Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Hekiámötietek KISSZÓTÁR Az amsterdami „Hét Brie Volk'1 című lap „Házasság” rovatában olvastuk: „Jó kül- gejű 35 éves férfi, tökéletes szakács, kedves, szorgalmas, biztos állásban lévő feleséget keres”. ☆ Egy londoni autóüzlet kirakatában egy szuper autón ezt a szövegű táblát találtuk: „Ha Shakespeare élne, ezt az autót választaná! Van benne valami drámai.. ☆ Egy nagy londoni mosoda hirdetése az „Observer”- ben: „Ne ölje meg feleségét nehéz munkával, ezt a tisztátalan munkát mosógépeink sokkal alaposabban elvégzik!” ☆ Egy New York-i kozmetikus prospektusában olvasható: „Három kezelés után úgy néz ki, mint a saját lánya, hat kezelést követően, mint a saját unokája. További kezelésekre csak saját felelősségére kerülhet sor.. ☆ Tábla egy római élelmiszerüzlet kirakatából: „Naponta friss tojás!” Másnap a szemben lévő konkurrens- nél: „Garantáltan friss tojás!” De egy harmadik kereskedőé volt a telitalálat: „Naponta friss tojás még a tyúkban!” ☆ A párizsi camping-kiállí- táson egy „Nászút” elnevezésű sátrat mutattak be. A prospektus így dicsérte: „Luxuskivitel, különösen alkalmas nászutasok számára, bőségesen elég a hely háromnak is.” Jelige: a verseny résztvevőinek titka. Megfejtéséhez két dolgot kell ismerni: a szerzőt és a zsűrit. Mohóság: Megvásárolni saját könyvünk valamennyi példányát, hogy ezzel megfosszunk másokat attól a lehetőségtől, hogy ne olvassák el könyvünket. Leleményesség: Az a tulajdonság, amely nélkül nehéz dicsérni azt, ami nekünk nem tetszik. Tetszik, nem tetszik: egyesek érvelésének alfája és ómegája. Rezgésszám: Olyasvalami, ami megmutatja, hogy egyik, vagy másik kritikus milyen szilárd felfogásában. Jubileumi ünnepelt: Az az ember, aki átmenetileg kiszabadult a bírálat pergőtüzéből. M. Graesev zeneszerző (Lityeraturnaja Gazeta) Phű. de meleg van A Nap ma reggel úgy tett, mint a magabiztos magasugró. Kihagyta a 180-at, illetve a 20 fokot és korán reggel egyből 25 fokkal kezdett. Meg kell mondani, könnyedén Vette az akadályt. Tizenegy órakor az emberek legnagyobb ámulatára már árnyékban (mert volt, aki a lelátóról ide szorult) a 34 fokot is könnyedén „vitte”. Bár a búzatáblákban az emberek megesküdtek, hogy a 40 fok is elképzelhető. Az árnyékos hivatalban, persze, könnyebb volt a helyzet. Délig mindenki jól birta a strapát, többen hajlandók voltok ebédelni is. Irma, a 80 kilós leányzó nem birt enni, többször is megemlítette hogy ezek pusztán kivagyiságból esznek, erejüket fitogtatván. Az emberek ráhagyták, az emberek nem szeretnek vitatkozni, különösen 34 fokban nem, ha áll a levegő, ha a koponyákban vibrál a meleg. Csak délután 2-kor kezdtek ájuldozni a hivatalnokok. Kovács kollega ledobta az ingét, a hölgyek bíztatásnak vették ezt és bikinibe öltöztek, eredménytelenül. Julika, a főnök kedvence letusolt, azután csak úgy, vizes bikiniben felfeküdt az íróasztalra és azt mondta a szájtáti kolléganőknek : „Én most lelki-jógázom. Bebeszélem magamnak, hogy el vagyok emyedve... És akkor el vagyok. Csak be kell hunynom a szemem. Az ilyen helyzetben levő embernek pontosan a fele mennyiségű oxigénre van szüksége.” Lefeküdt mindenki az íróasztalára, az egyik cinikus lélek meg is jegyezte, hogy ezzel tulajdonképpen jót tesznek, mert nem szívják el főnökük elől az oxigént A szolganépségből egy stréber akadt azért. Igaz, azt is kirúgta a főnök. Péntek délelőttre volt hivatalos valamilyen kis butaságból kifolyólag. De a meleg miatt, vagy ki tudja miért, elfelejtette a randevút és most, hétfőn délután 3-kor nyitott be a főnöki rezidenciára. Ezt még kibírta volna az igazgató, de hogy a kolléga zakóban, nyakkendőben tisztelgett ebben a melegben, nos, ettől egy másodpercre elájult az öreg. Ahogy kizavarta az embert, az igazgató is levetette ingét, de a vezető tekintélyét megőrzendő, atlétatrikóban igazgatta a nap hátralévő óráiban a céget. És itt volt Józsi bácsi, a hivatalsegéd. Ahogy a diri észrevette az öreget, azonnal szalasztotta, hozzon egy fazék fiigylaltot. Vagy megeszik, vagy beleülnek, teljesen mindegy ebben az időben. Az altiszt értette a dörgést, elindult, A fele utat visszafelé is becsülettel megtette. Csak akkor vette észre. hogy olvad a fagyfalt. Mentve a menthetőt, öreg ráncos kezével belemart a jó illatú, hideg málnába és bekapott egy fél marék- kai. A megolvadt maradék jólesően, húsén becsurgott az inge alá, végigfolyt a hasán le, egészen a gatya- korcig. — Nincs fagylalt, főnök. Nem árulnak. Elolvad az ilyen melegben, azt mondta a boltos. — Akkor, Józsi bátyám, hozzon hideg sört azon a pénzen. — Milyen pénzen, igazgató elvtárs? — Hát... — Az ám, hová is tettem azt a pénzt? Az igazgató bágyadt pillantást vetett Józsi bácsi halványrózsaszín, ragacsos Ingmellére és Ismét a farzsebébe nyúlt. Az öregúr megtért a mé- lyenhűtött Kinizsivel. Nyitotta volna azonnal a főnök ajtaját, hogy jóvátegye előbbi bűnét, de az előszobában lebzselő sofőr megfogta a kezét, szorítása acélbilincs. — Ne szórakozz, Jenő, ez a sör a... — Hagyja csak, Józsi bátyám — a sofőr az ajtó kilincsén leütötte az üveg nyakát és igen jót húzott a habos sörből. — Most már eriggy be te! — szólt az öreg duzzogva és otthagyott mindent A sofőr a maradék sörrel teleöntött egy poharat és be vigyorgott ae ajtón: — Megjött a jó kis pince- hideg söröcske. Visszanyúlt hátra, a pohárért, keze a semmit mar- kolászta. Vésztjóslóan ránézett a gépírólányra, az úgy tett, mintha ott sem lenne. — Hozza, Jenőkém. Hiába, maga az én vércsoportom, maga tudja, mi kell a férfiembernek ilyenkor, júliusban — szólt az igazgató eltikkadt nyelvvel. A sofőr ott állt bambán az ajtóban, kezében a törött nyakú, üres sörösüveggel. Arca vigyorra torzult. — Nincs benne, valaki kiitta — motyogta. — Az igazgató elvtárs is megpróbálkozhatna a lelki jógával, azt mondják, az ilyen melegben jót tesz. — Ki? — hörgött az igaizgató. — Jucika.., Neki sikerült. Nála bevált... Csak fel kell feküdni az íróasztalra. E szónál Józsi bácsi js bedugta fejét az ajtón. — Az én régi főnököm azon bukott le, hogy az ilyen kánikulában számolatlanul hordatta fel irodájába a sert. Mondtam is neki: igazgató kartárs, ne ilyen pucéran. Hordjuk inkább aktatáskában az üvegeket. Akkor a népek nem szólnak egy szót sem. Azt hiszik, az aktákat hordozgatjuk. De nem hallgatott rám, meg Is fúriák. Igaz-e, Jenő? — fordult a gépkocsivezetőhöz. Az igazgató kirohant. — Megnézte Jucikét, mit csinál az íróasztalon. Jucika aludt. Az igazgató agya elborulj beleharapott a nő térdébe. — Te vagy az, Jenőkém? — lihegte Jucika. Ez mélyütés volt, az igazgató tovább rohant Mégis* a sofőrrel...? Bement a fürdőszobába , behajtotta fejét a hideg csap alá és hogy felfrissült, otthagyta az egész kócerájt. Kint az utcán a rendőr irányítópálcájával Liszt Ferenc II. magyar rapszódiáját vezényelte. Stokowsky — gondolta. Ütközben néhány hőhullám nyakszirten vágta, aztán hazatért — Szervusz, édes Jucikám Borzalmas pofont kapott és csak másnap hajnalban döbbent rá, hogy a feleségét Amáliának hívják. (suba) Y MAI WWtAtTí 11231011 ICBSELII Masg-aai, ML Gácsi Mihály rajzai ■l:flliaill!ll)llllll]|!IlilIlllUlilll!ll!ll!II7tl]|illUli!B inB!;inriiiiinii!vn«nvni:iii;rii!!i!Tinii;inii!i::«
