Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NEPfcAF 1968. március 1®. Külpolitikai M 2 I I 1 filümi!P!íI,!ÍM!'!1' M IHlilillUIIWIIItlIlllllü TITKOSABB, MI AT A CIA- A PUEBLO KÉMHAJÓ GAZDÁJA Teljesen érthető, hogy az utóbbi hetekben rendkívül ideges a hangulat az Amerikai Egyesült Államok elektronikus kémkedésének központjában, a Nemzetbiztonsági Hivatalban (National Security Agenoy = NSA) Másodszor történt meg, hogy az automatizált kémkedés válságot idézett elő. Mint ismeretes, 1960-ban a Szovjetunió fölött lelőtték Garry Powers U—2 hírszerző repülőgépét, most pedig a KNDK felségvizein elfogták az USA könnyűfegyverzettel ellátott, 54,5 méter hosszú, Ferret típusú elektronikus kémhajóját, a Pueblot, Elektronikus kémek Az amerikaiak hasonló kémhajói ott cirkálnak a világtengereken, korszerű felszereléssel, antennák, lehallgatókészülékek egész sorával, azzal a kettős feladattal, hogy felderítsék a különböző radar hullám- hosszokat és felfogják a rádióüzeneteket. Feladatuk, hogy kiismerjék a feléjük irányuló radarok pontos Evek óta azzal a problémával foglalkozik Gotho von Irmer zenepedagógus, a brémai rádió zenei osztályának egyik vezetője, hogy lehetnek-e káros hatásai a beat-zene hallgatásának. — Bizonyára. A 65 phon erősségű zaj már ártalmas. 90 phontól kezdve határozottan káros az egészségre a zaj. Körülbelül ilyen zaja van egy sugárhajtású repülőgép felszállásának. A beat 120 phont is elér. Következménye tehát a hallás romlása lehet Egyesek elájulnak — Ezenkívül szív és vérkeringési zavarok, idegesség, álmatlanság, általános Ingerlékenység is járhat a nyomában. Nem is csupán a beat-zene hangereje okoz károkat, hanem mindenekelőtt az egyforma ritmus. A gyors ritmus növeli a pulzusszámot, a lassú csökkenti. Dr. Bodamer stuttgarti orvospszichológus a következőket állapította meg kísérleteivel: A riadó jellegű lárma szervezetünkét egycsapásra védekezésre szólítja fel. Idegrendszerünk feszültségbe jut s magasabb teljesítményre mozgósítja a szívet és a vérkeringést. Mielőtt azután szervezetünk kipihenné magát már jön is a következő riadó-lökés. Az ember tipikus fiziológiai reakcói ezek az olyan muzsikára, amely csupa riadó-lökésekből álL Bele lehet halni — Fiziológiai kísérletek bizonyítják, hogy a kutya szíve, amely percenként 100—120-at ver, különféle ritmikus zajok hatására 300-ig felfokozható. — A görcsös állapot még halált is okozhat a zenébe bele is lehet halni. A régi Kínában megtörtént, hogy a bűnözőket olyan ritmusokkal, amelyekre érzékenyen reagáltak, mindaddig gyötörték, amíg meg nem haltak. helyét, frekvenciáját hatóerejét. a rádióimpulzusok hosszát stb. A kémhajók sokféle antennát és vevőkészüléket visznek magukkal, hogy minél alaposabb munkát végezhessenek. Persze nemcsak a kémhajóknak, hanem más hadihajóknak is van hasonló berendezésük. Az Enterprise atommeghajtásos repülőgép anyahajónak például nem kevesebb, mint 200 t súlyú olyan antenna rendszere van, amellyel elektronikus megfigyelést folytathat. Évi egy milliárd j Az Egyesült Államok katonai távközlési rendszerei önmagukban évente negyedmillió titkos üzenetet közvetítenek; az összesen két és fél milliárd dollár értékű berendezéseket 30 ezer katona kezeli. Az NSA költségvetése meghaladja az évi egymilliárd dollárt. A légi és tengeri felderítésen túl az elektronikus kémkedés ezer földi állomás kezében van: ezek mindenütt megtalálhatók, ahol amerikai fegyveres erők tartózkodnak. Az NSA-nak két regionális központja van: a távol-keleti központ Japánban, az európai Nyu- gat-Németországban. Ide futnak be, s kerülnek feldolgozásra a magnetofonfelvételek milliói. „JVe mondj soha semmit* Az NSA a távközlési hírszerző szolgálat legfelsőbb szerve, amelynek alá van rendelve az USA fegyveres erőinek távközlési hírszerző szolgálata is. Közvetlenül az elnök országos biztonsági tanácsához tartozik, akárcsak a CIA; e két szerv felett az ellenőrzést az USA külföldi hírszerző tanácsadó testületé gyakorolja. Elnöke Clark Clifford, aki a Világbank élére távozó Mc- Namarát váltja most fel az USA honvédelmi minisztere tisztjében. Washington és Baltimore között félúton fekvő Fort Meade-i központnak nem kevesebb, mint 13 000 polgári alkalmazottja van. — Néhány ezerrel több, mint a CIA-nak, a Központi Hírszerző Hivatalnak. Az NSA-nak feladata, hogy felfogja- elemezze és megfejtse minden más nemzet üzeneteit, beleértve ebbe még az USA szövetségeseit is. A Pueblo elektronikus kémhajó elfogása a KNDK haditengerészetének világraszóló sikere, amely megakadályozott egy USA-pro- vokációt a koreai térségben. A Fort Meade-i központ urainak joggal fájhat a fejük kémhajójuk elfogása miatt, hiszen nem lehetnek bizonyosak benne, hogy a Pueblo titkos felszerelését a beszerelt „pusztító mechanizmusokkal” sikerült-e megsemmisíteni a hajó legénységének az elfogás előtt. Az antennák elektronikus háborújában az USA, az elmúlt hetekben, néhány mérföldre az északkoreai partoktól „telitalálatot” kapott. Bücher kapitány első vallomásában nem beszélt részletesen a kémfeladatokról, mert — mint mondta —, első vallomását közvetlenül az el- fogatás után tette és attól tartott, hogy a KDNK kor. mánya súlyos büntetésben részesíti. Az NSA — állítólag — sokkal titkosabb, mint a CIA. Egyesek szerint az NSA kezdőbetűk jelentése: „Never say anything” (Ne mondj soha semmit). Bücher kapitány pedig mondott és nem is keveset. Erre kényszerítette az a körülmény, hogy lefülel tékj (-s. —a.) Az amerikai tőke offenzívája Európában A második világháború után az Egyesült Államok lett a kapitalista világ legnagyobb tőkeexportőre. — Becslések szerint az elmúlt húsz év tőkekivitelének kétharmad része amerikai tőke volt, amelyben a legjelentősebb szerepet az úgynevezett közvetlen tőke- befektetések játszották. Ehhez a kategóriához a más országokban létesített ipari, kereskedelmi, szolgáltató és bankvállalatokat, leányvállalatok létrehozását. ellenőrző részvény- kötegek felvásárlását soroljuk. Ezeknek jelentőségét — a kölcsönöktől és más hitelformáktól eltérően — az határozza meg, hogy közvetlen befolyást biztosítanak egyes gazdasági ágazatokra, sőt olykor egész országok gazdaságára is. Az amerikai tőkekivitel elsősorban Nyugat-Európá- ba, Kanadába, néhány latin-amerikai országba, az ázsiai országok közül pedig Japánba irányult. Nyugat-Európában az amerikai tőke közvetlen befektetései a feldolgozó iparágakba, főleg a gépkocsi- a kőolajfinomító és az elektro-technikai iparban összpontosultak. Itt kell megjegyeznünk, hogy 1962 óta az Európai Gazdasági Közösség területe lett a tőkeinvázió fő terepe. Ezek közül is a Német Szövetségi Köztársaság áll az élen. Kanadának fejlett gazdasága van, rendkívül gazdag nyersanyagokban, és közvetlenül határos az Egyesült Államokkal. Mivel az Egyesült Államok nyersanyagkészletei — tekintettel az ipar óriási szükségleteire — nem korlátlanok és stratégiai okokból takarékoskodnia kell velük, az amerikai konszernek a Háború utáni évtizedben jelentős tőkét ruháztak be a kanadai nyersanyag-termelő iparágakba. Újabban a beruházások egyre nagyobb része a feldolgozó iparban kerül befektetésre. A latin-amerikai országok javarészében — ugyanazokból az okokból, mint Kanada esetében — az amerikai tőke ugyancsak a nyersanyagkitermelésre fekteti a súlyt, de itt egye« piacok fejlesztése érdekében is eszközöl beruházásokat, például Brazíliában és Argentínában. A nyugat-európai tőke- befektetések előretörése elsősorban azzal magyarázható, hogy ezen a területen igen kedvező konjunktúra alakult ki. A beruházási hatásfok 21—24 százalék, míg az Egyesült Államokban csak 16—17 százalék körül mozog. További kedvező tényezőként jelentkezik, hogy a munkabér alacsonyabb az amerikainál. Nem kis mértékben szerepet játszott az is, hogy a Közös Piacon belül fokozatosan csökkentették a vámtarifákat, ami vámkorlátot emelt az EGK köré. Az amerikai tőke a vámkorláton belülre akart kerülni, hogy élvezhesse a a vámcsökkenéseket és a szabad áru- és munkaerőforgalmat. A közvetlen befektetésre szánt amerikai tőkekivitel persze nem ad teljes képet a tényleges külföldi beruházásokról, illetve nem mutatja meg az amerikai cégek külföldi vagyonának növekedési dinamikáját. — Ezek ugyanis még helyi hiteleket és vállalati nyereségből származó összegeket is felhasználtak, amelyeket ugyancsak figyelembe kell vennünk. Térképünkön diagrammok segítségével azokat az összegeket ábrázoltuk, amelyekben már szerepelnek az Egyesült Államokból exportált tőkén kívül a nyereség újra beruházott részei. A rendelkezésünkre álló adatok, amelyek csak megközelítő képet nyújthatnak a valóságos helyzetről, meggyőző formában dokumentálják az amerikai tőkebehatolást a világ különböző pontjain. Az amerikai tőke az egész kapitalista világban nagymértékben, kiépíti pozícióit és az utóbbi húsz esztendőben csaknem megnégyszerezte külföldi vagyonát. Nyugat-Európában azonban még ennél is gyorsabb volt a folyamat, mivel az amerikai beruházások itt 6.5-szeresükre emelkedtek. (CENTROPRESS) JOHNSON ELNÖK DILEMMÁJA A januar legvégén Dél-Vietnamban megindított általános partizán of- fenzíva valóságos sokkot idézett e’ő az amerikai közvéleményben. Csak néhány nappal korábban hoz- ták ugyanis nyilvánosságra Washingtonban Westmore- lattd tábornoknak, a Dél- Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnokának a katonai helyzetet rendkívül bizakodóan megítélő jelentését, amely a szabadságharcosok teljes megsemmisítését és az Egyesült Államok katonai győzelmét helyezte nem is távoli kilátásba. A Fehér Ház. elsősorban Johnson és Rusk azért minden eszközt megragadott, hogy a nagy partizántámadást követően megnyugtassa valamennyire a megbolydult és megdöbbent közvéleményt Amerikában. Nem csekély fáradságukba került „bizonyítani”, hogy Saigonban. Huéban. Mv Tho-ban. Kontumban és a többi nagyvárosban voltaképpen az amerikai csapatok ..arattak győzelmet”. mert a szabadságharcosok ..nem érték el céljukat”. Johnson alig győzte változatlan bizalmáról biz- tosítgatni kedvenc tábornokát. a pozíciójában megrendült Westmoreland-et Rusk pedig még azt is „kimutatta”, hogy a partizánok támadása kifulladt és már nem képesek számottevő akciókra. Sikerült-e és meny. nyíre ezzel a kincstári optimizmussal megnyugtatni honfitársaikat és választó- 'Polgáraikat — ilyen mesz- sziről ezt nehéz megállapítani. Azt azonban annál könnyebb, hogy ez a hatás aligha tarthatott valami sokáig. A DNFF erői ugyanis február 18-án vasárnap hajnalban pontosan — órára pontosan — három héttel a január végén megindított offenzívájuk után új nagy támadásba kezdtek. Heves tüzérségi tüzet zúdítottak Saigon vezetési központjaira, a környező amerikai támaszpontokra és egyidőben ismét megújították támadásaikat szinte valamennyi vidéki város és amerikai hadibázis ellen. Közben az ország északi részén, a de- militari zált övezettől közvetlenül délre fekvő Khe Sanh-nál tovább szorítják az ostrom-gyűrűt az itt bekerített hatezer főnyi amerikai helyőrség körül, s lekötnek ebben a körzetben összesen mintegy 30 ezer amerikai katonát, a dél-vietnami expedíciós hadsereg teljes stratégiai tartalékát Az amerikai polgár — és nemcsak az utca embere — e tények hatására most már kénytelen szembenézni a valósággal: a szabadságharcosok ereje nemhogy nem fulladt ki. de újabb és újabb erőfeszítésekre képesek. Harcmodorukat és akaratukat rá tudják kényszeríteni a mindinkább deffen zívában levő ellenségre, s a hadműveletek egész területén szilárdan kezükben tartják a kezdeményezést. Davidson tábornok. a saigoni amerikai főparancsnokság felderítő főnöke szerint a DNFF főerői még érintetlenek és a támadásba eddig a rendelkezésére álló erőinek mintegy felét vetette csak be. az a tény pedig, hogv a szabadságharcosok — a háború folvamán először — 122 milliméteres, igen nagyhatású rakétákkal lőtték Saigont, azt engedi sejtetni. hogy még fegyverzet terén is tartogatnak némi meglepetést. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a józanabb és a helyzet realitását jobban felmérő amerikai politikai körökben, még magában a szenátusban is növekszik azok száma, akik sürgetik: az Egyesült Államok kormánya vonja le a szükséges következtetést és a hiábavaló katonai erőfeszítések helyett diplomáciai megoldással keressen kiutat a vietnami zsákutcából. Ezekre a politikusokra nemcsak a dél-vietnami Ázsia tűz (A Wochenpresse szabadságharcosok ereie ís a hadihelyzet általános képe van hatással, hanem kétségtelenül az is, hogv a Vietnami Demokratikus köztársaság kormánya ebben a helyzetben is ismételten leszögezte tárgyalási hajlandóságát abban az esetben, ha az Egyesült AU lamok feltétel nélkül abha hagyja a VDK bombázását Ezt támasztja alá a VDK- nak a legutóbbi időben is erősen megélénkült diplomáciai tevékenysége, és ezt a javaslatot hozta tarsolyában U Thant ENSZ-főtitkár is amikor világköiüli útjáról visszatért a világszervezet székhelyére. Nem utolsó sorban nagy hatást gyakorol Amerikában az is, hogy a szabadságharcosok győzelmei nyomán Dél-Vietnam nagyvárosaiban új erőre kapott a Nemzeti Demokratikus és karikatúrája) Békeszövetség, és ez több helyen létrehozta a Forradalmi Népi Bizottságokat, az átmeneti népi hatalom szerveit. Ez különös hangsúllyal húzza alá: a saigoni bábkormány hatóságai egyetlen óráig sem életképesek, ha nem támaszkodhatnak az amerikai szuronyokra. A D\IF erőinek nagyszabású akciói mellett ügy tűnik, mintha- a Pentagonnak a vietnami háború kiszélesítésére kidolgozott terve háttérbe szorult volna. Ez azonban csak látszat. Ha a Laosz és Kambodzsa elleni invázió tervét a lapok első oldaláról a saigoni. a hűéi és a Khe Sanh-i csata hírei ki is szorították, az amerikai hadvezetőség hadműveleti dossziéjában azonban — erre vallanak s jelek — egyetlen lappal scsm került hátrább. Johnson és köre arra számít: ha sikerülne megtörni a semleges Kambodzsát, amelynek területe Déi-Vietnam és a legfontosabb amerikai támaszpont-ország. Thaiföld közé ékelődik, továbbá, ha sikerülne leverni a Vietnammal határos Laosz hazafias erőit a Patet I.a- ót. ezzel elszigetelhetnék és így talán legyőzhetnék a vietnami szabadságharcosokat. Johnson azonban — mint nem először ebben a háborúban — most is rosszul, nagyon rosszul számit. Kambodzsa és Laosz népe felkészült rá; amennyiben amerikai csanotok hatolnának be országa területére, akkor a dél-vietnamiakhoz hasonlóan partizánháborúra kel a betolakodók ellen. Va:on mekkora meglepetést kell még megérniük az amerikai csapatoknak Délkelet-Ázsiában. milyen presztízs-vesztesége1 az amerikai kormánynak Washingtonban, hány sokkot és keserves csalódást a közvéleménynek Amerikában. amíg Johnson végre hajlandó lesz odafigyelni a mind sürgetőbb követelésre: tárgyalásokat' Fáb'án Ferenc Beteggé tesz a beat zene
