Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. Június 23. m nyu a szemével int Ve- ra elfogja a pillantását. s. utánamegy a fürdőszobába. — Menj át a nagymamához s hozd el, amit otthagytam. — Sütemény? — kérdi Vera. Anyu bólint, megigazítja Vera pöttyös nyakkendőjét, helyreráneigálja gallérját. — Ha Apu kérdezné... — Nem néz rá, a hajában babrál —, ha kérdezné, honnan van a sütemény, mond, hogy nagymamától kaptád. — Nagymamától — ismétli Vera. — Mindenkinek a tányérja mellett valami mézeskalács-meglepetés lesz. Azt is nagymamától kaptad, érted ? — Pedig ugye te vetted ma reggel? — villan rá Vera szeme. Minek is rendezte ezt a születésnapi uzsonnát, gondolja Ácsné. Hiszen, sejthette, hogy ez lesz a vége. A férje sértődötten ül az ebédlőben, nem szól, nem kifogásol semmit, csak olyan eltökélten dolgozik, hogy nem lehet leszedni tőle az asztalt. Kétszer is benyit a szobába, tesz, Ivesz, hogy eszébe juttassa* készülődni kell, teríteni, de a férje a rajztábla fölé hajol, tusos üvegek és színes tinták sorakoznak előtte, s körzőjével szaggatott vonalakat húz a papírra. — Már négy ára — mondja neki végül. A férje nem válaszol, öszszehúzott szemöldökkel dolgozik tovább. Jól ismeri ezt az arcki fej ezést. mindig olyankor ölti fel, ha a gyér rekekről van szó. — Fiam. mindjárt jönnek a vendégek — mondja olyan halkan, hogy érezni, milyen erőfeszítést kell kifejtenie, hogy visszafogja a hangját. •— Persze, a vendégek... — Kenyérmorzsával tisztogatja a rajzlapot, nagy figyelemmel. — Majd átmennek a másik szobába. — Az hideg. Es asztal sincs benne, csak két csúnya ágy... — Két masszív diófaágy. _— Jó, hát szép, gyönyörű. De most nem az a fontos. — Kapkodva beszél, hallja, hogy csengetnek... „A gyerekek! dugja őket?” — Menj el ma délután. Mindössze két óráról van szó. legfeljebb háromról. — Hétkor már jönnek a gyerekekért Újból csöngetnek, türelmetlen. éles csöngetés vág a szavába. „Odakint kopognak a gyerekek, ágaskodnak, vörös az orruk hegye”. — Nem olyan hideg a másik szoba... Kinyithatjuk az ajtót — mondja a férje. A két kis vendég végre bent van. Mit csináljak velük? gondolja Anyu, ahogy átmennek az ebédlőn. — Ide, ide — mondja és kinyitja a hálószoba ajtaját, ahonnan hideg csap ki. — Vedd fel a mackódat — mondja ijedten, s már szalad is ki, hogy ráadja s Verával ütközik össze, aki magasra tartott kézzel hozza a süteményes csomagot. — Már itt vannak? — És egyszerre megáll a küszöbön, egyik lábáról a másikra ló- gázza magát, mint akinek nem akarózik bemenni... Ö már nagymamának elmesélte a születésnapi uzsonnát: szépen meg van terítve az asztal, közepén egy kis cserép lóhere, amit Ágitól kapott De apa rajzol, mintha nem is lenne születésnap, pedig azért jött ilyen lassan, hogy addigra minden készen legyen. éppen úgy, ahogy Nagymamának elmesélte. És hogy tudnak a másik szobában játszani? Hová állítsa a bababútorokat? Meg a síneket? Még ha el is férne a sínpár, a vonat az ágy alá fut. Jutka mackónadrágban ül az ágy szélén. Eszter meg nagyokat fúj a levegőbe és nézi, hogy a leihelletéből csupa „füst” lesz. — Később se megy el Apu? — kérdi Vera izgatottan, s Anyu szájára teszi az ujját, s int, hogy csendesen... — Mozogjatok egy kicsit — mondja aggódva, mert Jutka prüszköl és könnybelábbadt szemmel fintorog. — Jó uzsonnát kaptok — mondja mentegetőzve, és siet a konyhába, eldugott dobozokat kotorász elő, melyeknek alján kis zacskók hevernek. Egyikben mandula, másikban néhány szeletke csokoládé, a harmadikban mazsola, mostanáig önmaga elől is dugdosta... Az ujja- hegye reszket, amikor kiüríti a zacsxót, mintha valami gyógyszert csepegtetne, melytől gyors javulást vár. — Ez a nagy cécó Vera miatt van? •— szólal meg mögötte a férje. — Hagyj édes fiam, ne kezd megint... — Ügy mondod ezt az édes fiamot... Mihelyt a gyerekek kerülnek szóba, már nem bírsz magaddal. Ebben a pillanatban beszalad Vara. — Anyu, kérek egy poharat, meg sok gyufát! Kunsztot mutat Eszter! — kiabál az ajtóból. S miközben zsebébe sepri a gyufa- szálakat, azf gondolja: veszekednek. Biztosan Apu megint rákezdte. hogy a két gyerek miatt kell nyugalmát feláldoznia! Mindig ezt szokta mondani, de Anyu nem hagyja őket! Anyu megmondja, hogy ha még- egy szót szól a gyerekek miatt, pakol és soha többé nem látja... Az ő igazi apjuk a temetőben fekszik, néha kimennek oda és ki- húzigálják a sírból a gyomot, s konzervdobozból megöntözik a virágokat. De errői éppúgy nem szabad Apunak tudnia, mint az almáról, meg a szőlőről, amit tízóraira a zsebükbe csúsztat Anyu, meg a süteményről, amit nem is a nagymama vett — Nagyon jól Játszunk, nincs is hideg — mondja gyorsan. és kutatva nézi Anyu szemeit, melyek kive- resedtek, mint amikor soká olvas. — Menj csak Verukám — és Anyu az átlával int, hogy menjen befelé. Aztán tálcára rakja a csészéket A mézeskalács-meglepetést nem meri a tányérkák mellé tenni. A varróasztal-fiókba dugta őket. nehogy a férje észrevegye. — Hol fognák ezek a szegény gyerekek uzsonnázni ? Az ágyra terítsek, vagy a szekrényre? — fakad ki ingerülten, s térdével nyomja be az ajtót — Elmegyek hazulról — mondja váratlanul a férje. — Elmégy? — .Anyu , a hangsúlyt tapogatja. — Elmégy kérdi rr.égegyszer, mert nem bízik abban, amit hallott — Igen... Vera ugyan nem érdemli meg, mert lusta és hanyag. De téged sajnállak. Te nem tehetsz róla, hogy... — Hogy két gyermeket hoztam a házasságba — fejezi be Keserűen, és beszívja sósízű felsőajkát. — Ne így... — Az ajtóhoz támaszkodik. Nehéz megtalálni a régi hangot... Az ember ínye eivásik a sok türelmetlen szótól. Hisz ha nem kellene négyesben élni... ha nem érezné ezt az örökös fogságot. Két pár gyerekszem tapad rá, bármerre fordul, érzi a tekintetüket. Ha egyedül dolgozhatna az asztalnál, s csak Lenke lélegzetvételét hallaná! De Lenke alig van mellette, teli van munkával. Legény korában minden nyáron a hegyek között csatangolt. így ismerkedett meg Lenkével, aki egy parasztházban lakott a szamárkö- högős Ágival. Szép volt akkor... A szemében zöidarany csillámok, szentjánosbogárnak hívta, meg szitakötőnek. Milyen nevetséges lenne, ha most azt mondaná neki, hogy Szitakötő. — Szitakötő... — Tessék7 — riad fel Anyu. — Semmi — mondja zavartan és utána, keze után nyúl. Anyunak megrezzen a karja az érintésre, csodálkozva, türelmetlenül, hogy mi ütött belé. — Hová sietsz? — kérdi szemrehányóan. — Mind'g csak a gyerekek! Nekem már semmi sem jut belőled! — De hiszen... — Annyi mindent kellene megmagyarázni. Oly régen nem beszéltek egymással, csak védekeztek, hadakoztak, lesben álltak. A szobából furcsa nesz hallatszik. Mit csináltok odabent? Már köhög valamelyik... Bárcsak elmenne Sándor! Miért áll itt, mit akar?? Igen... most már emlékszik, és gyorsan hozzásimul. egyre a köhécselésre figyelve. Fejét a mellere ejti, érzi a bőrtárca keménységét s eszébe jut, hogy Ági iratai is a tárcában vannak, még mindig nincs elintézve a nyaraltatási ügye. — Ha csak egy kicsit akarnád... dadog, kapirgál a mondatok között... Talán ha másképp kezdene hozzá, minden rendbejönne. A gyerekek beülnének a meleg szobába, szépen megtérítene.-, a fiókból előkerülne a mézeskalács-meglepetés. — Anyu! Eszter még kér süteményt és... ;— Vera elképedve lép hátra. A játéktól kitűzésedéit az arca. fülcimpája piros, mim a kakas taréja. — Anyu!... — hangosan akarja mondani, de nem jön hang a torkán. — Anyut átölelve tartja Apu, s az arca nem is látszik, csak a nyaka meg a haja. Pedig Apu nem engedi be őket a meleg szobába... — Anyu! — ipáit ja és maga is megijed, milyen reszelés a hangja, mintha nem is 6 kiáltana. — Jutka haza akar menni, mert fázik, Eszter pedig... — Mi?... Mi az? — riad fel Anyu. — Mi történt? — Én nem akarok születésnapot! — kiáltja. — És hiába tuszkolja Anyu a fűtött ebédlőbe, teli szájjal sírni kezd... PALOTAI BORIS: SZITIKÖTÖ Á hét előadóművésze: LISA DELLA CASA Vulkán kitörések előrejelzése mesterséges holdakkal A Rádió kiváló művészeket népszerűsítő sorozatában, „a bét el6adóművészé"-ben a jövő héten Lisa della Ca- saról. a világhírű svájci szopránénekesröl hangzik el előadás. Della Casa 1919-ben Burgdorfban született. Tanulmányait Zürichben kezdte, első kiemelkedő sikerét Puccini Pillangókisaszonyának címszerepében aratta 1941- ben. Nemzetközi karrierje 1947-ben, a salzburgi fesztiválon indult el, itt Richard Strauss Arabella című operájában lépett fel. A. következő évben már a Fidelio Marcelli«3 szerepét énekelte Willhelm Furtwangler vezényletével. A salzburgi szerepléseket számos külföldi meghívás követte. Ausztriába. Franciaorszigba és Olaszországba. 1951-ben óriási sikert aratott Mozart Figaro házassága című operájának Grófné szerepében. Della Casa repertoárja az évek folyamán állandóan bővült, sorra tanulta meg a Mozart, Puccini és Richard Strauss operák vezető szopránszerepeit. Ez utóbbiak közül megemlítjük még parádés Sophie alakítását Strauss Rózsalovagjában, melyet London közönsége 1953-ban, a New York-i publikum pedig 1957- ben hallhatott először. Della Casa nemcsak az operaszínpadokról, óperaszerepeiröl ismert. Igen gyakran lép fel különböző hangversenyeken, óratóriumelóadásokon is. Ennek a sokrétű művészi tevékenységnek köszönheti azt a rangot, megbecsülést, amely ót világszerte övezi. Della Casa kemény munkával emelkedett a legnagyobb szopránénekesek közé. Hangja nemcsak szép tónusával tűnik ki, hanem kifejező képességével is. Della Casa tudatos művész, aki nem mindennapi stílusismerettel is redelkezík. Lemezfelvételeit hallgatva is feltűnik az a biztonság, mely őt minden egyes általa énekelt szerepben jellemzi, Egyik legnagyobb erénye páratlan drámai feszültsóateremtő ereje, melynek hatása alól aligha vonhatja ki magát a hallgató. Juhász Előd A Főidőnkben lejátszódó vulkanikus folyamatok közül a legérdekesebb talán 1963-ból jegyezhető fel, amikor az izlandi pairtox mellett egy heves vulkánkitörés következtében új sziget született. Ez a sziget a Surt- sey nevet kapta. A kis bazalt-sziget központjában lévő vulkán 1966. augusztusában erősen működésbe lépett. Ebben az időben egy amerikai kutató csoport izlandi tudósokkal karöltve Irland szigetén beható geotermikus kutatásokat végzett. Ennek során Surtsey szigetről infravörös fényképsorozatokat készítettek. A felvételeket a földről, repülőgépről és mesterséges holdról készítették. A vulkánkitörést követő napon a Nimbus 2. amerikai mesterséges-hold átrepült a Surt- sey felett, felvételeket készített és légj felderítését egy héten keresztül naponta megismételte. A felvételeken kitűnően értékelhető a centrumból kiinduló lávafolyam fokozatos előretörése: Ez a felvételsorozat adta az ötletet a tudósoknak, hogy a mesterséges holtakat a jövőben nem lehetne-e a vulkánikus folyamatok nyomon követésére, felderítésére, esetleg a vulkán- kitörések előrejelzésére felhasználni. További kísérletre van szükség a módszerek kidolgozására. A szakemberek remélik, hogy a vulkánkitörés-előrejelzésének nemcsak a tudomány fogja hasznát látni, a vulkánikus folyamatok tanulmányozása során, hanem a működő, aktív tűzhányók közelében élő lakosság is. (Haway-szigetek stb.) PALICZ JÓZSEF: TANULMÁNY OTA SIKz A szocialista áruviszonyok A szocialista közgazdaságtudomány egyik legkiválóbb elméleti képviselője tollából származik ez a mű. Ota Sik csehszlovák közgazdász professzor már az ötvenes évek második felében elméleti kutatásai legfőbb céljául azt tűzte ki, hogy feltárja a korábban kialakult gazdaságirányítási koncepció hibás vagy leegyszerűsített elméleti tételeit, s az ezeken nyugvó gazdaságirányítási rendszer ellentmondásait. Ebben a munkájában a, Csehszlovák Özociáflsta Köztársaság gazdasági tevékenységét jellemző gazdag tényanyagok alapján sokoldalúan bizonyítja be, hogy ezeknek az ellentmondásoknak a megszüntetése a hatvanas évek elején már történelmi szükségszerűséggé, a további fejlődés előfeltételévé vált, A szerző által felvetett problémák hasonlóak azokhoz, amelyeknek a megoldása nálunk is — mostmár az új mechanizmus lényegesen előnyösebb feltételei között — a gazdasági vezetők legfőbb gondja. A könyv négy témakört ölel fel, s úgy van felépítve, hogy az elméleti indoklások minden fő kérdéskomplexumánál szorosan egybekapcsolódnak a gyakorlati konklúziók, utak és megoldási módok bemutatásával. Mindenekelőtt a szocialista áru- és pénzviszony okkal kapcsolatos nézetek csehszlovák fejlődésének vizsgálatán alapuló marxista elemzését végzi el a szerző. Ennek során rámutat a korábbi szemlélet alapvető fogyatékosságára: a tulajdonviszonyoknak a többi — vele összefüggő — gazdasági viszonyoktól elszakított értelmezésére. „Ennél a módszertani eljárásnál a tu" lajdont többnyire azzal jellemzik, hogy ki dönt a termelési eszközök felhasználásáról, a termelésről stb. — Döntésre jogosult irányító alany azonban mindig van, a tulajdon legkülöbözőbb formáiban és típusaiban is ... Ha válaszolni akarunk azokra a kérdésekre, hogy kinek a javára hoz valaki döntést, milyen érdekeket követ, milyen összefüggésben vannak az ő érdekei — mint irányító alany érdekei — a tulajdonképpeni termelők érdekeivel, elemeznünk kell e gazdasági kapcsolatainkat...” — írja a szerző. Ennek az elméleti nézőpontnak äz alapján veti sokoldalú vizsgálat alá a tervszerűség ég a piaci viszonyok összefüggéseit Megvilágítja a szocialista gazdasági viszonyoknak azt az objektív sajátosságát, hogy az emberek termelői és fogyasztói érdekei keresztezik egymást, s ez csak oly módon hangolható össze, ha az emberek mint fogyasztók közvetlenül is tapasztalják termelési döntéseik, tevékenységük kihatásait. „Ezért csak az érdekek eme két tendenciájának kölcsönhatása révén, állandó összeütközésük és kiegyenlítődésük réVén érvériyésülhet a társadalmi érdek, vagyis az emberéknek mint termelőknek és egyben fogyasztóknak az általános érdeke is, s így jönnek létre a termelés optimális fejlődéséhez fűződő érdekek.” Megmutatja, hogy a hosz- szú- és rövid távú, a vállalati és felsőbb szintű tervek kialakításában nemcsak és nem elsősorban az ebben közreműködők gazdasági informáltsága és szakismeretei játszanak szerepet, hanem az érdekeltségi indítékok is. „Mostanáig többé-kevés- bé csak az irányító szervek egységes általános érdekét tételeztük fel... A valóságban azonban nem létezik semmiféle irányítás bizonyos specifikus érdekeltségi indítékok nélkül. Az általános társadalmi érdek absztrakció; a szocializmusban az emberek érdekeinek általános tenceciáját fejezi ki, amely azonban a specifikus és konkrét érdékek nagy sokaságán keresztül fejeződik ki...” Mindezek és még több más mélyenfekvő probléma feloldása — a szerző logikus okfejtése értelmében — csak a tervszerűen irányított szocialista piaci viszonyok mezőnyébn valósulhat meg. Ennek létrehozása pedig feltételezi az ár- és pénzügyi rendszer reformját is, amelyről a szerző ugyancsak felvázolja rendkívül következetes, bátor koncepcióját. Ota Sih könyve nemcsak azért egyix legnagyobb teljesítménye korszakunk szocialista közgazdaságtudományának, mert egyik legfőbb elméleti alapvetése az összes szocialista országban szükségessé vált gazdasági reformnak, hanem méginkább azért, mert a könyv írója visszanyúl a marxizmus eredeti vizsgálódási módszereihez, s mert munkája a megújuló marxizmus dokumentuma. Molnár Viktória g l
