Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. március 10; DANKO POPOVIC: A kajmakcsaláni tábornok álmatlansága S zárnyra kapott hamarosan a hír, hogy R. lovassági tábornok a kisvárosba vonult visz- sza, hogy egykori állomáshelyén élje le hátralevő éveit. Egykori tiszttársai, a nyugalmazott tartalékosok és hadirokkantak, emlékeztek is az egykor neves tábornokra, a Maglena völgyi csata hősére, a városka fiatalabb nemzedéke azonban mit sem tudott a különös jövevényről. Nem éppen leplezett kíváncsisággal verődtek köré. különösen a gyerekek, és kérdésekkel árasztották el a sétálgató „idegent”. A tábornok ilyenkor kimért hangon, minden kétséget kizáró komolysággal bizonygatta tábornoki voltát, hivatkozott a Maglena völgyi csatára, a fényes fegyvertényre azon a „csak férfiaknak való éjszakán”. S ez az ékesszóló beszéd aztán végképp eloszlatta hallgatóságában a kételyt, hogy a jövevény nem holmi kiérdemesült muzsikus lehet, nevezetesen zongorista, mint ahogy azt a tükrös zakójáról, kopott gerardijáról s legfőképpen lepkenyakkendőjéről hitték. A szokatlanul verőfényes és esőtlen ősz már novemberbe hailott, amikor is egykori tiszttársaival találkozott a nyugalmazott tábornok a parkban, a balkáni és az első világháború hősi emlékműve közelében, az aranyló bokrok előtti napos pádon. Sütkérezés közben mi másról beszélgethet négy-öt volt hadas- tván, ha nem a ködbe merült ifjúságot felidéző háborús emlékekről? A kolu_ barai csatáról, putnik. Stc- panovic és Misic hadvezérek fegyvertényeiről. és Persze nem utolsó sorban a saját háborús élményeikről. A nyugalmazott tábornok szakszerűen vázolta egykori parancsnoka haditervét, melyet a kolubarai csata előestéjén készített, majd ismertette a többi stratégiai és taktikai elképzeléseket. részletesen, egészen a szaloniki partraszállásig és a kajmakcsaláni végső győzelemig, az utóbbit azonban be sem fejezhette.' mert a többiek nem kis megrökönvödésére Mi- sovic, a jóvágású volt tartalékos főhadnagy szavába vágott; minden átmenet nélkül a tábornok álmatlansága felől érdeklődött meghökkentő nyíltsággal. A válasz, amit a tábornok adott, korántsem volt meggyőző és még kevésbé kimerítő. T "galábbís M!so- vic számára» aki valahogyan felderítette a nyugalmazott tábornok álmatlanságának reitelmes eredőiét. — Hát igen, már évek óta rosszul alszom — mondta a tábornok, mintha harsogó kürtszó rémlene éj. jelente a fülembe, de úey szól szakadatlanul, hogy azt el sem tudom önöknek mondani... — Nyilván a Drinai induló foszlányai — vélte az egyik nyugalmazott tiszttárs — ugyebár, tábornok úr? — Nem, nem; — hárítotLeonardo tankja Évtizedek óta Brazíliában élő kiváló magyar orvos (egyébként író és nyelvész is, mondhatni: polihisztor), Dr. Réti László, a többi között Leonardo da Vinci életének és munkásságának is szakértője. A londoni Times jelentése szerint Réti dr. a napokban fejezte be a reneszánsz nagy olasz zsenije * nemrég Spanyolországban megtalált könyvtári listájának feldolgozását. Felfedezte pl., hogy az a tank, amelyről a mai napig minden nemzedék iskolásgyermekei úgy tanulták, hogy Leonardo da Vinci találmánya —, nem Leonardo eredeti ötlete! A L eonardo-könyvtár nemrég megtalált listája ta el a tábornok. — Korántsem induló az, amit én hallok. Nem is emlékeztet katonazenére. Bárcsak az lenne; induló, vagy rohamra szóló kürt... De nem az. — Akkor a himnusz hangjai talán. tábornok uram? — kérdezte egy másik. — a régi, vagy talán az új himnuszé. — Legnagyobb sajnálatomra, mégcsak arra sem emlékeztet, sem az egyikre, sem a másikra, tiszt urak! — s a csend olyan veit, mintha a tábornok titkolna előlük valamit. De kisvártatva annyit mégis elárult, hogy az a harsogó hang, álmatlanságának oka majd olyasféle, mintha valamelyes csúfondáros me’iékzöngéie volna. Erre aztán Misovic esetlenül odalépett a tábornokhoz, s fülét a kissé nagyot hallók mozdulatával a tábornok füléhez illesztette, mintha hallani szeretné azt a csúfondáros hangot, vagy ha azt nem. akkor legalább sípolásfélét, esetleg amolyan kagvl ózúgásra emlékeztető morailást. De bizony semmit nem hallhatott a másik fülkagvlóból. — r»v ilven érdemdús férfiútól igazán elvárhatná az ember azt, hogy ha nem is a Drinai indulót, akkor legalább a himnusz hangjait vébe hallani, — Jelentette ki végül is Misovic. Kínos csend következett. A tapintatosabbak igyekezete volt szükséges ahhoz, hogy ismét a köztük meghonosodott témára tereljék a szót, nevezetesen arra, hogy lesz vagy nem lesz hamarosan háború, amikor- is a közeli féesz istállói felől váratlanul felhangzó dohai ütötte meg a fülüket. Elhallgattak. A csendet ezúttal a tábornok törte meg: — Hallják? A sütkérezők némi megkönnyebbüléssel paták dobogósét vélfék felismerni a közeledő dobajban. Mintha ködbe merült ifjúságuk messzeségéből rémlene feléjük a feleithetePen vágták patazaia. győzedelmes, de néha futamodó lovasságuk emlékét ébresztvén bennük. — Halliák? — ismételte meg a kérdést a nyugalmazott tábornok. — Jönnek — mond+a Misovic, a tartalékos főhadnagy. S amint lehajtották ősz fejüket, az öt arcon álmodozó mosoly jelent meg, 116 címet tartalmaz —, korábban a kutatók csak 76-ról tudták. A 21. számmal jelzett könyv címe: De re militari. Dr. Réti úgy nyilatkozott, — noha ilyen címmel több szerző is írt könyvet, nem lehet mintha csak magukat látnák nyeregben, szeretett csatalovuk hátán, amint kö-. zelednek mostani maguk felé... — Csakugyan jönnek — mondta a pad szélén ülő. És szemük az istállók felől vezető út irányába tekintett: félménesnyi lovat tereltek a téesz emberei: négyesével összekötve, mintegy parádés felvonulás látszatát keltő sűrű sorokban. De az arcokról hamarosan leolvadt a mosoly. A vonuló kisebb ménes ugyanis nagyon vegyes állományú volt, fekete, sárga. pej, hókás. csillagos, almásderes; de talán még vak és sánta is akadt közte. — Orak lorak — mondta csalódottan Misovic. — Lovasok nélkül — mondta a nyugalmazott tábornok. Időbe telt. amíg a vonuló ménes a parkkal határos utcasoron a pad közelébe ért. hancúrozó, vison- gő gyerekhad kíséretében. Az egyik előre vágtató kisfiútól tudták meg aztán, hogy a lovakat vágóhídra vJczik, m°rt fölöslegessé váltak a gépesítés folytán. — Képtelenség! hördült fel a tartalékos főhadnagy. — Hiszen ez felháborító igazságtalanság! — Hangja erélyes volt, és tiltakozó. Valamennyiök szeme el- borultan révedt a vonuló ménedre. — Tábornok úr! —■ kiáltott fel egyikük önfeledten. A szikár tábomók erre k'húzta magát, tükrös zakója szélét úgy markolta meg, mint egykori köpenye Piros haitókáiát. egy eré- lves mozdulattal megigazította fején a kopott gí- rardit. — királyi csákóiét sem különben valamikor! — meonödörte bajuszát s úgy lendítette magasba a botját, mint kivont kardot, s aztán elszánt léptekkel ott termett az út szélén: — Állj! — harsogta ps- raneso’ó hangon, és pipis- k"déssel toldotta meg szikár alakiát az úttestet szegélyező kóboron. Svadronokat. századokat, majd lovassági zászlóaljat állított meg fgv valamikor ezzel a harsogó vezénvszóval. — Alii! — mondta még harsénvnbban. s amint kissé előbbre billent. majd hogv el nem vágódott a vonuló ménestől immár el- keskenvedett úttesten. — Mi van. öreg? — kérdezte az egvik méneskísérő téesz-ember — miért kaja- bálsz úgy? kétséges: Leonardo könyvtárának ezt a munkáját az ariminod Roberto Val- turio írta. Kéziratos formában terjedt, 1473-ban nyomtatták ki először, sok évvel azelőtt, hogy Leonardo megtervezte tankját. Réti doktor és más tudósok ebből azt a következtetést vonják le, hogy a Leonardo-féle tank nem — Mi ez, kérem?! — kérdezte felháborodottan a tábornok. hamisítatlanul egykori feszes tartásában. — Én vezényelek és maguk mintha nem is hallanák?!... — Vezényelsz?... No ne mondd!... Húzódj csak bel-- jebb, még közéjük találsz esni — tolta hátrább tapintatosan a lókísérő. A többiek megrökönyödésére. amit a lókísérő viselkedése váltott ki, a tábornok, némi töprengés után, kocogó léptekkel megeredt a vonuló ménes után, ahogy utólérte. ka- renfogta a téesz emberét s aztán erélyes, de csillapul- tabb hangon így szólt; — Node kérem, ez mégsem járja... Mi ezt nem érdemeltük meg!-.. — Nem értem; ki az a mi? — kérdezte tanácstalanul a kísérő. — Nem tehetnek ilyet!-.. Érti?... Mi ezt nem érdemeltük meg!-.. Másnap, november ötödikén, hiába várták megjelenését a törzsoadon az emlékmű közelében, a parkban. De hiába várták hatodikén, sőt hetedikén is. Kilencedikén aztán — helyette — özvegy Maticné, akit első pillantásra egyikük sem nézett ötvenévesnél korosabbnak, mély szemrehányással lépett hozzájuk: — Tiszt urak, ha önök valóban urak, az ami velem történt, igen rossz fényt vet az önök társaságára. Mondhatnám szégyenfoltot, mert ez már erkölcstelenség Az önök tábornoka rútúj cserbenhagyott- fél éven át ígérte, hogy feleségül yesz: ' azt mondta, családi fészekre, meleg otthonra vágyódik; fél éven át limonádét ivott nálam víz helyett, mert azt mondta, csak így őrizheti meg teste frisseségét, tiszthez i1- lő üdeségét és erejét, fél évig tűrtem tornagyakorlatait. mert naponta tornázott, mondván, szüksége lehet még a rugalmasságára, ha netán balba kerül a haza, és be kell vonulnia. Fél évig azzal ámított, hosv mellettem még sokáig tábornok marad maid; az én tábornokom... és most megszökött. És ez a hálátlanság, uraim, ez erkölcstelen. és rossz fényt vet önökre is... Csend volt a válasz a szép özvegy panaszára. Fe- jüket lesunyták és a kavicsot piszkálgatták botjuk végével mindaddig, míg a szemrehányó asszonvság odább nem állt. S anv'kor már elkanvarodot+. szólalt meg közülük valaki: — Megszökött. — Meg — mondta egy másik és szemük önkéntelenül a vágóhídra terelt ménes távozásának irányát követte. — Harsogó kürtszóval a fülében... Legalább a himnuszt vagy valami indulót látszott volna neki a szép özvegy... S a következő nanokon, noha szokatlanul verőfé- nves és esőtlen maradt még a vén asszon vök nyara, a gaiambősz tisztek alig várták a beálló esőzést, hogv legalább a saját sze- mükbori igazolják otthon- maradásukat. önálló munka, hanem Val- turio tervének másolata. A. Rupert Hall, a londoni műszaki egyetem tudománytörténeti tanára ípv nyila tkozott; — >,Leonardo 1500 körül rajzolta le tankját, de most már bizonyos, hogy előzőén ismerte Val- turio változrtát —, dn mén az sem eredeti. Valturio alkalmasint egy másik olasztól, Guido de Vige- vano-tól kölcsönözte a gondolatot”. A professzor hozzáfűzte: valósznűtlen, hogy Vige- vanö tankját valaha is megénítették. — Szerinte pyvébként Leonardo tankia sem működött volna, ha mngénfttk mert a nayv művész hibát követett el: úgy tervezte meg a kerekeket hajtó kézi fogantvút, hogy az első kerekeik előre. a hátsó kerekek hátra forogtak volna. (barabás) — Leonardo da Vinci tank-tervrajza. PAL1CZ JOZSW: AKT Csanády Jánost Napjaink napjaink szilánkokból állnak össze, amikor belénk hasít a héjnál, az utak párhuzama összeolvad, s irdatlan messzeségbe futva-fut, téli mezők, zöld vetések kísérik, s felperzseletlen, lüktető faluk — de nincs oly messze, hova el ne érne érc-erük lüktetése; amíg kötélhidak alatt, dzsungelek fókuszában, tűzfálomlasztó városokban iszonyat-vasszilánkok bontják a dobbanó időt. Burányi Ferenct MEGBOCSÁTOM Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom, kegyetlenül jó vagy te hozzám, a jóságod már fájdalom, neked még azt is megbocsátom, hogy vak gyanúsításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín, neked még azt is megbocsátom, hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba; odaadás vagy megadás, neked még azt is megbocsátom, hogy már e csöpp kétség miatt még selymes szóval simogatni rendelt sorom is vádirat, neked még azt is megbocsátom, hogy tiszta vágy, mint... Nem, tudom'. Csak azt tudom, hogy tisztaságod csak úgy hiszem, ha piszkolom, mert égi már e tisztaság, hogy földibb legyen — szennyezni kell. Neked még azt is megbocsátom, hogy megcsallak valakivel. 4 1 4
