Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Szolnoki dekamezon

Történt pedig városkánk egy jeies úrfiával egy szegény asszonnyal, valamint annak urával, amit mostan elmondok.

Ügy esett, hogy az asz- szony egy napon bebocsátást kért az kitűnő férfiú perzsákkal, fotelekkel és más keleti rafinériákkal díszített szobájába annak szolgáló titkár leánya által. Miután ez megtörtént imigyen szólott néki:

— Oh, jó uram,, megten- néd-e, hogy’ munkaügyis hatalmadnál fogva itten némi kenyérhez juttatod testvé- rem-bátyámat aki szűkös napok elé néz ez új esztendőben?

Az asszony ismerve a ház szokását — restellkedve el- esettségén —, hozzátette még.

— Nézd el ez egvszer gazdám. hogy illő ajándékkal nem tisztelhetlek mostan, de javaknak magam is szűkében vagyok.

A férfiú alaposan szem- ügyrevéve a jövevényt, így szólott:

— Látom rajtad jólélek, hogy dolgos szegényoiszony vagy, és remélem, hogy okos is. Lesz gondom bátyádra, ha a kedvemre teszel.

— Mit tehetek én a te kedvedre, úrfi? — kérdé az asszony. akiről köztudott volt. hogy női bájakból hallatlan szűkmarékkal ajándékozta meg az teremtő. Mini köntös és más asz- szonyi cicoma sem javított rútságán, merthogy alacsony hivatala lévén, egynesen az udvarsöprögetésből jött a vizitbe.

Ám az élettől duzzadó, hosszú gyűléseken és fórumokon kipihent If jú nem sokat töprengett ezen és azt mondta neki:

— Menj most te asszony, és söprögesd buzgón azt a helyiséget, ahol éjente a munkások aludni szoktak.

Az asszony így cselekedett, a férfiú pedig fertáj óra múlva leosont. Itten azt mondta neki:

— Most pedig megtudhatod, miben tehetsz kedvemre. Ha más ajándékra nem futotta, ajándékoznál meg azzal, ami éPPPen kéznél van.

Az asszony előbb kezére csapott, meg máshogyan is szabódott. a férfiú ajonban kedveskedő sn'mogatások- kal és másféle fortélyokkal rábirá végülis némi ajándékokra, ami csekélyke nő; kelleméből tellett. Annál Is könnyebben tehette ezt, mert felhevült férfi vágy nem tette eleddig próbára erényeit, s aztat házasságától kezdve kelletlenül őrizgeté idáig.

Itten szórakoztak, onye- legtek tehát jó darabig, míg » jeles férfiú eltelt az ajándékokkal * cserébe megígérte, hogy elegyengeti a bátyus útjait.

Minthogy szavatartő em- Per volt. így is tett a munka- I úgyis hatalmánál fogvs számottevő hivatalt juttatott a pártfogolt fiúnak. Ez azonban nem tartotta annak, mert némi munkával kellett gyakorta megszolgálni a csekélyke fizetséget. Haragra gerjedt tehát és szélté- ben-hosszában híresztelm kezdte jeles pártfogója álnokságát. És bár testvérnő- vére erősen hallgatásra biztatta és újabb meg újabb ajándékaival próbálá kiengesztelni az sértett urat — ő portás szolgáival házon kí- vúÜ tétette a követelődző ifjút

így esett aztán, hogy az féktelen bosszújában felkereste testvére urát s így szólott tagbaszakadt Jánoshoz, aki tisztes szegkovács mesterséget űzött

— Torolnád meg méltón jó sógorom a rajtam esett bán- tódást. meg asszonyod elveszett erényeit

Ez nem is késlekedett Vértet rántott s indult legott arra a helyre, ahol gyakran szokta látni az említett férfiút előkelő barátai társaságában. A helyen, melyet Bíró műveknek is hívnak fahéjjal, mézzel és gyömbérrel ízesített meleg bort fogyasztott az éppen. Mégis térdei összekoccantak s a hideg leié ki, mikor tagbaszakadt . János vállonragadá s így szóla néki:

— Igaz-é. hogy rávete- medtél asszonyomra?

— Szóbeszéd csak, hidd-el jóemberi Bár nőd szép és kívánatos nekem is, nem tettem semmi olyat, amit te sem tennél véle.

— Szóval csak olyat, amit én is, te kujon! — szól a férj, s hosszú karját oly erővel lendítő előre,

...hogy három piroshasú bankjegy röppen belőle a csapos elé.

— Mézes, fűszeres bort, vagdalt húst, savanyított gyümölcsöt a barátomnak, meg mindent, amit szeme szája megkíván — kiáltá magából kikelve a tagbaszakadt, s kedvességből meg- ropogtatá annak minden csontjait.

— Nagyon megkönnyebbültem — tette hozzá még a magyarázatot a megkövült embernek —, amikor megtudtam, hogy az én csúf némberem másnak könnyeidben kapós, mint saját magamnak.

Így esett a csúnya asszony, annak bátyja, férjeura és a jeles lovag története. Az utóbbi, minthogy János mester étel-ital ajándéka kellően kedvére volt, ezután tisz- tesebb hivatalhoz juttatta az Igényes ifjút annak ínvére, s nővére adakozása nélkül.

Palatinos István

A POÉN

Irta: Albert Delaune

— Egyáltalán nem jó! Maguk írók azt hiszik, hogy egy a regény és a színpad.

Armand Aubry regényíró feszengve ült a színházigazgató előtt. Ez az irodalmi analfabéta akarja neki megmagyarázni, hogyan kell darabot írni? Neki, akinek most adták ki százezer példányban negyedik kötetét? De az igazgatói nem lehetett megállítani.

— A közönségnek, kedves barátom, nem problémák kellenek, hogy rágódjon rajta, hanem kellemes, meglepő dolgok. A közönség szórakozni akar, barátom... Példával bizonyítok: mondjuk a nagy bankigazgató hazamegy. A házasélete boldog, ezért előre örül a kellemes estének. Becsönget. A szobalány arca mintha zavart lenne. Feldobja felöltőjét a fogasra, ekkor meglepődik: idegen férfikalap és köpeny függ rajta. Felesége ajtajához rohan, ott hallgatózik. Ejha, ismerős a férfi hangja. Fölébred benne a féltékeny állat, végigszenvedi a poklot. Ez nem lehet igaz. Hogy őt... az imádott felePedig

olyan egyszerű

Egy híres szakember megpróbálja megmagyarázni az ugyancsak híres filmszínésznőnek, hogy mi is az a műszaki haladási

— Képzelje el, kisasszony, hogy 100 évvel ezelőtt az emberek még csak telefonálni sem tudtak.

— Furcsa! Pedig olyan egyszerű s dolog: az ember leemeli a kagylót és tárcsázza a számot..!

ség... megcsalja? Hirtelen elhatározással benyit, s amit ott lát...

Az író alig bírta végighallgatni a sablonos történetet. De hallgatott, magában ezt gondolta: „Te tökfej igazgató”.

— És itt kellene híres író úr a maga tehetségének szerephez jutnia. Itt kellene folyatnia, kiagyalnia a váratlan fordulatot, ami a közönségnek kell.

Az író kirontott az irodából. Taxit hívott, bevágta magát a puha ülésbe és bemondta a sofőrnek az igazgató lakásának címét.

Ezalatt az igazgató magában töprengett; kiváló ötlet, de hogyan kellene megoldani? Egy igazi író kapna az ilyen ötleten, nem elrohanna... Aztán gondolt egyet: áh, hazaszaladok, megsímo- gatom az asszonykát, majd dolgozószobámban teljesen egyedül kigondolom a folytatását.

Taxiba vágta magát. Becsöngetett. A szobalány ijedt képpel nyitott ajtót.- Felakasztotta felöltőjét a fogasra, de megtorpant; egy férfi felöltő és egy kalap lógott rajta, ismerős kalap, ismerős felöltő. Mintha nem is olyan régen látta volna. Féltékenyen felesége ajtajához rohant. Bentről férfihang és női sikoly hallattszott. Ez nem lehet igaz. Berúgta az ajtót, fejét elfutotta az állati vér, amint meglátta a pamlagon Armand Aubryt, az írót, ölében feleségével:

— Maga... maga mit keres Itt! — ordított az íróra.

Armand Aubry zavartalanul, mosolyogva válaszolt:

— A poént, Igazgató űr! A poént. Nagyon megtetszett nekem az a téma, amit elmondott nekem az Irodában. Most kiváncsi vagyok, hogyan folytassam.

lllllJllltllllllllllllllllllll’

1

«

•

í

<

c

".MfHIHllllttlI! Ilii lUlífílir. Iliit! Ilii Hifi

Gácsi Mihály rajzai

Icai, akik szerették, ly -ójfágd# hosszú Bi április 14-éi Brüsszelt t. Kéthly-tes tvérek.

Stfú*S J*no< tanár, ny le&yettes, áp ilis 15-én, Ij.íwévében, rövid b< ' efeunyt. ’emetése

imorű