Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
10 Slj'O’JUiSOi* íviíiv* * JOA i\JJíÍL i-.i.jii'1 iytiö. szeptember 15. Cőlöpvárosok Gigászi amfiteátrum a túlnépesedés ellen KÜLPOLITIKAI A szakemberek megvaló- síthatóbb tervet javasoltak a túlnépesedés esetén az emberek elhelyezésének megoldására, mint amilyen a Hold gyarmatosítása. — Az emberiség terjeszkedését a Földön az óceánok akadályozzák. Mostanában egymás után készülnek a tervek tengeri lakótelepülésekről, amelyek mélyen a tengerfenékbe cölöpökre épített, üveg- és betonvárosok lennének. A tervek készítői a hullámoktól és a széltől védett gigászi amfiteátrumnak képzelik el a tengert várost. Harmincezer lakosát elsősorban az óceánból nyert táplálékkal élelmeznék. A tengeri város helikopterekkel és légpárnás hajókkal tartaná fenn a kapcsolatot a szárazfölddel A mérnökök szerint ilyen városokat gyakorlatilag bárhol fel lehet építeni, ahol nem túlságosan magas a víz, — az Északi-tengeren, a Mexikói-öbölben, a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tengeren, a Perzsa-öbölben, a Kelet-Kínai tengeren és a Sárga-tengeren, a dél-amerikai partvidék mentén Rio de Janeirótól La Platáig. A tudomány és a technika fejlettsége már ma is lehetővé tenné tengeri városok építését. A szakértők azonban azt tanácsolják, hogy a terveket a gyakorlatban az elkövetkező öt évtizedben kell megvalósítani. Angol építészek szerint a parttól 25 kilométernyire, Yarmouth várossal szemben kellene megkezdeni a tengeri építkezést. Az angol építők egyébként gázlelőhelyek kiaknázását is tervezik az Északi-tenger mélyén. A XXI. századi tengeri várost minden oldalról vízzel telt plasztik zsákokból épített gátak védenék a viharoktól. Az erős északi szeleknek a. város magas, külső fala állja útját. E fal belső oldalán 16 emelet magasságban lesznek a lakóhelyiségek. Az ablakok egy belső tóra néznek majd, — amelynek vizét az iparvállalatok hőfeleslegével melegítenék fel. A tó közepén helyezik el az iskolákat, az üzleteket, az éttermeket, a kórházakat, az orvosi rendelőket, a rendőrség és a tűzoltóság épületeit. A televízió és a rádió műsorait a szárazföldről közvetítenék a tengeri városba. Á NATO kulisszái mögött Eljött az európaiak óraja T Birrenbacti; a nyugatnémet kancellár központi tanács- odója az Egyesült Államokba utazott, hogy Washingtonban ismertesse Bonn elképzeléseit a NATO megerősítéséről. Johnson és Rusk bejelentette, hogy újra visz- szainditják Nyugat-Európába azt a 34 ezer amerikai katonát, akiket nemrég visszavontak az NSZK területéről. Az olasz kormány felvetette annak szükségességét hogy »a bonyolult körülményekre való tekintettel’’ hosszas parlamenti viták nélkül, csaknem automatikusan újítsák meg az Atlanti Szerződés érvényességét. A NATO-országokban tehát nagyméretű lélaktani- propagamda kampány indulta amely a Csehszlovákiában történteiket a belső atlanti bajok elsimítására szeretné felhasználni. Közismert tény; hogy az 1949. április 4-én húsz évre megkötött atlanti egyezmény rövidesen érvényét veszti. Az elmúlt esztendők során — az új erőviszonyok és az ú.1 világhelyzet következtében — megerősödött a NATO ellenzőinek tábora. Olyan nyugati irányzatok, amelyele k<v rábban fenntartás nélkül pártolták a katonai tömböt, annak megszüntetése, vagy legalábbis erőteljes módosítása mellett szálltak síkra. ellen, most a Csehszlovákiában lejátszódó eseményekre hivatkozva húzza-halasztja annak aláírását, gondosan leplezve, hogy az események előidézésében Bonn korántsem volt ártatlan. Jelentősen tovább növelik a hagyományos fegyverkezést; az új költségvetési előirányzat már 1972-ig előre eldöntötte a hadikiadások emelését. A korábbi tervekkel ellentétben, mégis az eredeti feltételek között tartják meg a Bonn igazi Igaz. elhangzott egy-két olyan kijelentés is. hogy Bonn nem tér le „új keleti politikájának” vonaláról. Ha eddig nem lepleződott volna le ez az új keleti politika, akikor most végleg lehullott a fátyol. Miként viseltethet valaki bizalommal Bonn iránt amikor szavai és tettei ennyire rácáfolnak állítólagos szándékaira? Nyugatnémet vezető körök gyakran panaszkodnak, hogy a szocialista országok — úgy- mond—— bizalmatlanok velük szemben. Hogyan lehetnénk azonban bizalommal irányukban, amikor — sok más mellett — az atomso- rompó-szerződés aláírásának huzavonája, a Csehszlovákiá„Fekete Oroszlán* fedőnevű hadgyakorlatot a nyugatnémet—csehszlovák határ közelében. A bonni politikusok nem győzik hangoztatni, hogy „eljött az európaiak órája” (vagyis; növelni kell a feszültséget kontinensünkön), és „nem lehet úgy tár. gyalni a Szovjetunióval és a keleti országokkal, mintha mi sem történt volna” (következzék tehát jegiesedós a kapcsolatokban). szándékai bán történő eseményekre való reagálás ismét reflektor- fénybe állította a valóságos bonni politikát? A NATO hangzavara végső soron csalódottságot és zavart tükröz. Miután nem érhettek célt a Varsói Szerződés bomlasztásában, most a saját katonai szervezetük javára próbálják felhasználni a történteket. Miközben a színpadon képmutató kiáltozás folyik, a kulisszák mögött saját ellenzéküket szeretnék leszerelni. A színjáték mégsem ígér tartós siliert; sem a színfalak előtt, sem a háttérben. (r.) Mesterséges hisztéria Az atlanti stratégák, mindenekelőtt a katonai szövetség fenntartásában legjobban érdekelt Egyesült Államok és Nyugat-Németország, aggodalommal tekintenek tehát 1969 áprilisa elé. Már egy ideje megmutatkozott, hogy minden nemzetközi eseményt a NATO létének igazolásaként próbálnak feltüntetni. Különösen látjuk ezt augusztus 21-e óta, amikor) s a szocialista világ belső ügyét képező csehszlovákiai eseménysorozatot szemforgató módon a hisztéria felszítására. fékevesztett rágalmazására. a nemzetközi feszültség mesterséges növelésére használják fel. Különösen kihallatszik a kórusból a nyugatnémet politikusok hangja. Bonn saját árfolyamának növelésére és régóta hangoztatott követeléseinek kielégitésére szeretné kiaknázni a helyzetet. Miután nyíltan nem bonthatott zászlót a legtöbb NATO-szövetségese által is aláírt atomsorompó-szerződés Világgazdasági hírek mmini nnimi un mii iii»iihii»«iihiiwih un nini iimiiihiii iiiiiiinn ii ........... A CÉLHABORÜ Növekszik az acél ára Japánban. A növekedés mértéke: 3—5 százalék. A japán kormány ezt jóváhagyólag tudomásul vette, nem úgy mint Washington, amikor az amerikai acélgyárosok emelték az árakat. A japánok mind több profitot akarnak keresni az acélon. Az amerikaiak egyelőre nem hábo- rognak, mert ők még mindig tonnánként 25—30 dollárért Vásárolják az acélt Japántól. Japán acélipara hallatlanul gyors ütemben fejlődik. Az 1955 óta épült óriási acélkombinátok tavaly a japán acéltermelésnek már 88 százalékát adták. Ez a számadat Anglia esetében 30, az Egyesült Államok esetében mindössze 20 százalék. Japán az acélgyártásban négy évvel ezelőtt maga mögé utasította Nyugat-Németor- szágot és Angliát, s azóta, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött, e téren a harmadik helyen áll a világranglistán. ELADATLAN DOHÁNY A Smith-rezsimmcl szemben alkalmazott szankciók a csőd szelére juttatták Rhodesia gazdaságát. Az embargó legérzékenyebben a dohányipart sújtja. Az eladatlan dohánykcszletek értéke máris meghaladja a 100 millió dollárt. A mezőgazdasági termelés 10 százalékkal csökkent az idén. Részben ennek következtében az ipari termelés is csak 3 százalékkal növekedett (tavaly 9 százalékkal!) A kormány költség- vetési zavarokkal küzd. Sürgősen pénzre van szüksége, amit — előreláthatóan nem újabb adók kivetésével, hanem külföldi kölcsön útján szándékozik megszerezni. MARHAHÚS Nagy lármát csapnak a Közös Piac országaiban a marhahús körül. A nyugatnémetek és az olaszok megelégelték a drága francia húsellátást. Követelik, hogy de Gaulle szüntesse meg az argentin marhahús-szállítások zárolását. Szakértők