Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Mentőötlei

Az albérlő

— Hát te itthon vagy?! Hüllst ennek! Én pedig u egész városban kerestelek! (A Weltwoche karikatúrája)

Ebéd — takarítás idején.;;

VAN ESZEI

Amint kijött az új lakás- gendelet, feleségem ( felkiáltott:

— Háromszor hat az ti- sennyolc, tehát a másik szobát kiadjuk albérletbe.

Számtani művelete azt vetette le, hogy hárman vagyunk, egy főre hat négy- getméter jut, tehát 18 négyzetméterig élvezünk adó- mentességet.

Utánaszámoltam, stimmelt; A fölösleges szobát tehát kiadjuk, s a bevételi oldalon jelentkező havi 2—300 forint bérleti díjat békés célokra fordítjuk.

Hirdetésünkre csinos irodistalányok jelentkeztek, igen nagy elfoglaltsággal, csak este járnak haza; aztán szolídarcú idősebb nők minden elfoglaltság nélkül, fiatal házaspárok lüktető családalapítási szándékkal. Én a lüktetőknek adtam volna, hiszen én is voltam fiatal, de feleségem — úgy látszik — nem volt fiatal és konokul elhárította a csillogószemű fiatalok ajánlkozóját. Végül egy komolyarcú férfi kopogtatott ajtónkon. Jólöltözött, negyven év körüli, igen megnyerő külsővel, kilóban mérve 120 körül lehetett. Elmondta, hogy főszakács a „Túróscsuszában”, csendre, nyugalomra van szüksége, mert most dolgozik „A konyhaművészet” című kötetén. Párnás kezével bem utatkozott:

— Lepény Dezső vagyok;

Lepény délután már be is

költözött a szobába.

Este rettentő Jmlapácso- lás. dörömbölés, bútorok tologatásának szörnyű csikorgása hallatszott a szobájából. Biztosan átrendezi a szobát, — gondoltam.

Nyomott hangulatban tértünk nyugovóra. Az első szenderedés a legédesebb, de éppen akkor könyökölt oldalba a feleségem:

— Guszti, hallod?

— Mi az? — ültem fel ágyamban.

— Nem hallod? Azt hiszem, földrengés van. Remeg a ház.

— Mi, micsoda?

Hallgatóztunk. Mély, tompa dübörgés hangzott mint egy közelgő természeti csapás előhírnöke. Az ebédlőben még erőteljesebben hangzott a dübörgés. Ekkor hirtelen átvillant agyamon:

— Megvan: Lepény kartárs — horkol.

Másnap reggel éppen az újságot olvasgattam, amikor feleségem izgatottan betoppan hozzám:

— Guszti, már megint dohányzói korán reggel. Vágni lehet a füstöt.

— Dehiszen szívem még rá sem gyújtottam.

Természetesen a cigarettázó is Lepény kartárs volt. Az ajtó résein, a kulcslyukon ömlött át szobánkba a füst.

Lepény kartárs reggelijét is a szobájában készítette egy rezsón. Minden reggel rántottát, legalább 10 tojásból, hagymában pirítva. Leégett zsírszag, hagymabűz töltötte meg még a lépcsőházat is. Később kifúratta a mennyezetet, úgyhogy majdnem beszakadt az emelet, amikor gyűrűhintát és trapézt szerelt fel szobatomára. Bizonyára edzette magát, nehogy fel merjünk neki mondani. A vízvezetéket gyümölcshéjjal, papírszeletekkel, haj csomókkal tömte el, ettől csőrepedés támadt. Egy egész szerelőbrigád rohant ki a Kátéesztől. Ä rezsója egyik reggel kigyulladt, kiütötte a biztosítékot. Amikor ittasan jött haza, egész éjszaka önmagával vitatkozott a különböző ételek elkészítése tárgyában, mármint rántva, sütve, habarva, pirítva, főve, vagy felverve jobb-e, ha az a bizonyos étel bekerül „A konyhaművészet” című kötetébe. Majd írógépet hozott és a 470 oldalas kötetét gépelte — két ujjas ököllel. Később belefogott a kínai nyelv tanulmányozásába, hogy a kínai ételeket lefordíthassa magyarra. El lehet képzelni mennyit szenvedtünk ekkor, hiszen tudvalevőleg a kínai nyelvben huszonhétezer írásjel van. Csak írásjel, hát még amikor egy-egy jelet motyorékolva kibetűzött:

— Kuing-csinghsziau kai- kai-kluhlun.

Ami tudvalevőleg annyit jelent magyarul, hogy „Darált hal rizsgombócba gyúrva. kisütve”.

Feleségem egyik sírvafa- kadásakor bölcsen meginteti tem:

— Látod fiam, a lüktető fiataloknak kellett volna kiadnod a szobát. Azok nem szednék szét a házat, csak csendesen befeküdnek este az ágyikójukba, s minden neszre vigyázva (nehogy minket felébresszenek) végzik az albérlői finomsággal álmodozásukat. S ha kilenc hónap múlva jönne a kis síró emberpalánta, hát felébrednénk a gyermeksírásra. Na és, legalább mi is fiataloknak éreznénk magunkat.

Dénes Géza

Az apa fejcsóválva nézegeti fia ellenőrző könyvét. A gyerek részvéttel megkérdezi tőle:

— Mit gondolsz, papa, ml játszott Itt közre — az átöröklés, vagy a környezeti hatás?

A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 414. CSÍpés

APRÓSÁGOK

Egy hölgy a képkiállításon nagy érdeklődéssel szemléli a gyönyörű nyári tájképet, Végül előveszi a noteszét és feljegyzi a festmény címét és a művész nevét.

— Meg akarja vásárolnia képet? — kérdezik tőle a csarnokban.

— Nem, csak szeretném megkérdezni a művésztől, hogy hol nyaralt.

☆

Iván Kuzmics jégkorong- mérkőzést nézett a képernyőn és elszunyókált. A felesége felébresztette:

— Ébredj, már tizenkettő van;

— Kinek a javára? •— kiáltotta ijedten Iván Kuzmics.

. ☆

— fin a rádióból tanultam meg angolul..,

— Érezhető Is. A kiejtésedben atmoszferikus zörejek vannak.

☆

A feleség látogatóba utazik az édesanyjához. A férjétől búcsúzva, így szól:

— Drágám, ha unatkozol, csak írj, tüstént hazajövök.

— Minek maradnál ott olyan sokáig?..,

Vendégségben

Zagyvad _ ódák

—• Jő, hogy jöttetek, a sült mindjárt kén — (A

Weltwocha karikatúrája)

L. olyan nagyra vlttaj hogy még önmagát sem ismeri meg.

Olvasom: Z. fiatal rendezőnek a ...című filmje, N. fiatal író legújabb kötete, K. fiatal művész hamvas játéka, B. fiatal..., X. fiatal..., mindenki fiatal!

Ejnye már nézzük csakt Z. akkor végezte a tanítóképzőt, amikor én úr-ír betűket firkáltam, N. a nővéremnek udvarolt, — Gizi most lesz nagyanya, — K. Fedák Sárival volt Iluska, B. a szarajevói merénylet napján mutatkozott be, mint csodagyerek, X. a Ferencváros első kapusa volt...

Nehéz helyzet. Hogy múlik az Idő! De én mondjam meg nekik. Hogy jön ehhea egy fiatal negyvenes kritikus.

Szovjet írók aforizmái

Nincs elfoglaltabb ember mint az, aki önmagával van elfoglalva.

Annak az embernek, akinek bármilyen semmiség világraszóló katasztrófának látszik, bármilyen világraszóló katasztrófa —> semmiség.

A rossz is cselekszik jót — ha elpusztul.

Nem tudott idegen ésszel élni, mert saját gondolatait is összekeverte.

A darab hősei oly gyakran egyesültek a nyílt színen, hogy minden egyes néző felesleges harmadiknak érezte magát.

A szerelem nem axióma: mindig bizonyítást követel.

Italbolt! vízió

(Zsoldos Sándor rajza)

Ha valaki a kárunkra té* ved, tökfilkó. Ha javunkra! — aranyemberi

Az ostobák várát csak sí Demagógok tudják ostrom nélkül elfoglalni

Látod, látod, korholom ai egyik jeles művészünket, — mennyire nem veszed komolyan a környezetedet, • azt várod, hogy ők komolyan vegyenek téged!

— Igazad van, de miért én kezdjem!

Törzsvendégnek na adj vissza (új) ötforintost, gyér« mekem!-ti —