Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
1968. április 21, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Száz ír ás mű Lenintől hárommillió példányban Április 22-én van Lenin születésének évfordulója. fKét év múlva a századikat ünnepeljük). Az emberiség nagy tanítójának írásművei rangos helyen állnak 1945 óta a magyar könyvkiadásban. Lenin-munkák átültetése, közreadása mindjárt a fel- szabadulás ’után megkezdődött. Először az Állam és forradalom, Az ifjúsági szövetségek feladatai és a Marx Károly című írások jelentek meg. 1948-ban látott napvilágot Lenin válogatott műveinek két kötetes első kiadása ötvenezer példányban, s ezt még további három kiadás követte. Lenin műveinek első magyarországi sorozatkiadása 1951 és 1964 között készült. A Kossuth Könyvkiadó 1963-ban megindította fa moszkvai Lenin összes művei ötödik kiadása alapján) Lenin műveinek második magyar nyelvű sorozatát. Eddig összesen 180 ezer példányban 18 kötet jelent meg, sorszám szerint 1-től 15-ig folyamatosan, ezenkívül pedig (a párt- és egyéb politikai oktatáshoz szükséges volta miatt) előrerukkolt a sorból a 18. és a 33. kötet. Ugyanakkor elkészült már a sorozatból a 34. könyv is, amely Leninnek a forradalom előkészítésével kapcsolatos írásait öleli fel. Mindent egybevetve: 1945-től 1968 tavaszáig hazánkban mintegy százféle Lenin-írásmű jelent meg, összesen több mint hárommillió példányban. A Lenin művei sorozat az év végéig elérkezik a 24. kötetéhez, s napvilágot lát egy válogatás a szocialista demokráciával foglalkozó Lenin írásművekből. Külsőségeiben pedig ritkaságnak számit majd a Lenin művek tervbevett miniatűr kiadása. Ezeket a kicsiny könyveket kétnyelvű formában nyomtatják. 1968-as évszámmál Leninnek az Államról című értekezése kerül az új könyvek polcára — miniatürizálva. ILYEN VOLT LENIN SZEMELVÉNYEK „A cári titkosrendőrség jelentése szerint 166 centiméter magas volt, zömök, erőteljes testalkatú, a haja vöröses, ifjúkorától bajuszt és szakállt viselt”. Gyurkó László idézi „Lenin, október” című könyvében a tikosrendőrség szenvtelen, tárgyilagos leírását Az emlékezések, fényképek alapján így folytatja: „Korán kopaszodott, ami csak kiemelte hatalmas, szókraté- szí homlokát. Erős álla, kiugró arccsontja, eleven, barna, mongolos szeme volt. — Szívesen tréfált, és nevetett; ilyenkor összehúzta ferde vágású szemét s hamisan pislogott. Enyhén raccsolt, s kissé hadartEgyszerűen öltözködött, ruháit nagyon soká hordta, de mindig ügyelt, hogy az öltözéke rendes legyen.” Ez a külső, amit mindenki megállapíthatott aki valaha látta. Akik jobban ismerték, gyakran voltak a környezetében többet tudtak róla: „Érzékenynek és ingerlékenynek ismerték, ha felizgatták, minden vér kifutott az arcából. Nagy viták után rendszerint hallgatag és rosszkedvű volt. Nem ivott és nem dohányzott. Hihetetlenül gyorsan dolgozott és olvasott A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el, az egyetemet fele annyi idő alatt, mint társai. Szerette a QVere~ keket, a száguldást a kutyákat és macskákat, a természetet, szenvedélyesen, bár nem sok sikerrel vadászott^ szívesen kerékpározott, úszott kirándult.” 1870. április 22-én született a Volga menti Szim- birszkben. ,,Egész életében álig történt vele valami. Legalábbis, amit átlagos mércével eseménynek nevezünk” — írja Gyurkó László. — „Élete eseményei a történelmi események; örömei a mozgalom sikerei, fájdalmai a mozgalom kudarcai. Magánélete szürkébb, mint a leg szürkébb filiszteré.” Annyira egy volt a forradalommal. hogy amikor ellenségei és barátai róla írtak, vagy beszéltek, mindig a forradalomról vallott nézeteiket fejezték ki. John Reed a „Tíz nap, amely megrengette a világot ” című riportkönyv szerzője* aki csak a szónoki emelvényen látta, így emlékezik rá: „Zömök alak, rövid nyak, kopaszodó nagy fej, hatalmas homlok, nagy szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj erélyes borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és majdan jól ismert szakáll borostái. Ruhája kopott, nadrágja túl hosszú... Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető. Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó is kérlelhetetlen.” Gorkij másnak láttái ’^A Szókratész-koponyájú és mindent látó szemű, tömzsi, izmos, furcsa $ kissé komikus pózba vágta magát: fejét hátraszegte és vállára hajtotta, kezének ujjait valahová a hóna alá, a mellényébe .............. dugta. Volt ebben a testtartásban valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyen pillanatban egész valója sugárzott, eme gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségességnek és gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve.” Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó, kérlelhetetlen — bámulatosan kedves és mulatságos. Melyik az igazi jellemzés? Ki tévedett, Reed vagy Gorkij? Egyikük sem, csak éppen különböző Helyzetben ábrázolják Lenint. „Ez a kivételes képességű szervező, aki életének minden percét tervszerűen beosztotta, mintha nem ismert volna különbséget sorsdöntő és apró- cseprő ügyek között. A forradalom legnehezebb időszakában azzal törődött, hogy a Kreml minden szobájában legyen egy kancsó víz és pohár a várakozóknak. hogy Sztálin olyan szobát kapjon, ahol nem zavarja a konyhai eaj és nyugodtan alhat.” Emberséges, emberszerető ember portréja bontakozik ki Gyurkó László szavaiból, de ez csak a személyiség egyik fele. A jellemzés így folytatóik: ^..nagy tévedés azt hinni, hogy ez az ember- szerető ember a Buddhák és Jézusok szelíd családjába tartozott. Ha kellett, éppolyan könyörtelen volt. mint amilyen emberséges, ha lehetett, Követelte, hogy a Nyizsnij- Novgorod-i felkelés megelőzésére azonnal át kell térni a tömegterror módszerére, százával agyonlőni, illetve eltávolítani a városból a katonákat leitató prostituáltakat, u volt katonatiszteket, stb.” „Lenin a ,pokolian nehéz1 utat választotta, kínlódva, Gorkij szép képével ,lelkét a szárnya alá rejtve’ is vállalta, hogy üssön, amikor erre volt szükség. S épp kínlódása volt a biztosíték, hogy nem ütött fölöslegesen.” Sokszor még közvetlen munkatársai sem értették meg, nemegyszer kisebbségben maradt a véleményével. „Hogy lehet, hogy a forradalom legkiválóbb vezetői ellen is mindig érvényre tudta juttatni akaratát? Hogy igaza volt, az önmagában még nem elegendő magyarázat.” „Trockij szuggesztivitása, Sztálin szervezőkészsége, Bu- harin elméleti gazdagsága közismert. A forradalom sorsdöntő óráiban Lenin elsősorban mégsem rájuk számíthatott, hanem a tízezernyi névtelen forradalmárra... Az élet fintora, hogy a mennyiség olykor több a minőségnél... Nem fetisizálta ő a nép tudatos forradalmárságát, de joggal számított arra, hogy a rendkívüli események rendkívüli cselekedetekre ösztönöznek... S hogy számítása jó volt* azt a forradalom igazolta.” ULJANOVÉK HÁZA KILENCVENNYOLC EVE, 1870. ÁPRILIS 22-EN SZÜLETETT V. I. LENIN. Aki csak egyszer is megfordult Uljanovszkban (a forradalom előtt Szimbirszk- nek hívták); a maga élményeiből megérti azt az izgalmat, amely ebben a városban elfogja az embert A csaknem négyszáz éves város krónikája számos nevezetes eseményt és híres nevet őriz. A régi Szimbirszk látta Sztyepan Razin szabadcsapatait és a bilincsekbe vert Pugacsovot. Járt itt Puskin is. Szimbirszkben született Goncsarov (ebben a városban írta Oblomov és Szakadék című regényeit), és az orosz kultúra sok más neves képviselője, haladó gondolkodású férfiak, forradalmi harcosok. De Szim- birszknek örök dicsőséget az adott, hogy itt született Lenin. Uljanovszkban mindig találkozhatunk az ország különböző sarkaiból érkezett emberekkel és külföldi vendégekkel. A volt Moszkva-utcában áll az a hétablakos faház, afiol Uljanovék 1878-tól 1887-ig laktak. — N. K. Krupszikaja kifejezésével élve, a ház „sajátos történelmi dokumentum” és az Ul- janov család mindennapi életéről beszél. Fennállása Lenin sakktáblája. |6PN — M. Ozerzkij felvételeik óta 4 millió ember kereste fel V. X. Lenin lakóház-múzeumát, a vendégkönyvben sokezer az aláírás. ...Az emberek meghatva lépik át a ház küszöbét. Szalon, Hja Nyikolájevics puritán dolgozószabája, ebédlő* ahol az egész család összegyűlt, gyerekszoba, a dajka szobája... Fenn Vologya Ul- janov igénytelen szobács- kája. Az ablaknál asztal, két Tfionet-szék, jobbra földgömb, balra keskeny ágy. Az asztalon ellenőrzőköny- vecske a gimnázium negyedik és ötödik osztályának érdem jegyei vek dicsérő okmányok és egy könyv, „Az európai népek élete”. Minden szoba a régi otthonosságot és meleget őrzi. Félig olvasott könyvek, kinyitott kották. A lakóház-múzeum egyik szobájában Antonyina Tómul tudományos főmunkatárs régi fényképeket mutat a látogatóknak. Itt van az utca, ahol a gimnazista Vologya Uljanov élt, ahol pajkosan futott a Szvijaga folyócskához, ahol az amerikai négerek felszabadítójának szerepét választotta magának játék közben (az óceánon túl akkor ült el Észak és Dél háborúja). Itt hallotta meg a rettenetes hírt bátyjának kivégzéséről. Uljanovék házában minden a régi. Fenn Vologya szobácskája, Marija Alek- szandrova zongorája, Hja Nyikolájevics Nyekraszov kötete, a zöld udvar, ahol Vologya Mityával és Manyásá- val futkározott — és az utca is olvan, mint a hetvenes években volt. A térrel szemben, ahol a neves történész, Karamzin bronz emlékműve áll, fehér egyemeletes épület magasodik, Itt volt a humán fiúUljanovszk. Lenin kő nyvei a múzeumban. gimnázium, amelyet aranyéremmel végzett el Vologya Uljanov. Ma az I. számú „Lenin” középiskola székel az épületben. A díszterem mellett az osztálymúzeumba lépünk. — Három sorban kétszemélyes padok, tanári katedra, osztálytábla. Az ablak felőli utolsó pádon kis tábla: „Itt ült Vlagyimir Iljics Uljanov, VII. osztályos tanuló”. Az iskola felsőbb osztályainak tanulóiból — komszomolistákból, úttörőkből — létrehozták az osztály-múzeum tanácsát. A tanács tagjai széleskörű levelezést folytatnak az ország más városainak gyermekeivel és külföldi gyerekekkel is, vezetik az iskola krónikáját, gondoskodnak arról, hogy az osztálymúzeum új kiállítási tárgyakkal bővüljön. A történészek tovább folytatják a kutatásokat Uljanov életéről. Így nemrég kinyomozták a házat, ahol V. I. Lenin született. Eddig azt tartották, hogy ez a ház a régi Sztreleckaja utcában (ma Uljanov utca) állt, ahol ma a megyei gyermek- könyvtár kapott helyet. Most szakszerű vizsgálatokkal megállapították, hogy a kúria, ahol Vlagyimir Ilücs Lenin született, a mai gyermekkönyvtártól egy házzal odébb állt.
