Szolnok Megyei Néplap, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

1968. május 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 HOLD Nyikoláj Sévjakov mér­nök feltételezés« szerint le­hetséges, hogy a holdkráte­rek kialakulását a grafit se­gítette elő, amely a Hold kőzeteiben mindenütt meg­található. Sévjakov hipotézise értel­mében a grafit, amely visz- szaveri a neutronokat, mag­reakciókat indított el. Az Ilyen hatalmas természetes batomkohók" működése ve­zetett azután a földi vulká­nokhoz hasonló holdkráte­rek kialakulásához. Nyikoláj Sevjakovnak s Hold geológiai felépítésével foglalkozó cikke a Kara- gandi Bányászati Intézet tudományos cikkgyűjtemé­nyében látott napvilágot. (TASZSZ) MARS X Mars sötét területeit kaktuszokhoz hasonló növé­nyek borítják — feltételezik a kazah asztrobotanikusok, Gavriil Tyihov (1875—1960), e tudományág megalapítójá­nak tanítványai. Ez a feltételezés bolygónk legzordabb sivatagaiban nö­vő kaktuszok spektrofoto- metrikus elemzésén alapul. A kutatásokat még Tyihov életében kezdték el. A tudósok a földi kaktu­szok által visszavert fény- spektrumot összehasonlítot­ták a sötét Mars-mezők spektrogramjaival és nagy hasonlóságot fedeztek Jel közöttük. Bizonyos hason­lóságot mutattak ki egyes Mars vidékek és a zord ég­hajlatú földi sivatagok nö­vényzetének epektrogramjai között is. Nyikoláj Szuvorov bioló­gus elmondotta, hogy a kaktuszok hihetetlenül szí­vósak. A forró sivatagoknak ez a növényzete még a mí­nusz 40° C hideget is elvi­seli. Egy kísérlet során a kaktuszt vízzel töltött ak­váriumba helyezték, s ott öt évig életképesnek bizo­nyult: rendszeresen voltak fiatal hajtásai; A tudós kijelentette, hogy a bolygó evolúciós fejlődése során, amelyet a szerves élet létviszonyainak állandó rosszabbodása kísér, a szer­ves élet feltételezhetően egy­re bonyolultabb és bonyo­lultabb formákat ölt. A kazah asztrobotaniku­sok a földi növények spekt- rofotometrikus tanulmányo­zását az evolúciós fejlődés és a bonyolult öröklődés különböző szakaszainak vizsgálatával szándékoznak egybekötni. Remélik, hogy nymodon elvi különbséget állapíthatnak meg a vad- és kultúrnövények spekt- rumjai között. Siker esetén, mondják, tudományosan is megállapítható, van-e ér­telmes élet más bolygókon. (TASZSZ) EGY CSESZE OROSZ TEA Olyan nagy „teázók"-e a szovjet mint hinnénk? A szamovár régtől fogva az orosz életmód egyik jel­képe. Azt hittük (s ma is azt hisszük), hogy az oro­szok álladóan teát isznak. Első találkozásunkon a Szovjetunióval, míg a vonat a végtelen síkságokon dü­börög és a hálókocsi kalauz fáradhatatlanul kínálja uta­sait teával, megerősítették az elképzelést Oroszország­ról, a szamovárról és a teá­ról. Pedig a szamovárral és a teával egészen más a hely­zet. A többnyire régi sza­movárokat a bizományi bol­tokban a külföldiek vásá­rolják, az újakat pedig, a Tulában gyártottakat és vil­lanyárammal működőket többnyire exportálják. Ma­guk az oroszok nem is olyan nagy ,,teázók”, mint az el­beszélések után, a klasszikus orosz irodalom leírásai után hinnénk, vagy ahogyan azt a forradalmat megelőző idők­ről vagy a forradalom kez­detéről szóló filmek mutat­ták. Pihenésül és hőségben Pillantsunk csak vissza a történelembe. Oroszországban első ízben Mihail Fjodoro- vics cárnál kóstolták a teát 300 évvel ezelőtt, amikor azt az altáji kántól kapta aján­dékba: négy font furcsa le­vél volt ez — „főzéshez". A cárnak és a bojároknak ízlett a szokatlan ital és azokból a napokból manadt fenn a jegyzet: „Az ital jó, s ha az ember megszokja, még sokkal kellemesebb". Nem