Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968, szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP II 4 + 3-1 Spanyolországban egy közelmúltban felújított törvény a politikai ellenállást ismét a katonai bíróságok határkövébe utalta. Ezzel a lépéssel a Franco-rezsim lényegében feladta korábbi törekvéseit, amely a rendszer liberalizálódását és de­mokratizálódását volt hivatva bizonyí­tani. A változásokat az ország északi ré­szén élő baszk nemzetiség fokozódó ellen­állásával is összefüggésbe hozhatjuk, amely az utóbbi időben különösen éles formában jutott kifejezésre. A mozga­lom központjában, Guipúzcoa tartomány­ban például megölték a rendőrfőnököt és szabotázs-cselekményekre is sor került Az ezeket követő letartóztatások széles társadalmi rétegeket érintettek, amely még jobban elmélyítette a már korábban is meglévő ellentéteket. A baszkok a Pireneusokban és a Viz- caya-öböl partján, Spanyolország északi (4 tartomány) és Franciaország déli ré­szén (3 tartomány) élnek. Nyelvük egye­dülálló Európában és szokásaik is kü­lönböznek a környező népekétől. Törté­nelmük folyamán a spanyol köztársaság1 kormány adta meg először a baszkok önrendelkezési jogát (1936—1939). A füg­getlenségi mozgalmat az ETA elnevezésű nacionalista szervezet vezeti; céljuk a független baszk állana megalapítása („4+3=1”) jelszavuk a 4 spanyol és a 3 francia tartomány egy államba történő egyesítését jelenti). A Franco-kormány félelmét politikai okokon kívül elsősorban gazdasági meg­fontolásokban kell keresnünk. A vitatott terület adja ugyanig Spanyolország leg­fontosabb ipari nyersanyagait (vas, szén, elektromos energia), Bilbao központtal ide települt a spanyol kohászat 75 szá­zaléka. de jelentős gépipart, hajógyártást és vegyipart is találunk ezen a területen. A nyugtalanság elhúzódása, vagy az el­szakadás súlyos gazdasági feszültséget okozna Spanyol országban, így érthető, hogy a rezsim mindent elkövet a moz­galom felszámolása érdekében. — TERRA — „Melyik oldalon áll az isfen T* A pápa latin-amerikai útjáról A „reménység pápáját* hirdették leszállni Bogota repülőterén, aki jön, hogy felemelje azt a kontinenst, ahol tízmillióik élnek hihe­tetlen nyomorban. Nagy szenzáció volt: az első pápa, aki utazást tesz a „legkato- líkusabb” jelzővel felruhá­zott, de méginkább a for­radalmi jelzőre rászolgáló Latin-Ameri kában. Az eseményt nagy vára­kozás előzte meg. A latin- amerikaj katolicizmus, akár csak az egyházi hierarchia, nem egységes. A múlt évek­ben a paraguayi és nicara- guai diktatúrákban épp úgy, mint Chilében, van egy ha­tározott törekvés: az egy­házat a szegény, elnyomott, egyszerű latin-amerikaiakkal azonosítani. Ehhez sokan használták fel igazolásul a II. vatikáni zsinat anyagait, „A népek haladásáról" ki­adott encildikát. A CELAM a latin-amerikai püspökök szervezete is egyre inkább arra ösztökélte az ellen­szegülő hierarchiáit, nézzen szembe a földrész szociális problémáival. Azok között a rmmkaokmányok között, amelyeket a püspöki kar ülésére készítettek elő, sze­repel egy elemzés e bajok­ról, és okait keresve, úgy érvel, hogy az oligarchia és a külföldi (főleg amerikai) vállalatok alakították ki az erőszak légkörét. Megálla­pítja, az alternatíva többé nem a status quo és a vál­tozás között van, hanem az erőszakos és békés változás között. Ami pedig az egy­házat illeti, mindeddig „nem adott kielégítő képet a szo­ciális dolgokkal való foglal- hozásról; nem adott elég szolidaritást, sem támogatást azoknak, akik merészen tel­jesítették küldetésüket az igazságtalanságok feltárásá­ban és elítélésében" (A ró­mai kúriai hivatalnokok megpróbálták ennek az ok­mánynak megjelenését meg­akadályozni. de sikertelen.ÜL) A forradalom teológiája Ä fiatal radikális papok é* laikusak A népek hala­dásáról szóló enciklikára hi­vatkozva, a „forradalom, teológiáját” hirdették, s egyesek a világot, a társa­dalom mozgását marxista kategóriában szemlélik, szö­vetséget keresnek a forra­dalmárokkal. Közülük szin­te népi hőssé vált a kolum­biai hegyekben meggyilkolt Camilo Torres partizán pap, aki így írt: „Miért vitatkoz­zunk mi, katolikusok a kommunistákkal (akikkel a legsúlyosabb nézeteltérésünk a lélek halandóságának vagy halhatalanságának kérdésé­ben van), ahelyett, hogy megegyeznénk az éhség által okozott halandóságban.” A klérus harmadik része Viszont olyan kategóriában gondolkodik. amely a tri­denti zsinat óta (1545) el­avult. Ezek és híveik azt akarják, hogy a pápa „sür­gősen foganatosítson intézke­déseket. amelyek teljesen el­tiltják a haladó egyházi em­berek és laikusok tevékeny­ségét, amely a kommuniz­must segíti”, Ismét tűz alá vették A népek haladásáról szóló emciklikát. A bogotai El Tiempo című lap így ír: „Micsoda ez a strukturális reform’, amiről az egyház reformerei olyan sokat fe­csegnek? Az úgy alakítja át a társadalmat, hogy mind­annyian szegények leszünk?” A Wall Street Journal az­zal vádolja az énei kűi kát, hogy az ismét „felmelegí­tette a marxizmust”, Ez az elkésett látogatás aligha old meg valamit A bajok felsorolása ugyan azok elismerését jelenti, de aligha képzelhető, hogy a kormányok, a vagyont bir­tokló elnyomók leikét meg­lágyítja a pápa felhívása és elfogadják azt a változást amely privilégiumaik el­vesztésével jár. Ami a ha­ladókat illeti, már a költ­séges és pompázatos látoga­tás ellen is tiltakoztak. „Az egyház valódi akarata, hogy segítse az elnyomottak fel­szabadulását. nem egy eucha­risztikus kongresszus nagy­szerűségében nyilvánul meg... Az egyháznak nem szabad szolgálnia a botrányos osz­tálytagozódást... A chilei egyháznak nem szabad meg­engednie, hogy a nemzetközi finánctőkétől függjön” — ír­ták a pápához intézett kö­vetelésükben a chilei kated- rálist elfoglaló katolikus pa­pok és laikusok. Isten lakónegyedében Marx Károly utca A klérus progresszív szár­nya nyíltan támogatja, sőt részt is vesz a most folyó diáktüntetéseken és tiltako­zásokon szerte a kontinen­sen. Ezért „kommunistaság- gal” vádolnak egyeseket, és több fiatal papot he is bör- tönöztek. Ez a megtorlás azonban nem tántorítja el őket eddigi munkájuktól. Asuncionban egy illegális gyűlésen felszólaló pap a következőket mondotta; „Az egyháznak különbséget kell tennie elnyomó és elnyomott között. Az erőszak az el­nyomóktól indul ki mindig, és az elnyomók a tömegek nyomorának okozói. Erre az erőszakra válaszolnak a tö­megek erőszakkal, és ez nem lehet bűn.” Magában Ko­lumbiában is fiatal papok mezőgazdasági és munkás szövetkezeteket alapítottak. Együttműködnek a papok bal­oldali szervezetekkel és ami­kor felépítették az El Minüto de Lios (Isten perce) lakóne­gyedet, főutcáját Marx Ká­rolyról nevezték el. A polarizáció tovább tart, a küzdelem élesedik. A val­lásosan gondolkozó radiká­lis papok és laikusok a nagy kérdést így fogalmazták meg: „Melyik oldalon áll ebben a küzdelemben az Isten?” A haladók erre min­den kétség nélkül válaszol­ják: a szegénvek oldalán. Es ezzel elhárítják és elutasít­ják a curla bonyolult dog­mákon alapuló mesterkedé­seit. Mathe Sándor Who’s who in CIA Egy magyar származású hírszerző karrierje A második világháború alatt ezrével képezték ki a hírszerző tiszteket az Egye­sült Államokban. Ebből az időből az OSS és a katonai felderítő szolgálat soraiból magas képzettségű hivatá­sos szakemberek — akik közül nem egy a háború alatt végrehajtott katonai Anton Nyerges kulturális attasé 1955. október 26-án kapta meg kinevezését bu­dapesti állomáshellyel. Nyerges — mint ahogy ne­véből is kitűnik — eredeti­leg magyar származású. — Szülei még az első világhá­ború előtt vándoroltak ki Magyal-országról a „korlát­lan lehetőségek hazájába”. 1942-ben, az Egyesült Ál­lamok hadbalépése után Nyerges bevonult katoná­nak. Itt a Counter-Intelli- gence Corpshoz, a CIC-hez került a tengerentúlra. Elő­ször az afrikai hadszíntéren, a második front megnyitása után pedig az európai had­színtéren teljesített ■ szolgá­latot. 