Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

1968. március 3i SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 Elmondjuk magunkról A kengyelieké a szó Ot évvel ezelőtt építtettük központi orvosi rende­lőnket, mely 700 ezer forintba került. Kengyel határán a feu­dális nagybirtok rendszer idején hat nagybirtokos osztozkodott. 400 hold pe­dig belőle az egyház tulaj­dona volt. A gazdaságok­ban összesen 448 család dolgozott állandó cseléd­ként. Abban az időben kis- és középparsztok itt egy­általán nem gazdálkodtak. A birtokterület 16 800 hold volt. amely kevés eltérés­sel megegyezik a község mai közigazgatási terüle­tével. A falu első lakóházait 1924-ben kezdték építeni. Ez annak következménye volt, hogy az első világhá­borúból hazatért katonák egyrésze földet kapott, és azok már nem szegődtek el cselédnek. Megkezdődött tehát a község kialakítása. Falunk ma már a török­szentmiklósi járás nagyobb községei közé tartozik. Az 1960-as népszámlálás adatai szjerint lakossága 5161 fő volt. Részben a község két mezőgazdasági nagyüzemé­ben, részben az iparban dolgoznak. A községből mintegy 1200-an vállaltak munkát a Tisza Cipőgyár­ban, valamint Szolnok kü­lönböző üzemeiben és vál­lalatainál. Ez bizonyos érte­lemben hátrányos, mivel az eljárókkal alig tudunk kap­csolatot teremteni. A községi tanács eredmé­nyesen tevékenykedik a község építése, szépítése, a lakosság egyre növekvő szükségleteinek lehető leg­jobb kielégítése érdekében. Igaz, van is mit tenni, hi­szen sok évtizedes kom­munális elmaradottságot kell itt pótolni. A község belterületi utcáinak hossza / összesen 19.5 kilométer. Az elmúlt időben együtt a la­kossággal, komoly erőfeszí­téseket tettünk, hogy a le­hetőségekhez mérten az utcákban legalább az egyik oldalon járdát építsünk. Sajnos még így is van olyan utcánk, ahol járda egyáltalán nincs. A község- fejlesztési feladat ma már annyira szerves résiévé vált munkánknak, hogy szinte minden nap szóba kerül nejt a község építésének, szépí­tésének problémái. A lakosság szívesen segíti társadalmi munká­val fejlesztési terveink megvalósítását, minden esetben mielőtt a tanács jóváhagyná, megtárgyaljuk elképzeléseinket a lakosság­gal és az összegyűjtött ja­vaslatok, valamint a fel­ajánlott társadalmi munka alapján vesszük számba lehetőségeinket és alakít­juk ki tervünket. így tör­tént ez 1965-ben is, amikor elhatároztuk, hogy törpe- vizművet építünk. Az utóbbi évek egyik legna­gyobb eredménye volt en- nek megvalósulása és er­ről nagyon szívesen és büszkén beszélünk. A köz­ség ötezer lakosa részére két gyenge vízhozamú ar­tézi Kút állt korábban ren­delkezésre és nem volt rit- - ka eset, amikor 120—130 vízhordó edény sorakozott a kútnál. Kengyel volt ta­lán az egyetlen olyan köz­ség a megyében, ahol a kútnál éjjel sem szűnt meg a sorbanállás. Évtizedes Drobléma volt ez és így érthető, hogy a terv megvalósítása a köz­ség minden lakójánál tá­mogatásra talált A vezeték építéséhez az árkokat gép­pel ástuk ki, de már a be­temetésnél ott dolgozott a község apraja-nagyja. Le­írhatatlan volt az öröm, amikor az 1967-es ország- gyűlési és tanácstagi vá­lasztások napjára, március 19-re a hidroglóbuszt fel­állítottuk, amikor decem­ber 20-án a vízmüvet 4300 folyóméter vezetékkel és 12 közkifolyóval üzembehe­lyeztük. A vízmű építésé­vel sokat javult a község vízellátása, azonban meg mindig csak fél megoldás, mivel a falunak csak egy részére tudunk így jó ivó­vizet adni. Tervünk az, hogy a vízellátást 1970 után tovább bővítjük. Korábban azért nem tudjuk, mert a feladat megvalósulása ér­dekében 800 ezer forint hitelt vettünk igénybe és annak visszafizetése 1970-ig a fejlesztési bevételeinket teljes egészében leköti. Nagyot léptünk előre egy másik évtizedes probléma megoldásában: a belvíz el­vezetésében. Nagyobb ta­vaszi olvadásoknál a mé­lyebben fekvő területeket elöntötte a hóié, ezért sok­szor kellett a helyi önkén­tes tűzoltóknak kivonulni a veszélyeztetett lakosok megsegítésére. A belvíz elvezetés meg­oldására tervet készíttettünk társadalmi tervezővel. A költségvetés szerint 2,3 millió forintba kerülnek a munkálatok. Részben saját erőből, részben állami tá­mogatással 400 ezer forint értékben elkészült 1966—67 években a befogadó főcsa­torna. Ugyancsak elkészült a legjobban veszélyeztetett területen a szükséges fe­dett és nyílt csatorna. Még szükség volna körülbelül 300—Í00 ezer forintra. Ko­rábban ígéretet kaptunk, hogy a megyei keretből nekünk is juttatnak. Ügy gondoljuk, megyei vezető­ink nem veszik rossz né­ven, ha ezúton is kérjük segítségüket e sok gondot okozó feladat megoldásá­hoz. A sürgős intézkedést várjuk azért is, hogy a ki­vitelei» kapacitást biztosít­hassuk. A község lakosai szívesen vállalják a kisebb volumenű feladatok elvég­zését — árokásást, tisztí­tást —. ha a befogadó fő­csatornák elkészülnek. Villamosítottuk is közsé­günket. A belterületen 14 kilométer vezetékünk var.. Sajnos a korábbi megkö­töttségekből eredően nem mindig az valósulhatott meg. amit a község dolgo­zói szükségesnek és fonto­sabbnak tartottak. Így tör­tént, hogy a községben 117 higanygőzlámpát szereltek fel, mert akkor felújításra, korszerűsítésre volt kere­tünk, de beruházásra nem. Mennyivel jobb lett volna az elmúlt évben is a 60 ezer forintos felújítási, il­letve korszerűsítési keret­ből 600 folyóméter vezeté­ket megépíteni és akkor újabb családokhoz tudtuk volna eljuttatni a fényt. Reméljük, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerben ezek a rngvkötött- ségek lassan feladódnak és a vitatott kérdéseket ptt és azok dönthetik el, ahol és akik legilletékesebbeK arra, vagy akik leajahhan ismerik a problémákat. — Azért .bátorkoduiik így le­írni, mert szinte' érthetet­len, hogy egyes vállalatok mennyire mereven ragasz­kodnak a résihez. Azt ne­héz volna eldönteni, hogy megszokásból e vagv ké­nyelemszeretetből. Szóvá- tesszük ezt, hiszen az új gazdaságirányítási rend­szerben oly sokat emlege­tett önállóság szenved csor­bát azon esetekben, amit a TITÄSZ Vállalatnál ta­pasztalunk. Az történik ugyanis. hogy a közvilágítási áramdíiat a községi tanács számlájáról fizetjük és így egvértelmű volna, hogy aki fizet az állapítsa meg a közvilágí­tás be- és kikapcsolásának időpontját. A valósáéban ám egészen más történik. Kengyelen, de tudjuk, a megye egész területén így március elején este 5 óra­kor még fenn van a Nao, de nálunk a közviláeítás már bekapcsol és egészen reggel 7 óráig égnek a lámpák. amikor azokra már szintén nincs szükség. Figyelembe véve a község­ben ]evő 204 közvilágítási lámpát, elég tekintélves összeget kifizetünk felesle­gesen. Kértük a nTÁSZ Üzletigazgatóságát, tegyék félre azt a régi. központi­lag kiadott táblázatot, és bátrabban alkalmazzák az úíat, hiszen az hasznos a községnek is, a népgazda­ságnak is. A községünkben effv igazgatósághoz tartozik a több épületben elheivezett általános iskola. Külterü­leten ielenleg három, de ősztől kezdve két helyen lesz tanítás. Járásunk a megyében elsőnek felezte be a körzetesítést, de Ken­gyel itt is megszerezte az előkelő „elsők közötti” he­lyet. A körzetesítést 1962 őszén kezdtük és két évvel ezelőtt feieztük be. Jelen­leg kilencvenhárom tanuló jár be a külterületről au­tóbusszal. Sajnos nem meg­oldott a mai napig sem utazásuk. A hét egyetlen napján som érnek be a tanulók az első órára. Fo­kozza az elégedetlenséget, hogy nincs olyan helyiség. ahol a gyerekek várni tud­ják az autóbuszt, bár erre az évre ígéretet tett a helyi tsz, hogy épít két vá­rót caiát területén. Évről évre nő a tovább­tanuló nyolcadikosok já­rnia nálunk is. Jelenleg százhárom nyolcadik osztá­lyos tanulónk van (kétosz- táivbanü, akik' közül az edd'gi felmérések szerint mintegy hetven tanul to­vább. A lehetőség elég nagy. mivel a közlekedés lehetővé teszi a bejárást Törökszentmiklósra, Szol­nokra. Martfűre. Egyre több fiatal marad helvbcn a termelőszövetkezetben, m'nt ipari, illetve mező- gazdasági tanuló. Termelő- szövetkezeteink a lehetősé­geket figyelembe véve ösztöndíjat is biztosítanak egves tanulóknak. Községünkben 419 tele­vízió és 924 rádió van. Nem megfelelő a típusterv szerint 1951-ben épült mű­velődési házunk, amelyet már többször életveszélyes­sé nyilvánítottak. Fai nos a legutolsó átépítésnél is több mint 600 ezer forint költ­séggel csak az életveszély szűnt meg, de egyetlen he­lyiséggel sem bővült, örül­tünk. hogy felsőbb szerve­ink megcsináltatták a mű­velődési házat, de még job­ban örültünk volna, ha az illetékesek azt is megkér­dezik. hogy nekünk mi a véleményünk erről. Mivel bekötőút nincs a művelő­dési otthonig, sem a Szig­ligeti Színház, sem más rendező qzerv nem szívesen jön tájeiőadásra. Annál is inkább szükség lenne ez útszakasz kikövezésére, mert itt van egy helyen két emeletes iskola, a köz­ponti orvosi rendelő é« a művelődési ház. Népművelési munkát ál­talában nemcsak a község belterületén, hanem a ter­melőszövetkezetek központ­jában is végzünk. A két tsz-ben három népművelési ügyvezető tevékenykedik. Eev-egy ismeretteriesztő lelőadós jobban sikerül a tanyaközpontokban, 'rfrtftt amit a községben rendem zünk. Jelentős eredménye­ket értünk el az elmúlt tíz év alatt a felnőttoktatás te­rén. Pár pv alatt több. mint háromszáz felnőtt tett vizsgát az álta'ános iskola valgmelv-'k osztályából. Fffvre több a községben az érettségizettek száma, de a munkás-paraszt hatálom n'atí többen szereztek fő­iskolai, egyetemi végzettsé­get is. A község egészségügyi el­látását megoldottuk. Két „orvosi körzetünk van. Egyik orvosunk 1956 óta, a másik — akire sokáig várt a község — egy éve dolgo­zik nálunk. Munkájukat két ápolónő, két orvosímok segíti. Ezenkívül dolgozik két védőnő a községben. A községfejlesztési alapból 700 ezer forintos beruhá­zással központi orvosi ren­delőt építtetett Ebben külön rendelőt kapott mindkét körzet orvosa. Szükséges is. mivel a község összla­kosságának mindössze egy százaléka nem SZTK biz­tosított Külön helyiséget kaptak a védőnők. Itt zaj­lik le a terhestanács­adás, valamint a kisgyer­mekek védőoltása, * vizsgá­lata. Fejlődő gazdaságainkról, eredményeinkről is néhány szót. Kengyel nagykiterje­désű határában két terme­lőszövetkezet a Dózsa és a Mező Imre Tsz gazdálko­dik. A Dózsa Tsz 6551 hold területen 540 taggal. a Mező Imre Tsz 3166 hold területein 201 taggal. Habár mindkét gazdaság a köze­pesek közé tartozik, a Dó­zsa Tsz az, amelyik jobb eredményt tud felmutatni. Tiszta vagyona 32 millió forint a Mező Imre Tsz-é 12 millió. Mindkét tsz-ben elsősorban növénytermesz­téssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Tavaly a Dó­zsa Tsz a községben zöld­ségboltot építtetett. Az üz­letben a tsz saját terméke­it értékesíti és azt mond­hatjuk. zavartalan és teljes az ellátás a háziasszonyok legnagyobb örömére. Ugyancsak sökat segít a Dózsa Tsz építőbrigádja a kislakásópííkezéseknél, el­sősorban a termelőszövet­kezet tagjainak. A Mező Imre Tsz melléküzemági tevékenysége során a la­kosság szolgáltató jellegű igényelnek kielégítésére tö­rekszik, főleg háztartási gé­pek, motorok javításával és szerviz szolgálattal. A helyi általános fogyasz­tási és értékesítő szövetke­zet 10 kiskereskedelmi és 5 vendéglátóipari egységgel áll a lakosság rendelkezésé­re. Az elmúlt évben létesí­tett korszerű önkiszolgáló élelmiszerbolt nagyban hoí- zájárul a jobb áruellátás­hoz. A szövetkezet vezető­sége minden esetben figye­lembe veszi a lakosság igé­nyét, kívánságát és a lehe­tőségekhez mérten törek­szik azokat kielégíteni. Míg 1957-ben az akkori fmsz évi forgalma 5,5 millió volt, 1967-ben már ez 25 millió forintra növekedett. Ugyan­csak az elmúlt évben létre­hoztak egy kultúrcikkbol- tot, az idén egy új vegyes­bolt építése és megnyitása szerepel tervükben. Gon­dunk: az egyetlen kenyér­boltunk olyan kicsi, hogy amikor a kenyeret kiszál­lítják, a polc, a pult mind tele van. sőt esetenként még a padlóra is kerül a kenyér­ből és a kiszolgálás ilyen­kor szinte megbénul. Re­méljük a forgalom növeke­dése folytán a szövetkezet vezetősége megtalálja a megoldást nemcsak a ke­nyérbolt átépítésére, ha­nem a melegkonyhás kis­vendéglő létesítésére is. A kengyeli emberek ta­karékosak. A postai taka­rékállományt alapulvéve az 5 millión felüli átlagba tar­tozunk. Magunk között a „mi kis bankunknak” ne­vezett takarékszövetkeze­tünk 1963-ban alakult 300 taggal. A kezdeti nehézsé­geken túlnőve ma már szé­pen fejlődik. Jelenleg a ta­gok száma 900, a betétállo­mány 1 818 000 forint. A kölcsönállomány 860 000 forint. Kengyel arról híres a já­rásban, hogy a legsárosabb község. A nevünket is on­nét kaptuk hogy amikor még csak ló volt a közle­kedési eszköz, itt mindig kengyelig ért a sár. Ami azt illeti, napjainkban ha ken­gyelig nem is, de tengelyig igen. Ugyanis a községnek nincs köves útja. Itt vezet ugyan a Törökszentmiklósi Martfűvel összekötő műút a község keleti részén, de a község közepén a Kossuth úton, ahol úgymond a köz­ponti épületek helyezked­nek el — üzletek, gyógy­szertár, kenyérbolt, iskola, orvosi rendelő, művelődési otthon, vízmű — sajnos nincs köves út. Napjainkban ez közsé­günk legégetőbb problémá­ja. Tárgyaltunk a két tsz vezetőjével, akik ígérték, hógy Wágiakkal, s fuvar­eszközzel is hajlandók vol­nának támogatni a községet, ha az útépítésre sor kerül. Ismerjük az ország gazda­sági helyzetét, mégis szó- vátesszük: felsőbb szer­veink, ha lehetőség nyílik rá, segítsenek abban hogy utat építhessünk. Sokat lehetne még írni községünk életéről, mun­kánkról, eredményeinkről, a fellelhető hiányosságokról. Olyan eredménytelen kísér­letekről, mint az, hogy évek óta hiába kérjük, a 7707-es Szentesről közlekedő gyors­vonat fél percnél rövidebb időre álljon meg állomá­sunkon. Most pedig átadjuk a szót Tiszasüly községnek. Az elmúlt évben sokat hal­lottunk, olvastunk munká­jukról, fáradozásaikról, a vízmű építéséről. Kérjük, beszéljenek magukról. Írták: Zsíros József a községi tanács vb elnöke Muzamel Ferenc, vb-elnökhelyettes Kovács Ferencné vb-titkár Kengyel arról híres a járásban, hogy a legsárosabb község. íme erre ez a kép is bizonyíték. Ez a felvétel az fmsz új önkiszolgáló boltjában ké­szült.

Next

/
Thumbnails
Contents