Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
Zenés étterem Türelmetlen vendég TANULMÁNY Materialista Alkotói díj Az újságíró szereti felderíteni a lényeget. Ilyen szándék vezetett azon elhatározásomban, hogy a hippik lelki világát tanulmányozzam, felderítsem a hosszú haj. a szakáll, a bokszot sosem látott cipők stb. tulajdonsainak lélektanát. Mert nyilván ilyesmiről van szó, ha valaki elfelejt borotválkozni, vagy cipőt pucolni. Valami nagy-nagy lelki konfliktus okozhatja, hogy a fiúk női hajzattal, s a lányok kefe-frizurával vonják magukra az egyszerű halandók figyelmét Persze ahhoz, hogy a hippik közösségébe betekinthessek, először is külsőségekben kellett azonosulnom velük. E célból ismerős maszkmesterem mindent elkövetett. hogy szalonképessé tegyen; hosszú bodorítort hajzatot ragasztott, ellátott ,.vendég”-szakállal, s így tovább. Egy cowboy-nadrágot pedig addig járattam a mosógépben, amíg elrongyoló- dott. Cipőmet ezután tök- gyaluval alaposan felhasogattam, majd bekentem budaifölddel. S minthogy nyelvében él a közösség elsajátítottam néhány fontos kifejezést. Mint; ..menő tolla van az ürgének”, „pocsék fej” stb. Ezek után bevetettem magam a hippik közé. gondolván: felkészültségem elégséges. Beszélgetni kezdtünk. Sajnos, nyelvtudásom szegényesnek bizonyult. mert mindössze néhány szót értettem a társalgás során, s csupán a legszükségesebbekre feleltem. Észre is vettem{ hogy ez gyanús számukra, de azért sikerült ideiglenesen inkognitóban maradnom. Aztán rövidesen egy jól megtermett hippi a kezemet kezdte mustrálgatni. és hamarosan kijelentette a többieknek: „gáz van”. Még valamit mondott, de azt már nem értettem. Pillanatokon belül otthagytak. Az említett jelmezben igyekeztem hazafelé. És amint kezemet nézegettem, egyszerre rájöttem a kudarc okára: körmöm levágva és körömkefével kitisztítva— Ez volt az a bizonyos banánhéj V. Gy. Meglepetés „Tegnap este a moziban 10 percig nem volt világosság.” „Persze, nagy volt a nyugtalanság a teremben?" „Csak akkor, amikor a fény hirtelen újra kigyulladt." A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete ■424. csípés A külföld humora Kép szöveg nélkül..; J. Zolotarjovs Pontatlan felelet — No. Vovácska, kedves, — lapozgatta a tanárnő az osztálynaplót, — most te fogsz felelni. Légy szíves kijönni a táblához. Ügy... És most mondd meg nekem, mennyi 6x8? — Harmincnyolc! — vágta rá azonnal Vova. — Nagyszerű! Ügyes vagy! Csak tízet még elfelejtettél hozzáadni. De hát ilyesmi mással is előfordul, igaz, Vovácska? Csak semmi iz- gulás! Hát azt meg tudnád-e mondani, hogy hova folyik a Volga? Vova töprengett, erőitett« az agyát, végül kibökte: — A Fekete-tengerbe. — Valóban a tengerbe folyik — ragyogott a tanárnő arca, — csak nem a Fekete, — hanem a Kaspi-tengerbe. De ez már nem olyan lényeges... ötösre értékelem a feleletedet Vovácska... És légy szíves, add át majd szívélyes üdvözletem a papádnak. Ugye. még mindig a kerületi tanfelügyelőségen dolgozik? — Dolgozott! — mondta Vova. — De most már nem dolgozik, mert elbocsátották. —I Hmm... Szóval így!... No, ülj le, Petreskov. mit állsz ott, mint szamár a hegyen, — mondta a tanárnő, s átjavította a naplóban az ötöst — kettesre. Arról szegénynek sejtelme sem volt, hogy Vova ezúttal is pontatlanul válaszolt. A papáját ugyanis nem elbocsátották, hanem áthelyezték. a kerülettől a központhoz. Osztályvezetőnek. — Látja azt a szőke szépséget? Beleszerettem. Szeretném tudni, vajon rokonszenvezik-e velem? — Ezt bajos megmondani, kérem, közölje velem, ha szerencséje van nála. — Miért? önt is érdekli? — Azt hiszem igen. Az a nő ugyanis a feleségem. ür — Hogy ment a vizsga, Péter? — Nagyon jól, apukám! Minden feleletemnél csodálkozott és felkiáltott a tanító: — Te nagy isten, miket beszél ez a gyerek! ☆ Az apa — most először — magával viszi fiát vadászatra. Este üres tarisznyával igyekeznek hazafelé, A kis vadász megkérdezi nagyon rosszhangulatban levő apját: — Apukám, azt tanultam az iskolában, hogy az emberek valamikor vadászatból éltek. Gondolod, hogy ez igaz lenne? ☆ Tugel úr nem érzi magát jól, elmegy az orvoshoz, aki megkérdezi: — Nem érez olykor nagy szomjúságot? — Nem, doktor úr, nem várom be, hogy a helyzet odáig fajuljon. A pápai enciklika és a televízió készülék Az egyik nyugatnémet lapban olvastuk az alábbi hirdetést: „Manzárd lakásban élő, mindeddig boldog, élénk fiatal házaspár az új pápai enciklika alapján sürgősen olcsó, használt televízió- készüléket keres”. Belső ellenőrzés