1948-ban az Indiana Egye­temen, a bölcsész karon vé­gez, „Bachelor of Art” foko­zattal, majd még ebben az évben a Michigani Egyetem nyári kurzusán vesz részt Tanulmányait tovább foly­tatja és 1950-ben ugyancsak A kulturális attasé beosz­tásában kezdett dolgozni és nem is akárhogyan. Szakte­rületének megfelelően, első­sorban kulturális életünk kiválóságaival ismerkedett meg, meghívásokat eszközölt ki magának, de ő sem volt fukar — nem is kellett, hi­szen a CIA fizette a repre­zentációt —, minden héten két-három estélyt, partyt adott magyar ismerősei tisz­teletére. Az ellenforradalom kitö­rése Nyerges számára is­mét újabb lehetőségeket adott. Napokon keresztül járta a várost az amerikai lobogó­val ékesített gépkocsijával. Felkereste az ellenforradal­mi gócokat, beszélt a „sza­badságharcosokkal”, tüzelte őket a további vérontásra és nem egyet közülük be­vitt az amerikai követségre. Október 27-én az Egyesült Államok budapesti ideigle­nes ügyvivője felajánlotta a magyar kormánynak, hogy közvetítői szolgálatot telje­sít a felkelők és a kormány között. Erre a küldetésre Nyerges másodtitkárt és Nagy Ernő attasét javasol­Sok hűhó — miniért Még csak két-három éve, hogy tért hódított a mini szoknya s máris veszély fe­nyegeti ezt a divatot, össze­fogott ellene az orvostudo­mány, a büntetőjogászat és a pszichológia. — Különösen Amerikában és Franciország­ban kelnek ki erélyesen el­lene. Amerikai és francia orvo­sok azt bizonygatják, hogy a nőknél a mini divat óta hihetetlenül megnőtt bizo­nyos megbetegedések — fő­leg a tüdőgyulladás és hó­lyaggyulladás — száma; ezen kívül vérkeringési zavarok lépnek fel a divat következ­ményeként. A büntetőjogászok szerint ,,a rövid szoknya provokatív volta a viszonylag normális embereket is erőszakra és bűntettre csábítja”. A pszichológusok szerint a miniszoknyás nők könnyű Eajsúlyúaknak látszanak és könnyen azzá is lesznek, — felderítő akciók nehéz mun­kájában szerezték meg gya­korlatukat — álltak a CIA szolgálatába. Ezek sorából válasszunk ki egyet, aki — többek kö­zött — Magyarországon is teljesített „diplomáciai szol­gálatot”. az Indiana Egyetemen el­nyeri a „Master of Árts” fo­kozatot, vagyis a bölcsész- doktori címet. Ezután 1950—51-ben Nor­végiában az Oslói Egyete­men tanít és folytat kutatá­sokat szakterületén, majd 1951. december 17-én előze­tes meghallgatás alapján az amerikai külügyminisztérium állományába kerüli A kinevezési okmányon beosztására vonatkozóan ez áll: hírszerző, kutató és elemző. Nyerges hamar megszokta az új munkaterületet. — A külföldön levő amerikai nagykövetségekről, követsé­gekről és konzulátusokról ér­kező információkat értékel­te és rendszerezte. Rész­anyagokat készített az átfo­gó jellegű hírszerző-össze­foglalókhoz. 1955. október 26-án kap­ta első külföldi kinevezését! alkonzulj és II. titkári rang­ban Budapestre. Nyerges tartalmas jelenté­seket adott az akkor; ameri­kai követnek, de közvetlenül küldött jelentéseket a CIA számára is. A különböző hí­rek, álhírek és pletykák alapján tájékoztatta az „Amerika Hangja” rádióál­lomás európai szerkesztősé­gét, ahol a napi magyar nyelvű műsorok összeállítá­sánál a kulturális attasé anyagainak nagy hasznát vették. ta. Mindketten magyar szár­mazású amerikaiak. Nyerges kapcsolatban állott az Or­szágos Forradalmi Bizottság­gal és számos katonatiszt­tel is, így különösen Király Bélával. Nyergest használ­ták fel az Egyesült Államok­ból érkező tanácsok és az úgynevezett Magyar Felsza­badító Bizottság utasításai­nak a felkelőkhöz való köz­vetítésére is. Az ellenforradalmat kö­vető időszakban a konszoli­dáció után Nyerges kissé mérsékelte magatartását. — Ezek után a magyar sajtó is foglalkozni kezdett sze­mélyével és tevékenységével, amelyet a külföldi sajtóor­gánumok is átvettek. Nyer­mert úgy vélik, hogy testi bájaik fitogtatásával min­dent elérhetnek. Ezenkívül: „a túl rövid szoknyás lá­nyok bujának látszanak és öntudatlanul azzá is lehet­nek”. A nyugat-németországi Tü- bingenben közvéleménykuta­tást rendeztek. A megkérde­zett lányok és fiatal asszo­nyok zöme kijelentette, hogy a férfiak figyelmét akarja magára vonni és ezért hord miniszoknyát. A lányok nagy része azt állította, hogy férj­hez menés után nem hódol többé az aligszoknya divat­nak. Sőt (úgylátszik, egy fecske néha mégis nyarat csinál!) — egy lány nyilat­kozata futótűzként terjedt el a városban és ennek nyo­mán a többiek is kijelentet­ték, hogy mihelyt férjhez mennek, bokájukat is elfedő maxi szoknyát fognak viselni] Lehet, hogy befellegzett vol­na a mini szoknyának? ges túlságosan is nyílt kár­tyákkal játszott, félő volt gazdái számára, hogy nyil­vánvalóvá válik hírszerző- tiszti mivolta. Ezért 1957. szeptember 8-ával áthelyez­ték Salzburgba, az Ameri­kai Egyesült Államok Mene­kültügyi Programjának Hi­vatalához tisztviselőnek. A következő állomás Frankfurt am Main Nyerges Salzburgban is a „szakmában” maradt. A disszidált magyarokat hall­gatta ki a menekülttáborok­ban. De nem vágyaikról, vagy jövőbeli terveikről, ha­nem Magyarországon vég­zett munkájukról, az üze­mek, vállalatok, intézmé­nyek szervezeti felépítéséről, költségvetéséről, a termelt javak mennyiségéről, a kü­lönböző katonai alakulatok elhelyezéséről stb. Ezt a munkát viszonylag rövid ideig végezte, mivel októ­ber 6-án kinevezték kon­zulnak Frankfurt am Mainba. Itt viszonylag nyugodt kö­rülmények között pihente ki a budapesti „nehéz időket” és 1958 augusztusában érte­sítettéit vezetői, hogy pers­pektivikus terveik vannak személyével. Ö, aki nagyon jól megállta helyét Budapes­ten, a közeljövőben a Közel- Keletre kerül diplomáciai megbízatással Közelkeleti szakértő 1958. szeptember 21-én Nyerges jelentkezik a Wis- consini Egyetem héber nyel­vi fakultásán. 1959. július 28-án megkapja kinevezését a Tel-Aviv-i amerikai nagy- követségre, II. titkári be­osztásban. A képzett hírszer­ző azóta egyike azoknak, akik a Közel-Keleten az amerikai monopóliumok ér­dekeit védik, szítják a fe­szültséget az arab és izraeli népek között. Ezerkilencszázhatvankettő szeptember 2-án szolgálati ideje lejár, visszakerül az amerikai külügyminisztéri­umba az izraeli—libanoni ügyek referaturájára. Hosszú évekig itt dolgozik hírszer­ző, elemzőtisztként, majd 1967 tavaszán ismét feltűnik a Közel-Keleten. A roppant feszült helyzetben Nyerges nyugodtan dolgozik, de a júniusi háború után újra el­tűnik. Jelenleg a külügyminisz­tériumban dolgozik az izra­eli—libanoni osztályon, s hogy mivel foglalkozik, arra csak következtethetünk ab­ból, hogy még most sincs béke a Közel-Keletem (HAZAÉRT) KÜLPOLITIKÁI Ki az az Anton Nyerges? Szolgálatok az Amerika Hangjának 1956: A hírszerző nyíltan dolgozik Hit akar a pápa? Mindhárom irányzat azt várta, hogy a pápa látoga­tásától támaszt nyer. VI. Pál útján megkísérelte a katolicizmust a reform­mal azonosítani, de vala­hogy úgy, hogy ne utasítsa el a radikálisokat, de ne idegenítse el a konzervatí­vokat sem, akikhez az egy­házat sok szál fűzi. Meg­próbálta megállítani az egy­házban a polarizálódási fo­lyamatot A pápa a forradalom el­len imádkozott, és elítélte az erőszakot Tulajdonkép­pen visszalépett a két év­ii yel ezelőtti pozíciójából is, amikor azt vallotta encik- likájában, éppen Latin- Amerikára gondolva: a for­radalmi erőszak megenged­hető a hosszantartó népel­nyomó diktatúrák különle­ges esetében. Sok baloldali katolikus ezt elfogadta, a forradalom erkölcsi igazolá­sának tekintette. De most nyilvánvalóvá vált hogy a pápa zarándokútja része a Vatikán konzervatívjai azon törekvésének, hogy megaka­dályozzák a latin-amerikai püspököket, nehogy valami radikális szociális progra­mot szentesítsenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents