Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

1068. április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ÖN KIVEL KÉSZÍTENE INTERJÚT...» Egymillió család tagja Beszélgetés Tamási Eszterrel A kulturális élet fő gazdasági kérdései II. irta: Garamvölgyi Károly pénzügyminiszter­helyettes Magyarországon ma kö­rülbelül egymillió három- százezer televízió készülék van. Ebből a legóvatosabb becslés szerint is egymil­lió családi tévé. Amiicor mosolyogva megjelenik a képernyőn, ennyi család te­kinti tagjának, hiszen ve­le sűrűbben találkoznak, mint a távollevő, messze dolgozó hozzátartozókkal. Az utcán kedves isme­rősként köszöntik, van aki csak rámosolyog, mások meg is szólítják, véleményt mon­danak, üzennek az egyes műsorok szerkesztőinek, rendezőinek, mi tetszett, mi nem. — Egyszer, amikor még kevésbé voltam ismerős Pesten, a villamoson ér­deklődtem, hogyan jutok el egy utcába. Meghallotta egy idősebb bácsi és na­gyon készségesen magya­rázni kezdte, de megkér­dezte közben, hogy honnan jöttem, mi a foglalkozásom. Nem akartam elmondani az élettörténetemet, azt fe­leltem, hogy tanárnő va­gyok Szolnok megyéből. Az öreg megörült. „Csak nem szolnoki?” Ráhagytam. Ki­derült, hogy ö is odavaló. Fiiég nehéz helyzet volt, mert többen is megismer­tek és lesték, hogyan fog végződni a beszélgetés. — És hogyan végződött? — Szerencsére úgy meg­örült. hogy többnyire ő be­szélt. nem vette észre, hogy eléggé bizonytalanul vála- szolgattam. / Kálvin téren egy darabig még kalauzolt, azután elváltunk. Mezőtúron volt gimna­zista, ott kezdett szavalni. — Táncoltam is és sze­repeltem a Revizorban. Berczeli Gyula, a mezőtúri kultúrház igazgatója volt a vezetőnk. Indultam egy megyei szavalóversenyen is. Juhász Ferenc: Mese a psodafurulyás juhászról cí­mű versével. Ez a vers még többször is jelentős szerepet játszott sorsom tovább alakulásá­ban. Szerettem volna a Színművészeti Főiskolára menni, ezért jelentkeztem Rózsahegyi Kálmán bácsi­nál, az ő színiiskolájába Ma^as volt a mérce, felvé­teli vizsgát kellett tennünk pedig az lényegében magán­iskola volt. Elszavaltam a csodafurulyás juhászt, de mivel elég hosszú, azt kér­tem, ha rosszul mondom, állítsanak meg, ne hagy­ják végig mondanom. Kál­mán bácsi, nagyon öreg volt már akkor, megállított ugyan, de azt mondta; .,na ebből lesz valami...” Né­hány hónapig odajártam, Mécs Károly, Sztankay Ist­ván voltak a kollegáim. — Hogyan vált meg még­is a színpadtól? — A filmgyárból kijöttek és fényképet készítettek ró­lunk, hogy majd időnként behívnak statisztálni. A fotókat egy nagy albumba rakták. Abban az időben bemondónőket keresett a te­levízió. A filmgyár átadta a tévéseknek az albumot, ennek alapján hívtak be vagy ötszázadmagammal. Megint a csodafurulyás ju­hászt szavaltam, azután még egyszer egy gyermek- műsorban is elhangzott a vers. — Nem sajtiálja, hogy már az elején abbahagyta a színművészeti tanulmá­nyokat? — Nem. Először azért nem saináltam, mert a tv is kielégítette azt a sze­replési vágyat, amelyet mindenki érez, aki ilyen pályára megy, most pedig már tudom, hogy ezt a munkát is lehet hivatás­nak érezni, hiszen többféle műsorban, különféle ..sze­repekben’’ lépek fel. És le­het, hogy nem is lennék olyan ió színésznő, hogy érdemes lett volna hagyni érte azt a lehetőséget— nem tudom... — A gyerekek kedvence, sok-sok esti mese elmon- dója, sőt szereplője. — Szívesen mesélek, na­gyon szeretem a gyereke­ket. Partneremmel a Gom- bcctündérrel hamarosan új­ra megjelenünk a képer­nyőn. Szeretem az Iskola- tv-t is. Az első és második osztályos környezetismeret órák megtartására kértek fel. A gyerekek már is­mertek az esti meseműsor­ból. Számukra még nem lehet „komolyan” előadni. Mesélni kell. Ennek látom közvetlen hasznát is. Ren­geteg levél érkezik a gye­rekektől. Azt hiszem, pe­dagógusnak mentem volna, ha az életem nem így ala­kul. — Gyakran szerepel a stúdión kívül is? — Felkérnek néha. hogy konferáljak különböző mű­sorokat. Szívesen elválla­lom, mert kell a közvetlen kapcsolat a közönséggel, hogy lemérhessem magam­nak a hangulatát, a reagá­lását. Ha az ember örökké a stúdióban marad a gépek között, maga is elgépiese- dik. Egy-egv ilyen találko­zás után egy darabig ismét embereket tudok kéozelni a gépek mögé, enélkül nem megy... Nemrég Csepelen voltam egy üzemben. Vár­nai Zseni; Kopogtatok cí­mű versét szavaltam. — Mégsem lett egészen hűtlen a pódiumhoz. — Hosszú idő ^ta ez volt az első ilyen fellépésem. — Folytatja? — Ha felkérnek rá, szí­vesen. f Ábrahám Pál: Igen. minden úgy tör­tént, ahogy a kedves néző már az első percekben sej­tette: az előadás végén Li- lia hercegnő és Lilo Taro herceg egymásé lesznek, Stone kapitány megvígasz- talódik, Buffy-nak igent mond Bessy, — Raka és Jim Boy boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ez az operett szirup-tör­vénye. Ennek így kell len­ni, mert különben nem len­ne operett. Banális? De még mennvire! Hogy mégis szívesen áldozunk rá oly­kor néha eevpár órát, ez a „rajta valóért van”. Elné­zést a példázatért, a gverek sem a fenyőfa tűleveleinek örül. hanem .annak, ami a fán van, a csillogásnak* a sejtelmes gyertyafény­nek, a csokoládé figurák­nak, a kellemes édességek­nek, — ez utóbbiakból per­sze azért nem szabad túl sokat fogyasztani. Igv vagyunk valahogy az operettel. A Szigligeti Színház pén­teken bemutatott iazzope- rettje gazdagon öltöztetett fenyőfa. Melódia-fürdő, táneparádé, egzotikum, színpompa, — ez a Haway rózsája. Elsősorban az alap­ötlet életrevalóságát kell hangsúlyoznunk; Ábrahám „keresztmetszetet” kaptunk, mert egyetlen — még lepo­rolva is nagyon poros — librettóban zeneszerzőnk jónéhánv sikeres onerettjé- nek legszebb muzsikáit szó­laltatták meg. Bor József rendezőt ez a ..szerkesztői” munka is dicséri. Ugyanígy a másik alapgondolat, a re- vüsítés; a mindent a fül­nek. mindent a szemnek szándék. líven látványos, szép kiállítású operettet még nem láttunk a szolno­ki színpadon. Bor észreve-, hetően a ha lúd leffven kö­vér meggondolásból indult ki. népes szereplőgárdát mozgatott, nauy mutaiós képeket komponált, — fő — Milyen tervei vannak? — Szeretnék még sokáig bemondónő lenni. A mi gárdánk fiatal, messze van a ,.mi lesz azután?” prob­lémája. Bár szerintem az sem törvényszerű, hogy csak fiatalon lehet valaki tévébemondó. Sok ország­ban nem ragaszkodnak eh­hez úgy. mint ahogy ná­lunk eddig tették. Persze a szinkronfelvételek, spe­ciális műsorok, a szerkesz­tői munka még számtalan lehetőséget kínálnak. A” eyésznapi műsorkonferálás különben is nehéz, fárasztó feladat. — Befejezésül szeretnék visszatérni a kezdetre. Mi volt az első munkája a tévében? — Egy stúdiórevüben konferáltam. El is késtem szerencsésen. Pesten sem voltam még eléggé ottho­nos, a tv épületlabirintu­sában meg különösen nem Mire a smink és az öltö- zés befeieződött, a műsor már javában ment. Meg­döbbenve láttam, hogv Me­zei István operatőr áll a helyemen. A műsor végét már én konferáltam, még­is elmondhatom, hogy Me­zei István kezdte el a pá­lyafutásomat a televí­zióban. — Véleménye szerint kit kellene megkeresnünk a következő interjú elkészí­tésére? — Művészek. tudósok után a változatosság ked­véért talán egy politikust. lényeg szakmai biztonság­gal. Lendületes, merész ívű munkát végzett, nem ra­gadtatta le színészeit apró játékoknál. Rendezői fel­fogását különben Stone ka­pitány meg is mondja; szó­rakozni és szórakoztatni! Ez egészében igen jól si­került Bornak, csak a má­sodik felvonást érezzük kissé ütemtelennek, vonta- tottnak, itt többször megáll az előadás sodrása, — másrészt mintha ebben a részben túlontúl is hangsú­lyozná a revüsítés velejá­róit. Pázmány Tibor, a zenei dirigens, együttese adottsá­gaira hangszerelte Ábra-' hám zenéjét, megtisztítot­ta cikomyáitpl, szolid egy­szerűséget kapott így a muzsika, éppen ezért is válhat annyira fülbemá­szóvá. A karmester mun­kája ezúttal még nagyobb hangsúlyt kap. hiszen a betétszámok sorozata — a jó muzsika — adía az elő­adás létjogosultságának alapját Pázmány Tibor vezetésével a zenekar jól betöltötte kulcsfontosságú szerepét. Hegedős Györgyi koreog­ráfiája — mint másik alap alkotóelem — nagystílű, di­namikus. a mindenkori szi­tuációhoz igazodó. A baba­táncot azonban megkérdő­jelezzük; átérzés miatt. A szereplők közül — rendhagyó módon — a .Tim Bnv-t játszó ifj. Üi laki Lászlóról szólunk először. Úgv árad ebből a fiatal művészből a humor, olyan termés7Ptecsá!igel. hogy er­ről csak felsőfokokban le­het beszélni. A bájos kis benszülött lány. Raka — Baranyai Ibolya — méltó partnere Űilak-vnak, él. sugároz, amit csinál. Hubay Anikó T illa lier­e°enöio triráiynőv-nt felet­te vo't 'Susanne Provance­Mint arról az előző cikk­ben szó esett, a kultúrpo­litikai vezetés számára lét­re kellett hozni olyan köz- gazdasági befolyásoló eszkö­zöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosít­ják. Ilyen gazdasági esz­köz a kulturális alap s a járulék, melyek az új gaz­dasági mechanizmusban je­lentős feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendel­tetése, hogy fokozott anya­gi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és mű­vészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, se­gítse az alacsonyabb jöve­delmű rétegek, és az ifjú­ság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fe­hér foltok felszámolását. A kulturális alap részé­re az állami költségvetés­ből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük 5 számunkra fontos múveke’ szolgáltatásokat. így a vál­lalatok és az intézmények most már gazdaságilag *s érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra. ,1- letve bemutatásra kerülje­nek, tekintettel arra, hogy ez anyagilag számukra sem kedvezőtlen, a kulturális alap egyébként a művelő­beli alakításának, ragyogó hanganyagával ezúttal jól gazdálkodott, megérdemel­ten kapott nagy tapsot. Rózsa Sándor művészi teljesítményének értékelése elég kritikus. Ha azt mond­juk, hogy ebben az elő­adásban a muzikalitás min­denek felett, akkor az övé a legnagyobb pálma, de ha számonkérjük a színészi játékot is — márpedig ez kikerülhetetlen —, akkor Lilo Taro herceg megfor­málóiáról nagyfokú indisz- ponáltságot kell megállapí­tanunk; Harmaczy József — Sto­ne kapitány — bemutatko­zása nagy közönségsiker. Klmsznói Klári és Ker­tész Péter 'szubrett, táncos­komikus párosa mindvégig kacagtató volt, csakúgy Dömsödy János kedvesen buta kormányzója. Juhász János Kanako Hiloja méltóságteljes, elta­lált alakítás. Benyovszky Béla, Horváth Attila és ifjú Tatár Endre megtet­ték amit szerepük engedett Molnár Ilona szólótánca a sok jó tánc között is kel­lemesen feltűnt, partneré­vel, Mozsonyi Alberttel biz­tonsággal, jó harmóniakész­séggel dolgozták ki nehéz figuráikat- A tánckar na­gyon nagy munkát vég­zett, rangos helyük van az előadásban, de még érző­dik az összeszokatlanság. Jánoskúti Mária jelmezei — több tucatnyi — egy­általán nem tucatáruk, na­gyon mutatósak, pompásan szolgálják a miliő érzetét. Fehér Miklós Jászai-díias díszletei hasonlóan, a har­madik felvonás színpadké­pe különösen szellemes és találó. Dobos Ferenc maszkmesterre is nagy fel­adat hárul az előadás segí­tésében. aminek maradék- ta'anul eleget is tett. — ti — désügyi miniszter, s az egyes kulturális ágak or­szágos összefogóinak, szak­értő tanácsának közvetlen rendelkezésére áll és kerül felhasználásra. Az állami költségvetésből az induláshoz az ország- gyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg. Ez az összeg átsegíti a kulturális alapot az in­dulás nehézségein és lehe­tőséget ad arra, hogy már 1968. január elsejétől be­tölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályozó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék : olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létreho­zásához. Egyfelől korlátoz­za a kizárólag szórakozást nyújtó művek, szolgáltatá­sok olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához ve­zetne; (azáltal, hogy mint­egy termelési adóként eze­ket többlet költséggel, a járulékkal terheli), másfelől finanszírozza a kulturálisan értékeset. A járulék kivetésére, be­hajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődés- ügyi Minisztérium rendel­kezései, amelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járu­lékfizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív-, kalandregények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúr­politikai jelentőségük nincs (például szakácskönyvek, kézimunkakönyvek), továb­bá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kul­túrpolitikai okokból járu­lékkötelesnek nyilvánít. A Kulturális Alapba be­folyt könyvkiadási járulék­ból is támogatják a poli­tikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műve­ket és a művek egyes cso­portjait. Támogathatnak sorozatokat, nagyobb vál­lalkozásokat, meghatározott műfajcsoportokat. így pél­dául igen célszerű a tá­mogatás. ha bizonyos ke­véssé tájékozott rétegek számára politikai vagy kul­túrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen esetekben a fo­gyasztói árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek fi­gyelembe vételével — te­hát jóval az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A Kulturális Alapnak még szerepé lehet kiemelkedően nagy művek értékesítésének ösztönzésében, propagandá­jában. esetleg díjazásában. A filmgyártás és a forgalmazás hazánk­ban már korábban is álla­mi támogatásra szorult. Most a termelői árrende­zés következtében mind a gyártás, mind a forgalma­zás még jelentősebb terhe­ket ró az állami költség­vetésre. A támogatás rend­szerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bel- és külföldi filmek já­rulékfizetési kötelezettsé­gét a film átvétele alkat- mával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A), B), C) kategó­riákba osztják, a C) kate­góriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsöndíját úgy állapítják meg. hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék összege is benne legyen. Az így összegyűlt pénzt az A) ka­tegóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatá­sára használják. A színházak — mint sajátos költ­ségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű ál­lami támogatásban ré­szesülnek. Az új gazda­sági mechanizmus körül­ményei között a színházak­nál is érvényesül a _ na­gyobb önállóság a műsor­tervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósí­tásában. Hasonlóképpen a más művészeti területek­hez, a Művelődésügyi Mi­niszter itt is kulturális já­rulékot vethet ki az első­sorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és tá­mogatásban részesítheti a társadalmi szempontból ér­tékes produkciókat. Ennek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes mű­fajokat — például az ope­rettet — hátrányban ré­szesítik, hanem műfajtól függetlenül, a darabok eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét, általában kultúr­politikai funkciójukat ve­szik figyelembe. A minisz­ter a színházak műsorter­veinek véleményezése al­kalmából már előzetesen meghatározza, hogy a be­mutatásra kerülő darab be­vételéből milyen mértékű járulékot kell befizetn". vagy milyen összegű támo­gatást kíván nyújfani. — (Meg kell jegyezni, hogy általában a darabok na- gvobb részénél sem járu­lék fizetésére, sem támo­gatásra előreláthatólag még nem kerül sor.) A miniszter a járulék ki. vetésénél — nézőnként 0 50 forinttól 4 forintig terjed­het vagy a tervezett bevé­telt meghaladó többlet 25 százaléka — a színház ösz- szes körülményeinek mér­legelésével dönt, olyan szempontok alapján, hogy például a bemutatandó da­rab mennyiben illik a szín­ház profiljába, vagy a mű­sorpolitikai arányok maga­sabb vagy alacsonyabb kulturális járulékok kive­tését teszik indokolttá. A járulékot a színház igaz­gatósága a helyárak fel­emelésével — részben vagv egészben — a nézőkre u átháríthatja. ☆ A kulturális élet terüle­tén a gazdasági élet tör­vényszerűségei a vázoltak szerint tehát természetük­nél fogva, valamint az ál­talunk létesített speciáli­sabb közgazdasági körül­mények folytán sajátságo­sán hatnak, s az eredeti célkitűzéseink megvalósítá­sa jórészt attól függ, hogy a kulturális élet alkotói, művelői, s irányítói meny­nyiben érzik ezt a felelős­séget, amit ez a poszt je­lent, illetve országunkba' hogyan alakul az egészsé ’ kulturális közvélemény Bistey András DAL TÁNC. PARÁDÉ — VASTAPS Haway rózsája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents