Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

KORCSOLYALECKE ÖNKÉNTES TÚZOLTÓ — Nagyszerű! Sokkal jobban megy, mint tegnap! (A Wochenpresse karikatúrája) (A Stern karikatúrája) A népszerűség titka J ómódú szülők egyet­len gyereke volt, ért­hető, hogy már a születése előtti időktől kezdve min­dent megkapott Amikor kiderült, hogy fiúként ke­rült a világra, atyja és anyja egyetértésben dön­töttek; nagy embernek ne­velik. Mindegy volt nekik, hogy miben lesz nagy — diplomataként. sportoló­ként zenészként — a lé­nyeg a NAGY-on volt. Három éves korában, — amikor más gyerek kau- csukbabával, gumilabdával játszik, az ő szobája vil- lanyvasúttal, kormányozha­tó kisautókkal, építőkoc­kákkal volt tele. Tíz évesen már maga is hitt jövendő nagyságában. Nyelveket ta­nult, Jól zongorázott, ver­senyszerűen úszott. Tizen­nyolc éves korában már nemcsak egyszerűen nagy embernek készült, hanem főként népszerűnek. Ismer­te a világtörténelem nagy­jainak élettörténetét. Orvo­sokét, kutatókét, festőkét, írókét — mindazokét, akik a történelem előrehaladá­sának fontos személyiségei voltak. És tudta róluk, hogy legtöbbjük nyomor­góit. fcigúnyolva, elfeledve halt meg. Értéküket csak az utókor ismerte fel. Nem vágyott az ő sorsukra, nem akart halála után 50—100 évvel halhatatlanná válni. A nagyság, népszerűség nélkül mitsem ér. Ettől a felismeréstől kezdve tuda­tosan harcolt a népszerű­ségért. Huszonöt éves korában megjelent háromkötetes családregénye — kezdett ismertté válni irodalmi berkekben. Sajnos a kriti­kusok nem sok rosszat ír­tak regényéről és ez nem nagyon használt kezdődő népszerűségének. Irt egy másik regényt, ezt ' meg­vették vagy kétezren, el­olvasták ezren, közülük megjegyezték a nevét vagy kétszázan. Többre vágyott, igazi népszerűségre. Har­minc éves korában meg­nyerte a Moszkva—Prága— Berlin—Párizs gyorsasági autóversenyt. Autószakkö­rökben is megismerkedtek nevével. Persze leginkább a külföldiek figyeltek fel képességeire, itthon ez a siker nem jelentett semmit. Itt minden maszek autós jobb és ügyesebb vezető­nek tudja magát, mint a világ legjobb profiverseny­zői. Negyven éves korára dúsgazdag és tudományos körökben számontartott ember lett. Ekkor már vi­lághírű volt az a szabadal­ma, aminek segítségével külön lehetett a földből felszippantani a gázt, kü­lön az olajat, külön a pet­róleumot és külön a ben­zint. Mindez sok pénzt ho­zott. de ha például bement valamelyik hivatalba, a tisztviselők közönyösen ol­vasták nevét a személyi igazolványból, fel sem néz­tek rá íróasztaluk mellől, — nekik csak egy ügyfél volt. Nem adta meg magát, tovább harcolt. Népszerű, közismert ember akart lenni. Ahogy ifjú korában eltervezte. Akarta, hogy ismerje az egész ország, hogy ha belép az ajtón, a bent lévők összesúgva mondják egymásnak: ö az. Hogy az utcán utána for­duljanak az emberek, új­jal mutogassanak rá: O az. Tervezett egy gyönyörű, szétnyitható hidat a Duná­ra, feltalálta a benzin nél­kül haladó gépkocsit, az angolok kérésére megszi­lárdította a font árfolya­mát, tárgyalt Mao Ce-tung- gal, aki meggyőzése hatá­sára Johnsonhoz utazott baráti látogatásra. Hiába volt mindez. Igaz, hogy ek­kor már sokan ismerték, csodálták, de mégsem sike­rült ennek a kis országnak az egyöntetű népszerűségét elnyernie. Figyelte az em­bereket, legtöbbjük közöm­bösen ment el mellette, társaságban hiába mutat­kozott be hangosan, neve hallatára nem kapták fel csodálkozva, meglepetten a fejüket az emberek, — leg­feljebb ők is hangosan mu­tatkoztak be és figyelték, mit jelent neki a más neve. Belefáradt a reménytelen küzdelembe. Ügy látszik nincs az a földi hatalom, az az akaraterő, amely köz­ismertté, népszerűvé tudná tenni. Visszavonultan élt, még azok is elfelejtették, akik valaha emlékeztek rá. Hatvan évessé öregedett, amikor beütött a csoda. Három találatot ért el a lottón. Csodálatos volt, mert egyetlen ötös és né­gyes találat sem volt azon a héten, három találatos is csak egy, az övé. A szen­zációt kihasználták az új­ságok, a rádió. A tv-ben ötször szerepelt, esti főmű­sorban, a telesportban el­mondták, hogy a nagy nye­rő mennyire ért a sport­hoz, a Halló fiúk, halló lányokban elmagyarázta, mint az év legszerencsé­sebb embere, hogy hogyan tervezett hidat a Dunára, a Parabolában úgy mutat­ták be, mint a leggazda­gabb hazai diplomatát. — Most aztán igazán közis­mert ember lett. Naponta levelek százait kapta, a taxisofőrök, ha meglátták gyalogolni, kinyitották a kocsijuk ajtaját, úgy invi­tálták beszállásra, a közér­tekben előre köszöntek ne­ki és mindig kapott citro­mot. Még az ország kis fal­vaiban is megismerték a nevét, valódi gyümölcsből készült pálinkával kínálták. A tudományos könyvkiadó felkérte egy könyv írására. Azt mondták, a címe nem érdekes, az a lényeg, hogy a neve rajta legyen. Már meg is írta, a címe: A nép­szerűség titka. Ebben leír­ja. hogy milyen szisztémá­val lottózik. Külön fejezet szól a szülőkhöz. Ebben tanácsot ad nekik, hogy milyen bontásban tegyék meg a számokat, hogy nép­szerű legyen a gyermekük. A tudományra, zenére, sportra pocsékolt pénzt hány hasábos, hány hiba­pontos szelvényekbe fek­tessék. Hatvan éves korá­ra tehát megfejtette a nép­szerűség titkát. És ezzel már életében megalapozta halhatatlanságát is. Erdélyi György Tubusos űrhajós koszt > őrület!!! Már megint ba- garolt csomagoltak! Sok az eszkimó, kevés a fóka... Azt hallottam, hogy fogamzásgátló tablettát szednek! Énekeljen egy kicsit! Majd ha megvesztem! Oltsa be doktor űr, a nnyit lehet olvasni a ve­szett rókákról! Téli sportok ideién Hogy-hogy műkorcsolya? Valódi nincs? Influenzajárvány Na mit csodálkozik? Receptre írták ki az esz- tékában!

Next

/
Thumbnails
Contents