Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
1968. május 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 INTERJÚ A gyermeknap alkalmából interjút k£- •zítettem Bogyó Mihály tizenháromévet hgyermekfoglalkozású”-val. ÉN: Kedvet Misi, szeretettel köszöntelek a gyermeknap alkalmából. MISI: Azt hiszi, ez elfeledteti, hogy égisz évben milyen nehéz a helyzetem. ÉN: Ugyan, hogy mondhatsz ilyet? Ha te tudnád, hogy a mi időnkben... MISI: ötös lemez! Első pont: maguk nem tanulhattak. ÉN: így van. Honnan tudod? MISI: Ezt hallom állandóan. A nagymama balett táncos szeretett volna lenni, de nem tanulhatott. Ezért járatnak balettre. A mama zongoraművésznő akart lenni, ezért járatnak külön zongorára. A papa vívni szeretett volna, de nem volt pénzük tőrre. Most nekem kell külön vívóleckét vennem... ÉN: örülj neki. Bezzeg, ha a szüleid annak idején tanulhattak volna... MISI: És most én hozzam be mindazt, amit ők a kapitalizmusban elmulasztottak? A papa azt akarja, hogy élsportoló legyek. A mama nőgyógyászt akar belőlem csinálni, a nagypapa azt tanácsolja, hogy legyek maszek, a nénikém szerint leghelyesebb, ha atomfizikus leszek.., ÉN: Látod, Misikém, milyen szép doMISIVEL log, hegy ennyi szép szakma között választhatsz. MISI: És akkor mi van, ha a gyerek, netán munkás szeretne lenni? ÉN: Ezt mondd meg az apukádnak. MISI: Beszélhetek én annak. Egyre csak azt hajtogatja, hogy engem azért taníttat, hogy nekem már ne kelljen dolgozni. Persze, ha ott van a főnöke, akkor azt hazudja... ÉN: Misi! Ne szemtelenkedj, mert kapsz egy akkora.., MISI: Vigyázat! Gyermeknap van, inkább olvasson Makarenkót. Abból megtanulhatja, hogyan kell nevelni. Az a baj, hogy ezek az öreg fejek, elfelejtik, hogy egyszer ők is voltak fiatalok. Mondja csak, mit csinált a bácsi gyermekkorában? EN: Játszottam. Volt egy csapatunk... MISI: Galeri! ÉN: Nem galeri, csak csapat. Tízen voltunk és nagy harcban álltunk a szomszédos grund csapatával. MISI: Huliganizmus! ÉN: Ne szólj mindig közbe, mert... Az, hogy vetélkedtünk, hogy ki az erősebb, ügyesebb, ki tud jobban fára mászni, az még nem huliganizmus. Ti is vetélkedtek. MISI: Hogyne. A szomszédos suli úttörőcsapatával, hogy ki gyűjt több rongyot. ÉN: Gyönyörű játszótereitek vannak. Tudod, hogy mi csúnya grundon játszottunk. MISI: De ott legalább lehetett focizni és a csősz nem ordított, ha ráléptek a fűre. EN: Misikém, mi mezítláb rugdostunk egy rongylabdát. Nyáron az összes ruhánk egy klottnadrág volt. MISI: Minket viszont kiöltöztetnek fehér zokniba és sötétkék ruhába. EN: Mert szeretnek benneteket és azt akarják, hogy szépek legyetek. MISI: És, hogy a szomszédokat megüsse a guta. De ha a ruhánk kicsit piszkos lesz, akkor a mamát üti meg. ÉN: örülj, hogy szüleid törődnek veled. MISI: Sokkal jobb dolga van a Klofák- nak. Az apja, anyja nem ér rá vele törődni. .. ÉN: Elég szomorú dolog ez... MISI: A Klofáknak nem kell külön németre, meg franciára járni. A Klofák ehet hagymát is zsíroskenyérrel, nemcsak mindig kakaót. EN: Na, jól van, kisfiam. Most zárjuk le a beszélgetést. Még csak egyet mondj meg. Mit szeretnél gyermeknapra? MISI: Labdát rúgni a grundon, gombostűvel halászni a patakban... Na, de ne haragudjon, mennem kell. Ünnepség lesz. Kapunk kakaót, mazsolás kaláccsal. Lesz díszebéd, aztán játszadoznunk kell, hadd örüljenek drága jó szüleim. Egyszer egy évben megérdemlik... ősi Ferenc ILLYÉS GYULA: Vasúti sűrítés, balladával A tömzsi kis gyári pohár magától is azt mondja: Csönd! a bor-tócsás asztalról fölemelve az őszülő sorompó-kezelő gyári-tömzsi ujjat közt. Nyúlva épp oly egyforma poharakhoz épp oly egyforma ujjaikkal a pályamunkások bólintanak, az épp oly egyforma szivükben. Itt van a csönd, s csöndnek is marad De oly nyílt: bárki beleszólhat; akár egy kertből-bangzó operába. így folyik le hát szó nélkül a férfi-ünnepi beszéd, az egyedi nagy vallomás, a szóló áriát özvegy magánytí téli ágyról, fütetlen konyháról, havas magányban, fütetlen fülről; szájról, mely szó-fütetlen. De a kiszolgálóleány tovább siet; le-leguggolva az ablak előtt, hogy bejött-e már a hétvégi külön-vonal. Ifjúsága zsúfolt bonábart; kerengve küld egy mentegelődző mosolyt a lány a tartalékból, amely megmaradt vasárnaptól, testében bujdokolva; s ki kell, hogy tartson szombat estig; tisztára gyújthatóan. HÁMOS GYÖRGY: Nyilatkozom a könyvemről Nincs könnyebb dolog annál, mint amikor az írónak saját könyvéről kell írnia. Viszont nincs nehezebb a könnyű dolgoknál. A nehéz téma fegyelmet, rendszerezést kíván; megszűri, szelektálja a gondolatokat. S mivel az ilyen nehéz témával valami célja van az írónak: e céllal ki is jelölte magának az írás irányát. A köny- nyű témánál azonban megrohanják az embert az ötletek, gondolatok, elmondani- valók. Nem tudja hirtelen é- ben, melyik után kapjon. Ha saját könyvéről van szó. még az is megnehezíti a dolgot, hogy nincs szive a rengeteg tetszetős fordulatból bármit is elhagyni. S még egy veszedelem; a nyilatkozó kénytelen szerény lenni: máskülönben ellenszenvessé válik. Ä szerénységhez, saját könyv esetében, roppant lelkierő kell. Azonkívül gyakorlat és igen fejlett arányérzék. Hol a szerénység határa? Ha úgy vagyok szerény — ez a leggyakoribb eset —, hogy az olvasó megérzi ; közben remeg a hangom az elragadtatástól — rossz szolgálatot teszek magamnak. Lehetek ravaszul szerény, de ehhez igen nagy ügyesség és hajlékonyság kell. S jai nekem, ha lelepleződöm. Lehetek szerényen szerény, de ez már határos az elbizakodottsággal. Persze, lehet az ember őszintén szerény — ha valóban nem tetszik neki a könyve, vagy mondjuk: nem nagyon tetszik. Ilyen állapotban azonban az író — különösen a könyve megjelenésének napjaiban — nemigen kerülhet. S ha mégis így volna, még mindig cl benne a remény, hogy a könyv csak neki nem tetszik; másokat el fog bűvölni. Miért befolyásolja tehát a maga beteges önkontroll ■ iával helytelen irányba a valószínűleg kitűnő ízlésű olvasót. Továbbá; égi’’ kiadott könyvért nemcsak az író felelős, hanem a lektorok és a kiadó is. Van-e logom ahhoz, hogy e kedves és nagy tudású szakembereket peleneéiTe állítsam? A kiadott könyv többé már nem az én magánügyem: éppen úgy i'gve a kiadóvállalatnak, a Könyvterjesztő Vállalatnak, a könyvkereskedéseknek. S mi vet ezek valamenv- nvien az állam tula-'doná- ban állnak- ügve az egész államnak. Ha én itt lekicsinylőin beszélek a kön v vemről; talán a kritikusokat is lehangolom. Joggal mondhatják: én csak igazán tudom, milyen a könyvem. S ha ezt meg js írják — és miért ne írnák meg, — ártok vele a könyvnek, a kiadónak, a terjesztőnek, a kereskedelemnek, a gazdasági életnek, az államnak. Tehát, ha nem tetszene is nekem a könyvem: konoknl