Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
1MB. JSntas 25; SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 ön kivel készítene interjút? „Onnan, ahová a mag hull“ í Beszélgetés Somogyi Árpád szobrászművésszel A fák közé bújt budai műterem sarkában ülök. Körbelátok az egász termen. A szobrok mozdulni látszanak. Mintha folytatni akarnák agyagba, kőbe, bronzba zárt mozgás-pillanatukat. Szinte várom: elém lép az Agronómus lány, elszalad mellettem az esőtől menekülő Marokiszedő, nagyot ugrik lovasa alatt a terpeszkedő, alig betört csikó. Nem, a szobrok nyugton vannak, de nem mozdulatlanok. A cselekvés dinamikája feszül mindenben, ahogy alkotójukban. Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrászművészben. Beszélgetünk, cseng, sűrűn cseng a telefon. Szerkesztőségek, művész kollegák hívják. Nem illik odafigyelni, Pedig a téma nagyon érdekes... A műterem falán erős tölgyfapolc fut körbe. Rajta portrék. Zsuzsi-t a Nemzeti Galériában láttam, a Bolgár fej-et is, a Veres Péter portré a Művelődésügyi Minisztériumé, a Kisfiam Pécsen van, a Nagymama a Magyarok Világszövetségének szék- házában. a Móricz Zsigmond portré a Bál városában, Kisújszálláson „öregdiák”, ez is csak másolat. Győrffy István erős, horizontot látó bronzfeje van a sor szélén. Alatta huszonöt—harminc nagyszobor gipszöntvénye. — Hol is hagytuk abba? Bizony még szinte el sem kezdtük. Igén, a Feri bácsi levele. Ereklyeként tartott, kicsit már sárgult borítékot tesz elém. „Somogyi Árpád V-es gimnazista úrnak. Karcag, Gimnázium”. — Olvassa csak el nyugodtan, tessék... Bíráló, biztató sorok; „Vegyen^ részt a debreceni kiállításon, sok szép mindene van, amelyikkel akar-” Kelt, Budapest. 1943. Aláírás: Medgyessy Ferenc. — Előtte már Kántor Sándor bácsinál dolgozgattam, sokat kaptam tőle is. Molnár tanár úr — rajztanárom volt az isten nyugosztalja — ezekből a kisplasztikákból küldött el Feri bácsinak néhányat. Hát így. a karcagi agyag... A szik világa ma sem múlik nyomtalanul művészetén, de a kezdeti népi-paraszti tematikához új formanyelvet talált. Medgyessy hatása is vitathatatlan. — A Főiskolán Feri bácsi volt a Mesterem. Nála emberibb embert alig ismertem. Mindent adott önmagából, s mégis, az egyéniség tisztelete szentség volt számára. Mezzé, egy Medgyessy repró- kötet. „Somogyi Árpádnak, biztatásul, vagy okuiásul-e, ezt majd ő tudja jobban. Budapesten, 1946-ban, Medgyessy”. Halála előtt három nappal még itt üldögélt abban a székben, amelyikben most maga. Csendes volt, csendes. Itt vannak a fényképek, amiket akkor készítettünk. Az utolsó felvételek. Sajnos alig sikerültek, borús voit az ég-.. Újra cseng a telefon. A Napozó nő-ről, — a karcagi kórház elé kerül, még „szé- pítkezik” a művész vésőiével —, eszembe jut a műterem melletti fogadószoba. Nem írhatom le, mert vád érhetne: önmagamat ismétlem. pontosan, két hete próbáltam érzékeltetni Horváth Gyula színművész kunsági szobáját. Nos, ez is „olyan”. Dikó, szakajtó, sublót, köcsögök. A sublótból kezembe akadt Nagy László Kossuth- díias költőnk néhány zsengéié. Milyen ió zsengék; s mit rejthet még a régi kun« szekrény... — Belecsöppentem egy vitába. a Magyar Nemzet cikk folytatása lesz... Anna asszony, a művész felesége nevet — Belecsöppentél?! Benne vagy, amióta csak ismerlek. — Lehetett volna másképpen? A felszabadulás akkora felnyitott zsilip volt, olyan hihetetlen erőket szabadított fel. hogv törvényszerű: ezek egyszer differenciálódnak, új Somogyi Árpád: Csikós — (Foto: Alapfy Attila) nézőpontok születnek, egyes szándékok megúj hódnak, új tartalmat kapnak, az értéktelenebbek pedig reakcióssá válnak. A Győrffy Kollégiumban éltem, a politikai élet pezsgő véráramában. Ez sokat segített. Mondjak egy kollégiumi mintaprogramot? Kedd: Károlyi Mihály előadása, szerdán Erdei Ferencé, csütörtökön Szakasits Árpádé. pénteken Lukács Györgyé... — Pályatársai. az akkor indulók. — Az egész „Sej a mi lobogónkat” generáció; Szekér Gyula most miniszterhelyettes, Benedek Árpád színházi rendező, Kovács Andris filmrendező, Horváth Teri, Szirtes Ádám... soroljam még? Nem a magam hivalkodásából mondom; tudja, mekkora erő van ebben a generációban! Nehéz volt persze sokunknak; eljutni a népiességtől a marxizmusig; Nekünk is megvoltak ám a magunk választóvizei. Akik vagyunk, nem sodródtunk, jöttünk. Közben megerősödtünk. Ez fontos, mert most sem könnyű ám. Kívülálló talán nem is sejti, milyen nagy eszmei harcok dúlnak művészeti életünkben. Ezt tudomásul kell venni, minden félelem nélkül, mert hitünk, az alkotó eszme olyan erő,... na, ne mondjak már frázist. — előrenéző... Mert ez a generáció sosem tagadja meg. hogy honnan jött. Ezt az élet minden bonyolultsága közepette is érez- nünk kell, mert... Anna asszonnyal bonyolódik vitába. Most meg én mosolygok az előző, jól hangsúlyozott „Belecsöppentél?!” megjegyzésén. Most 6 is „beleesöpppent”. Ügy következtetek, nem először-•. Vitát mondtam? Csak egyetlen kérdés több oldalról való elemzéséről van. szó, ami lassan nyugvópontra jut. Kérdezhetek. — Néhány befejezetlen szobra van. Tervei? — Tomyaiék és a szolnokiak megteremtették az alföldi festészetet. Nagy nemzeti kincs ez. Én az éledő alföldi plasztikához szeretném hozzátenni amit tudok. Megfogalmazni az Alföld múló világát, a szegénységében is jókedvű embert. Nem, nem, semmi romantika! Realisztikus kifejezés móddal. Ez a program, hogy mi lesz belőle...? Próbálgatom. Nézze, ezt a kis Magvetőt! Most formázom át harminchetedszer. Még mindig hiányzik belőle valami. A barázdához való viszony talán? ez • nagyon fontos-— A szokásos zárókérdésünk: Ön kivel készítene interjút? — A mi nemzedékünkből valakivel. a Tiszatájról. Önökre bízom, nem akarok karcagit mondani, mert már Vájó Péter, Német Gyula és Horváth Gyula után én vagyok a negyedik „kun” a sorozatukban. Nehogy sértődés essék arrafelé... Tiszai Lajos A tanya marad A jászberényi járás művelődésügyi osztálya felmérte: milyen adottságok vannak a tanyán élők szórakoztatására, kulturális nevelésére. Szükség van az ilyen irányú munkára nem csak azért, mert lassú a tanyai lakosok városba vagy faluba való áramlása, hanem azért is, mert a termelőszövetkeztekben, állami gazdaságokban egy ellenkező folyamat is érvényesül. Nevezetesen az, hogy új tanya-központokat hoznak létre. A tanyavilág tehát végleg nem szűnik meg, legfeljebb változik. A jászberényi járásban nagyon sokan élnek tanyán. Jászboldogháza 2025 lakosából például 1571. Még ennél is szembetűnőbb az arány Jászszen tanóráson. Annak 4401 lakosa közü] 3862 lelt otthonra a tanyavilágban. Az ilyen tények miatt helyeselhető, hogy a Jászságban a korábbinál többet akarnak foglalkozni a zárt településeken kívül lakókkal. A kultúra lócái Persze ez nem is lesz köny- nyű feladat. A körzetesítés következtében több tanyai iskola bezárta kapuit A járás tanyaközpontjaiban tizenhét olyan helyiség van, amit kulturális célokra igénybe lehet venni. Felszerelésük enyhén szólva hiányos. Nyolc ilyen teremben pédául nincs rádió sem. Televízió is hiányzik hétből. Márpedig a tanyavilágban a villany hiánya miatt máshol nem lehet tv-t nézni, csak a tanyaközpontokban. Sajnos, van olyan tanyaközpont is, — Jászivá- nyon —, ahol kultúrális célokra mindössze hat pad van. Társadalmi összefogással szívesen hallgatják. Filmvetítés után ott maradnak, beszélgetnek a látottakról. A kultúra riánti igény kézzel foghatóan lemérhető. Nem az érdeklődés felkeltése okoz tehát gondot, hanem az igények kielégítése S erre nincs is meg minden szerv részéről a kellő törekvés. A gazdaságok tehetnének— ismételten szólva — a legtöbbet. A tanyaközpontokban klubtermeket építhetnének, vagy alakíthatnának ki. Azokban megoldható volna a rendszeres könyvkölcsönzés, folyóirat és újságolvasás, a vetítés és a tv-né- zés. Gazdaságainkban egyre több egyetemet végzett szakember dolgozik. A népművelési ügyvezetői tisztet rájuk lehetne talán bízni, vagy legalábbis jobban kérni segítségüket a népművelés hatékonyabbá tételéhez. A megfelelő tiszteletdíj is bizonyára ösztönzően hatna a jobb népművelési munkára. Ilyen helyzetben eredményeket csak társadalmi összefogással, mindenekelőtt a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hathatós segítségével lehet csak elvárni. Kiaknázatlan lehetőség bőven akad. Alig van ugyanis olyan tanyaközpont, ahol rendszeres kultúrális munka volna Persze, figyelemreméltó kivétel is akad, — így például Jászszentanóráson négy tanyaközpontban. Az ottani fiókkönyvtárak állománya helyenként eléri a hétszázat is. Évente kilencven alkalommal vetítenek filmet, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, s televíziót is lehet nézni. Más helyeken azonban még messze járnak mindettőL Óhaj és lehetőség A jászsági példa szerint ti tanyai lakosok szívesen fogadják a népművelőket, hálásak minden rendezvényükért A tanyavilágban az ismeretterjesztő előadásokat is A falu hatása i A falu hatása is jobban érvényesülhetne. öntevékeny együttesek, irodalmi színpadok gyakrabban szerepelhetnének a tanyavilágban Különböző kamarakiállításokat is lehetne juttatni ugyanoda. Egyszóval munka és lehetőség bőven adódik a tanyai népművelés hatékonyabbá tételében. Érdemes volna többet törődni ezzel. S. B. Szélesvásznú hamisságok „A halál 50 órája", — avagy az igazság halála A győzelem értéke, leegyszerűsítve fogalmazva, attól függ, hogy milyen erős ellenséget győztünk le. Ezzel összefüggésben gondoljuk csak végig: politikailag, művészileg, milyen káros dramaturgiai bukfenc volt a második világháború utáni filmalkotások sematikus „a fasiszta” ábrázolási módja, amely elsősorban Szovjetunióban, Jugoszláviában és Csehszlovákiában burjánzott el. A fasiszta ellenség buta, gyáva, perverz. állatember volt ezeken a filmeken. Efelett az ellenség lelett diadalmaskodott a jó, az okos, a bátor, — mármint a sematikus filmekben — és felmagasztosult. Mennyire logikátlan és a dolgok igazi A— tékét devalváló beállítás ez! A valóság pedig ezzel az ábrázolással szemben éppen Két-hóromszáz éves könyvek a Verseghy Könyvtárban Érdekes könyvtörténeti kiállításon mutatja be a Verseghy Könyvtár muzeális gyűjteményének néhány értékes darabját. A nyűite- mény alapja a régi szolnoki ferencrendi szerzetesek egyházi könyvtárának maradványa. Ez a töredékében most már csak 3000 kötetnyi, nagyobbik részében latin és német nyelvű könyvanyag értékes dokumentuma ‘ városunk művelődéstörténetének. A ferences anyagból néhány érdekes kötet: imádságo3 könyv 1555-ből. Lyonban adták ki. A város neve a kor szokása szerint. Lugdunom. Két hatalmas fémkapcsokkal összefogott díszes kötésű könyvben magyar jezsuita egyházi írók művei. Kölnben jelent meg 1644-ben. Néhány kötetben érdekes bejegyzéseket olvashatunk — latinul; Baróti Szabó Dávid, a Kassai Magyar Múzeum égjük alapítója Paraszti majorság címmel fordította le egy francia szerző Georgi- kon-utánzatát. A könyv 1779- ben jelent meg. A könyvtár példányában kézírással ez olvasható — latin nyelven; Pater Eustachius Amb- rózy tulajdona, melyet magától a szerzőtől, egykori kedves professzorától kapott. A franciskánusok tanítórend lévén — sok tankönyvet őriztek. Ezek közül is látható néhány a kiállításon. A ferences gyűjteményt szerencsésen egészíti ki báró Wénckheim József szeghalmi könyvtárának töredéke, mely 1955-ben a szolnoki papírgyárból került a könyvtár tulajdonába. A Wenckheim család a XVlII. század utolsó harmadában kezdte meg a reformkor évtizedeiben már országos hírűvé lett könyvtár tervszerű gyarapítását. Elsősorban német és francia nyelvű politikai, filozófiai és gazdasági műveket gyűjtöttek, de hazai kiadású jogi könyvek is lehettek könyvtárukban. Ennek bizonysága a kiállításon is látható kötet: az 1715. évi pozsonyi országgyűlés árti- kulusai. Vásárlás útján került a könyvtárba Verseghy Ferencnek majdnem mindegyik jelentősebb műve. A költő halála után 3 évvel, 1825-ben kiadott hátrahagyott műveit és életrajzát mutatják be s talán a legérdekesebb Ver- seghy-dokumentumot: a Királyi Hétszemélyes Tábla 1775-bén hozott ítéletét abban az eredeti első kiadásban. amelyben a híres „Forradalom fája” rézmetszet található. A kiállítás július 6-ig tekinthető meg a könyvtár nyitvatartási idejében. Dr. Kardos Józsefné az, hogy a hitleri Németország a világ legjobban szervezett katonaállama volt, a fasiszták „tudományos” alapon fanatikusok voltak, — felettük győzedelmeskedni világtörténelmi tett, mert nagyon erős ellenséggel szemben diadalmaskodtak a győzők. Mindezt az juttatta eszembe, hogy megnéztem Ken Annakin „A halál 50 órája” című színes, szélesvásznú amerikai filmjét. 1944 december. Az angol és az amerikai hadsereg a győzelem küszöbén áll a nyugati hadszíntéren. Északon Montgomery 8. hadserege dacol a mostoha időjárással, délről Patton tábornok veszélyezteti a Saar- vidéket. Közöttük, az Arden- nes-ekben egy jó száz kilométeres körzetben csak néhány, a harcokban kimerült hadosztály pihen. Számukra .véget ért a háború, gondolják. karácsonyra otthon lesznek. Az Ambieve-i amerikai katonai parancsnokságon Kiley ezredes az egyetlen, aki német támadástól tart. Leintik... A Tigrisek támadnak, túlerővel, nagyon taktikusan. Történelmi tény, hogy ha a szovjet csapatok az Arden- nes-i német betörés hírére nem indítanak a keleti fronton offenzívát. s ha az időjárás — a kritikus 50 óra alatti — jobban kedvez a német páncélos hadosztályoknak, könnyen megismétlődhetett volna a Dunker- que-i katasztrófa, most már az amerikaiakkal együtt. A film egyik főhőse, a szőke, sudár Martin Hessler páncélos ezredes, aki tankjaival már lerohanta Lengyelországot és utat tört Párizsba is, eszményi germán. Okos, művelt, lovaeias, bi- tor népszerű, katonái rajongásig szeretik. Az ábrázolás hatására már-már felteszi a néző a kérdést: egv ilyen tökéletes emberpáldányt, akinek a katonái kicsinyített képmásai, nem vétek elpusztítani? Nos, ha valaha készítettek olyan filmeket, ahol az ellenséget lekicsinyítették, az amerikaiak ebben a produkcióban eljutottak a másik végletig, alaposan eszményivé tették a Wehrmacht és az SS katonáit. Nem véletlenül: hogyan lehetne most a Pentagon fegyvertársa a régi, buta, gyáva ellenség? Furcsa lenne, rosszul mutatna. Alaposan belerendezett ebbe a filmbe a NATO szelleme. Mit szól ehhez az egykor leigázott „vén” Európa? A felperzselt ukrán föld fiai, a túszként meggyilkolt francia polgár fia, lánya. Tito partizánjai, a koncentrációs táborok lakói, akik túlélték. Sorolhatnám, gondolkozz zunk... A fasizmus „pszichológizá- lásának” irodalma, művészete mostanában is elég sok alkotást szül. Hasznosat, károsat egyaránt. Hozzánk is jut ebből is, abból is. Amennyire örülhettünk a további tárgyilagos amerikai filmeknek — például az Észak csillaga —, a hibáikkal együtt is nagyon értékes könyveknek: Eliot Roosevelt Apám így látta, Ingersoll: Szigorúan titkos stb., úgy ellenérzésem van az effajta művekkel szemben, mint „A halál 50 órája”. Milyen véleményük formálódik a mai 15—20 éveseknek, ha ilyen filmmel is „formáljuk” azt. Hamis, éppen ezért káros film „A halál 50 órája”; Monstre produkció csak éppen a mondanivaló nem igaz. A főhős személyi hitelétől kezdve a történelmi hűségig hazug ez a film. Hogyan sikerült az okos, bátor fasiszták fölött diadalmaskodni az Ardennes-i csatában az amerikaiaknak? Nagy tankcsata volt. hatalmas véráldozatot kívánt, ez igaz. De egy nagyon fontos, eldöntő tényezőről nem esik szó: Churchill kérő távirata után a szovjetek a téli front minden nehézsége ellenére is hatalmas támadást indítottak 1945. január 12-én keleten. Ezzel persze nem kívánjuk csökkenteni az Ardennes-i csatát végül is megnyerő amerikaiak érdemeit de a történelmi igazság csak (gjr teljes. — tiszai »»
