Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
K SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. április 7. BOKROS LÁSZLÓ: AKT TANULMÁNY Lovas László: ÜVEQFÚVÓK A huta-csarnok műhely-katlanában vörös golyóit gomolygó sűrű ködben a vajúdás tűz-víz útjain lebegnek, s e könyörtelenség szelíd foglyaként kiöblösödnek tisztán, ismerősen. Gőz terjeng, nyitott kemencék harapják rőt fénnyel, ;i falakon vámpír-lángok kéken lengedeznek, jöz-leheletük savanyú illatát ' zümmögő ventillátorok se győzik, csak az ember... Vigyázzban álló kohók őrsorán mint vékony indákon átkúszó kígyók, vaspálcikákon piroslö ívek szállnak a mezítlen anyag fortyogó tűzpoklából ezer foknál forróbb folyékonyságon a nagy-világ éhes asztalára. A nyílt ajkú kohók... súlyos lehellete suhog, mellemre zuhan, szívem vérköre kavargó indulatra kél kíváncsiságom forró percein, lám... beteljesednek tárgyak s részletek, mikbe életet izzadt munkások lehelnek, magas hőfokon a művész ihletével. Vadáss Ferenc: Megáll a szél T osály művezető •mjs ! — jegenyetermJÍ | metű, negyvené nes fakószőke j ™ ™ férfiú, — már j ________I összeállította a n ős hajókovácsok csapatát. Maga mesterkedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek ... „Az évszázad mérkőzése!” Tavaly a nőtlenék győztek, node azóta Kosály Feri a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, elvette Jelinek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni__s különb en régi, óbudai 'hajóépítő családból származik, az apja neves ács, brigádvezető. Odafut néhány fiú, letépnék a nevezetes plakátot —, ha nem őrizné a művezető! Tudják azonnal a szabályt: Ferinek még a régi csapatában kéne játszania, nemrég volt az esküvő. hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikerítetf sityakban vannak az izmos hajókovácsok. S kissé hangosan beszélnek a csengésben-dön- gésben. Valaki felröppentette a legfőbb érvet: Feri még a legénybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a közép- csatár. és minden teketória nélkül azt mondta neki: — Mehetsz az Irodába, meg ma felveszed az újítási jutalmat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek,.. Engem faggathat apósod, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút. De a vasárnap délelőtti meccsen, bevágj egy hármast a nőtlenek kapuiába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak. Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott és dolgozott tovább az egyengető kalapáccsal. Lepislan- tott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bilkei kitette már a választ —. hogy a nőtlen hajoková- csok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállításban ott van Kosály Feri, az őnáluk játszik vasárnap középcsatárt. Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szintén felkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld öregem. — mondta szuszogva — az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki valamit?! Ugye. idén még velünk játszol a nagy derbin! No.-s felelj már valamit, Feri kezében nem állt meg a kalapács, nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak. estére a Sipos Halászkertbe megyünk. Megfizetem a legénybúcsút. De azt megmondom, tíz órakor fizetek és usgyi hazafelé. — Helyes öregem, helyes! Már csak a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Büket megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán a hajótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, mázolták rá a piros míniumot. Ki nem volt még ilyen legénybúcsún? Feriben tíz órakor megmozdult a becsület. Szedelőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világéletében rátarti lány volt! S aztán az anyja uralkodik a jólelkű emberén, biztosan kukoricára terdeltetné a vejét is, ha az késne félórácskát! Persze, hogy másik vendéglőbe mentek Aztán a harmadikba. Nem tudom hány óra lehetett, de any- i nyi bizonyos, hogy hajnalodon mikor a társaság bekanyarodott a Malom utcába ahol Jelinekék vas. kerítéses háza van. Három gitár is volt a fiúknál. — Beóvakodtak a kertbe és takaros éjjeli zenét sikerí- tettek. Bilkei rezegtetve énekelt. Sötét volt a ház, nem mozdult odebent senki, a harmadik nótára sem. Kosály Feri nyaka megmerevedett, úgy bámulta az ablakot és majdnem elsírta magát, haragudott a cimboráira. Az igazat meg kell mondani; odabent nem aludtak. Jelinek ugyan békésen horkolt a maguk szobájában, míg a muzsika fel nem ébresztette. hanem Ági egy szemhunyást sem pihent, hallgatta az anyja sirámait, aki mondta a magáét .., Lám, garázda, korhely lesz Feriből, nem hiába legénykorában mindig a cimborákkal lógott! Most kell megtanítani, az első esetnél, letérdeltetni, úgy ígérje meg, hogy soha többé! Ö, a férfiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt ifjú korában Jelinek, az ács! Milyen rettentő töredelmeket állt ki mellette menyecske korában is. Az igazsághoz tartozik, hogy Ági kerített gyertyát — mert az éjjeli zenére számított egy kicsit — kapott lánykorában is Feritől —. de kigyújtani nem lehetett, azt megakadályozta az öregasz- szony. Valósággal lógott a lányán, úgy cibálta el az ablaktól. Bilkei rikkantott kint valamit, — nagy szégyen érte őket! — s mire a hálóingben vacogó Ági kinézhetett, elmentek mind! Feri is, aki szégyenszemre próbálgatta a kilincset, babrálta a maga kulcsával, de az anyós úgy igazította. hogy belülről is benne legyen egy másik kulcs. — Szabályszerűen kizárták! Ági rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! öreg Jelinek káromkodott egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább. Napközbeh nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan elment a sólyára, kék köpenyben, az átvevőkkel, de fel sem nézett a magasba, mint máskor, mintha nem tudná, hogy bűntudatos férje kihajol a vaskorláton, Bilkei meg ott óg- móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani; ne engedje magát csúffá- tenni. Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy mégigyanak egy pohárral. Az nem vitás. hogy Ferinek haza kell mennie, de előbb ünnepélyesen ígérje meg: — a nőtlenek csapatában játszik vasárnap! S a bánatos fiú hallgatott..; ahogyan röppentek az órák, fogyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei legénylakásán hált, egy szétnyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egyszer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az állványzatot vizsgálná. szekercéjével igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közeléből. Öreg Jelinek keményen akart szólni, de látta, hogy a fiúnak könnyes a szeme. Azt dörmögte zavartan: — No fene! Ági otthon itatja az egereket... te meg itt kámpicsorodtál el, kedves vöm? — Szigorúbb lett. — Ne hagyd el magad, te! Ha nem tudnád, én annakidején három napos legénybúcsút tartottam... De most már elég! Csavargók járnak a környéken, s egész éjjel nyitva volt a ház, az a szegény lány ébren várt rád! Nohát... dolgozz csak! Szervusz. Majd velem jössz ma haza. — S elment a szeker- cés após. Beleavatkoztak a fiúk: az após rendes gyerek, hanem azért a kardos anyóst nem ártana megtanítani! Ügyis egyre azt híreli, különb vöt szeretett volna a lányának, nem hajókovácsot. Feri mégis hazament volna, de apósának külön munkája akadt a gyárban. Kereste a regiszternél a feleségét — Ági elment már. Mi lesz? A harmadik éjszakát is Bükéinél töltse? Ugyan, hazamegy ő egyedül is! Kitől féljen?S jöttek a fiúk, holnap lesz a meccs, el ne felejtse, velük kell játsszania. Nem profi focisták ők, egy pohár sört azért megihatnak a győzelemre! Ott ültek a kertvendéglőben, felhajtottak már egy pohárral valamennyien. Feri még hozzá se nyúlt. Azt bámulta, hogy a görcsös jávorfáról lehullt egy piros, száraz levél, s mint. a lepke megült az apadó sörhabon. Csend lett, elhallgattak a fiúk, Bilkei zavartan krákogott. A kerthelyiségbe Ági jött be mosolyogva. Szívfájdí- tóan szép volt — könnyű kötött kosztümben, ovális barna arcán lányos mosoly. Pattogtak a fiúk, székeket penderítettek, s a fiatalasszony könnyedén mondta: — Olyan sokáig tart ez a legény búcsú, nem bírom otthon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámaszkodott az asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Feri látta a szemén, elpityeregheti magát, intett a pincérnek, fizetett. Bilkei látta, mi a helyzet. — Node, Ferikém, szava" dat adtad, velünk játszol ! holnap! Te vagy a legjobb focista a sólyán... Akár a gyár első csapatában játszhatnál, ha tréningre járnál... Lemondtál a fociról, mert szerelmes lettél... Jó, meg ne üss! Ha már így történt, ne játsz ellenünk se... nagyon kérlek! Ha te leszel az ellenfél középcsatára, akár ki se álljunk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye Ferikém!? Feri azt mondta eltökélten: — Holnap még veletek játszom. — Aztán elment a feleségével. Otthon finom vacsora és fürdő várta Ferit, anyósa meg korhely levest is készített. (Talán soha nem volt ilyen kedves a veiéhez.) Sőt: szipogva bocsánatot kért, hogy a kulcsot a zárban felejthette, azért nem kellett volna elrohannia .. s A szerelmes középcsatár éppen az álom legmélyére zuhant a szoros ölelésben, amikor a kertben felhangzott a gitárszó és Bilkei éneke Maga az anyós gyújtott ki. Jelinek egy kupica saját csorgatású pálinkára invitálta a fiúkat, s csak Bilkei mentegetőzését lehetett hallani; mennek már, de a holnapi meccsen számítanak Ferire! :.: A középcsatár és felesége, akik átkínlódták az elmúlt éjszakákat, későn ébredtek fel vasárnap délelőtt. Feri úgy vágódott ki az ágyból, mint elszabadult rugó — már játszanak a pályán és ő mindkét csapatból kimaradt! Siet, legalább a második félidőre odaérjen. Ági szepegve biztatta —, de a mosolygó anyós nyitott be. Már megtérített s olyan reggelihez invitálta őket. mint a nászéjszaka másnapján. Feri a barátaira gondolt, de mivel a felesége is ölelte, hát nem tudott elmozdulni. Mai magyar irodalmunkban különösen a fiatal olvasó olyan hősöket keres, akiknek életérzéseiben a magáéra ismer, akiknek küzdelmeivel, céljaival azonosulni tud. Vadász Ferenc Megáll a szél című most megjelent regénye meleg fogadtatásénak elsősorban ez a titka- Az ismert publicista új regényének központi alakja a huszonnyolc éves Szórád János. Kőfaragó segédből, a forradalmi harcokban tanúsított helytállása és gazdag élet- tapasztalata alapján megérdemelten lett a felszabadulás után egy magvar kisváros kommunista párttitkára. Egyszerű, őszinte ember, az eszme odaadó, szerény katonája. Élete nyílt lap az „övéi” előtt. Volt idő, amikor a pozitív hős megformálására tett írói erőfeszítés valószínűt- lenül tökéletes típust teremtett. Vadász Ferenc regényhőse tévedni is tud. kételkedni is mer, szeretni. szívére hallgatni is elég merész. A párttitkár szerelmes egy fiatal lányba, aki származása szerintosztályidegen. „Olyan — mondja az író —• aki akkor, amikor az övéi voltak fölül, még gyerek volt--. Gyerekszobás úrilány. Tényleg nincs okom és jogom hinni a megváltozásában? — kérdezi önmagát. — Egy egész ország lakosságának többségéről feltételezzük, hogy habozás nélkül, sőt, lelkesedéssel követ minket, pedig ez az ország nemrég a fasizmus egyik fellegvárának számított. Az egyénekben pedig — akikre a mi személyiségünk közvetleniV is kell, hogy hasson — ennyire nem bízhatunk?” Ahány esemény, annyi konfliktus: viták, gyanúsítások, mámoros öröm egy- egy politikai siker nyomán, intrikák. alakoskodások, sok belső vívódás. botlás és felemelkedés. Szórád János múlttá: sok-sok önfeláldozó küzdelem. Jelene az igazságba vetett hit a hűség. a tántoríthatatlan meggyőződéstől fűtött közéleti tevékenység- Joggal bízik abban, hogy becsülete kikezdhetetlen, s érthető, ha a lélektelen kisszerűség. a forradalom szellemétől merőben idegen megnyilvánulások mind gyakoribb ismétlődése keserűséggel töltik el. Az idő — 1948 — a fordulat éve. Kasv eredmények. reménvtkeltő. győzelmeket ígérő kezdeményezések, lelkesedés. áldozatkészség, — ezek legfőbb jellemzői azoknak a hónapoknak, melyekben a regény izgalmas és fordulatos cselekménye zajlik. c közben. — miként Szőréé János —. a regény olvasója is döbbenten érzi hogy valami ijesztő fülledt ség kezd sűrűsödni a kisváros fölött, lassan megáll a szél--Vadász Ferenc választó kos írói eszközökkel, min den bőbeszédűségtől mer: lesen, magával sodró érdekességgel ábrázolja t forrongó, átalakulóban levő város és a környék életét. hitelesen, a maguk sokféleségében vonultatj; fel történeténk szereplőit. L. L. E. Szentiványi Kálmán: Legénybúcsú