sok idő telt él és el­indultak az első kereskedők Kínába teát vásárolni. Fo­gyasztása rövid idő alatt elterjedt egész Oroszország­ban. Először a cári, a bo­jár- és nemesi összejövete­leken itták, majd később a nép is. A távoli vidékekről karavánokon érkező teáért tetemes összegű aranyat fi­zetett Oroszország. Az or­szágban pedig nemzedékről nemzedékre' szállt az ital ké­szítésének módja, amelynek ott egészen kivételes volt az aromája és íze. És ki ne emlékeznék az irodalmi képekre. Az aszta­lon szamovár, köcsögben a lépesméz, puha sajt, pirosló alma. A teát sietség nélkül, higgadtan, végtelen beszél­getések közben itták, egyi­ket a másik után. Nem is csoda, hogy ezek­ből az időkből maradtak a mondások — „Ha fáradt vagy, Igyál teái", „ha mele­ged van — igyál teát”, „ha fel akarsz melegedni, kérj teát". Így alakult ki bennünk a „teázó” oroszok képzete. Pe­dig ez a kép csalóka és ugyanilyen csalóka a vonat­ban szerzett első benyomás is. A statisztika az ellen­kezőt bizonyítja. A tea fo­gyasztását illetően az első helyen az angolok állnak (egy főre 4,5 kilogramm), majd a kanadaiak, hollan­dok, az arab országok, az Egyesült Államok és csak azután következik a Szov­jetunió (311 grammal). Csak Grúziái Grúzia tartozik ma a vi­lág legismertebb teatermelői közé, bár a grúzok keveset isznak belőle. A tea Grúzia számára ugyanaz, mint a búza Ukrajnának, de azért a fogyasztást tekintve a vi­lágranglista végén kullog. Ne kérjen Grúziában teát, mert a pincér összeráncolt homlokkal figyelmezteti: — miért éppen teát és nem bort! A teaültetvény szélén álló házban a vendégszerető grúz házigazda borral kínál­ja vendégét, — sohasem teával. Teával kínálni a jö­vevényt, sértés. Ez a hagyo­mány, noha a szelíd dom­bos tájon soha nem látott virágzásnak indult a tea­termesztés. A szőlőn kívül ez Grúzia legfőbb kincse. emberek, Már száz éve termesztik itt a teát. A múlt század utolsó éveiben mindössze hat (!) hektáron termelték. Ma Grúzia adja a Szovjet­unió szinte teljes és rend­kívül magas teahozamát (96 százalékát). A grúz teaiiltetvények ké­pe közismert. Végtelen zöld hullámzás. A sorok között emberek puttonyokkal a há­tukon, többnyire az asszo­nyok, akik egész nyáron szedik a tealevelet. Ajándék a bokor előtt Az ember nemrégiben itt is győzött. Lenin-díjas grúz konstruktőrök tettek „cso­dát” — gépet szerkesztettek, amely a teaszedők szemét és ügyes kezét egyesíti. Ar­gentínából, Brazíliából, Tö­rökországból, Japánból és Ceylonból nyomban odasiet­tek a szakemberek és az első bemutatók után már meg is kezdődött az adás­vétel, mert mint mondották, az új gépek forradalmasítot­ták az egész teatermelést. Mert „legyalulja” a teát. — Nem szabad azonban elfelej­teni, hogy a gép csak a virágot szedi le, amely ab­ban a pillanatban aromáját és ízét tekintve a legjobb, Hiszen különben hiábavaló lett volna minden, A grúzok, akik egyre több teát termelnek és egyre ke­vesebbet isznak, a termesz­tés egyéb fortélyait is ki­találták. A teát ugyanis rég­től fogva az egyik „legkelle­metlenebb” növénynek tart­ják. A grúzok azt mondják: „Öivenszer kell meghajolni a bokor előtt, hogy igazi teát adjon’’. Most már ezer apró titkot tudnak a ter­mesztésről szárításról, tud­ják, hogyan kell egyik vagy másik fajtát előállítani. A zöld teát például az üzbé- gek, a tadzsikok és kirgizek szeretik, a „tégla színűt” a kalmükök, az erős fekete teát pedig az oroszok és a többi népek többsége isszák. Sz. V. TISZAI LAJOS t Első réss — amely ben nyomtalanul el­tűnik egy úthenger. Baj persze nem lehet, mert öt titkárnő jut egy molylipére. Kovács főmasiniszta a reg­geli szalonnázás után jelen­tőségteljesen csattintotta be bicskáját — Jöhet az elixir! Vincze szaki, a segédgé­pész bólintott. Mehetünk. Évek óta így történt. Le- hajintották és jöttek vigsza. Dönci, a behemót úthenger mindig alapgázzal várako­zott rájuk... 't Dil Lipót doktor úr kont­rollra hívatta Sőreg Istvánka ápoltat Istvánka megnyugtató, ha­tározott válaszokat adott. — Hála a tudomány lelkes pap­jainak úgy látszik, meggyó­gyult! Dil Lipót doktor úr keresztkérdéseire jól reagált A? ambiciózus fiatal orvos rövid beszédet mondott Ist- vánkáról. Hogy meggyógyult. * ...lehajintották az elixirt Jöttek vissza. Dönci. a behemót úthen­ger nem várakozott rájuk alapgázzal. Sehogy se vára­kozott. A friss aszfalton lát­szott a nyoma, aztán a föld nyelte el. Dönci, hivatalosan a W— 666-os, közúti forgalomra al­kalmas, Diesel meghajtáfú, sötétszürke munkagép (út­henger) ismeretlen helyre távozott. Kijelentő nélkül. A fő- és almasiniszta képtelen volt felfogni a dol­got. Mindenféle rossz bort ittak már, de Dónci még mindig megvolt. Most meg nincs. Hogy értsük ezt? Kovács szaki amondó volt, hogy valamelyik fejes tré­fálkozik: éberségből vitte el a Döncit. Itt lesz az a dög a másik utcában. Nem volt. A harmadikban sem. Vincze szaki ekkor azt tanácsolta, hogy szimatolja­nak utána a kocsmában. — Hátha egy piás haverba ütött a ménkű... Szimatoltak. Vincze szaki négyszer mondta: ha már itt kell lennünk... A főmasiniszta úgy gon­dolta, nem szégyenjtheti meg a segédje! Lehajintották a* elixirt... Amikor beállítottak a Sza­kaszrészleg Kirendeltségre, támogatták egymást. A főmester az első két mondat után rájuk förmedt, ha még egyszer így leszív­ják magukat, el lesznek csapva. Hát mi az a rohadt Dönci, bolha a micsoda szá­rában, hogy nem találják meg! Menjenek vissza mer 75 éve született Bajor Gizi Bajor Giziről szólva akarva-akaratlan megsért, az ember valakit Vagy az előző emlékezők legenda- kozmetikázóit. Vagy a színházról táplált téveszmék dédelgetett várait. Bajor Gizi már régóta nem a nagy magyar színésznők egyike. Ö „a„ SZÍNÉSZNŐ, így. csupa nagybetűvel. Le­gendájában összpontosul mindaz a kedveskedés, amit színházról, s színésznőről szo­kás említeni. Jónéhány képe mosódik egymásra: Bajor a nagyas/- szony. a nagy nő. A huma­nista művész- A jótokon} sági hölgy.' A kultúrlény. Az el­lenállhatatlanul szellemes, játékos teremtés. Az utolér­hetetlen tragika. Ezek a ké­pek egymásra kopírozódtak és összefolytak az emlékezet­ben. Mindegyik • kép javított, kezdőzött változat. Együtt pedig szándékos legenúatc- remtés. Emlékezések, albumok tesznek róla hamis vallo­mást. Ezt elősegíti 1951. február 12-én bekövetkezett halálának sokáig rejtélyes körülménye, az a máig sem teljesen tisztázott kettős ön- gyilkosság (vagy gyilkosság), amit férje — Germán Tibor professzor — megbomlott agyával követett el. attól a tév- és rögeszmétől vezetve, hogy Bajor elveszti hallását, testi elgyengüléssel kell meg­válni az akkor még diadal­masan uralt színpadtól, A takargatott titok túl sokáig volt titok. Megmerevedett és lebonthatatlannak tűnő emlékműként marad a köz­tudatban, A kivételes képességű szí­nésznő még el sem végezte a Színművészeti Akadémiát és a Nemzeti Színház már­ts szerződtette, hogy majd­nem negyven évig vezető művésze, sztárja, a közön­ség. a rendezők és a szer­zők dédelgetett kedvence le­gyen. Varázsos hangjával, virtuóz képességeivel, meg­jelenésének törékeny , ide­gességével nem. csupán a nagy klasszikus szerepekben volt kiemelkedő mint Ibsen; Nórájában, Lope de Vega: A kertész kutyájában vagy a halála előtt megalkotott szí­nészi remekműben, Schiller: Ármány és szerelem című tragédiájának Lady-jóként, hanem röyidélétű sdbefdarab bokba táplálta .bélé tehetsé­gét, amik csak tőle és, csak miatta fénylettek. (A Kék róka. Négy asszonyt szere­tek, A bolond Ásvayné gtb.jí Mégsem elsősorban a nagy színésznő játékának . részle­tes leírásai, elemzései ma­radtak ránk, . hanem főleg szép jelzők, szóvirágoks a halála óta megírt emlékezé­seik java része pedig építget­te a hamis mítoszt, a társa­sági életben szerepét csillo­góan betöltő szépassspnvról, ahelyett, hogy a magyar színházi kultúra életében be­töltött szerepét elemezték volna. Epnen ezért néni mű­vészete népszerű még ma is, hanem az a divatos emlék, amit magatartása jelképez. A jóakaratú szépítések elta­karják nagyságát. Arra hív­ják fel a figyelmet, amire nem kellene és épnen művé­szetének rendkívüliségőt ho- mályosítjék él. így vm ez minden legendával; éppen a lényeget hamisítja meg. pe­dig Bajor Gizinek, a nagy színésznőnek rangos hely« van színjátszásunk történe­tében. Szépítés és s zép el gél nélkül. M. G. P. Allan Poe nyomán... Rövidesen új, de máris „világhírű” alkotóval növek­szik az „irodalom művelői­nek" tábora. Charles Wil- sonnak, a híres angliai vo­natrablás egyik szervezőjé­nek. akit, miután pár éve megszökött börtönéből, nem­rég tartóztattak le Kanadá­ban, nem kevesebb, mint lózni, az... mit csináljon magukkal, de bele ne for­duljanak az árokba. Mert akkor ugrik az én prémiu­mom is. ☆ — Dönci, ha kimegyen a piacra — illegette magát Vincze szaki a főmesteri bódé előtt. Kovács főmasiniszta mér­ges volt: —• Majd én megmutatom. A dolgozókat nem meghall­gatni... Hukk! A Szakaszrészleg Kiren­deltség Érdekvédelmi Hiva­talának előszobájában egy bánatos molylipét próbáltak megfogni a titkárnők, öten egy molylipét! Hát nem bar­barizmus? •— En, majd én megfogom a kedves női hölgyelvtársnc- nek! — aranyoskodott Vin­cze szaki. Beesett a fiku­szok közé. — Ahán, a főmester, ame­lyik nem jár g? oktatásra! —- csapott az asztalra a Fő­nök. — Lássák, eztet az ügyet a kedves dolgozótár­sak. ezért van az, hogy annyira kihangsúlyozzuk a képzést! Egyeseknek a vi­szonyulása így domborodik ki... (Folytatjuk) hetvenötezer dollárt ajánlott fel egy kiadó megírandó em­lékirataiért. íme a bizony­ság, mennyire váratlanok és változatosak a „halhatatlan­ság” útjai, S ha már a vonatrabló ,úrásművész” históriáját is­mertettük, ide kívánkozik méltó társa is: Anthony Smithers, aki az egyik ang­liai börtönből ugyancsak a szökést választotta sok évi börtönbüntetése helyett, öt a legmeglepőbb helyen fe­dezték fel és tartóztatták le: a Scotland Yard épületében. A legkülönösebb az volt, hogy Smitherst a Scotland Yard még alkalmazta is. Csupán véletlennek köszön­hető leleplezése. Amikor megkérdezték tő­le, mi volt szokatlan me­részségének oka, a meglépett bűnöző így válaszolt: — Olvasott ember vagyok, uraim és megfogadtam Edgar Allan Poe, a nagy amerikai író tanácsút. Ö írta ezeket, a sorokat: „Legbiztosabban akkor bújhatunk el, ha köz•, szemlére tesszük ki magun­kat”. Á feneketlen lyuk A tudósok az Adriai-ten­gerben, Kefallénia sziget, nyugati partjai mentén lyu­kat találtak a tengerben. — Kiszámították, hogy ez a lyuk naponta kb. 30 000 ton­na vizet nyel el. Festékek­kel, apró műanyaglemezek­kel megpróbálták kifürkész­ni, hogy hová is tűnik el e* a hatalmas víztömeg, de hiába. Eddig nem sikerült a dolog végére jámji

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents