Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. május 26. Az új elnök útja a Fehér Házba Négy szakaszban választják meg az Az Egyesült Államok elnökének megA'álasztása négy szakaszból áll: 1. Előválasztások a választási év tavaszán. 2. A jelöltek meghatározása a pártok jelölőgyűlésén. 3. Az elektorok megválasztása. 4. Az elnök megválasztása a* elektorok által. Az előzetes választások „Aríbljamjelentés“ az amerikai elnökjelöltekről KÜLPOLITIKAI Fog la I kozta fottság Csehszlovákiában Á csehszlovák népgazdaságban tavaly nőtt a foglalkoztatottság. A népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók száma 1967-ben 69 000-rel nagyobb volt az 1966: évinél, s elérte a 6 667 000 főt. A növekedés kisebb volt, mint az előző években:1965- ben a népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók száma 103 000-rel, 1966-ban pedig 131 000-rel nőtt: Tavaly a létszámnövekedés 55 százaléka a termelő ágazatokra* a 45 százaléka a nem termelő ágazatokra jutott. Az arány jobb volt, mint 1966-ban,- amikor a létszámnövekedésnek csupán 29 százaléka jutott a nem termelő szférára, ami nem felelt meg a nem termelő ágazatok fejlesztési szükségleteinek. A szocialista szektorban a dolgozók létszáma tavaly 5 722 000 fő volt (nem számítva a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket). — Az iparban tavaly 31000 fővel, az építőiparban 13 000 fővel, a közoktatás és a művelődésügy szférájában 10 000 fővel, a tudományban és a kutató munkában 9000 fővel, az egészségvédelemben 7000 fővel nőtt a létszám. Idén az állami gazdaságok dolgozóinak száma 7000 fővel, az erdőgazdaságok dolgozóinak száma pedig 1000 fővel csökkent. Az előválasztásokon a szavazó polgárok küldötteket választanak, akik kötelezik magukat, hogy pártjuk jelöl őgyülésén egy meghatározott jelöltre szavaznak. Előválasztásokat azonban a tagállamok csak mintegy egyharmadában tartanak- Az államok száma nem állandó. Az idén 15 államban tartanak vagy tartottak előválasztásokat. Ezek; New Hampshire (március 12.), Wisconsin (április 2.), Pennsylvania (április 23.), Massachusetts (április 30.), Indiana (május 7.), Ohio (május 7.), Washington D. C. (május 14.), Nebraska (május 14.), Nyugat-Virginia (május 14.), Florida (májas 28 ), Oregon (május 28.), Kalifornia (június 4.), New Jersey (június 4.), Dél-Dakota (június 4.) és Illinois (június 11.). A többi államokból a pártok közvetlenül küldik el küldötteiket a jelölőgyűlésre (konvenció). Számuk arányos a demokrata, illetve a republikánus listákra feliratkozott szavazópolgárok számával. New Hampshire 24 demokrata küldöttet választott. McCarthy demokrata jelölt rendkívül ügyes taktikát alkalmazott: csak 24 delegátust nevezett he, viszont a szintén demokrata jelölt Johnson elnök 40-et. A rá eső szavazatok így szét- forgácsolódtak, és bár 230 szavazattal többet kapott, mint McCarthy, a 24-ből 20 delegátust az utóbbi szerzett meg. Az indianai előválasztást feszült várakozás előzte meg, mert itt indult először hivatalosan Robert Kennedy. A további fejlemények szempontjából a kaliforniai előválasztás is nagy jelentőségű, hiszen New York után ott szerezhető a legtöbb demokratái szavazat. amerikai államfőt elnök- illetve alelnök-jelölt- je. A republikánusok jelö- lőgyűlése a floridai Miamiban lesz augusztus 5-én, a demokratáké Chicagóban, — augusztus 26-án. A „november első hétfője utáni kedden'’, az idén tehát november 3-án, ismét a szavazó urnákhoz lép mintegy 80 millió választó, a kereken 200 millió amerikai közül. Elektorokat választanak, akik azt a megbízást kapják, hogy a pártjuk je- lölőgyűlésén elfogadott jelöltre szavazzanak, de voltaképpen már ezen a napon eldől, hogy ki lesz az elnök és az alelnök. Ugyanis a tulajdonképpeni elnökválasztáson csak annak a pártnak az elektorai vesznek részt, amely egy adott államban elnyerte a többséget. A kisebbségben maradt párt szavazatai veszendőbe mennek, az elnökválasztáson nem játszanak szerepet. A december második szerdáját követő első hétfőn, az idén tehát december 16-án, formálisan választásra ülnek össze az egyes áW lamokbam megválasztott elektorok. Szavazataikat a szenátus és a képviselőház január 6-án számlálja ösz- sze. Ha egyik elnök-jelölt sem szerez többséget — akkor a végső döntés a képviselőházat illeti neg. fWa le lehet vonni vala- milyen tanulságot az amerikai választási kampány ecdigi „főpróbáiból” — akkor az eredmény az, hogy nincs semmiféle tanulság. A verseny teljesen nyílt: mind a demokrata, mind pedig a republikánus táborban érintetlenek a pályázók pozíciói. Pedig erősen közeleg az augusztus, amikor a két nagy pártnak az elnökválasztási konvenciókon döntenie kell: kit indít a novemberi nagy csatában. A különleges helyzetet voltaképpen az hozta' létre, hogy Johnson március végén bejelentette visszalépését a jelöltségtől. Az elnököt vietnami politikája addig is rendkívül népszerűtlenné tette és McCarthy szenátor, a vele szemben fellépő „békejelölt” meglepő sikereket ért eV Ennek ellenére a hatalom tehetetlenségi nyoma téka még mindig erős volt és Jonh- sont általában a demokraták csaknem biztos jelöltjeként kezelték. Ennek az volt a következménye, hogy Robert Kennedy nem teljes raeüS2éig§§éSbP4 -dobta be magát” a jelöltségért vívott küzdelembe. A másik olcélon viszont a republikánusok úgy vélték, hogy a Vietnam árnyékával terhelt Johnsont Nixon, a párt apparátusának jelöltje legyőzheti. Ezért a republikánus párt liberálisabb jjzáimyának lehetséges jelöltje, Rockefeller március 21-én, tehát tíz nappal Johnson „visszavonulási beszéde” előtt közölte: nem indul a republikánus jelöltségért vívott küzdelemben, Ezt a képet — amelyre az volt jellemző, hogy az Egyesült Államok egy szürke „Johnson vagy Nixon” választás felé halad, az elnök március 31-i beszéde drámai módon megváltoztatta. Az Utolsó másfél hónap legfontosabb új fejleményei a következők voltak. 1. A demokrata oldalon Huinph- rey alelnök emelkedett ki, mint a párt apparátusának és a párt mögött álló nagytőkés köröknek elsőszámú jelöltje. 2. Robert Kennedy, minden tartózkodást félredobva, teljes erővel belevetette magát a választási küzdelembe. 3. A republikánusoknál Rockefeller megváltoztatta korábbi döntését és harcba indult a jelöltségért. TU' másfél hónap esemé- ^ nyei alapján vázlatosan fel lehet rajzolni az egyes jelöltek pillanatnyi „árfolyamát”. A demo'kratapártj szárnyon az előválasztások tapasztalata az, hogy Robert Kennedy és McCarthy szenátor nagyjából egyenlő esélyekkel indul. Humphrey tényleges lehetőségeiről egyelőre nem annyira az előválasztások, mint a Gallup és Harris Intézet köz- véleménykutatásai vallanak. Ezek szerint a demokrata választók 38 százaléka jelenleg Humphrcyt részesíti előnyben. 27 százalék szavazna Robert Kcnnedyrc és 25 százalék McCarthyra. Ez az arányszám a republikánus oldalon távolról sem határozható meg ilyen pontosan, miután Rockefeller ,,nem indulok — mégis indulok” fordulata lehetetlenné lőtte a sorozatos összehasonlítást. A/l iután azonban mind- iw* két pórt. apparátusa számára a győzelem a leg« fontosabb, különös érdeklődés kiséri azokat a közvéleménykutatási jelentéseket, amelyek a két párt esetleges jelöltjeinek egymás elleni esélyeiről adnak számot, — A legújabb Harris-jelentés szerint például Rockefeller pillanatnyilag megverné mind a három demokrata- árt! jelöltet. Ntsqp ázon- an alulmaradna mind Hmnphrey-vel, mind Mc- Charthy-val szemben és csak Róbert Kennedyt győzné le igen csekély többséggel. Ez tehát a pillanatnyi helyzet, ami arra mutat, hogy május közepén egy Jlutnphrey kontra Rockefeller csatának vannak a legnagyobb esélyei. Hangsúlyozni kell azonban, hogy „május közepén”! Augusztusig ugyanis még számos előre nem látható esemény történhet, sőt, drámái fordulatokra is számi« tani lehet. A vietnami helyzet és a Párizsban folytatott béketárgyalások példáid erőteljesen befolyásolhatják az elnökválasztási küzdelem- menetét. Hogy ez a befolyás milyen formákat ölt, a/zt jóformán lehetetlen megmondani. Lehet, hogy a tárgyalások esetleges kedvező lefolyása éppen az ú} vietnami politikát követelő McCharthv és Kennedy ütőképességét csökkenti a „félhivatalos demokratapárti jelölttel”, Humphrey- val szemben. Sőt: egyesek a tárgyalások siker-e esetén azt sem tartják kizártnak, hogy Juhoson mégis bekapcsolódik a jelöltségért vívott küzdelembe. Sokkal elfogadhatóbbnak látszik azonban az a kombináció, amely szerint Johnson még az elnökválasztások előtt lemondana — s ezzel Huniph.- rey, mint tényleges elnök jelentős „lélektani előnnyel'' indulhatom a konvenció jelölési csatájában; — ie — A jelölőgyűlések és a választás Mindegyik párt jelölőgyű- riöttek vesznek részt, hogy lésén a megválasztott kül- eldöntsék, ki lesz a part (Frankfurter Allgemeine) A hippie-k végnapjai Gyilkosság, rablás a virágemberek négyedeibe n Tavaly november 33-án a 24 éves Cáfol megölte kétéves 'kislányát. Tettét LSD okozta önkívületében követte el. Hat héttel később öngyilkos lett két fiatal hippié, New York egyik hippie-ne- gyedébén egy LSD- orgián megölték a 18 éves Lindát. Egy San Francisco-i néger ká- bítószeroseinpészt a hippie-k megfojtottak, majd zsákba varrták, s egy szikláról a tengerbe dobták. A háború ellen tiltakozó és lazító „virágemberek” idillikus negyedeibe a kábítószerrel együtt beköltözött a gyilkosság, rablás, a betegség és az erőszak. Jimmy, a 19 éves magas, szőke fiú vállára veti hátizsákját, s hátat fordít Haighi- Ashburynak, a San Franciscó-i hippie- negyednek. Mint ■mondja, azért megy el, mert rájött, hogy minden csalás. Csalás a: szerelem hirdetése, hamis a hippié-filozófia, de még p, virág is, Amikor hatodszorra is lenyelte az I^SD-t, rosszul lett tőle, s nem értette többé, hogy miért csinálja. A hippie-mozgalom végnapjait éli — állapítottak meg az amerikai pszichológusok és szociológusok. Még egy év- vei ezelőtt is tízezrével