Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. március 24. Az izraeli agresszió u*án Tárgyal de még nem döntött a BT a világpolitikában A nyugati hatalmak Janus arca — események — Felhördülés Bonnban 1. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa pénteken két ülésen is foglalkozott a Jordánia ellen elkövetett izraeli agresszióval. A péntek délutáni, magyar idő szerint éjszakai ülésen éles hangú szóváltásra került sor egyrészt az arab delegátusok egyrésze; másrészt Arthur Goldbers amerikai képviselő között. Goldberg felszólalásaiban változatlanul arra törekedett, hogy a Tel Aviv-i kormányt legalább részben felmentse az agresszió súlyos felelőssége alól. A többi között azt mondotta, hogy „nem lehet vakon elmenni” az állítólagos arab terrorcselekmények mellett, Goldberg szerint az Egyesült Államok „az erőszak minden fajtájának” elítélését várja a tanácstól. George Tomeh Szíriái és Adnan Pacsacsi iraki küldött leleplezte az Egyesült Államoknak ezt a törekvését. Pacsacsi például rámutatott, az amerikai küldött szándékosan kihagyta, hogy a tanács állást foglalt az izraeli csapatok kivonása mellett az arab országok megszállt területeiről. Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője ugyancsak leleplezte, az amerikai delegátus mesterkedését, amely- lyel el akarta terelni a figyelmet Izrael súlyos felelősségéről — kijelentette, az USA és egyes más nyugati országok furcsa módon nem nvilatkoznak a bűnös izraeli támadásról s legfeljebb sajnálatukat hajlandók kifejezni. „Az egyforma bánásmód jelszavá- nak hangoztatása kísérlet arra, hogy fedezzék az agressziót”. Este a tanács ülését ismét felfüggesztették, hogy időt adjanak a tagállamoknak a konzultációkra, amelyek egyébként napközben is folytatódtak. Budapesti idő szerint reggel fél nyolckor a tanács elnöke bejelentette. hogy a megbeszéléseken történt ugyan előrehaladás, azonban nem sikerült végleges megoldásra jutni. A Biztonsági Tanács tagjai szombaton délelőtt folytatták a konzultatív megbeszélést a határozati javaslatról. A tanács ülésé* szombaton délre budapesti idő szerint este 18 órára hívták össze. Megfigyelők szerint valószínűleg olyan kompromisszumos megállapodás születhet, amely nagyjából hasonló lesz a tanács múlt év novemberi határozatához. Urho Kekkonen finn köz- társasági elnök pénteken este jóváhagyta az új kormány névsorát A kormányt háromhetes tanácskozás után a szociáldemokrata Mauno Koivisto, a Finn Nemzeti Bank volt elnöke és az előző kormány pénzügyminisztere alakította meg. Az új kormány öt párt Westmoreland főparancsnok távozik Vietnamból Johnson elnök pénteken késő délután rögtönzött sajtókonferencián jelentette be, hogy Westmoreland tábornok rövidesen visszatér az Egyesült Államokba és a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke lesz. a nyugdíjba vonuló Harold Johnson tábornok helyett. Az elnök igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy Westmoreland távozása nem jelent változást az amerikai taktikában, vagy politikában Vietnammal kapcso1 atban. A tábornok utódáról egyelőre nincs döntés. Johnson ugyancsak bejelentette, hogy Earl Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, akinek szolgálata ez év nyarán jáma le, kérésére egy évvel tovább marad jelenlegi tisztében. VIETNAM A dél-vietnami harctereken a legutóbbi 24 órában nagyobb részt csak elszórt csatározások folytak, a szabad^áeharcosok Saigontól 70 kilométernyire délre felrobbantottak egy hidat és Saigontól 100 kilométernyire dél-nvugatra támadták a kormánycsapatok Can Tho-i táborát. Az amerikai hadsereg helikopterei a Mekong deltájában a felszabadító hadsereg katonai csónakjait támadták, amelyek lőszer utánpótlást szállítottak a szabadságharcosoknak. A B—52-es óriásbombázók a hazafias erők Khe Sanh körül beépített megerősített állásait bombázták. koalíciójából áll és abba o Finn Szociáldemokrata Párt hat. a Centrum párt öt, a kommunistákat is magában foglaló Finn Népi Demokratikus Unió három, a Szociáldemokrata Munkás- és Kisparasztszövetség egy, és a kormányba most belépett Svéd Néppárt szintén egy minisztert delegált. Ezen a héten az egyik legsúlyosabb fegyveres akcióra került sor a közel- keleti térségben a júniusi agressziót követő fegyver- szünet óta. Izraeli csapatok csütörtökön hajnalban harckocsik és repülőgépek támogatása mellett átkeltek a fegyverszüneti vonalat jelentő Jordán folyón. Az akció bevallott célja az volt. hogy a megszállt területeken működő el fath arab ellenállási csoport állítólagos főhadiszállását lerombolják. A jordániai hadsereg kemény ellenállást tanúsított. A mintegy 15 ezer főnyi izraeli agresz. sziós erő a nap folyamán visszavonult kiindulási pontjára. Miközben az ellenségeskedések folytak, Damasz- kuszban mozgósítást rendeltek el. Az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Libanon szolidárisnak nyilvánította magát Jordániával és közölték, ha szükség mutatkozik, egész katonai potenciáljukkal készek Jordánia segítségére sietni. A Szovjetunió kormánya határozott hangú nyilatkozatban figyelmeztette Izraelt kalandor akcióinak súlvos következményeire. Hamarosan ösz- szeül az izraeli agresszió üpvében a Biztonsági Tanács, amely megszakításokkal több ülést tartott. A szocialista országok küldöttei a BT-ben határozottan síkrajzainak az izraeli agresszió elítéléséért, az agresszorök megbüntetéséért, Hazánk s küldötté, Csatorday Károly kijelentette: „a leplezetlen agresszió mindenki számára mepgvőző hizonvfték arról, hogy Izrael számára csupán holt betűt jelent az ENSZ alapokmánya”. A csehszlovák politikai élet legfontosabb eseménye az a pénteken közzétett hír, amely szerint „a Csehszlovák Kommunista Párt központi bizottságának elnöksége egyetértését fejezte ki Antonin Novotny elvtárs azon kérésével, hogy mentsék fel őt a köztársasági elnöki tisztség alól. Egészségügyi állapotára való tekintette] Antonin Novotny nyugdíjba megy”. Az erről kiadott hivatalos prágai közlemény hangsúlyozza, hogv a CSKP elnöksége megvitatta az utóbbi időben kialakult helyzetet azzal kapcsolatban, hogy felszólítások hangzottak el: Antonin Novotny mondjon le köz- társasági elnöki tisztéről. A központi bizottság elnöksége a helyzet megvitatása után hozta meg döntését. Az alkotmány értelmében az új köztársasági elnök megválasztásáig funkcióinak ellátása a kor- mánvra hárul, míg egyes teendőket — így a fegyveres erők főparancsnoki tisztét — ideiglenesen Lé- nárt miniszterelnök látja el. A CSKP elnökségi ülése egvébként előkészítette a március 28-án kezdődő — s a párt nagy érdeklődéssel várt akcióprogramját megvitató — központi bi- zotteási ülését. Az akcióprogram-tervezetet többszáz szakember bevonásával. a központi bizottság tagjainak és póttasisinak irányításával készítették el. Nümbergben befejeződött a nyugatnémet szociáldemokrata pártkongresszus, amely nagy szótöbbséggel ismét Willy Brand-ot választotta elnökévé, Herbert Wehnert-et és Helmut Schnidt-et pedig alelnökévé. A kongresszuson elhangzott állásfoglalások legtöbbje azt tükrözte, hogy az SPD nem akar — és a kereszténydemokratákkal fenntartott koalíciója következtében — nem is tud semmiféle számottevő társadalmi reformot kezdeményezni. — Külpolitikai szempontból kétségkívül figyelmet érdemel Willy Csehszlovákiai — Kettős aranyár Brandt bejelentése arról, hogy a nyugatnémet kormány a német békeszerződés megkötéséig tiszteletben tartja az Odera—Neis- se határt, és nem akar erőszakkal megváltoztatni semmilyen jelenleg fennálló határt. Tény, hogy a formula különbözik azoktól, amelyeket a CDU— CSU képviselői szoktak használni; az is világos viszont, hogy ez a megfogalmazás is nyitva hagyja az ajtót a határok megváltoztatására. — ha nem háborús, akkor diplomáciai eszközökkel, ha nem most, akkor egy békeszerződés aláírásakor.. s Jellemző a nyugatnémet politikai életre, hogy még Brandt-nak ez a hományos megfogalmazása is felhördülést keltett a revansista körökben, és Kiesinger kal- cellár is heves bírálatban részesítette külügyminiszterét. A hét elején Washingtonban a tőkés világ hét központi bankiának kor- mávzói tanácskoztak a dollárt fenyegető aranyválság megoldásáról. Legfontosabb döntésük: bevezetik a kettős aranyár- rendszeret, amelynek lényege. hogy az arany pociban résztvevő országok államközi forgalmukban továbbra is fenntartiák az arany eddigi unciánkénti 35 dolláros árfolyamát, de ezenkívül nem adnak el aranyat másoknak a szabad forgalomban. Általános vélemény, hogy az aranypool tagállamainak intézkedései csak ideiglenesen stabilizálhatták a helyzetet. A kommentárok hangsúlyozzák: a válság drámai erővel vetette fel a vezető tőkés országok, elsősorban az Egyesült Államok gazdasági életének betegségét, amit a fegyverkezésre kiadott, növekvő, hatalmas összegek elmélyítenek és tartósítanak. Vajda Péter A térképen nyíl jelzi azt a térségét, ahol az izraeli erők március 21-én átkeltek a Jordán folyón W Uj finn kormány alakult Pálfy József cikksorozata: 3. Párizs és Budapest A magyar—francia államközi kapcsolatok a hatvanas évek elejétől kezdve állandó javulást mutatnak. Ez a tény annál figyelemreméltóbb, mivel a két ország viszonya nemcsak a hidegháború éveiben, hanem — más történelmi okok miatt — már az első világháború előtt, majd a két világháború között sem volt barátságos. A húszas, harmincas években az akkori Harmadik Köztársaság sok baloldali magyarnak, munkásnak és értelmiséginek nyújtott menedéket, akik a fehér terror elől menekültek Párizsba. A budai Várban a német orientációval akarták ellensúlyozni azt, hogy a francia kormányok a kis-antant országaival léptek szövetségre. A hivatalos kapcsolatok hiányát pótolta, hogy a magyar nép őszinte rokonszenwel viseltetett a francia nép iránt, elismerte és igényelte a francia kultúra évszázados eredményeit. A második világháború után a francia—magyar kulturális kapcsolatok már hivatalos támogatással lendültek fel, s még a hidegháború esztendeiben sem szakadtak meg. (Francia részről nagyra értékelik, hogy Budapesten mindvégig működhetett Francia Intézet, a párizsi Magyar Intézet tevékenysége ugyancsak viszonylag zavartalan volt azokban a nehéz időkben.) A legutóbbi időszakban a kölcsönös művészeti kiállítások, (elég ''csak a párizsi petit Palais-ban megrendezett átfogó magyar művészeti kiállítás óriási sikerére utalni), professzor- és diákcserék. a francia tudományos kutató központ, a CNRS és a Magyar Tudományos Akadémia bővülő kapcsolatai, a hidrológusok, archeológusok, borászok, sportedzők és számos terület szakembereinek rendszeres tapasztalatcseréi jelzik, milyen élő tartalommal lehet megtölteni a francia—magyar kulturális egyezmény kereteit. Egyezmények sora jelzi a két ország viszonyának normalizálódását és javulását: hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény, konzuli egyezmény, — tudományos-műszaki együttműködési egyezmény. Ezek az államközi megállapodások már a két ország között 1965 januárjában, Péter János külügyminiszter párizsi látogatása idején elkezdődött közeledési folyamatnak a kézzelfogható eredményei. (Magyar külügyminiszter azelőtt csak békeszerződések aláírására utazott a francia fővárosba, Couve de Murville-nek 1966 nyarán Budapesten tett látogatása pedig egyáltalán precedens nélküli volt...) A Magyar Népköztársaság kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a magyar—francia kapcsolatok fejlődésének: tudatában van annak, hogy Francia- ország az európai biztonság tekintetében milyen fontos szerepet tölthet be kontinensünkön. Érdemes külön kitérni a magyar—francia gazdasági kapcsolatokra. 1966 februárjában Budapesten kötötték meg a két ország történetében az első hosz- szű lejáratú megállapodást A francia vendéglők asztalára a „burgundi csiga” nem egyszer magyarországi exportból kerül. Kivitelünknek több mint a három negyedét még 1965ben is mezőgazdasági és élelmiszer ipari termékek tették ki. Az árucsere volumene mindaddig viszonylag alacsony szinten mozgott és a két ország külkereskedelmében nem biztosított fontosabb helyet. Ez jórészt annak a következménye volt, hogy Párizsban a legutóbbi időkig kevéssé törekedtek a szocialista országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. (A Közös Piac országaival például a franciák sokszorosan nagyobb árucsereforgalmat bonyolítanak le: 1967-ben is még tizennégyszer több árut importáltak onnan, mint a szocialista országokból, nyolcszor több árut szállítottak oda, mint a szocialista országokba.) Magyarország vonatkozásában pedig az árucsere fejlődését sokáig gátolta a kereskedelmi forgalom kiegyensúlyozatlansága. Az egyenleg évről évre számottevő deficitet mutatott a magyar külkereskedelem szempontjából. 1966 tavaszáig még bizonyos franciaországi hatósági előírások is megnehezítették a magyar áruk behozatalát. Gondot okozott az is, hogy a franciák figyelmen kívül hagyták a magyar népgazdaság fejlődési irányát és strukturális átalakulását. Ne feledjük, hogy ma már a teljes magyar kivitelnek mintegy 45 százaléka gépipari, finom mechanikai termék. — nem pedig mezőgazdasági áru.ii A „liberalizálás" 1966 elején a francia vám- tarifaiegyzéknek mintegy 700 főtételére terjedt ki, általában megszüntette a beviteli mennyiségi korlátozásokat. Most már bútorokat, szerszámgépekét, vegyipari és gyógyszeripari termékeket, rádiókat, rádiócsöveket, háztartási üvegárut, textilipari gyártmányokat. villamosipari készülékeket, precíziós- és mérőműszereket szállítunk Franciaországba. A hosszúlejáratú megállapodás alapján megnyílt az út a kooperáció előtt, amely még ígéretesebb fejlődésre ad lehetőséget, mint az árucsere fokozása. (Ez utóbbit egyébként nehezítik a Közös Piac diszkriminációs előírásai.) A tudományos kutatóintézetek éppúgy együttműködnek. mint az iparvállalatok. A kooperációban előállított termékek a magyar vaey a francia gazdaság igényeinek kielégítését szolgálhatják, de —- ami talán még fontosabb, — más, úgynevezett harmadik országba is exportálhatok. (Jó példa az együttműködésre a francia Régié Renault és a Ganz- MÁVAG kooperációja Diesel-motorok gyártására.) A gazdasági, technikai-tudományos és kulturális kapcsolatokon túl igen fontos a politikai közeledés Magyarország és Franciaország között. A párizsi diplomácia nem egy nemzetközi kérdésben a mienkhez hasonló, ahhoz közeli álláspontot foglal el: a vietnami problémától a Közel-Keletig többször megmutatkozott ez. A politikai közeledés mértékét e sorok írója is érzékelni tudta, amikor 1966 júliusában az a megtiszteltetés érte, hogy tolmácsként a francia külügyminiszter oldalára üljön a Gellért Szállóban megtartott sajtó- konferencián. Nem volt nehéz tolmácsi feladata: Couve de Murville a diplomáciai zsargon bonyolult kifejezéseit félretéve, egyszerűen és világosan fogalmazott. A két ország viszonyának javításáról őszintén nyilatkozott, — hangsúlyozva a kapcsolatok bővítésének mind francia—magyar, mind európai viszonylatban megmutatkozó jelentőségét. A két ország viszonyának biztató alakulása példaként szolgálhat a békés egymás mellett élés elvének megvalósulására.
