Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Pattogó elektronok az agyamban Mindig dühöngök, ha okosabbnak néznek, mint amilyenné formált ez a világ, amiben élek. Olyankor egyik pillanatról a másikra vér tódul a fejembe, megalvadnak a vörös vérsejtecskék, B egymást kergetve okoznak bonyodalmat a „túlbecsült” főmben. Mert azért vegyék tudomásul, hogy mindennek, fgy a tudásnak is van határa, pláne pedig ha egyszerű, de hozzám hasonló, „sima” honpolgárokról van szó. Ha alábecsülnek, akkor még menthetem az irhámat, avval, hogy juszt is bebizonyítom: többre vagyok képes! £s akkor mindenkinek be van tömve a szája! De így?! Hát nem bosszantó, amikor rajt a cédula, hogy „Eladva”? Már mint az árun, fzon a szép garnitúrán, amit az ideiglenes bútorkiállítá- eon „csepegő” tekintettel megláttam. Egyszerűen csak, hogy „Eladva”. Nos, mit tehettem mást, lemondtam róla. De tíz perc múlva egy másik szerény „de úgylátszik okos” vevőtársam vett egy olyat. Mert az „Eladva” csak a konkrét árura vonatkozott, nem pedig a raktárban „várakozó” hason- társára. Buta vagyok, buta, buta. Hiszen a múltkor egy másik eladó majd felfalt a tekintetével, mikor arra a televízióra, amelyen ott díszlett a cédula, hogy „Eladva” megkérdeztem: van még belőle a raktárban ? Eladva, eladva. Hát vajon a kis cédula mögött nem tudhatom, hogy az áru mikor kapható és mikor van tényleg eladva? Biztos vagyok benne, hogy van valami titka, illetve nyitja, hogy hányfajta „Eladva” létezik, s mily ismertetőjelek alapján „hibázhatok” rá a „valós állapotra” — de képességeimből mindenre nem futja. Mert ám túlértékelni mindenhol tudnak. A csemegében, az áruházban, a vasútnál, a postán, a hivatalban. Könyörgök, ne feltételezzék rólam, hogy a kis kézinaptár postai csomag díjszabásán „egyenesben” eligazodom, hogy a vásárolt sörön, vagy a vajon vagy a csokoládé dobozkán a gyártás napját egyértelműen a szavatosság miatt megállapítom. A postai díjszabás 20 kilón felül, öt kilónként három forintot jelöl meg pluszfizetésként, de én buta azt már viszont nem tudtam, hogy ez csak 22 kilogrammig értelmezhető, mert többet feladni nem szabad. És mit tehettem volna mást tegnap este, minthogy dühöngjem a butaságomon és tájékozatlanságomon, — amikor munkaidő után a kellemetlen ízű sör elfogyasztása alatt nagynéném közölte: hát miért nem nézted meg „friss-e rajta a töltési nap”? Mint egy birka, úgy bámultam a homlokára. Hiszen egyszerű — magyarázta ő —, a szélén van a hó és a nap jelölés, s égetéssel jelzik, hogy mikor töltötték a palackot. Mindeddig nagynéném bizonyult a legmegértőbb léleknek irántam, mert látva butaságomat, olyan hévvel kezdte elmondani a vaj, a csokoládé és miegymás „titkát”, hogy még durranős puskával sem lőhettem volna le. Szerencsére a ..ki mit tud” véget vetett a szóáradatnak és én aztán az egész műsor alatt a számokkal viaskodhattam: ha kezembe veszek egy csokoládé dobozt, találok rajta öt számot, az első kettőt hozzáadom az utolsó kettőhöz, aztán megszemlélem a középsőt, a szélsőt... hát, bizisten belezavarodtam! Most itt állok megfüröd- ve a butaságomban. De nem, nem hagyom magam! Aha! Megvan! Tudom már, mi a logika! A titkos jelölések bizonyára azt a célt szolgálják, hogy a gyártó és forgalmazó vállalatok a markukba „ka- carászhassanak”. Ebben a pillanatban jöttem rá a dolog igazi nyitjára: ők nem okosabbnak, hanem butábbnak néznek, mint önön magukat. A titkos jelzésekkel -az áruk lényegét titkolják előlem, hogy tudattalanul és bután megvásároljam! És, hogy én erre nem jöttem rá! Ettől a perctől kezdve beleröhögök a képükbe! Elmegyek Robinsonnak, azért sem vásárolok. Engem becsapni biz’ nem fognak. r— pctres — KONCERTahogy a karikaturista látja KÖNNYŰ LOVASSÁG (A Polish Weekly karikatúrái) A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© 419. CSÍpés MORZSÁK — Ebben ei ágyban hét király aludt — magyarázza az idegenvezető a régi kastélyban. — Igazán T — csodálkozik az egyik turista. — És hogy fértek el? Kikapós asszonyka mondja az udvarlójának: — Ma sok időnk van, mert a férjem horgászni ment. Es te mit mondtál a feleségednek? — Hogy horgászni megyek. íf A professzor megkérdezi az orvostanhallgatókat, — miért jobb a csecsemő számára az anytej a tehéntejnél? íme, néhány válasz: — Az anyatej tisztább. — Nem tudja kiinni a macska. — Kényelmesebb utazáskor. — Sokkal tetszetősebb a csomagolása. # A férj: — No mi történt? Máskor legalább fél órát beszélsz telefonon barátnőiddel, most csak tíz percet. Meguntad? — Ez nem a barátnőm volt, hanem téves kapcsolás. ☆ Barátnők beszélgetnek: — Azt álmodtam, hogy meztelenül mentem végig a körúton, csak egy óriási virágos kalap volt rajtam. — Borzasztó. Ki hord az idén virágos kalapot? * Az ifjú hölgy bizalmas vallomást tesz a barátnőjének: — Károly igazán bűbájos. Mikor megcsókol, mindig azt mondja: olyan az ajkad, mint a koráik — Ja, ez az a Károly? neprege Valamikor a Balaton partján kecskekörmöt gyűjtöttek a kislányok. Évszázados öreg körmöket szedtek ösz- sze. A kislányok megnőttek. De megmaradt a gyűjtőszenvedélyük. De most már köröm nélkül gyűjtik az öreg Kecskéket. EGY CSALÓDÁS TÖRTÉNETE — Te, nemcsak, hogy nem volt külföldi a pacák, de még csak nem is a külker- nél dolgozik, hanem a leg- belebb Belkernél. — Hol? Micsoda? — Zöldséges a Hold uccai csarnokban! — És ez adta ki magát angol Lordnak! Disznőság! — Ki kellene tiltani az ilyeneket a Balatonról! vízisí Tudákos Pisti: — Tehetek én arról, hogy aput mindenért az asztal körül kergették, mert akkor Olvasom az újságban; a nők néma kétségbeeséssel fogadják, hogy a divattervezők ismét a varrásos női harisnyák forgalombahozatalá- ra gondolnak. Kétségbe vannak esve? Haha! Hát nem tudják, hogy a divat elemei vissza-visz- sza térnek az elfele- dés sűrű homályából. — Manapság senki nem lepődik meg például azon. ha a nem éppen hosszúra szabott mini alatt — a lábszáron — körbe-körbe hosszú madzag tekereg, amit valaha a perzsa háborúk idején is nagy előszeretettel csavargattak a nők a lábukra. (Azt hiszem, ez volt a női csizma neandervölgyije.) Csakhát ez a visszafejlődés nem egyenlő. Mert ugyebár a férfiak viselik a hosszú nadrágot, ami nem is lenne olyan kellemetlen viselet. Balatoni badarságok az volt a játék. Vagy talán sajnálod azt a rongyos 120 forintot, azért a pár perces vízisí túráért, mikor abba már az oktatás is benne van! Mondd apu, van neked szíved? FÜRDŐRUHA DIVAT — A nők kezdenek leszokni a bikiniről. — És ez miért érdekes? — Mert közben nem szoknak rá semmire! — És ez baj? — Nekem nem! MINI CSÜCS Akié ennél minibb: az csal, vagy festi magát! JÁTÉK a homokban — Ez nem vár, ez toronyház! mondjuk tíz fokkal hűvösebb időbein. Egyszer vissza akartuk divatba hozni a rövid nadrágot. Erre valamelyik pihentagyú hölgytestvérünk felemelte tiltakozó szavát a rövid nadrág nyilvános-helyi és hivatali viselése ellen, azóta öltözékünk a mindennapi életben csupán a hosszúnadrágra szorítkozik. S mit csináltak ők? Levágták az amúgy sem túl hosz- szú és szellőg szoknya alját úgy, hogy amikor némelyik leül benne, akkor már nem is mini, hagem nini. Istenem, add, hogy egyszer divattervező lehessek. Hű, de felöltöztetném a választópolgártársnőket. Először is fokozatosan visszaállítanám azt a szép régi divatot, amelyik még annak a hölgynek is jól állt, aki manapság nem mehetne végig a városon miniben, aztán mégis végig megy. Azt hiszem, roko— Ez nem alagút, ez földalatti! Beomlik. «— Ez most mi volt? — Alfödém az Asztóriá- nál! ORVOSI MÜKIFEJEZÉS Nincs hőguta, csak halálos végű hőpangás! Lényeges! DEMOGRÁFIA Az ENSZ-ben azt mondták: 220 év alatt duplázódunk csak meg. Siófoki lokálpatrióta: Ezeknek fogalmuk sincs a Balaton fejlődéséről! KADEREZES — Mit gondolsz túl van a kislány az alapfokú szemináriumon? — De még mennyire. Már a vízi jártasságit is letette! Magyarka Ferenc kónak nevezték ezt a viseletét. A szoknya földig érne, abronccsal, alsószoknyából lenne vagy tíz, hosszú... fehérnemű, fűzővel, fuszekli- val. Megengednék hozzá olyan bodros spanyolos gallért is. meg palástot. (A tehetősebbeknek hermelinből.) Akinek kilátszana a bokája vagy a könyöke, meghelyszín- bírságolnám. Azután amikor már alaposan Izzadnak — mert ha divat lenne, viselnék is az ártatlanok; elővenném azt a régi, jó, kopott, kinőtt rövid nadrágomat, amit csak otthon viselhetek, aztán végigflancolnék a városon.. Hadd mondják: Nini, a fiún milyen jól mutat a mini. És megengedném, hogy újra kezdjék a harcot az egyenjogúságért, a miniszoknyáért. De ezt mi. férfiak már rövid nadrágban irá- nyítanánk.— dián — mini Álom
