Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

1968. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I r „A JÁSZ- KUBIKOS" 70 éve, 1898. augusztus 20- án született Jászárokszállá- son Solymosi Ignác, a föld­munkás- és szegényparaszt- mozgalom nagy egyénisége, a Kommunisták Magyaror­szági Pártja Titkárságának tagja. EGY ENCIKLIKA HULLÁMAI Java életét elnyikorogta a taligakerék. Egy volt azok közül, akik megroggyanó térddel feszültek a lapát­nak, a gödrök padlóin hám­ba fogták önmagukat és kék, haiókötél izmaikat ösz- szegörcsölte a küszködés. Hány alkotásra képes, tisz­ta gondolati! tehetséget nyo­morított így el a szegénység! Csak a legerősebbek tud­tak kitömi az emberfaló ku- bik gödrökből, hogy tegye­nek valamit, mindnyáj ükért. A jászkubikos, Solymosi Ignác ilyen ember volt. Megpróbálok a kézírása mö­gé látni. Nagy erős, egyenes betűi vannak, a felső szá­rak magasan kiugranak a vízszintes írástengelyből: szorosan kötődnek egymás­hoz. Ahogy a tettei. Logikus írás, amilyen következetes volt az egész élete. „Húst a nagygazdánál csak egyszer ettem hetenként, va­sárnap délben, de akkor is sürgetett: mi lesz már, med­dig falsz? Nem etetni hoz­talak ide, hanem dolgozni!” A háború még a jász-ta­nyák nyomorúságát is el­veszi tőle, kiviszik a front­ra. Nyiladozó értelme már ekkor a frázisok mögé lát. „Mindig az van az eszem­ben, hogy miért kell ilyen fiatalon meghalnom? Ami­kor nincs mit védeni? Akik­nek meg földiük, vagyonuk van, azok otthon vannak, azokat felmentették! Azok miért nem védik a hazát?” Az oroszországi front fel­bomlásakor hazaszökik szü­lőfalujába, maid a proletár­hatalmat ért fegyveres tá­madás első napjaiban ön­ként jelentkezik a Vörös Hadseregbe. A tiszai fron­ton harcol egészen a Ta­nácsköztársaság leveréséig. Letartóztatják, másfél évi kényszermunkára ítélik. „A munkatáborban kezd­tem végleg megérteni, hogy a kétkezi munkásemberek és a henye urak között ki­békíthetetlen az ellentét.” Kiszabadulása után végig­tolja a kubikos taligát a Zagyva és a Tápió völgyén, Budapestre megy, az ember­piacra, a Teleki-térre. Az itt töltött hónapokról csak annyit tudunk, hogy a rendőrség hamarosan mint a lázadó munkátlanok „hang­adóját” keresi. 1924 telén egy gyöngyösi bányában vállal munkát. Innen a kisterenyei szén­bányába kerül, ahol vájár lesz. Belép az SZDP-be, sztrájkot szervez, mert nem kapják meg az ígért mun­kabért. Elbocsátják állásá­ból, ismét kubikos munkát vállal, majd 1925 nyarán öt­vened magával summás lesz egy mátraaljai uradalomban. Ez a munkalehetőség is csak kéthónapig tart, ismét Bu­dapesten próbál elhelyez­kedni. 1925-ben az MSZMP Her- nád utcai helyiségében is­merkedik meg Lőwy Sán­dorral és Vági Istvánnal. Belép az MSZMP-be, megis­meri a kommunisták célki­tűzéseit. Illegális pártmun­kát végez a fővárosi épít­kezéseken dolgozó vidéki nincstelen földmunkások, kubikosok között. A párt vezetői hamar fel­ismerik jó szervezőképessé­gét, világos, logikus gondol­kodását és nagyobb párt­megbízatást adnak számára. Utazzék haza a Jászságba, szervezze a földmunkás mozgalmat. A megbízásnak eleget tesz, a következő év­ben, 1926-ban már a balol­dali szegényparaszti — és földmunkás mozgalom elis­mert jászsági vezetője. Be­lép a KMP-be, Jászárokszál- láson újjászervezi a' párt helyi szervezetét. Az MSZMP-ben a falusi munkát egy paraszt bizott­ság irányította, melvnek többsége kommunistákból állt. A KMP Poll Sándor út­ján tartotta a kapcsolatot a bizottsággal, amelynek mun­kájában a kommunista párt megbízásából Békés (Clasz) Imre, Holler Mihály, Hunya István, Juhos István, lstella János, Kozma Sándor, Soly­mosi Ignác és Tisza Antal vettek részt Ez a bizottság vezette a KMP irányításával az akció­kat, a magasabb bérekért és az árverések, a szolgabírók és a csendőri túlkapások el­len. A kommunista földmun­kás mozgalom fejlesztésé­ben néhány hónapon belül igen nagy eredményeket ér el, de a belügyminiszter uta­sítja a megyék alispánjait hogy a „baloldali munkátlan szervezkedéseket fojtsák el”, a vezetőket tartóztassák le, és állítsák bíróság elé. 1928-ban Solymosi Igná­cot is letartóztatják, de csak 1930 júniusában állítják bí­róság elé. A tárgyalás idején a KMP, a KIMSZ és a Vö­rös segély tüntetést szervez. A Budapesti Törvényszék zárt tárgyalást rendelt el, ezért a kommunista vádlot­tak az elnök kérdéseire megtagadják a választ. „Azzal vádolják a kom­munistákat, hogy a szabad­ságjogokat el akarják ko­bozni, és zsarnoki uralmat akarnak teremteni. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a burzsoázia által han­goztatott szabadságjogok az egész jogfilozófia és maga a büntetőtörvénykönyv azon épül fel, hogy csak addig léteznek ezek a szabadság- jogok, ameddm ez az ural­kodó osztálynak megfelel. Mikor azt látja, hogy ve­szélyben van, saját maga te­szi félre az általa hangoz­tatott szabadságjogokat. Ne­kem tehát semmi más esz­köz a zárt tárgyalás elren­delése után nem áll ren­delkezésemre, mint az, hogy tiltakozás- és tüntetéskép­pen mindenféle választ és nyilatkozattételt megtaga­dok. Osztálybíróság előtt ál­lok, nem vagyok hajlandó vallomást tenni.” Az ítélet kihirdetése is zárt tárgyaláson történt, bár erre még a burzsoá törvé­nyek sem adtak törvényes lehetőséget. Állami és tár­sadalmi rend felforgatására irányuló bűntettben ítélték el kétévi fegyházra. 1930 júliusában szabadul a börtönből, hazatér Jász- árokszállásra, ahol az év decemberéig tartózkodik. Ek­kor a párt illegálisan Buda­pestre hívja és megbízzák az egy évvel azelőtt már ter­vezett földmunkás—paraszt bizottság központi szervezé­sével. , A Titkárságnak, a KMP legmagasabb hazai operatív szervének lesz a tagja. A párt megbízása alapján a parasztbizottság előkészí­téséhez Budapestre hívja Hunya Istvánt ■ Endrédről, Tisza Antalt Szolnokról, Kozma Sándort Ceglédről és Mikola Györgyöt Tiszaino- káról. A Parasztok Lapjának ki­adása ezt megelőzően, 1930 nyarán, már lehetetlenné vált. így a párt legfontosabb feladatának a lap újbóli megjelentetését tartotta. Solymosi Ignác illegálisan fedőneve: Seregi — Ber­linbe utazik. Károlyi Mi- , hállyal tárgyal, aki vállal- | ja, hogy fedezi a megjelenő | paraszt lap költségeit. Ami­kor 1931. február 22-én a parasztbizottság tagjai Bu­dapesten megbeszélésre ül­tek össze, a helyiséget, ahol az értekezletet tartják. a rendőrség körülveszi, a szo­bába. ahol a bizottság tag­jai tartózkodnak, revolver­rel a kezükben detektívek nyomulnak be és a vezető­ket Miklós István kivételé­vel — aki az értekezleten nem vett részt — elfogják. Solymosi Ignácot másfél évi börtönbütetésre ítélik. A börtönben irtózatosan meg­kínozzák. „Jászkubikos voltam, ver­tek a hideg őszi esők, tapos­tam havat, jeget eleget, be­lefagyott a kapca a bakan­csomba, kirepedt a szám a láztól, éltem avas szalonnán évekig, jó ha néha cibere leves került a gyomromba: megtanultam alaposan, hogy a magamf élének sok min­dent ki kell bírnia. Csák így maradtam meg, mert ahogy a hideg őszi esők vertek, úgy ütöttek." 34 éves ekkor, de testben már emberi roncs. A párt orvosai tudják menthetetle­nül beteg, pihennie kell, így a Titkárság javaslatára el­hagyja az országot, család­jával együtt a Szovjetunió­ba emigrál. Egészségét többé nem nye­ri vissza. 1938-ban Moszkvá­ban hosszú szenvedés után meghalt. A legnagyobbak egyike volt azok között, akiket a jászföld valaha is a hazának adott. Tiszai Lajos A Humanae Vitae, Az em­beri életről, a születésszabá­lyozásról kibocsátott pápai enciklika olyan vihart ka­vart, amilyet a Vatikán még nem élt meg. A születés­szabályozás tilalmazott mód­jairól az enciklika a követ­kező legfontosabb megállapí­tásokat teszi: A házasságnak emberi és keresztényi szemléletével kap­csolatban ismét még egyszer ki kell jelenteni, hocy a nem- zési aktus megszakítása és mindenek felett az előre meg­fontolt magzatelhajtás még akkor is, ha gyógyászati cél­ból történnék, teljességgel ki­zárandó, mint a születéssza­bályozás megengedett mód­szere. Ugyancsak kizárandó mint az egyház eddig gyakran hir­dette, a direkt, akár végleges, akár időleges sterilizáció, akár a férfié, akár a nőé. Hasonlóan kizárandó min­den cselekedet, amely azt tűzi ki céljául, hogy a házas­társi aktus kezdetén vagy cégén, vagy anngk termé­szetes következményeinek fej­lődésében, lehetetlenné tegye a nemzést. Minden házassági aktusnak nyitva kell maradnia az élet továbbadására. A szekszualitás bűn Az enciklika azzal érvel, hogy a korszerű születés­szabályozási eljárás széles és könnyű utat nyitna meg a házastársi hűtlenség és az erkölcsi süllyedés felé, s hogy az ilyen asszony, férje sze­mében nem a tisztelt és sze­retett házastárs lenne, ha­nem a férfi önző gyönyöré­nek puszta eszköze. Egyet­len születésszabályozási eljá­rás, amelyet a katolikus egy­ház 1930 óta jóváhagyott, a havi ciklus terméketlen nap­jainak kihasználása. (Ez azonban egyáltalán nem meg­bízható, s éppen ezért sok rettegéssel jár.) A pápa felhívással fordult a hatóságokhoz, ne enged­jék. hogy ,a természeti és isteni törvénnyel ellentétes gyakorlat honosodjék meg törvényesen a társadalom alavsejtjében a családban.” Az új enciklika tulajdon­képpen a régi tanításokat erősíti meg. Az egyházatyák a test és a világ kísértését az asszonyban látták meg­testesülni, aki már Ádámot is bűnbe vitte. Nagy (szent) Gergely pápa 595-ös megál­lapítása szerint a szexualitás bűn — bár bocsánatos bűn —, ha az a nemzést szolgálja. Az egyháznak a nemiségről vallott nézetei máig is. leg­alábbis középkori ízűek és zavarosak. Újabb Galilei ügy A XXIII. János által ösz- szehívott II. vatikáni zsinat­nak kellett volna megalkot­AUGUSZTU S 20 (Kiss Attila rajza) nia az emberről, az emberi kapcsolatokról szóló modern teológiát: foglalkoznia a szü­letésszabályozással és a há­zassággal. János pápa 1963 áprilisában hat tagú bizott­ságot nevezett ki a kérdés tanulmányozására. Néhány hónap múlva személycsere történt a pápai trónon. A bonyolult és sürgető kérdés­sel kapcsolatban a zsinaton Suenens kardinális óva in­tett: ,,A zsinatnak legyen gondja rá, hogy elkerüljön egy újabb Galilei-ügyet.” — Mire a zsinati küldöttek észrevették, ezt a két na­gyon fontos kérdést kivet­ték hatáskörükből, s a dön­tést a pápának tartották fenn. Több éves bdzottságos- di kezdődött. Akárhogy bő­vítették egészítették ki újabb tagokkal ezt a pápai tanács­adó bizottságot, a szava­zásnál mindig a születéssza­bályozás enyhítése mellett adta le voksát a döntő több­ség. VI. Pál 1966 júliusában kapta kézhez az aktaköteget. Hosszan, Hamletként medi­tált, és végül is nagyon konzervatív döntést hozott Rómában még mindig a Nap forog a Föld körül — jegyezte meg a holland katolikus orvosszövetség el­nöke, Galilei perére célozva. Akik az ügyben Rómára figyeltek, öt esztendeig vár­tak kedvező döntésre. Idő­közben terjedt el el a fogam­zásgátló tabletta használata. A pápai döntés elkésett. Egy amerikai statisztika szerint az USA-ban például a 40 milliónyi anyasági korban levő asszonynak több mint fele él „tilalmazott” fogam­zásgátló pirulával vagy mód. szerekkel. Amikor egy pszi­chiáter 30 teenager leány édesanyját megkérdezte, ad­na-e pirulát a lányának, a többség határozatlan volt, csak néhányan válaszoltak nemmel, több mint 30 szá­zalékuk azonban igennel. Egy anya közölte: leánya már megkapja — a reggeii tejben. Tragikus esetet fogalmaz meg egy kétgyermekes angol édesanya, a Sunday Times- ben megjelent cikkében. „Mint a katolikusok mil­liói, én is kétségek között találom magam. Két évvel ezelőtt mellrákkal operáltak. s azután azt mondták, nem szabad, hogy gyermekem le­gyen; a terhesség idején le­játszódó hormonváltozás a rákosodást újra elindíthatja. Orvosi tanácsra szedtem a pirulát, nem minden lelki- ismeretvizsgálat nélkül, mi­után ezt két pap helyeselte. De 1(tost az enciklika határo­zott és szókimondó, s nem hagy teret az egyén lelkiis­meretének és semmiféle félre­értésnek,. Cölibátusban élő öregemberek akarata „Az egyház állásfoglalása a születésszabályozásról a katolikus asszonyokat másod­rendű polgárokká változtatta. Elkeserítően szomorú, hogy ezek a cölibátusban élő öreg­emberek Rómában ennyire kívül esnek a világgal való kapcsolattól, hogy olyan cse­kély megértésük van az em­beri szükségletekről és vi­szonylatokról, az emberi ön­fegyelemről és erőről ezek­ben a nehéz időkben, hogy visszavetnének bennünket azokba a sötét időszakokba, amikor a nemiség azonos volt a bűnnel és a paráznasággal, amikor a szülés kötelesség volt.” — idézi ugyanaz a lap egy másik asszony sza­vait. Az új holland katekizmus, amelynek elterjedését a Va­tikán igyekszik megakadá­lyozni. a családtervezésről azt vallja, hogy a gyerme­ket „megfontolt szerelem­ben” hívják életre. Egészség, lakáskörülmények, személyi meggondolások és sok más tényezőtől függ hogy a' szü­lők hogyan határoznak csa­ládjuk nagyságáról, és abba kívülálló bele sem szólhat. Pedig a holland katolikusok 60 százaléka gyakorló hívő, míg az olaszoknak csupán 2—3 százaléka. Az, ami „a Vatikán kü­szöbén” Itáliában történik, nemcsak képmutató, hanem országos tragédia. ötmillió ember várakozik arra, hogy törvényesítsék a válást, — gyakorlatilag -most is külön élnek. A születésszabályozás tiltott. Hozzávetőleges szá­mítások azt mutatják, hogy évente 900 000 ,,angyalcsiná­lás” történik. A legszegé­nyebb rétegeknél az asz- szonyok egyharmada „maga segít magán” kötőtűvel. Az utóbbi 30 év alatt 800 000 leendő anya élete esett ál­dozatul. A papok is elutasiíják Mit szólnak az encikliká- hoz a főpapok? 172 amerikai teológus hat világival együtt, akik tagjai voltak a szüle­tésszabályozással foglalkozó pápai bizottságnak, az_ en- ciklikát, mint idejét múlt és nem kötelező erejű tanítást, elutasították. Karl Rahner, a híres német jezsuita teoló­gus „meghökkent” a dönté­sen. Suenens kardinális és König bécsi kardinális, a zsinat haladó erőinek veze­tői, hírek szerint próbálko­zást tettek, hogy megaka­dályozzák a pápai tanítás nyilvánosságrahozatalát. ök is korszerűtlennek tartják. A harmadik világban, mindenekelőtt Latin-Ameri- kában népességi robbanás­ról beszélnek, s arról, hogy ezzel a növekedéssel nem tud lépést tartani a terme­lés, és így a lakosság hely­zete nemcsak nem javul, ha­nem'állandóan romlik. Ezért Jegyezte meg cinikusan egy amerikai politikus; többet segít, ha az Egyesült Álla­mok öt dollárt ad születés­szabályozásra, mint száz dol­lárt segélyre. Washington nemcsak propagálja a szü­letésszabályozást a harma­dik világban, de segélyfelté­telei között szerepel. Előze­tes becslés szerint a követ­kező 12 esztendőben 40 mil­lió ember, — nagyrészt gyermekek — pusztul éhen, vagy sorvad el a rossz táp­lálkozás következtében. A latin-amerikai papok közül a haladóbbak szem- beszállnak a konzervatívnak tartott pápai enciklikával. Például Chilében 256 pap tiltakozását azzal fejezte ki, hogy elfoglalta a Metropoli- taine székesegyházat. Az országban az egyház vezetői napokra felfüggesztették az egyházi szertartásokat. A kolumbiai külügyminiszter kritikája a pápa bogotai lá­togatása előtt kormányvál­ságot robbantott ki. A katolikus szaktudósok úgv vélik, következetlensé­gek és nyilvánvaló tévedé­sek halmaza az enciklika, kezdve azzal, hogv a termé­szetjog elvét, amelyre a pá­pa hivatkozik, a II. vatikáni zsinat elutasította. Ezt Az egyház a modern viláoban elnevezésű konstitucióban maga Pál pápa hirdette ki. Más elemzők sértőnek ta­lálják a pápa kitételeit azok­ra a más vallású asszonyok­ra. akik élhetnek a születés­szabályozás modern módsze­reivel. Ez úi frontvonalat nyit. és megnehezíti az alis megkezdett párbeszédet más keresztény felekezetekkel. A pápai megnyilatkozás ez esetben nem véget vetett a vitának, hanem viharos til­takozást provokált ki. VI Pál a zsinaton, a Népek haladásáról szóló enciküká- jában a kapitalizmus és a gyarmatosítás legkirívóbb bűneinek elítélésében, a bé­ke melletti á’lásfog’elásai- ban pozitív szerepet játszott, és ez nagyon fon+os volt az egyház megújhodási mozgal­mában. Most sokan teszik fel a kérdést, vajon a Hu­manae Vitae liberális kor­szakának végét jelenti-e? Máté Sándor # s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents