Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
1968. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A kora reggeli ködben még az öreg városháza tornya is alig látszik Jacobi: Leányvásár Évadnyitó a szolnoki Szigligeti Színházban A mezon nyitás ünnep. A színházszerető ember a hosz- szú nyári szünet után úgy várja az első gongot, mint kisdiák — az utolsó csengetést. Pénteken este a jjNagy Hármas”- — Kálmán, Szirmai, Jacobi — legeredetibb muzsikéjú tagjának világsikerű darabjával, Jacobi Viktor: Leányvásárával nyitott a szolnoki Szigligeti Színház. Az 1911-ben írt igényes muzsikájú nagyoperett, a már avíttá vált szövegkönyv illő megfiatalításával, a mai ember számára legmegfelelőbb rendezői értelmezéssel került színre. Bor József már folyamatos rendezői törekvése, hogy elsősorban a „játékos ember” könnyed szórakozási igényét szolgálja — ha kell a banalitások parodizálásával is — ezúttal is sikeres volt, Pergő ritmusú, ötletgazdag előadást komponált. Hubay Anikó Lucy-je tökéletes alakítás, jó szituáció- teremtéssel és csaknem hibátlan énektechnikával. Partnere Rózsa Sándor, Tom Miggles szerepében, kevésbé meggyőző színpadi mozgásával, halványabb. Ifjú Ujlaky László. Fritz, másik erőssége az előadásnak. A fiatal művészt a bemutató előtti napokban könnyebb autóbaleset érte, nagy akaraterővel játszott — szép sikerrel. Bessyt Kra.z- nói Klári alakította, remek tánckultúrája JÖI érvényesült Kürtő» István Harrison szerepében lépett fel először a szolnoki közönség előtt, nem sok lehetősége volt képességei bemutatására. Szabó Ibi. Harrisonné, nem talált magára hálátlan feladatkörében. Máriáss József Jászai-díjas szolnoki bemutatkozása sem egyértelműen sikere» — egyszerűbb Játékfelfogással többet elért volna. Jefferson figuráját Szom- bathy Gyula, a színház új, fiatal művésze hozta színpadra, könnyed, vérbő komé- diázó kedvvel, megkapóan tisztán. Nagyon kellemes a bemutatkozása. Kisebb szerepkörükben Baranyi László, Hollósi Frigyes, Vajda László, Juhász János és Benyovszky Béla járultak még hozzá az előadás nagy közönségsikeréhez. Török Iván díszlettervező szolid, de praktikus. János- kúti Márta jelmezein helyenként anyagi megalkuvásokat láttunk, stíluskeveredést. Hegedős Györgyi táncai mindig a szituációkból indulnak, a karakterhez igazodnak. Nagy fantáziájú, látványos koreográfia. A zenekar, Pázmány Tibor dirigálásával, szinte hibátlanul tolmácsolta Jacobi — az átlagoperettekhez viszonyítva — nehéz muzsikáját. — ti. — Tallinni Tavas» az őszben: tervezik az újvonalú tavaszi ruhákat • tallinni esztétikát főiskola növendéket /§ „Miért érzi magái rosszul Szolnokon?’ vita lezárult A tanulságokat' levontuk- Ezek közül egyik — talán éppen a legfeleme- lőbb — következtetésünk az, hogy a mintegy egy hónapon át tartó vita nagy szolgálatot tett a szocialista demokratizmus ügyének. Igen. valahogy így kell ezt csinálni: ne a pozícióból elhangzott kinyilatkoztatás döntsön afelett. mi az igazság — a megközelítő iaazság —, hanem a vélemények cseréje. Szembesítsük egymással az állásfoglalásokat, mérkőzzenek a nézetek, gondolatok, ne tekintély-elv, hanem a tartalom súlya alapján. Ez tartja mozgásban, előrehaladásban a szellemi életet. Abból a dicséretes tényből. hogy a Néplap ,,nem húzta be a féket’, azaz helyet adott a nagy eszmecserében a szélsőségeknek éppúgy. mint a közöttük kialakult árnyalatoknak, s nem .,szabályozta” még a „beolvasásokat” sem — erről, vagy arról — nagy dolgot bizonyít- Azt. hogy nem félünk a rázós kérdések, éles vélemények nyíltszíni megvitatásától sem. Miért is félnénk? A párt okos politikai vonalvezetése folytán alakult M olyan közszeJlemj hogy — amennyiben a szocialista rendszerünk szeretető. megbecsülése, a tisztességes szándék vezeti gondolar tairikat — nincs az a kényes probléma, amü-51 ne vitatkozhatnánk szóban vagy írásban egyaránt. A párt ösztönöz, nevel bennünket szellemi aktivitásra, vitakészségre. s éppen a párt munkálta ki — elsősorban saját kebelén belül — azt a magatartás-eszményt hogy a szellemi restség, tunyaság, begyepesedettség. vaskala- oasság, a ne szóli szám. nem fái fejem „elv”, a valóság elől való búikálás kényelmes. mindent elfogadó fedezékbe — a legelítélendőbb nyűgök rajtunk, tehát egy nercre se adiuk fel a harcot ellenük... Nos. ez volt a háttér, a bázis a Néplap vitafórumához is. Wh e hogv a konkrét témánál maradiunk. . Amilyen kiterjedt lett a vita, úgy mélyült gazdagodott — lett bölcsebb — valamennyiünk álláspontia. s fogalmazódott át az alapkérdés egy általánosabb érvényű töprengéssé- Valahogy ilyenformán : Mitől függ az, hogy jól vagy rosszul érzi az ember magát valahol? S mire idáig jutottunk, kicsit már mosolvogni is tudtunk első „begurulásunkon” Kertész Magda riportja felett. amely ugyebár milyen szikrázó gondolatsornak lett a csihol óia. Menetközben érezték a vitázó'? hogv ez a „közérzetem valahol”-probléma — akkora kérdéskomplexum. amit teliesen megnyugtatóra fésülve — egv cikkben, de akár egy tanulmányban — .akár milyen zseniális zsurnaliszta sem oldhatna, meg fejthetne ki. Meg azt is ió1 esett felfedeznünk. hogy ósdi ál'ásnont aKv,ól indulni ki a szülőföld iránti szeretet tanúsítására, ami olyan „történelmi” tévedése volt a ..békevilág”, az úri Mapvarország uralkodó osztályainak is hal dán: Flrtra Hunnariam non est vita... ]iiayvnT’nr*r'ré't*m kí- ”ü’ nincs élet-.. Si est vita, non est ita... Ha van is. az o'van-.. N os tehát — anélkül, hogv direkt értelmeznénk az előbbi párhuzamot — odáig sose vigyük se Szolnoki se Pest, se Öcsöd iránti szere- tetünket. hogy ha netán bírálat éri emiaitt-amiatt. ezzel „érveljünk”: Szolnokon (Pesten, Öcsödön stb.) kívül nincs élet... Iszonyúan sok összetevője van annak, ami jó közérzetünket biztosítja egv adott városban, falun. Mellesleg, nem kell azért tragikus-ko- molyan venni azt. hogy valaki pesszimista. Ha abszolút pesszimista lenne az illető — bocsánat —. megön- gyilkolná magát... Ezzel a szolnoki rossz közérzetes ger- iedelemmel is így vagyunk körülbelül: aki igazán rosz- szul érzi magát Szolnokon. — no nem öngyilk... — az el is költözik innét... /f miről a vitában kelleténél kevesebb szó esett- az — úgy vélem — ahogyan? varázsszó körül sűríthető. Hogyan tovább — tudniillik —. hogy a fiatalok bizonyos rétegei is jobban érezzék magukat Szolnokon, mint eddig? Hiszen, hogy megmondták, ha netán mérgesen is sorolták fel heves elmarasztalásukat, nyilván azért tették, hogy ők is még jobban szerethessék Szolnokot. Nagyon helyénvaló megállapítása volt a vitazáró cikknek, hogy a KISZ előkelő idegenként tartotta magát távol ettől az élet- szagú vitától. Én még a Hazafias Népfrontot is mellé tenném- Minthogy a KISZ illetékessége amúgy is evidens ez ügyben, inkább a népfrontmozgalom oldaláról szeretnék pár gontolatot felvetni ahhoz a bizonyos hogyan?-hoz. N e mondjunk mást: nemrég látott nyomtatásban is napvilágot kapott az ifjúság és társadalmunk kapcsolatának néhány kérdését elemző népfrontdokumentum. Mikről van ebben szó? Mindenekelőtt működienek együtt a KISZ-szel a nép- frontbizo'ttságok. Szólisták közös, egvbehangolt monká- ra az állami, gazdasági, társadalmi szerveket, a szülőket oedagógosokat. mű vei ő- dési és sportvezetőket. írókat. művészeket — mindenkit. akinek kapcsolata van az Hiúsággal. Ha nem is az „isten ’á- bát”, de valamit már meg lehetett volna fogni a népfrontnak ebben az egy hónapig tartó vitában is. Értjük persze, még a régi be- ídegzettség hatott itt: eddig. hogy úgy mondjuk, nem volt az ifjúság annyira a mozgalom „asztala”. Holott: már a dokumtntum is adja az új indítékokat. A KISZ sem szólt: talán a szervezeti, formai — nem formális! — tennivalók tömege vonta el a figyelmet a lehetőség felismerésétől. hogy a tartalmi munka sokat profitálhatna a vitában való színes, lelkes részvétellel. J mi a népfrontmunkát illeti, példát tudok arra. milyen hálás „új” munkaterület az ifjúsággal való kapcsolatkialakítás- Harangozó Teri falujában. Bátyán a nyáron — a helyi párt és tanács kezdeményezésére — a járási népfronttitkár tartott vitaindító előadást az említett dokumentum témájáról. Természetesen a helyi körülményekhez, igényekhez adaptálva. Mintegy száz résztvevő volt. iobbára fiatalok. de felnőttek is szép számmal- Megjelentek a község párt-, tanácsi, művelődési vezetői is — a tsz-el- nök kivételével... Fiatalok és felnőttek beszéltek mindenről. ami „izgalmas” ebben a problémakörben. Éjfélig tartott a véleménycsere. Csak néhány felvetést említsünk- „Beszélik, hogy lesz kultúr- ház. Így van-e?” kérdezték a fiatalok. Elmondták igényeiket. elképzeléseiket is. El tudunk képzelni hallatlan érdekes, izgalmas, profitáló találkozást fiatalokkal, például a szolnoki városi tanácsnál. ahol makettek, tervrajzok bemutatásával, a rendkívül nam/szabású munka bonyolultságát is elmagyarázva. — ismertetnék a megyeszékhely országosan is általános elismerést kiváltott MUoszjtési tervét... M ért arról a bizonyos hogyan?-vó\ szólva, ahhoz. hogy minél több fiatal érezze ió! magát Szolnokon — ezt a vita sok hozzászólása aláhúzta — ahhoz — alig gvőrhetiíik banwcú’vozni — az aktív városszeretet vezet minden kér.Den. Amiért teszek valamit, ahhoz van igazán közöm. Tóth István HOZZÁSZÓLÁS VITAZÁRÁS UTÁN De hogyan érezzük jobban magunkat Szolnokon?