hallgatnék erről, inkább fulladjak meg a magamba fojtott szótól, semhogy a 'Hazámnak kárt okozzak vele. Nehezen tudnám jellemezni a kötetben közreadott mű vecs kéket. Körülbelül olyanok, mint ez a kis írás, csak valamivel hosszabbak. Mikor azon töprengtünk a szerkesztővel, milyen műfaji megjelöléssel lássuk el a kötetet: nem volt könnyű dolgunk. Pedig az olvasó szereti a műfaji megjelölést; hogy regényt, kisregényt, noaz ország túlsó végébe. Sajnos, megint erdészgyakornoknak. Három hetem van még itt Turhóbányán. Az volt az érzésem, hogy mikor bizonyos hűhóval közöltem ezt Esztivel, bár el- komorodik, mintha mégsem lenne túl nagy hatással rá. Sokkal nagyobbat láttam rajta egy félóra múlva, mivellákat vagy humoreszkeket fog-e olvasni, a különböző műfajok más-más szellemi emésztőmirigyeket hoznak működésbe. Ugyanúgy., ahogy más-más nedveket választanak ki « gyomormirigyek, ha az agyközpontból arról értesülnek, hogy hagymás he- ringet kell majd megemészteniük, vagy francia krémest. Mi úgy döntöttünk, hogy mégsem jelöljük meg a műfajt. Hiszen csak egy közös vonás van az írásokban; valószínűleg lehet rajtuk nevetni. Az egyiken jóízűen, a másikon keserűen. Bár olyan nagyon keserűen: egyiken sem. Ezt különben a könyvborító rajza és a kötet címe is jelzi; Pótkötettel a halhatatlanságba. Ez az egyik cikk címéből került a borítólapra, tehát — félreértések elkerüéppígy Attila is másról kezdett beszélni, mikor a taní- tóékról hoztam föl valamit. Hát, este ülünk vacsoránál éppen az erdészemnél Sárgapatakon. Attila is, Ur- bonyik is, én is, és még Krixmayer, a körorvos. Egyszerre Urbonyik flekkor már úgy június vége lehetett. Urbonyik már kifürdőzte valahogy a kehet tüdejéből. És legföljebb valamivel mérsékeltebben űzte a tivornyáit és szoknyázásait. De a tanítókisasszonyhoz, úgy tetszik, nem közelít többé. Viszonyom a tanítókisasz- szonnyal nem sokat lanyhult még heveiben. Oka bizonyára, hogy nagyon lopva, s nem túl sűrűn folynak találkáink. Komolyabb kötelékek azonban elejétől fogva alig hánytorgatódtak köztünk. Ebben valahogy az foglalódik, hogy Eszti, bár tudni s hallani sem akar másról, mint hogy első s egyetlen szerelme vagyok, de éppígy, mintha alig tudna róla, hogy anyakönyvvezető és pap is van. Legföljebb arról beszélünk: jó volna, ha ugyanabba a városba neveznék ki őt is tanítónőnek. ahová aztán engem is áthelyeznek. Hát az enyém már megtörtént. Áthelyeztek, éspedig kor bejön az erdészlegény, és azt mondja: — Mike úr, kérem, Bakos Attila úr, meg Urbonyik igazgató úr azt üzentetik, tessék átmenni Tinókhoz a kocsmába. — Ne menjen, ne menjen ezzel... ezekkel a pimasz... — mondja Eszti izgultam — De nézze, Esztike — feleltem —, az erdészem hívat Sárgapatakra, s az Attila kocsija visz be minket. — Menjen hát, menjen! Utálom magukat. O, hogy utálok minden nyomorult férfit. Ez volt a búcsúja tőlem, félig már a másik szobából. Attila különben a múlt hónapig önkéntességi évét szolgálta Rovignóban, a vadászoknál. S most másodízben tette tiszteletét Turhóbányán, persze, a vadászaton és a kocsmában. Fura, hogy mikor első ízben emlir tettem őt Esztinek, akkor is mintha hasonló tüneteket tapasztaltam volna rajta. S íésc végeit — nem a szerző igényének bejelentése a halhatatlanságra, akár a lexikon pótkötete árán is. A szerző ilyen igényt nem támaszt, mert tudja jól, hogy erre vonatkozó igényét nincs hol benyújtania. ismeri a halhatatlansághoz vezető ösvény tekervényes- ségét, meglepetéseit Azonkívül nem is tudja biztosan, hány évnél kezdődik a halhatatlanság. Húsznál, harmincnál, ötvennél? Természetesen, az író halála után, ami a halhatatlanság örömét erősen csökkenti A szerzőt tehát ilyen gondolatok nem nyugtalanítják. Örülne, ha könyve megnevettetné s elgondolkoztatná az olvasót. S ha sokan magukra ismernének benne (bár erre alig van kilátás). S persze örülne, ha sokan megvásárolnák a könyvet; s már a megjelenést követő harmadik napon azért könyörögnének a szerzőnek, hogy segítsen legalább egyetlen példányt szerezni a könyvből. S annak örülne a legjobban, ha ezt a kérést képtelen volna teljesíteni. Ez is egy szólam. Míg a tömzsi poharakat lerakják, bólogatva szinte, az egyformán okos kezek. VÁCI MIHÁLY: Merre vannak Ki nem talál ellenfelére; az szánalmasabb, mint akit a szerelem nem vett ölére, s erős barát nem bátorít. Ki nem lel ellenséget, annak sorsában nincs égtáj, irány, nem tudja végül - merre vannak társai, - haza sem talál. Annak lelke fonnyadt vitorla; szárny, - s nem lel emelő szelet; lapos tájakon megy botolva; s nem sújtja égbe meredek. Nem tudja az, kitől forduljon, és ki felé fordítsa arcát. Hogy valakit szeretni tudjon, a szívet haragok szoktatják. kója ront ránk, aki persze szintén ott lakik a taní- tóéknál. — Do-doktor úr — lihegi —, ha-hamar! A kisasszony! Esztike bevett valamit. Meglehetős nagy a hök- kedelem. Krixmayernek szívesen odasuhintanék egy pofont. Mert ha vacsorájától is állítják fel, azért undorító, hogy egy emberéletről lévén szó, nemcsak hogy nem leplezi kedvtelenségét, de nem is a szerencsétlenségéről érdeklődik, legelőbb, hanem arról, hogy bőr- vagy szalmaüléses szekéren jött érte a fickó? De már megy is. De, mindeközben, jól látom, hogy az orvos és az erdészem, akik ketten legsemlegesebbek a tanitókis- asszony körül, hát mindkettejük pillantásai Urbonyikra lövellődnek. Rám egyiké sem. Egészen észrevétlen maradhatok azzal a belső riadalommal és kavargással, ami oly sápadtságot von arcomra, mint ahogy a sátorponyva takarja kívülről egy rémcirkusz zenebonáját. Gyilkos! — riad bennem. Talán ebben a pillanatban végez a halál, az üzelmeid miatt, egy gyönge élettel. Az eset tárgyalása alatt csöndesen kisompolygok az előszobába, s már porköpenyem a karomon, s kalapom a fejemben, hogy kirohanjak az utcára, a szekérhez, vigyen engem isTurhó- bányára az orvossal. Erre az ajtóban, egyenest Krixmayer, az orvos pocakjának rontok neki. — Nos, mi az? — kérdezem. — Visszajön? — Ahh! — legyint bosz- szúsan. — Már másodszor járatják velem a bolondját. Jön a fickójuk, hogy fertőtlenítőt iszik a vacsorájára a kisasszonyuk. Most meg itt van utána a cselédjük, a másik szekéren, hogy nem kell neki orvos, már jobban van. A fene enné meg a Rómeóit és Júliáit a szerelmeskedésükkel, hogy felugratják az embert az asztalától, Ezzel bemegy. Szóval a nagyobb veszedelmen én is túl volnék. Legföljebb az ijedelem tanulságán töprenghetek magamban a jövőre, mennyire tanácsos hitelt adni érzésnyilvánításoknak a nők részéről, akikkel regényt kezdünk felelőtlen, és pontnak hisszük a végére az áthelyezésünket?! Részlet a szerző 80. születésnapjára kiadott „A céda és a szűz” című köteté bőL Tersánszky J. Jenő: A botrány
