. A vásott lépcső, az ajtó. a küszöb, minden olyan szo­morú volt a derengésben. Valami zaj szállt erre? Va­laki motoz a ház körül? Igen. egy kutyát kéne be­szerezni mégis* Legszíve­sebben leült volna a küszöb­re. de menekülnie kellett be a szobába. Bent a március-szag meg­szűnt, a türelmetlenség azon­ban maradt■ Félnégy volt. hétig még akár két verset is alhatott volna, ha tud. Csak egyszer hunyta le, ta­lán tíz percre a szemét. Amikor az órája után nyúlt, már félnyolc volt s hallotta is a tanterembe érkező első gyerekeket. A homok jól elbírta a ke­rékpárt. Délben beszaladt a faluba, kolléganőjéhez és ba­rátnőjéhez. bizonyos Cso­rnák Rozikához, Rozika nem lepődött meg és nem is legyintett­—■ Én is felébredtem az éjjel — de nekem nem ez az idei az első. Én már meg­szoktam. Sárikám szívem. Ez a március szabályos. Hide­gebb években az április vé­ne hozza meg. ötvenkilenc­ben. emlékezhetsz, milyen korán zöldült. már február végén hevüléseim voltak. Sári nem értette­— Te szegény — kacagott Rozika — te gyermek! Ez azt jelenti, hogy ezentúl már te is közénk tartozol! — Dehát té már ötvenkét éves vagy! — Na és? Te Is megvagy már neajfvenegv! Sári még nem volt ennyi, de most nem vitatkozott. Megharagudjon? Míg a bi­cikli vitte, egész úton töprengett, meg kellett vol­na-e haragudnia.. A gyerekek­nek írásbelit adott. hogy eoész délután hallgathasson. Mert Rozika kíméletlensége megriasztotta. A következő hétre két nap szabadságot kért az igazga­tótól, hogy Pestre utazhas­son cipővásárlás végett. Ez furcsán hangzott. Az igaz­gató csak annyit mert szól­ni: — különleges cipő lesz az! Az estivel indult s már megvolt a teljes szövege, amint a gyorsvonatra át­szállt. Szégyellt« azonban, táskájába rejtette s csak Pest alatt vette elő egyszer, hogy ellenőrizze. De nem kellett azon eav betűt, sem változtatni. Homlokára húz­ta. kalapját — ezt is Pest tiszteletére viselte! Nem kellett, várnia sem­mit a kiadóhivatalban. Az ablakocskám beadta a pa­pirost: „Harminckilenc éves, szépnek mondott, vidéki taní­tónő sógornőm számára, aki IS—20 éve özvegy. tudtán kívül ezúton keressük hoz- záiVő férfi társaságát. Leve­leket: „Nyári esküvő’’ jeligé­re kérjük a kiadóba.” A szőke tisztviselőnő kö­zömbös arccal olvasta végig a szöveget. Ceruzája hegyé­vel vonalat pöttyintett min­den szó alá. hogy forintra szám’tea át a seaélykiáltást. Odaírta: 120 Ft. Csupán másodszori olvasásra moso­lygott e> eny csipetnyit, an­nál a kettős, bizonytalan év­számnál. — Had;foo'ághan halt meg és vem tudjuk pontosan ugyanis. — Szárhúsz, tessék a vé-ztár>oz. Nem haragudott a fiatal s-őkére. de az őszbet>í pénz­tárosról szívesebben kér­ő »zte: — Mikor lehet érte lön ni? — Két-bárom hét múlva. Van aki mindennap bejön érte. Van, akt egyszerre viszi el. Én olyan leszek, gondolta Sári — aki egyszer jön — s kalapját lebontotta fejéről mindjárt az épület előtt• S aztán már nem volt kedve járműre ülni, gyalog támoly- gott sógornőjéhez, született Szalókí Zsókához, akinek a férje vállalati jogász. kislá­nyuk Cicu vedig tizenkét- éves. Cicu örült a legjobban s igazán, mert nagyon sze­rette a rokonokat. S a gyer­mekek tizenkét esztendős ko­rukig sok rokont szeretné­nek látni maauk körül. — Cipőt akarok vásárolni — előzte meg Zsóka kérdé­sét. — Valami egészen kü­lönlegeset. amilyen mégnem volt nekem, amilyet csak Pesten kapni! Ebédre hazajött a sógor is. ő is örült. majdnem annyira. m.int Cicu. Hevesen kezet csókolt■ Csak késve mondta Sári, hogy „nem sza­bad”. s lefelé is csak késve kezdte nyomni kezét De ak­kor már a sógor csókjai raj­ta voltak. Ebéd alatt Károlyról be­szélgettek. Szalóki Károlyról, mint aki csak rövid külföldi úton tölti iialahol, az időt. s nem a földben. Ebéd után a sógor elköszönt. Zsóka pedig vállalta, hogy segít a cipő- keresésben. Idejével maga rendelkezett a Biiksi kötőgép jóvoltából. Alkalmas cipőt azonban estig nem találtak■ Vacsoránál megint Károly került szóba, hogy milyen ételeket szeretett. Aztán< hogy Sárika nem fél-e * tanyasi iskolában. Hogyan állja meg annak a sok éhes férfinek az ostromát. — Hu­szonöt kilométeres körzetben nincsen olyan egzisztencia, aki enaemet esélyesen meg merne környékezni. =“ Ka­cagott, maid sóhajtott az öz­vegy. — Évről évre előfor­dul ugyan fiatalabb kolléga, de azok enaem&t néninek tisztelnek- Harmincon felüli orvosban, állaton'osban rit­ka a nőtlen. Tavaly került egy özvegy agronómus, de csak eov-két hónapig zsi- zseertek körülötte. Eny élel­mes nőszemély megkaparin­totta- Zsóka nem vette ész­re. hogy panasz ez. s nem a boldogult Károly védelme. Délelőtt fohrtatták a ci­pővadászatot. Féltíz tájban váratlanul ráleltek a nemes vadra■ Hús-színű pár volt. egészen extra, úgyszólván egyedi gyártmány. Sem ki­sebb, sem nagyobb nem volt belőle Zsóka szomorúságára, mert egy számmal kisebb lé­ha lévén, ebben kotyoaott a lóba. Hóna alatt a civődn- boz-at Sárika szárnyat ka- pott. Mén a déli vonattal el­utazott. Csak másnap ha inai­ban ért haza. a buszról a köves útnál szállt le, onnan mér, két kilóméin-, nyalna, a kerékvár hüán. Nem feküdt le felpróhálta a cipőt: — Istenem, hol fogom ezt vi­selni! Jöttek is nemsokára a gye­rekek■ N°m vett-k és—p sem­mit. vedig az új cipőben ta­nított. A várakozás r,ieai„. te ideiét, azt a néhány hetet. Ginkor azt gondolta, valami okból kihagyják a hirde­tést. Április vénén kanta mog art a lapszámot, amely­ben vénre benne volt a •Ha-min-kVenc éves szépn.ok. mondott”. Mindlé-t a cint alatt: Házasság. Ezt jó jel­nek tartotta. Csomói, Rozika m fi bis ele­jén bnru’t ki. Mentőket hin­ták ki érte. ő meg azt ki- nénin, barátnőié kísérje be. A fehér aut* bemerésrkerlett n dfl.lőúton Sérikfiérf eg í.s- kolnv dn-rra. Rozikán nk f-iy. tak a könnyei: — Ha Ko- vfice mén papszer kéme! Ha még emtsrerl — sóhajton*« J lertTfoff rstfi*trtlA Ja fit. rxont ^Ags;7-/r • /%</>*> />vfPT nn-Tt ami ^ terhir f c f nt (>$ TTorfai fa tervwll. Mm fa hnrjtXJntt pVpM/r/«* mester. Eltűnt a faluból, s nőm ig jelentkezett azóta. Azt mondta az ideggyó­gyászat orvosai — Hölgyem» ne kívánja, hogy a falakon belül engedjem. Búcsúzzék barátnőjétől!... Csak másnap kapott vo­natot. Úgy elgyötörte az út, maaa is csaknem oda ju­tott... hova? A várakozás, a levelek reménye azonban erőt. adott- Május második felében ismét két nap sza­badot ké.rt. „Májusban. Sá­rika kedves! Ha a medvé­nél megtudják, a fenekemre vernek!” — sopánkodott az igazgatója. Sárika azonban trifte a civődobozt. A pályaudvarról egyenest a kiadóba sietett Pirulás nélkül mutatta a személyi igazolványát. Huszonnyolc le­velet számoltak le eléje- Megköszönte. — Zsókám. mégsem tu­dom használni ezt a cipőt — állított be a sógornőjé­hez. — Node két hőnap múlva nem veszik vissza, hiába van meg a eédula.! Ügy is lett, nem vették vissza, de Sárikán nem lát­szott bosszankodás. Cicu boldog volt- „Jaj. ha velünk lakhatnál. Sárika, né­ni!” Mivel nem engedett ke­zet csókolni, a sógor atyá- san kétoldalt hozzádörgölte jogász arcát. Az ebéd alatt megint Károly került elő, milyen fess karpaszományos volt Az esti vonattal már uta­zott is vissza Sárika. Hasz­talan marasztalták: — Dehiszen a második éj­jel nem alszol! — Párnáson szundíthat az ember! — mondta. Párnáéra spekulált. hogy majd magában — olvashat. Négynél kevesebben sehol sem ültek a fülkében. De jobb is. legalább szenderac- séhen annyival, tovább őriz­hette a tervezgetést. Délre került áovba- Alia látott a fáradságtól. Éjjel felébredt, felkelt, elővette a leveleket. Kilenc­ben. fénykép is volt. Vissza­riadt tőlük, ezeknek az írá­sát el sem olvasta. S ame­lyikben nem lapult, fénykén! Hát mit oondoifok. ti srá- vnvdúk és érd "ksóvárok. Avolónő vagyok én. vagy vi’áacsúfia. vany nincsen elég gyerekem nekem itt az vdvnrcm! Mennyim van az OTP-nét? Stricik! Aljasok. Némelyik papírról az alko­hol szaga bűziött. A konyha kövén elégette az egész ajánlat-halmazt. Amint a ha­mut Ősszeseprenette. meg­bánta tettét. Mivel nem el­lenőrizhette emlékezetét, úny tetszett, vagy kettő is akadt köztük Olyan, akiben némi férfias szemérem, sőt, büsz­keség is látszott. Az egyik még mentegette ig magát, hooy... Na. végéi... Alig várta a reggelt, ke- rékpárr- kapott s be a fo- ’uba- Félóra nlnti tette meg a hat kilométert. Csak Ro­zika aitttin előtt tért észhez, hát kinek panaszkodjon, ha ő nincs itt az egyetlen. Vé- giatolta biciklijét a főut­cán s házról házra mormol­ta magának- itt. sincs senki itt sincs senki. Ismert- min­den házat. Házasságuk első két hetét itt töltötték Ká­rollyal, Az a bizonyos híz most következett. A falu vé­ge előtt a tizedik. De meg­öregedtek az ablakok!... Ruhástól feküdt az ágy­ba, Éjfélkor felriadt. Semmi álom nem jött a szemére. Megnézte macát a tükörben. Levélbe tette panaszát, s másnap elküldte Pestre. Nenyednap jött a válasz: „Ez ig,, nem mehet tovább, fel keV jönnöd Pestre. Leg­alább Cicvnak legyen egy állandó rokona”. A sógor is oda jegyezte nevét * mén a neve alá: ta­lán segíteni is tudnék az át­helyezésnél. Ceruzával há­romszor is a'áhúztn szava­it. E szatmk ezáltal ajánlat­tá váltak. Fenyegető meg­környékezéssé. Talán segí­teni is tudnék — ez ne­gyedszer is alá volt húzva. Piros ceruzával­PALICZ JÓZSEF: BALATON PÁRTJÁN LADÁNYI MIHÁLY VERSEI: Múlnak az órák Múlnak az órák a bemutatkozástól a moziig ahol két ember összemelegedhet egy kicsit aztán karonfogják egymást az utcán a sötét lépcsőház következik [aztán később az ágy ahol mindegyik én-nel kezdi a mondatot És így múlnak az órák Mikor az egyik elmegy a másik még lekíséri a villamosig aztán visszamegy és megissza a maradék konyakot S egyszer csak vége vaa Ekkor rossz pár napig céltalan lődörgés kölcsönkönyvtár és híradömozik s végre egy délután új megismerkedés eszmecsere lélekről szerelemről és a nemhiszekbenne és az előző szerelem vázlata valamint az ember katonatörténetei s mozi lépcsőház ágy villamosmegálló s a búcsú és a maradék konyak És így múlnak az órák És amikor az ember megöregszik ami nem volt azt úgyis beleemlékezi Óda Ez az ötven-hatvan év nélküled csupán a sejtek önvígasztalása a szerelem befejeződig az erekciónál és átadja helyét az elégedett hús unalmának Az asszonyok nem szülnek vagy ha szülnek a gyerekek f egy őrt játszanak és útonállót Mert a gondosan adminisztrált sebekből nem csap ki a vér hisz nem teérted keletkezett a st„ Az összeszorított fogak arénájában nem csikorog a dühök biztatása csak valami trombitaszólam bandukolt árván vagy a hisztérikus elektromosgitárok csörtetnek céltalanul az alkohollal öntözött sivatagban Mert érzelmeink dzsungelösvényét benövi nélküled a nyálas szeretet és a megadó alázat selyemfüve rothadó öklök lógnak a testeken melyeket összemásztak a polgári illúziók: tetvei vagy zsebrevágott öklök aprópénzt kotorászó ujjakkal vagy órák örömei közt kullogó rabszolga-öklök melyek mint az elpuhult rendőrkutyák már csak csaholni tudnak Mert a gyűrött ágyakon a halál-utáni irgalom bűvöletében az ajtók előtt az örömök előtt a hullaházak előtt nélküled csak összefogdosni lehet az életet remegő és az örök haláltól maszatos kézzel A randevúra kis- sé pityókásam ér­kezett. Klári úgy tett. mintha nem venne észre sem­mit. Beültek a presszóba, kis sö­tét. homályos zug­hely volt. De jó volt. mert ide a madár sem iárt, szárnyas lénvként mindössze Ámor. aki itt angróban szedte áldozatait. Feketét kértek és konyakot. Megfog­ták egymás kezét, enyhe kis remegés Térdük az asztal alatt diszkréten összeért és az elektromosság ösz- szeragnsztotta azo­kat Már nem is kellett szólniuk, a szemek meghitt bensőséges vallo­másba kezdtek. a térdek lágy moh­ban zongoráztak, kézük egy vér­áramkörben reme­gett. — Ittál? — kér­dezte Klári kedve­sen. — Keveset — mondta a férfi és kezével a nohár után nvúlt. szeme már dórban állt. a térdét is elhúzta aVánniv meas-rakit- va a szerelmi' dip­lomádét, visszahíva nagvköveteit. Klári a békés koegzisztenria híve Volt és viaszacsa­RÉSZEG lógatta az asztal alatt a férfi tér­deit. — Ha iszol, olyan kedve« vagv és aranyos. Persze, csak lm keveset iszol — mondta a nő búgó hangon, azután hozKBlteitte: —Kérjél még ne­kem is valamit, úgv kívánom az italt. És igyál vttem te is. te úgv bírod. A férfi e szavak­nál ismét megfog­ta a lány kezét. Klári örömében csacsogott. mesélt, elmondta az egész napot. A férfi csak a harmadik ko­nyaknál szólalt meg — Jutkám... — a nevet elérzéke- nvülten. lárván el­tette. rné-is bomba robbant. Nem nem is bomba volt ez. hanem vákuum amely nto-tvtq kö­WilyS'Híilr ó-e q Irvvpvcfrvt- fj lfÄ7?vc H-teí íflVKrtl fs kl­CTÍnníiTt^offíj *j7 o-vírp*-n+ rnrvqf 37 lé^SZO^^I Ti- ’éiva. lihegve eszelős szemmel nézték effvroást. ..Most is a fele­ségére gondol. Aző NEVEK nevén szólít mert azt szereti. Belő­lem csak az édes bűn kell neki. Az értelmem, a megér­tő lelkem dicséri közben arra a má­sikra gondol. Még mindig arra. itt mellettem is arra. Jutkára! Szadista! Hogy tud így meg­bántani. csupán egv órácskát töltünk együtt, azután me­het haza a Jutká­jához .. •” ..Nem értem, mi­ért mondtam Klá­rinak Jutkát. hi­szen annvira kü­lönböznek és ez még egvszer sem történt velem. Ta­lán a megszokás. ta­lán az ital. Eil. ez a Jutka, micsoda nő! Akaratlanul is bosszút állt raitam. Mint a lidércnyo­más .kísért, csalni sem lehet őt bün­tetlenül . Felállt, szótanul fizetett. Klárinak annvtt me-Sott: — Igazad van Klári. Levonom a konzekvenciát. el megvek talán egyedül hamarabb megbocsátasz. Egyébként, ha el tudod feleiteni. a szövetség klubjá­ban vagyok. Ott hívi feL — A vendég urat telefonhoz hívják’ Odarohant fel­emelte a kaevlót és " örömmel szólt: — Klárikám. ér» varv-ok! Hát el tud­ta feleiteni— — Én nem va- gvok Klári, én a feleséged vsevok, Jutka. Aid összeke­veri a nők nevét é.s hanrluka-t sem ismeri, annak lu­xus két nő' Ezt tanula meg édes kicsi fiam­Visszaült a he­lyére és evorsan megivott még há­rom konyakot. Hiá­ba várt. többes nem hívták a telefonhoz, túréikor memtnta a kna várod-, odahívta a pincért. — Tudia. Józsit — súgta a pincér fülébe — ma min­den nő berúgott — e szénái felemelte a mirtató'Hiát és még halkabbra fog­ta a haneiát köze­lebb halóit — és a nevük is. tudia. mindnek részeg a neve. És ezért en­gem senki sem sze­ret — mondta maidnem sírva. (Sv*#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents