Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 francia j-estök kiállítása a Damjanich Múzeumban i^Iontreuilban valamikor gyümölcsösök és szőlők vol­tak, s kétségtelenül jó boroK Ugyanazon a helyen, ahol manapság nagy emberi te­lepülések vannak, forr állan­dóan a szellemnek az a bo­ra, amelyet művészetnek ne­veznek. Mert nincs jó föld emberek nélkül. Ók azok, az a televényföld, mely a vi­rágnak színt, a bornak illa­tot és erőt ad. a művészet­nek pedig azt, ami dalra vagy sírásra fakaszt, lelke­sít, vaqy elbűvöl, de min­denképpen az élet legyőz­hetetlen erejét bizonygatja Jean Milhau, a „Klasszi­kus Művészetek Egyesületé­nek” elnöke előszavában ez­zel az ajánlással bocsátja a szolnoki közönség elé a Montreuil-i Képzőművészeti Egyesület tagjainak anyagát, amelyet ma délelőtt 11 óra­kor nyitnak meg a szolnoki Damjanich Múzeumban. Tíz francia művész tizen­két alkotása kerül bemuta­tásra a kiállításon. Párizs egyik negyedének művész­csoportja küldte el üzenetét a magyar műértőknek, ezzel a gesztussal is hangsúlyozva a népek közötti barátság, békés együttélés eszméjét. Ennek a tárlatnak csere­anyaga a Debrecenben már bemutatott „öt alföldi festő” kiállítása, amely a debre­ceni Félegyházi László, Hol­ír') László, a budapesti Bé- nyi László mellett a Szol­noki Művésztelep két alko­tójának. Baranyó Sándornak és Berényi Ferencnek is bemutatja munkásságát. Ez az anyag Párizsban a Mont­reuil-i galériában került megrendezésre, és hazaérke­zése után itthon, a szolnoki Damjanich Múzeumban fog­juk bemutatni. A francia anyag, amelyet egy hétig láthat a szolnoki közönség, művészi felfogását illetően sokkal szerteága­zóbb. mint a cserére szánt, javarészt alföldi tematikájú magyar munkák. Georges- Charles RIVAL tengeri ki­kötök világát megelevenítő, jobbára realista alkotásaitól TABURET nonfiguratív folt és vonalhatásokra építő kompozícióiig a kiállító mű­vészek majd mindegyike más stílust képvisel. A reá­lis. látott képhez jobban kö­tődő felfogást képviseli Jacques BOLLO, DOLIET, és Louis TEICHER lle de la Cité, azaz a Notre Dame szigete alkotásával. Jean Jacques MORVAN- tól láthatunk egy realista igényű festményt, (Taliga a napon) ugyanakkor a Gyer­mek a hullámban már elő­re vetíti felfogásával, imp­resszióm sztikus eszközeivel az absztrakció felé hajtást, amelyet meg is valósít Roncsok című munkájában. Ennél az alkotásnál, vala­mint Marcel SÍRÉT két festményénél is az ihletet adó. eredeti látvány csak nyomokban fedezhető fel a vásznon, utóbbinál a színek, és a felületek foltjainak el­helyezése már nagyfokú absztrakciót mutat. A már említett TAUBERT két kom­pozícióig « teljes nonflgurá- ció iegyébent fogant. Külön szeretném megem­líteni a magyar származású Georges SIMONKa mun­kásságát, aki Budapesten kezdte mef művészeti tanul­mányait, 1935-től Párizsban tanul, majd francia állam- polgárságot szerez és ott folytatja munkásságát. Tag­ja a Független Művészek társaságának, s a Plasztikus Művészek Egyesületének. A kiállításon látható alkotásai gazdag színvilágukkal, a fe­lületek alapos megmunkálá­sával tűnnek ki. A Keleti kompozíció tematikájával a francia dekoratív hagyomá­nyokra utal. egyéni színgaz­dagsága, merész ecsetkezelé­se a kiállítás egvik legjobb művét produkálja. Serge DELAVEAU munkái kul­turált színvilágukkal tűnnek ki. SIMONKÁ-val ellentét­ben nem szereti a haragvó színeket, témájában is egy­szerűbb, de szuggesztiv, erő­teljes festői vénát mutat. Az öreg fa, s az Auvergne 68 tdmpozíciói kiemelkedők. Jean GARM1RIAN két munkája a francia posztSmp- resszicnizmus dekoratív színvilágát, nagy egységes felületeit idézi. A kiállító művészek vala­mennyien a francia képző- művészeti élet állandóan szereplő alkotói, több hazai és külföldi bemutató részt­vevői. Ez a kiállítás ízelítőt ad a jelenlegi francia festé­szetből, reméljük ez a biz­tató kezdet egy olyan első lépés, amelyet több. na­gyobb és szélesebb körű ki­állítás fog követni. Egri Mária Hírünk az országban Nagyjelentőségű találmány megvalósításáról tudósit az Újítók Lapja augusztus 13- án: Szabó István immár or­szágos vitát kavaró görgős- ekéjét sorozatban gyártja a csataszögi Tiszamenti Szebb Elet Tsz kisgép üzeme. A nagykunsági repülőgépes növényvédő állomásról ír Gerencsér Miklós „Égi föld­művelők” címmel a Nép- szabadság 8-i számában. — 1-én a Magyar Nemzet a Tiszaföldvár határában be­következett tömeges méh- pusztulás okait vizsgálja. — jubileumi ünnepségek Szol­nok megyében címmel is­merteti a Népszabadság 17- én a mezőgazdasági tsz-ek megalakulása 20. évforduló­jának ünnepségeit. 18-án a lap a jászberényi járási ta­nácsnak a tsz-ekkel kialakí­tott kapcsolatát elemzi. — 25-én a Szabad Földben Teszkó Sándor számol be a kunhegyesi tsz-ek ipari szol­gáltatásairól. Ugyancsak 25- én Griff Sándor „Szolnok megyei jegyzeteit” olvastuk a két kunszentmártoni tsz versengéséről. 28-án a Ma­gyar Mezőgazdaság dr. Sza­bó Sándornak, a túrkevei Bűzakalász Tsz főmezőgaz­dászának cikkét közli „A repülőgépről dúsított karba- midos silókukorica etetésé­ről”. Augusztus a mezőgaz­dasági tanácskozások, tudo­mányos ülések, kiállítások hónapja volt. 15-én a Nép- szabadság, a Magyar Nem­zet, a Népszava és néhány vidéki lap részletesen be­számolt a Szolnokon meg­rendezett magyar—angol nö­vényvédelmi tanácskozásról. A Magyar Hírlap ismertette az angol növényvédőszerek tulajdonságait. 25-én az országos sajtó beszámolt Losonczi Pál szolnoki láto­gatásáról. A Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Ma­gyar Hírlap 29-én az orszá­gos kenyérgabona termesz­tési tanácskozásról adott hírt. Részletesen ismertette a fontos értekezletet a Nép­szabaság 31-én: A búzater­melők legfőbb feladata: a hozam növelése. A Tanácsok Lapja 1-én a szabálysértési bizottságok megválasztásáról ír. 15-én Egységes szerv — egységes munka címmel a szakigaz­gatási szervek egységesítését vizsgálja. 7-én a Szövetke­zetben ifj. Nánási László, a Tiszaörs és Vidéke Fogyasz­tási és Értékesítési Szövet­kezet munkájáról ír. 1-én a Kisiparos Újságban a Jász- apátin létesített új kisiparos székházat mutatják be. Az Jdegenforgalom-ban Fodor Mihály a megyei tanács vb- elnöke nyilatkozik Szolnok megye idegenforgalmának új lehetőségeiről. 17-én a Népszavában a Szolnok me­gyében idén befejezésre ke­rülő létesítményeket sorol­ják fel: Tervek a megvaló­sulás útján. A rendkívül bőséges au­gusztusi sajtóanyagban két érdekes statisztikai adatra bukkantunk. 15-én írja a Magyar Hírlap az országos méretű gyógyszerpazarlással kapcsolatban: míg az egy biztosítottra eső gyógyszer- költség egy év alatt orszá­gos átlagban vidékein 6 százalékkal nőtt, Szolnok megyében 13 százalékos a növekedés, ebben csak Zala előzi meg 14 százalékkal. A Magyar Rendőr félévi bal­eseti mérlegének megyénk­re nézve lehangoló megálla­pítása: a vidéki személy­sérüiéses közúti balesetek országosan 23 százalékkal növekedtek. Szolnok megyé­ben 63,2 százalékkal, vezet Nógrád 76 százalékkal. A Képes Újságban 3-án Ari Kálmán tudósit Nagy­körűből „Csendes nap a Ti­sza partján”, ll-én a Ma­gyar Nemzetben H. Barta Lajos történetét olvassuk: „Ballada a nemlétező ház­ról”. Idősb Juhász István, a kenderesi tanyavilágból lottón nyert Balti tengeri utazását váltaná át a rég áhított kis családi házra. Kovács Judit 13-án a, Tyiüm­ben a nagyrévnek „kisebb­rendűségi érzése” után nyo­moz „Erről nem szabad be­szélni” kezdettel. Riportjára jó kontraszt Borzák Lajos írása a Rádió és Tv Újság 25-i számában: divat a tv- vásárlás Nagyréven. 30-án a Magyar Ifjúságban olvastunk a martfűi Tisza Cipőgyár KISZ-tagjainak „házavatá- sáról”. 30-án a Magyar Hír­lap Bodnár István tudósítá­sát közölte Jászberényből: „Korszerű ipar, növekvő igények a Jász-fővárosban”. 31-én jelent meg a Nők Lap­jában Kertész Magdának „vitaindítónak” mondható cikke: „Hogyan érzi magát Szolnokon ?” Az I. Kisimyovi Nemzet­közi Folklór Fesztiválon nagy sikerrel szerepelt a szolnoki Tisza Népi Együt­tes. 16-án a Népszava, 30- án a Magyar Ifjúság szá­molt be a szolnoki táncosok sikeréről. 23-án a Népsza­badság, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap meg­emlékeztek Betkowski Jenő 80. születésnapjáról. A tiszai népélet jeles kutatója a ti­szai hajókészítőkről szóló művén dolgozik. Fehér Ár­pád jászapáti nyugdíjas gé­pész házi múzeumába kalau­zolja az olvasót Borzák La­jos írgsa augusztus ll-én a Szabod Földben. Rideg Gábor az alföldi fa­ragómesterekről emlékezik meg 18-án a Magyar Hír­lapban, s bemtatja Péntek Lajos tiszaderzsi faragó nép­művészt. Írásának címe: „A budli” (a fargók széles pen­géjű fanyelű kése). A Film. Színház Muzsi­kában Győri Ilona emlé­kezik szolnoki sikereire. — 3-án Orbán Tiborról, a Szigligeti Színház nemrég diplomázott rendezőjéről ír­nak. — A Népművelésben Honti Katalin Szolnok szín­házi életéről közölt részletes tudósítást „Színház szerető városok” sorozatában. Dr, Kardos JóiseUé Hungarológiai intézet Újvidéken Az újvidéki egyetem böl­csésztudományi tanácsa elha­tározta, hogy Újvidék szék­hellyel Hungarológiai Intéze­tet alapít. Az alapító okmány a következőkben jelöli meg az intézet tevékenységét: „Tanulmányozza a Jugoszlá­viában élő magyarok nyelvét, irodalmát, és kultúráját; tu­dományos módos vizsgálja a kétnyelvűségből, a Jugoszlá­via területén élő nemzetek és nemzetiségek irodalmának és kultúrájának kölcsönhatásá­ból, valamint a magyar—ju­goszláv művelődési, irodalmi és nyelvi kapcsolatokból ere­dő kérdéseket és más tudo­mányos és művelődési intéz­ményekkel együttműködve, hozzájárul a tudományos és kutató munka fejlesztéséhez, a szélesebb társadalmi közös­ség számára általános érdekű kérdések megoldásához”. Peru korai műkincsei Szeptember 20-án a New York-i Solomon R. Guggen- heim Múzeumban megnyitja kapuit a perui műkincsek ki­állítása. Az eddig legnagyobb arányú gyűjteményt mutatja be, a 2500 évvel ezelőtti al­kotásokból. A kiállítás rendezője, dr. Alán Sawyer három évig jár­ta keresztül-kasul Peru ős­erdeit, sivatagjait ég hegyeit, kereste, kutatta a felbecsülhe­tetlen értékű művészi alko­tásokat- öt ízben vezetett gyűjtő expedíciót a hajdani Inka birodalom területén és több mint 500 ezer leletből választotta ki azt a hétszá­zat, amelyből a kiállítást ös­szeállította. A gyűjtemény egyik legszebb darabja egy arany bálvány, amely i. e. ÍV. századból származik. Gyönyö­rűen megmunkált kerámiák, ékszerek, fából és csontból készült tárgyak láthatók majd. Többségük a lelőhe­lyekről közvetlenül került a kiállításra. A műkincseket rendkívül gondosan csoma­golva 72 ládában szállították. Fílmhírek sorokban FILM KÉSZÜL MARXRÓL Dino de Laurentis filmet akar írni Marxról. Nincs szó dokumentumfilmről, hanem igazi életregényről, amely ér­zékelteti az 1800-as évek társadalmi életének lükteté­sét. AZ ATOMBOMBA UTÁN London külvárosaiban fan­tasztikus filmet forgatnak Ri­ta Tushinghammal a fősze­repben. A film azt mutatja be, milyen az élet az atom­bomba pusztítása után. Az emberek biológiai életfolya­mata például annyira meg­változik, hogy egy asszony 27 hónap elteltével szüli meg gyermekét. DOLORES DEL RIO ÚJ SZEREPBEN A harmincas évek egyik hí­res filmszínésznője, Dolores dél Rio (63 éves) megbízást kapott a mexikói kormánytól, hogy irányítsa az olimpiai játékok versenyeinek filmfel­vételeit. Otven éve történt 1918 nyárutóján, augusztus végén és szeptemberben már ötödik éve tartott a világháború. A frontokon ágyú, géppuska és gáz, a hátországban éhség, nélkülözés és be­tegségek szedték áldozataikat. Egyre inkább világossá vált a központi hatalmak elkerülhetetlen veresége. A néptó- megek sztrájkkal, tüntetésekkel adtak kifejezést fokozódó elégedetlenségüknek. Az isonzói offenzíva után — amely sikertelenül végződött —, a katonák tömegesen dezertál­tak az olasz frontról. Ez még a kezdet. Egyházi áldást kapnak a frontra induló katonák t egyverei... ,S aztán íme az eredmény: nyomorék katonák az egyik tábori kórház előtt. 1918 szeptemberében már tömegesen hagyták el a frontot a félrevezetett katonák. Mindennapos kép a korabeli pesti utcán: a veszteséglistát olvassák a fronton levők hozzátartozói. (MTI Fotó) A nő hétszer Amerikai film Olasz rendező, részben olasz színészek, francia környezet, semmi sincs ebben a filmben, ami láthatóan amerikai lenne. A főszereplő Shirley MacLaine-t ugyan amerikai színésznőnek Ismeri a világ, de ugyanolyan meggyőző erővel játszik fiatal, élnivágyó francia özvegyet, mint „hűvös” angol tolutccsnőt. Hét különálló történetből áll a film, amelyeket egységes egésszé csak a főszereplő sze­mélye fog össze. Ezzé* is újabb olasz filmek módszerét követi. Egy rutinos rendező és egy kiváló színésznő találkozása vígjátékban már eleve jó szó­rakozást ígér, különösen, ha a mellékszerepeket is Gassman és hczzá hasonló kvalitású színé­szek játsszák. A rendező, Vittorio de Sica, már nem a régi nagy neorea- lista filmek de Sicája. Csak szakmai tudása, rendezői rutin­ja emlékeztet rá. Az alkotókedv kopottabb, a környezet csillo­góbb. A társadalom felsőbb rétegeinek körében játszódó je­lenetek már nyomokban sem mutatják a régi szatirikus lá­tásmódot. Apró, általános em­beri gyengeségeket figuráz ki, jóindulatú, megbocsátó mosoly- lyal. Ugyanezt kelti a néző­ben is. I Á TV mai műsorából ajánljuk Komplexusok. Magyarul be­szélő olasz film. Egy éve mu­tatta be a MOKÉP ezt a mo­zaikfilmet, amelyet most kép­ernyőn láthatunk. Három történetet foglal magába, s mindhárom egy-egy ismert emberi komplexust vizsgál frappáns történetbe ágyazva: a gátlásosságot a szerelemben, a féltékenységet, s a túlzot­tan, a viharosan hatalmas önbizalmat, az elsöprő fellé­pést. A film legjobb darabja A nagyfogú című, Alberto Sordiva] a címszerepben. A filmet 20.20 órakor su­gározza a tv«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents