Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. április 19. Folytatódik az amerikai halogatás A délkoreai provokációk és a honolului tanácskozás Ä Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata Tegnap esti helyzetkép A Hanoiban megjelenő Nhan Dán című lap leg­utóbbi száma vezető helyen foglalkozik az előzetes béke- tárgyalásokkal kapcsolatos amerikai magatartással. A lap rámutat: ha még nem történt meg a kapcsolatfelvétel, ezért kizárólag az Egyesült Államokat terheli a felelősség- Különösen nyilvánvaló ez a legutóbbi amerikai feltétel után: hogy a tárgyalások ott kezdődjenek, ahol Amerika „vietnami szövetségesei’’ is képviselettel rendelkeznek. (E szövetségesek alatt Dél-Korea, Ausztrália, Üj-Zéland és valószínűleg Thaiföld értendő.) Elegendő egy pillantás a diplomáciai missziók térképére, hogy megállapíthassuk, nem lehet olyan fővárost találni, amelyben az összes ér­dekelt saját követséggel rendelkeznek. Mialatt tehát. — Washington magatartása következ­tében — az előtárgyalások ügye nem jut előre, — John­son elnök fő gondja Honuluban az volt, hogy megnyug­tassa dél-koreai szövetségesét... a tanácskozásról kiadott közös közlemény szerint Johnson ismertette a vietnami döntéssel összefüggő eseményeket és „Pák elnök kife­jezte megelégedését ezzel kapcsolatban”. A közös közle­mény állást foglalt amellett is, hogy a Ky rezsim képvi­selőinek részt kell venniök a vietnami konfliktus rende­zésére irányuló minden tárgyaláson ... A tények egyébként arról tanúskodnak, hogy a hono­Ellcnzéki politikust tartóztattak le Görögországban Iului megbeszéléseket megelőző időpontban a dél-koreai rezsim mindent megtett, hogy feszültté tegye a helyzetet a KNDK és Dél-Korea határán, hogy azután az általa fel­szított feszültségre hivatkozva követeljen fokozott segít­séget Johnsontól. Panmindzsonban, a koreai fegyverszüneti bizottság ülésén a KNDK" képviselője rámutatott, hogy március 25-e és április 16-a között, tehát nem egészen égi’ hónap alatt, 172 ízben sértették meg dél-koreaiak a fegy­verszüneti egyezményt és több mint 3800 lövést adtak le északra. Johnson kétarcú politikája, az a tény, hogy — saját korábbi nyilatkozata ellenére — nem mutat hajlandóságot e. VDK-val folytatandó tárgyalások megkezdésébe, rá­nyomja bélyegét az amerikai belpolitikára is. Robert Kennedy szenátor legutóbbi beszédében megállapította, hogy „az Egyesült Államok a hatalom megszállottja lett”. McCartűy pedig hangsúlyozta, hogy Johnson elnök beje­lentett visszavonulása és legutóbbi vietnami „békekezde­ményezése” fordulópont lehetett volna a háborúban, „de a legutóbbi események alapján kevés okunk van feltéte­lezni, hogy az Egyesült Államok vietnami politikája meg­változott” — mondotta a szenátor, Y. Újabb halálos áldozata van a diáktüntetéseknek A görög katonai hatósá­gok újabb ellenzéki politi­kust helyeztek háziőrizet alá: Dimitiriosz Papaszpiru volt minisztert, aki nem volt hajlandó visszavonni a kor­mány címére intézett koráb­bi bírálatait. Az Égei-tenger egyik szigetére deportálták Angelosz Angeluszuszt, a Centrum Unió egyik volt képviselőjét. Rajta kívül a hatóságok még három másik centrista politikust, valamint Szialonikiben . megállapítha­tatlan számú diákot és új­ságírót is letartóztattak. A szovjet kulturális élet 14 neves képviselője felhí­vással fordult a világ művé­szeihez, segítsék elő annak a napnak az eljövetelét, ami­kor a görögországi új fasiz­mus meg fog bukni. Államcsíny Sierra Leonéban Londonba. Monroviába és Dakarba érkezett meg nem erősített jelentések szerint csütörtökön a hajnali órák­ban katonai államcsíny tört ki Sierra Leonéban. Az ál­lami és katonai vezetőket állítólag háziőrizetbe he­lyezték. Pontos jelentések nincse­nek és csütörtökön reggel óta hallgat a Freetown-i rádió- állomás is. Az AFP Libériában kerin­gő hírekre utalva azt való­színűsíti, hogy a katonai puccskísérlet vezetője egy Mamadou Rogers nevű őr­mester, az ország legerősebb néptörzsének, a Mende törzs­nek a tagja. A puccs oka sem ismere­tes, a UPI diplomáciai for­rásokig hivatkozva mind­össze arra emlékeztet, hogy az utóbbi időben jelentéke­nyen megromlott az 500 ta­gú hadsereg szelleme. A ma­gasrangú katonai vezetők sz államügyeknek szentelték magukat és a hadseregre vajmi kevés figyelmet for­dítottak. Az utóbbi hetek­ben a katonák panaszkodtak a csekély zsoldra, az elavult felszerelésre és arra, hogy nincs elegendő egyenruhá­juk. A húsvéti diáktüntetések egy második halálos áldozatot követeitek. Klaus Frings — AP fotori porter után, aki szerda reggel halt bele fej­sérülésébe, csütörtökön egy müncheni kórházban meg­halt Rüdiger Schreck 27 éves egyetemi hallgató. A halál oka a rendőrség szerint egy sérülés volt, amelyet akkor szerzett, amikor a tüntetők a keddre virradó éjszaka megtámadták a Springer- konszemhez tartozó Bild- Zeitung nyomdáját. A nyo­mozás megindult, de a rend­őrség eddig nem ismerte be, hogy a halálos sérülést a rendőrség közbelépése során szerezte volna Schreck. A Szabad Demokrata Párt elnöksége csütörtökön kom­münikét adott ki arról a meg­beszélésről, amelyet a ne­met diákszövetség képvise­lőivel tartott. A megbeszé­lésen kialakult teljesen egy­séges felfogás szerint nem szabad megengedni, hogy a [jelenlegi helyzetet a kor­mány a szükségállapotról szóló törvény gyors keresz­tül erőszakólásár,a használja ki. Az FDP igyekszik meg­akadályozni a kormány ilyen- irányú szándékait. Tárgyaltak ä sajtóócon- eentráció kérdéséről is, amely főként a Springer- konszern „nagyhatalmi” po­zícióját erősiti. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának és a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítást Front elnökségé­nek állásfoglalásaival kap­csolatban hazánk kormánya nyilatkozatot adott ki, mely a többok között a követke­zőket tartalmazza: A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az agresz- szóival szemben kifejtett aktív ellenállása hatékonysá­ga, a dél-vietnami nép fel­szabadító fegyveres alakula­tainak sikerei következtében az Egyesült Államok vesz­teségei gyorsuló ütemben nőnek. Bár az Egyesült Államok agressziója tovább tart nem­csak Dél-Vietnamban, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaság bizonyos terüle­tei ellen is, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadítás! Front mégis ki­fejezte készségét a tárgyalá­sokat előkészítő megbeszélér sekre. A világ népei nagy re­ményt fűznek ehhez a lehe­tőséghez. Ha azonban az Egyesült Államok a jelen­legi helyzettel továbbra is visszaél, minden eddiginél súlyosabb veszélyeket idéz fel. A Magyar Népköztársa­ság kormánya szívesen lát­ná — ha mind a két félnek megfelelne —• hogy ,a tár­gyalásokat előkészítő meg­beszélések Budapesten kez­dődjenek. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe a viet­nami háború egész története során mindig kész volt arra, hogy — lehetőségeihez mér­ten — a vietnami, a magyar nép s a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek meg­felelően politikai, diplomá­ciai és anyagi támogatásban részesítse a vetnami nép igazságos és jogos ügyét. A mostani új helyzetben teljes megértéssel támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front állásfoglalását. Csatlakozunk ahhoz a vi­lágméretű követeléshez, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül és végérvényesen szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását s mindenfajta agresszióját a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len, mert így elkezdődhet a tényleges tárgyalás a békés rendezésről. Új elnököt választott a csehszlovák nemzetgyűlés Ä csehszlovák nemzetgyű­lés csütörtöki ülésén elfogad­ta Bohuslav Lastovickának a nemzetgyűlés eddigi elnö­kének lemondását. Zdenek Fierlinger a nemzetgyűlés korelnöke, valamint Alexan­der Dubcek, a CSKP KB el­ső titkára megköszönte B. Lastovicka eddigi munkáját. Ezután Frantisek Kötegel­nek, a nemzeti front elnö­kének javaslatára Josef Smrkovskyt választották meg a csehszlovák nemzetgyűlés elnökévé 183 szavazattal 63 ellenében. Jozef Való, Marie Miko­va, Lubomir Dohnál, Josef Zednik és Andrej Ziak a nemzetgyűlés alelnökei let­tek. Ä varsói gettó felkelésének negyedszázados évfordulója Tegnap délután történt Gyorsított eljárással vonták felelősségre a husiéikor ittasan vezetőket Mint arról lapunk április 17-i számában hírt adtunk, húsvét hétfőjén a többszöri felhívás ellenére néhány gép- járművezető ittasan közleke­dett. A rendőrség ellenük szabálysértési, illetve bün­tető eljárási feljelentést tett A kellő nevelő hatás elérése érdekében valamennyit gyor­sított eljárásra javasolták. A rendőrség szabálysértési előadója Perlaki József jász­berényi lakost 1500 forintra bírságolta. Súlyosbító körül­ménynek vette, hogy Perlakj nem először követett el ha­sonló szabálysértést. Balogh István szajoli lakost 900, Tóth Pál jánoshidai és Ka­sza András jászberényi la­kost 600—600, Németh János szaszbereki lakost 500 és Lajkó László szajoli lakost 350 forint pénzbírsággal bün­tette. A szolnoki járásbíróság tegnap délután tárgyalta Pá­pai Gyula tiszapüspöki la­kos bűnügyét. Pápai húsvét hétfőjén ittasan vezette mo­torkerékpárját, amit az őt igazoltató rendőrjárőrnek be­ismert. A bíróság a feljelen­tés, a tanúk vallomása, a vádlott beismerése, valamint * véralkohol vizsgálat alap­ján bűnösnek ítélte Pápai J Gyulát, s két hónapi sza- J badságvesztésre ítélte, ame- ! lyet szigorú büntetésvégre- ! hajtási munkahelyen kell le- ! töltenie. Az ítélet meghoza- ! tálakor figyelembe vette, 1 hogy a vádlottat ez év ja- ! nuár 15-én az esztergomi já- ! rás'oíróság hasonló bűncse- < lekményért 4 hónapi felfüg- ! gesztett szabadságvesztéssel < büntette. Ez nem érte el a j kellő hatást, így a bíróság j indokoltnak látta a súlyo- j sabb ítélet meghozatalát. Ép­pen ezért elrendelte, hogy a felfüggesztett 4 hónapi börtönbüntetését is le kell töltenie, ugyanakkor gépjár­művezetői jogosítványát egy évre bevonta. Hasonló cselekményért vonta felelősségre a járás­bíróság Csík János rákőczi­lál vi lakost is, aki a község belterületén motorozott ittas állapotban. A bűnösség ez esetben is minden kétséget kizáróan megállapítható volt s három hónapj szabadság- vesztéssel büntette a bíróság Csiket. Figyelembe véve azonban büntetlen előéletét a büntetést három évre fel­függesztette. — majn.tr — Huszonöt esztendővel ez­előtt, mint az akkori varsói fiatalemberek egyike, a get­tófal „árja” oldalán élve tíz­ezrek halálának voltam szemtanúja. Aragon az „Úri negyed” című könyvében azt írja: „...embert ölni, nem könnyű. Óriási erőfeszítés kell hozzá, mint a szülés­hez...” Némán, tehetetlen gyűlölettel, a gyilkosságok ezreit láttam; előttem mé­szárolták le zsidó honfitár­saimat. Tavaly, német barátaim­mal kultúrált «mberek kö­zött, egy hamburgi étterem teraszán ültem. Hirtelen borzongás futott át rajtam. Egy férfi közeledett a te­rasz felé, arca ismenősnek tűnt, mintha egykor láttam volna... Ha ő az, akire gon­dolok, azonnal valami rend­kívüli történik... tüstént kiabálni kezdek. Barátaim bizonyára igen nagy zavar­ban lettek volna. A közeledő férfi teljesen ismeretlen volt, nem az, aki­re gondoltam. Megkönnyeb- ; bülten felsóhajtottam és di- ! csérnj kezdtem a kitűnő 1 moseli bort. Másnap ki sem ' mozdultam szállodai szobám- 1 ból. Egy SS Scharfführerre gondoltam, akit annak ide­jén, azokban az emlékezetes áprilisi napokban láttam Varsóban, a Krasinski té­ren. Nevét nem tudtam meg sohasem. Egy lövéssel három embert gyilkolt meg, tökéle­tessé téve az ölés művésze­tét, Egyforma növésű, ha­sonló fejalkatúakat váloga­tott ki. Az elsőnek halán­tékára tette fegyverét, gon­dosan célzott... Azoknak, akik kevéssé is­merik a lengyel földön le­zajló háborút, akik nem so­kat hallottak a varsói gettó fegyveres felkeléséről, csu­pán annyit mondhatok: ne féljenek a kendőzetlen igaz­ságtól. Varsóban lakom, olyan városban, amely alig húsz esztendővel ezelőtt kelt fel romjaiból. Házunk az egy­kori hírhedt vizsgálati bör­tön alapjaira épült. Tucat­nyi holttestet találtak itt Minden varsói kő emberi csontok poraiba ágyazott, minden talpalattnyi földda­rab honfitársaim, polgártár­saim, „árja” és zsidó len­gyelek hamvait őrzi. A háború előtt egymillió háromszázezer lakost szám­láló lengyel fővárosban több mint hatszázezren pusztultak el. Egész Lengyelországban több mint hatmillióan. Hon­fitársaim közül minden ötö­diket megöltek, minden má­sodikat megkinoztak,’ meg­aláztak, bántalmaztak; azok pedig, akik megmenekültek, éveken át űzött vadként él­tek. Szenvedéseim és kitartá­som nem jelentenek erényt, mintahogy Európa egyéb nemzetei fiainak könnyebb sorsa sem tanúsítja azok bű­nös voltát. 1939 szeptemberé­ben, mint csaknem gyer­mek, nem ismerve fel a vi­lág bonyolult voltát, meg­zavart fejjel. — sokat fél­tem. Azután láttam, hogy honfitársaim harcolnak. lö­vik az ellenséget és lövéseik eredménvesek. Az asszonyok ott imádkoztak a templo­mokban, könyörögték az is­teni kegyelmet, és a zsidó anyák a gettófal mögött ön­kezükkel fojtották meg gyer­mekeiket, hogy ne gázkam­rákban fejezzék be életüket. Varsó utcáin, a főváros min­den részében hullottak a hitleristák mint a legyek. A náci hadsereg kénytelen volt ágyúkat és repülőgépeket bevetni, hogy — akkor, áp­rilisban — három heti ro­ham után, letörje a varsói gettó ellenállását. A lengyel földalatti alakulatok a gettó­fal „árja oldalán” szakadat- . latiul támadtak, hogy segít­sék a zsidó harcosok küzdel­mét, noha gégfegyvertűz ti­zedelte soraikat. Egy Gesi utcai óvóhelyen, a gettó sö­tétségében, Mordecháj Anie- lewicz, — a XX. század makkabeusa — kiáltványt írt az emberiséghez: „Látva a harcoló gettó hősies ellen­állását, életem legszebb pil­lanata érkezett el.” Felhívá­sára a választ megadták honfitársai a lengyel föld­alatti mozgalom harcosai, akik éjjel-nappali harcokban hullajtottak vérüket, hogy átvágva Stroop SS tábornok ostromló seregét, elérjék a gettófalakat, felmentsék az ostromlottakat. 1943 májusában Varsó kö­zepén síri lett a csend. A gettót a főváros n a trv ki ter­jedésű negyedét, földdel tet­ték egyenlővé a megszállók. Negyvenezer embert, a gettó védőinek maradékát Treb- linka kemencéiben égették el. S Varsó lámpavasaín holttestek himbálóztak; azok­nak az „ária” lengyeleknek tetemei, akiket zsidóbújla- tásért, vagy zsidóknak nyúj­tott segítségért tartóztattak le. Egy esztendővel később, 1944 augusztusában az egész lengvel főváros fegyvert ra­gadott. Kirobbant a hét hétté tartó nagy varsói fel­kelés. A város égő bari* kádjain lengyel hazafiak so­rában pusztultak el azok a zsidók, akik mindazideig va­lahogyan kikerülték a ször­nyű mészárlást. A felkelés 1944. október 2-án elbukott; Egyik utcát a másik után, a házakat sorjában repítették a levegőbe, égették fel* árasztották el repülőbombúk- kal, hogy földdel egyenlővé tegyék a lengyel fővárost, s töröljék Európa térképéről. S 1945 májusában Berlin központjában, az egykori Bi­rodalmi Kancellária üszkös romjain lengyel katona tűz­te ki a lengyel nép fehér-pi­ros lobogóját. Megnyertük a háborúi, de érezzük azt még mindig, minden porcikánkban. Cikkem elején a Német Szövetségi Köztársaságban tett utazásomról, ottani ba­rátaimmal való együttlétem- ről írtam. , Megemlítettem azt az esetet is, ott a ham­burgi teraszon, amikor azt hittem, hogy tweed zakó­ban, szivarral a szájában, az az ember közeledik felém, könnyed, nyugodt lépések­kel, aki Varsóban a Kra­sinski téren annak ideién egyetlen lövéssel három sze­rencsétlent lőtt agvon. — Vajon mit tettek volna német barátaid, ha az az úr valóban azonos lett volna az egykori gazemberrel? — kér­dezhetik tőlem. — Fájt volna nekik. — felelném, — marta volna őket a szégyen és a kétség- beesés... — És mit tettél volna Te? Oda kellett volna mennem hozzá és megkérdeznem: „Káin! Mit tettél testvéred­del, Ábellel?” Illő, hogy egy percre csend legyen, és így tisztelegjünk a hitlerizmus elleni harcban elpusztult, zsidó és nemzsidó lengyel milliók emléke előtt. Andrzej SzezxpioraW

Next

/
Thumbnails
Contents