szerint a latin-amerikai marhahús felébe, vagy még annyiba se kerülne, mint a francia. A kérdést egyébként a Közös Piac októberi ülésszakán vitatják meg Brüsz- szelben. MINI AUTÓK Érdekesebb gépkocsigyártási hírek. A nyugatnémet Volkswagen több gépkocsit ad el az Egyesült Államokban, mint saját hazájában. Az amerikaiak mind jobban megkedvelik a kiskocsikat. Hogy az Amerikába irányuló kiskocsiimportot letörjék, a detroiti autógyárak ráálltak a mini-kocsik gyártására. Az európai és a japán autógyárak Törökországban és Finnországban terjeszkednek. Az Alfa Romeo Nápoly közelében épít új üzemet. Az amerikai General Motors, Ford és Chrysler Peruban és Braziliában folytatja expanzióját. JAPAN GÉPKOCSIK Külön figyelmet érdemel a japán autógyároáok erőfeszítése. 1971-ben 2 milliárd, 1973-ban pedig már 3 milliárd dollár értékben szándékoznak gépkocsit exportálni. Múlt évi gépkocsi-kivitelük értéke 780 millió dollárt tett ki. A japánok mindenekelőtt Kelet-Európába igyekeznek betörni. Három japán cég: a Toyota, a Toyo Kogyo és a Nissan Jugoszláviában kezdi értékesíteni gyártmányait. A Hino cég és a francia Berlier között megindult a verseny egy tehergépkocsigyár felépítéséért Lengyelországban. Szakértők szerint az autóháború legnagyobb nyertese a vásárló, mert az ádáz verseny következtében csökkennek az árak és javul a minőség. HŰTŐGÉP Mind több és több ország védi magát a versenytársak államilag szubvencionált árcsökkenéseivel szemben. 1. bizonyíték: az Egyesült Államok szeptember 13-tól kezdve külön illetéket ró ki minden Franciaországból importált árucikkre. Ez a 2.5 százalékos illeték válasz arra a pénzügyi támogatásra, amelyet Párizs biztosít exportőrjeinek. 2. bizonyíték: az utóbbi három évben az Angliába irányuló olasz hűtőgép-export háromszorosára növekedett, s így az angol hűtőgéppiac egyötödét most az olaszok uralják. A két „főbűnös” a torinói In- desit és a milánói Ignis-cég. A baj ezzel kapcsolatban az, hogy az olaszok — tekintettel a kormánytámogatásra — hűtőgépeiket 30 százalékkal olcsóbban adják, mint az angolok. Szakértők szerint ebből kereskedelmi háború lesz. HANOI LEVÉL Do Son-i sópárlók Ha iphang alatt, átkelve a Vörös folyó egyik deltaágán már érződik a tenger lehel- lete. A folyó északi partján lú kellett szállni. a terepjáróból, mert a többszörösein telibetalált betonhíd mellett külön bambuszhidat vertek a gyalogosoknak és valamivel odébb a gépkocsiknak. Gyalog indultunk a túlsó partra s éppen megeredt az eső. Két percig tart bőrig ázni a monszun idején Vietnamban, s amikor arcomon végigcsorgott a víz, szám szélén sós ízt éreztem. Kacskairingós hegyeket ■ kerülgető utakon még 3o kilométert mentünk a híd után, amikor balkéz felől töltés zárta el a kilátást. A dagály és kiváltképp a vihar- dagálv hullámaitól védi ez a gát a mélyen fekvő rizsföldeket. Az amerikaiak március 31. óta nem bombázták a Do Son-i félsziget sópárló szövetkezeteinek földjeit, a töltéséken mégis mindenütt fegyveres milícis- ta lányokat láttam, s kéfc- három kilométerenként szar- «ámrakftárakat, A töltés vonulatát figyelve, hamar megértettem, hogy miért. Itt is. ott is frissen hordták fel a nyolc—tíz méter magas gátkoronát ugyanis a 7. flotta vadászbombázói módszeresen támadták a partvédő műveket. Kísérőm komoran mondta: ahányszor itt egy 1500 fontos bomba telibetalálta a gátat a környék lakói tíz körömmel hordták vissza a földet a töltésre, mert ha a tenger akárcsak egy ponton is betör, a sós viz ráülepszik a rizsföldekre és akkor vége a termésnek néhány évre. A föld nem terem, a tenger hordaléka mindent megöl. A tengerpart közelében véget értek az apróra parcellázott rizstáblák s a helyüket ugyanolyan parcelláiéra osztott keményre döngölt homokpadok váltották fel. A felhők mögül előbukkanó nap milliárdnyi apró fehér kristályt csillantott fel: ez a már lepárolt só, amelyet csak ki kell szitálni a homokból, hogy azután teherautókon és bambusztar- - goncákon. kerékpárokon és vállravetett kosarakban széthordják az egész országba. Sógyárak A sótermelés legősibb technológiáját művelik ma is a Do Son-i parasztok, akik évszázadok óta csak ezzel foglalkoznak — húsz éve még rabszolgákként, ma termelőszövetkezeteik tagjaiként. Hogyan is csinálják? A tenger felől, a gátak zsilipjein át dagálykor beeresztik a tenger vizét a hosszú és mindenfelé szétágazó csatornahálózatba, majd a sós vízzel elárasztják a döngölt homok parcellákat. Egy-egy kis, parcella 20 négyzetméter és tenyérnyi magas, kőkeményre szikkadt homokfal választja el a szomszédos négyzettől. Amikor a víz elárasztotta az egész telepet, az emberek kémlelni kezdik az eget: ki- süt-e az izzó trópusi nap? A napsütés órák alatt elpárologtatta a víz nagyrészét, a tengervíz üledéke ottmarad a homokon. Kis faekékkel, faboronákkal, majd gereb1 vekkel annyiszor forgatják meg a sós homokot, amíg a felszínen megjelennek a fehér sókristályok. Az időjárástól függően ez a művelet néhány napig, esetleg egykét hétig is tart. Amikor a sómesíerek már úgy vélik, hogy elegendő kristály gyűlt össze, akkor lejtős és lépcsőzetes, betonból épült csatornákba lapátolják a sós homokot. de most már édesvizet áramoltatva át ezen a masszán. A víz a sót kioldja. a homok leülpeszik, s a sós vízből — megintcsak a napsütés — immár emberi fogyasztásra alkalmas kristályokait választ ki. A sómunkások apróterme- tűek, bőrüket a mindig szeles. sós lehelletű időjárás vörösbarnára cserzette. A legizmosabb férfi sem nyomhat többet a mérlegen 55 kilónál. de reggeltől estig több tonna homokot és vizet lapátol, mer innen oda. amonnan emlde. mint a legfáradhattű- tónabb vagonkirakó munkás Európában. Az ázriai emberek végtelen türelmével, végtelen szívósságával. Puskás lány a bunker előtt Nguven Vao, a falusi tanács elnöke elmesélte a kis község történetét és elmondta. hogy ők azelőtt rabszolgák voltak. Első hallásra azt hittem, talán a nagyobb nyomaték kedvéért említette a ,,rabszolga” szót. A sóföldeken aztán meg is magyarázta. mit értett ezen. A franciák a múlt század nyolcvanas éveiben, alighogy gyarmatosították In- dokínát, francia állami monopóliummá nyilvánították a sópárlást. Katonai őrséget rendeltek ki minden sótermelő faluba és megtiltották a só szabad értékesítését. Két okból tették ezt. Először azért, hogy az ásványi sóval egyáltalán nem rendelkező országban csalás ők adhassák el a portékát, amelynek árát csillagászati számokban állapították meg. A másik ok: a vietnami nép soha, egyetlen percre sem adta fel a harcot nemzeti függetlenségéért. A lázadások és helyi forradalmak egymást érték Vietnamban már a századfordulón is. S a franciák. ha másként nem boldogultak egy hegyi körzet, vagy dzsungel járás parasztjaival. egész egyszerűen beszüntették a sóeladást. Minthogy a só ezzel az ördögi trükkel a hatalom gyakorlásának politikai eszközévé vált. úgy vigyáztak a sómunkásokra, hogy azok falvaikból ki sem tehették a lábukat Élelmiszert pedig csak akkor kaptak a franciáktól, ha az utolsó grammig beszolgáltatták a termelt sót. Do Són félszigetén még ma is megvannak azok a törpe erődök, amelyeket a francia idegenlégió épített betonból a vietnamiak sakk- bantartására. Minden útelágazásnál ott áll egv bunker, amely géppuska fészek volt. *. Egy részük ma is az. De a bunker előtt puskás milícis- ta lány strázsál és a bunkerból légvédelmi géppuska mered az égre, melyet a só- munkások milíciája kezel. Nem is rosszul. Az emberek Vietnamban ma már akkor is szembe mernek nézni egy lecsapó Starfighterrel, ha kezükben csupán egv régi puska van. Az idegek háborúját is ők nyerték meg. De a Do Son-i sópárlő családok éppoly kevéssé feleit’k el a légiháború első szakaszában megölt társaikat, mint azt a tényt, hogy rabszolgák voltak, mielőtt 1945. szeptember 2-án, hazájuk földién győzött a forradalom és megszületett a Vietnami Demakratiku* Köztársaság. Hajdú JáM»