tolongtak. a turisták a Golde a Gate Parc-ban a hippie-iinnepségeken, ma csgk nagyritkán jár arra turista. Ha mégis arra vetődik, óvatosan, fejét forgatva lépked, s zsebében egy pillanatra sem engedi el pénztárcáját. Mert a virággyermekek, akik néhány évvel ezelőtt azért hagyták el otthonaikat, mert szüleik állandóan csak a pénzről beszéltek, ma náluknál is anyagiasabbak. A hipple-negyedekben csak a pénzről folyik a szó. A szegényebbek éjjelente betörnek a boltokba, az ytcan ügyesen kiürítik a turisták, sőt nem egyszer saját társaik zsebét is. A hippie-zenekar tagjai mihelyt hírnévre és pénzre tesznek szert, repülőgépek első osztályán utaznak, s még hangszereiknek is külön ülöjegyet váltanak, Chester Helm, néhány hippie-zenekar menedzsere, ezt állítja, hogy a mezítlábas gyerekek nagyszerű üzletemberekké váltak. Nem egy közülük negyedmillió dollárt is megkeres évente. A hippie-filozófia, amely Buddha, Kung Fu-se és Hermann Hasse tanaiból állt össze, nem tudott erkölcsi támpontot nyújtani. Maradt hát az LSD. Eleiképtelenül, cél és egységes filozófia nélkül, feltartóztathatatlanul a. betegség, elauyagiaso- dás, reklámok és az unalom, őrlőmalmába kerültek, kisebb csoportokra szakadoznak, egymás ellen fordulnak. Mind gyakoribb a nyílt gyűlölködés, verekedés. A virágemberek zsebéből — a virág mellöl — mind gyakrabban előkerül a kés. Mióta híre futott, a hippié-négy ede kben történő gyilkosságoknak, az amerikai napilapok tömne vannak hirdetésekkel, melyekben a kétségbeesett, aggódó szülök keresik gyermekeiket. (Magyar Szó) Mi történik Kubában1 Sok minden tqríjéník ebben az országban. Gazdaságában is, amely nem fejlődik úgy, ahogy kellene, s ahogy Havannában tervezték. Ezt a javaban zajló „forradalmi offenzíva” jelszavai is megerősítik. A sajtó, a rádió és a televízió éberségre indító felhívásai láthatóan olyan légkör kialakítására hivatottak, amelyben a nyugtalan lakosság könnyebben viseli el az ellátás zavarait. Intézkedéseket tettek, hogy elejét vegyék a jelenlegi válságos időkből eredő esetleges további kellemetlenségeknek. Hit mond Fidel? A kubai kormány elnöke maga is elismerte, hogy a helyzet komoly, A havannai egyetemen, a Batista-ellenes diákmegmozdulás évfordulóján kijelentette, hogy ..forradalmárhoz nem méltó ao- log eltitkolni a valóban létező nehézségeket”. Túdomása van arról, mondotta, hogy Kubában nyugtalanság mutatkozik főleg amiatt, hogy a. legtöbb élelmiszert szigorúan adagolják. Felhív- ta a lakosságot, hogy az ideiglenes nehézségieket viselje el türelemmel, s bízzon a forradalom vezetőiben. Eltökélt szándékunk, folytatta, hogy idegen segítség nélkül haladunk tovább, s nem engedjük meg, hogy kívülről bárki kivívott függetlenségünk ellen használja fel az ország jelenlegi nehézségeit A forradalmi kormányzatnak sok mindent nem sikerült megvalósítania az elmúlt kilenc év alatt abból, amit tervezett, s ezt légkifejezettebben az ország kulcsfontosságú exportágazata, a cukoripar mutatja. A becsvágyó tervek és a valóság A cukorgyártási előirányzatot idén is legjobb emebben csak 75 százalékban teljesítik, vagyis legfeljebb 5.5 millió tonna cukrot termelnek, a tervezett 8 millió tonna helyett. A rosszabb termést, Castro is beismerte, hozzátette azonban, hogy ennek ellenére 1970-ben a tervezett 10 millió tonnát minden bizonnyal elérik. A külföldi megfigyelők többsége eléggé szkeptikusan fogadja Fidel sok nagyvonalú ígéretét. A legtöbb külföldi megfigyelő véleménye szerint a kubaiak idegen segítség nélkül, kizárólag saját erejükből két év alatt semmiképpen nem érhetik el ezt a magas célkitűzést, akármekkora erőfeszítéseket tesznek is. Egyébként már most megteszik a maximumot. Az idei cukornádtoeta- karítási idényben minden rendelkezésükre álló erőt és eszközt latba vetettek. Havannából és más városokból tízezrek mentek dolgozni a cukornád-ültetvényekre- A hivatalokban a munkát és az iskolákban a tanítást a cukornád-betakarítási idény folyamán korlátozták. Segít az aratásban a hadsereg, a milícia és az ifjúság. Az elmúlt évek tapasztalatai sem adnak okot az optimizmusra. A kubai cukortermelés egyhelyben topog — a nagyszabású gépesítés, valamint, a műtrágya!elhasználás meg:iégyszerezése ellenére. Megváltozott az orientáció Amióta Kubában korrigálták a nagy rátörő iparosítási terveket;, amelyek legáll- hatatosabb híve és propagandistája főleg Emesto Guevara, az akkori iparüg.yi miniszter volt, a hangsúlyt a mezőgazdaság, főleg a cukortermelés fellendítésére helyezik, s ehhez mindan rendelkezésre álló eszközt felhasználnak. Ez az előző gyakorlat tapasztalataiból ered. A forradalmat követő időszakban nagy Iéndületet vett az iparosítás, sok tényezőből kifolyólag azonban nem vallotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis a mezőgazdaság és a nem termelőágazatok rovására valósult meg, s ezek kezdtek elmaradni az ipar mögött. Ennek következményeit a kubaiak bizonyos fokig mind a mai napig érzik. Törvényszerűen jönnie kellett egy olyan időnek, amikor az érdeklődés a legolcsóbb erőforrások — az éghajlat és a talaj — felé fordul. A cukrot, amelyet azelőtt lebecsültek, 1964 után olyan árunak kezdték tartani, amelynek révén kompenzálhatják a szükséges nyersanyagok és más olyan áruk behozatalát. amelyek nélkül nem lehet meg egy gazdaságilag egyoldalúan fejlődött ország. Ösztönzőleg hatott akkor a cukor magas világpiaci ára is. A kubaiak ugyan nem exportálhatták a cukrot valamennyi olyan országba, amely a forradalom előtt vásárlójuk volt, számíthattak azonban arra. hogy ha termelésüket eléggé felfuttatják, egyes hagyományos partnerországokban felülkerekedik a realizmus és normalizálódik a cukor-átvétel. Rendkívül ösztönzők voltak Kuba számára azok áz igen előnyös árak is. amelyeken a Szovjetunió és más szocialista országok (közülük egyesek maguk is exportálnál? cukrot) hajlandók voltak a kubai cukrot megvásárolni. Nyilvánvaló, hogy ebben a viszonylatban az üzleti szempontok nem játszottak mértékadó vagy meghatározó szerepet. Aí ideológiai szempontok, a politikai összefüggések döntöttek. Segítségre volt szüksége az amerikai földrész első szocialista államának, a szigorú embargó viszonyai között, az ellenséges környezetben. A kubai cukorra évekre előre fix árat állapítottak meg, s ezek az árak ma ís érvényesek, noha ® világpiacon nagymérvű Áresés következett be. A kubaiak az elmúlt években nem tudtak, vagy csak rendkívüli nehézségekkel tudtak eleget tenni minded szerződéses kötelezettségüknek. Így például a Szovjeté unió 1967-ben 4 millió tonnáról kénytelen volt 3.5 millió tonnára leszállítani g
