Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

1968. március 24.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

ERRE GONDOLT?

Vélemények a gazdasági reformról

A nagy l...

(Folytatás az 1. oldalról.)

mindenhol úgy osztják-e be majd, ahogyan kell. Amit pedig egyelőre csak remélek; talán az idén már nálunk is jobb leSz a zöldséglünk kis könnyítés is sokat segít.

Győző Gyula. jászárokszállási gimnáziumi igazgató:

— Végre megszűnt az a szokás, hogy év végén ész nélkül vásároljunk. Szabadabban gazdálkodunk a pénzzel, noha az utolsó fillérig ránk van szabva. Csak 'arra leszek kiváncsi, hogy

ellátás. Az idén ezen az új gazdasági mechanizmus még nem sokat változtatott

Adám Géza, községi népfront-titkár, Jászalsószent- györgy;

— Építünk egy tanácsházát. A község lakói 1O00

nao társadalmi munkát vállaltak. Minden családból számíthatunk tehát valakire. Ez csak jó jel lehet. Én viszont több kereskedelmi akciót vártam. Azt például, hogy a használt tv készülékeket nálunk is be lehet újra cserélni, hogy többféle motort is vehetünk részletre. Szerintem ennek sem volna akadálya.

Szöveg: B. E.

(Foto: Nagy Zsolt)

9 _ >

On hogyan kezdte?

Kár volt az asztalt verni

Nemrég egy fiatal diplomás szakember rontott be az egyik vállalat igazgatói irodájába.

— Én ezért a pénzért nem dolgozom, nem azért végéStérft jelessel az egyetemen.

Aa igazgató megpróbál- 1 ta megmagyarázni. hogy 4 semmivel sém kap kevesebbet, mint pályakezdő társai, egyébként is fizetését államilag határozták meg, nem ő, mint a vállalat vezetője döntötte el. Az ifjú azonban hajthatatlan maradt. Az esetet hallva. eszembe jutott valami. Meg kellene kérdezni néezelőtt szerezték meg szak- munkásKépSítésukef Vagy diplomájukat. Ök vajon hogyan, milyen fizetéssel kezdték.

El akartam kérni a munkaköny^emet

Nemrég gyakorolja még szakmáját dr. Szabó Péter, a szolnoki járásbíróság egyik tanácsvezető bírója. Ez alatt a néhány év alatt — vallomása szerint — azonban sok mindent megtanult, amire korábban nem is gondolt.

— Sohasem felejtem el egyik tárgyalásomat, amikor hét börtönőr és több rendőr próbálta fenntartani a fegyelmet a tárgyalóteremben. amikor, is ítéletet hirdettem egy kasszafúró banda bűnügyében. Úgy éreztem, hogy azonnal kikérem a munkakönyvemet. Mivel tudnám ezt most megmagyarázni? A bírói

gyakorlat mindig afelé halad, hoay az egyéni szubjektív érzéseket minél hamarabb kiküszöböljük és az objektivitás talajáról nézzük a bűnügyet vagy az egyéb pereket.

— Sokkal nehezebb ez. mintsem az ember gondolná. Éveknek kell eltelni, míg egy bíró valóban önmaga urává lesz és a leg- szemtelenebbül viselkedő vádlott szavait hallva, sem elfogultan, hanem, tárgyilagosan hozza meg az ítéletet. Az egyetemen sok mindenre megtanítottak, de az utóbbit csak itt, a birói pulpituson tanulhatja meg az ember.

vei az említett beosztásában csak arra támaszkodhatott, amit az egyetemen tanult. Öt hallva jutott eszembe, hogy nyári gyakorlaton egy építkezésnél harmadéves koromban pillantottam meg először azt az évi tőanyagot, amiről már jóval előbb hallottam ' az egyetemen, de őszintén szólva akkor még nem tudtam elképzelni, hogy az milyen lehet.

— Amikor az előbb említett esetet hallottam, válaszolni akartam a sértődött fiatalembernek. Végül úgy éreztem, felesleges volna, mivel tudom, hogy olvassa lapunkat. íme itt a felelet.

— tóth

Buda. Beethoven utca 2. Modem bérházban, háromszobás lakás az első emeleten. A hegyek felől jó, éles levegő árad be a nyitott ablakon Táli László otthonába. Nagy, magyaros bajusza alól vidáman eregeti a füstöt. Csontos, beesett, sápadt arcában mé- lyenüíő barázdák. A haja csak keretezi a koponyáját, de be nem fedi. Hosz- szú, sovány karjai ernyedten pihennek a takarón. Betegség döntötte ágynak.

Csepelről jött

— Tudod, azóta, hogy telefonáltál, volt időm rendezni, összerakni az emlékeimet. Gondolhatod. a húsz évvel ezelőtt történtek már csak elmosódottan élnek az emberben. De élnek! Ezerkilencszáznegy- vennyolcat egyetlen munkás sem felejtette el.

Vörös Csepel szülötte Táli László. Tizenhat éves korából dobozott a mn--- gvárban. A felszabadulás előtt pártmegbízatásként a szakszervezeti mozgalomban küzdött, harcolt. Egyik fegyvertársa Szipka József, hazánk moszkvai nagykövete volt. A barátság ma is mély közöttük.

— A szolnoki pavirgyár vezetőit még az államosítás előtti időkből ismertem,. Mint a csepeli gyár üzemi bizottságának elnöke többször jártam a városban. A gyárban — ha nem tévedek 194fí-ban — szak- szervezeti találkozó volt. A szortírozó terem ben kantunk helyet. Sebestyén vezérigazgató is felszólalt. A munkások lelkesen ünnepelték. Ennem meg lehurrogtak. Sebestyén gavallér volt. noha a Stvár már úszott az adósságban. Egy évvel később sztrájkhullám volt az országban. A várt Szipkát és engem küldött le Szolnokra, a papírgyárba. Navok múlva felvették a munkát az emberek. Nos, ilven előzmények után, 1948 januárjában a Gazdasági Főtanács kinevezett a gyár vezérigazgatójává.

— Hogyan fogadták?

— Őszintén szólva nem túl nagy örömmel. Szerencsére olyan emberekkel kerültem össze, mint Boskó József, Gyarmati Béla, Mondok István. Vida Sándor. Ma is nagy tisztelettel.

szeretettel gondolok rájuk. Segítségük nélkül nehéz lett volna előbbre jutni.

— Mi volt akkor a helyzet?

— A kereskededmi bank lefoglalta a készleteket, a gyár a nagykereskedőknél is eladósodott. Hiába volt a jó forint, a papírgyári munkásoknak nagyon kevés jutott belőle. Négy navot dolgozta^ hetente. Elmentem Csepelre, a régi üzemembe; adjatok hitelbe nyersanyagot. Adtak. Száz embert elbocsátottunk, és többet termeltünk ennek ellenére is, mint azelőtt.

Kopogtattak a Gazdasági Főtanácsnál is, moratóriumot kértek. Sikeres út volt: o gvár adósságait öt évre felfüggesztették. így aztán módiukban állt anyagot venni, tisztességes bért fizetni. A huszonhat éves vezérigazgató tekintélyt, tiszteletet vívott ki magának a papírgyárban, amelv akkor még a részvényesek tulajdona volt.

Történelmi percek

— Március 25-én felrendeltek Pestre. A vasas székházban délután négy órakor történelmi perceket éltem át sok sz*z társammal együtt. Az MKP vezetői bejelentették, államosítottak minden száznál több munkást foglalkoztató gyárat. Az államosítás csaknem hatszáz vállalatot, százhatvanezer munkást érintett. Egymást ölelgettük. ugráltunk, mint a gyerekek. Mienk a gyár! — csak ez zúgott a felünkben. Közölték, mi leszünk a munkásigazgatók, még az éjszaka megkapjuk a kinevezési okmányokat. Az Iparügyi Minisztériumból hajnalban jöttem el. Engem megerősítettek vezérigazgatói tisztemben. Rohantam Szolnokra, összehívtuk a munkásokat. " Akkoriban óriási politikai jelentősége volt, amikor kimondtam; „Tietek a gyár. ti parancsoltok benne.” örömmámorban éltünk azokban a napokban.

Akkoriban még sokan feliártpk Pestre Sebestyén, volt v^^Hgazcfatnüik lakására. Nem sajnált az tőlük sem ételt, sem italt. ..Hálából” kisebb mérvű szabotázzsal is próbálkoztak a hívei. Az elbocsátásoknál nézeteltérések keLegalább a háromszorosát tudom

Csak hivatalosan

Egy agitátor naplójából

A szolnoki T’sza Szálló főszakácsa — Földi István — mint szakember valamikor egy vidéki harmadosztályú kisvendéglőben kezdett. Nem okozott az ételek elkészítése különösebb gondot hiszen mindennap majdnem ugyanazt kellett főzni. A szakácsiskolán oe- dig már élését gyakorolta ezeknek az ételeknek az elkészítését.

— Itt a Tisza Szállóban aranyérmes szakácsok útra,utatása mellett tudtam mea. hogy az iskola és a

gyakorlat az—kettő-.-----Akii

nint szaka cg vegez, bármilyen eredménnyel, bizonyos éteteket el kell tudnia készíteni. A gyakorlati munkámban azonban olyan ételféleségekkel ismerkedtem meg. hogy nyugodtan kijelenthetem■ legalább háromszor annyi különböző fogást tudok elkészíteni, mint amennyit korábban ismertem.

A megyei tanács tervező irodájának eevik mérnök- nője, Zsidai Emilné diplomamunkáig Kecskemét belterületének rendezése volt Fzzel kapcsolatban került

a budapesti székhelyű VÄ- TERV-hez. Egészen bele szokott abba a gondolatba, hogy itt fog dolgozni, ami- koris a sors játéka folytán az ÉM Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál kapott állást. Nem volt önálló munkába, többed- magáva ellenőrizte a beérkezett tervdokumentációkat. És azután?

— Később átjöttem a tervező irodához. Ekkor jöttem ró., hogy nem volt felesleges az előbbi munkahelyemen eltöltött idő. Mint az említett dokumentáció felülvizsgálója, megtanultam, hogy egy kivitelező vállalatnál mit is kívánnak a tervezőtől és azt hasznosítani tudtam, mikor utóbbi munkahelyemen ez lettem.

— Milyen jelentőséget tulajdonítok a gyakorlatnak?

— Volt kollegám egy városi tanácsnál lett mérnök. Nem szerette beosztását. minden igyekezete arra iró.nyult. hogy tervező irodába jöjjön. De nem merte vállalni, mert félt a gyakorlati munkától, miAz idén húszéves a termelőszövetkezeti mozgalom. A mezőgazdaság átszervezésének néhány derűs pillanatát örökítette meg valamelyik agitátor. Neve ismeretlen, csupán feljegyzéseit őrzik a megyei pártarchívumban. íme néhány szemelvény belőlük;

Elintézem a Bandival

Már vagy negyedik napja bizonygattuk F, Ferencnek a nagyüzem fölényét és úgy láttuk, hogy hajlandóságot mutat a belépésre. Elé tettük hát a belépési nyilatkozatot.

— No, Ferenc bátyám, írja alá!

— Csak így? — meresztette szemét a belépési nyilatkozatra. — Azt már nem — hajtogatta egyre.

— Miért? — tettük fel neki a bizonytalan kérdést.

s azon tűnődtünk, mi a fene bújt az öregbe.

— Hát öcséim, csak hivatalosan.

— Ugyan, Ferenc bátyám. ez nem hivatalos? — mutattunk a belépési nyilatkozatra.

— Hát nem — mondotta és ezzel szedte a kalapját és indult.

— Hová? — kérdeztük, ha lehetett, még bizonytalanabbul, mint az előbb.

— A tanácsházára és elintézem a Bandival (a Bandi a tanács vb-elnök) hivatalosan a belépést. Mert hát nem lehet azt másként csak h’vatalosan. Tudják-e az elvtársak? — kérdezte és azon csodálkozott, hogy milyen erobere* lehetünk mi. akik nem tudiuk megérteni, mi az. hogy hivatalosan.

Ki vesztett?

Már vagy negyedik napja lehetett tsz-tag F, Gergely, amikor újra találkoztunk vele.

— Hogy halad a munka? — kérdezte és sejteni engedte, hogy ő nagyon is tudja, hányadán áll a dolog.

Elértettük a kérdést és mindjárt a lényegen kezdtük. Emlékeztettük J. Gergelyt néhány nappal előbb tett fogadalmára. (Ugyanis megesküdött arra. hogy ha az egész falu belép, megeszi a kalapját.)

— Hát, Gergely bátyám baj van a kalappal! Mert hát tudja a kollektivizálás...

— Az igaz! — vágta ki magát az öreg. — De a kalap az egyéni F. Gergelyé volt. én meg a tsz-es F. Gergely vagyok.

Borbélynál

I. Ravasz ember a kis Ferkó Ignác.

II. Miből gondolod?

leíkeztek. „Na, itt a munkásigazgató, aztán utcára teszi a munkást.’’

Megvannak-e a régiek

— A pártszervezet erős veit. a szakszervezetiekre is számíthattam. És Boskó Józsefre. aki műszaki igazgató volt mellettem. Vele mi van?

— Nyugdíjba men.t.

.— Tizenkilenc éve nem találkoztunk, Szolnokon sem jártam azóta. Meggyógyulok, aztán felkeresem a gyárat, és őt is.

— A gyár nagyon megnőtt ám.

— Tudom. A testvérem a Papíripari Országos Vállalat termelési főnöke. Tőle rendszeresen érdeklődöm a szolnoki üzemről. Ismerem az új beruházásaikat, igy az erőművet, a 4-es papír- gépet. Sőt többé-kevésbé a terveiket, jövőjüket is. Szolnok fontos állomás az én életemben.

Húsz évvel ezelőtt, március 25-én lett munkásigazgató ebben a szép gyárban. Csak néhány hónapig maradt. Télen már újra Pestre került: a Gazdasági Főtanács a papíripari központ vezérigazgatójává nevezte ki. Negyvenkilenctől dolgozik az Országos Tervhivatalban. Az utóbbi tizenöt évben a közgazdasági főosztály helyettes vezetője volt. Az idén januárban visszatért a papíriparhoz.

— A Déldunai papír és Cellulózipari Kombinát tíz- milliárdos beruházásával foglalkozom, változatlanul mint főosztályvezető helyettes. 1980-ra lesz kész o kombinát. Akkor szeretnék nyugdíjba menni.

Órákon át beszélgettünk Egy-egy mondat után megmegpihent, erőt gvűitött a következőkhöz. Késő délutánra járt. Alánosán elfáradt. A hamutál megtelt csikkekkel, s a kávéscsésze is többször megjárta a kezét.

Felvette a köpenyét és kiment az erkélyre. Az utcán jókedvű ricsajjal fociztak a gyerekek. E1 szívtunk még egy cigarettát.

— Ha nyugdíjas leszek alighanem visszaköltözöm Csepelre. Onnan indultam, meg is maradtam csepelinek. De Szolnok volt az első nagy leckém...

Fábián Péter

I. Hát egy fél holddal lépett be.

II. Na és ... ?

I. A háztáji , meg egy hold.

A pipa

Tiszagyendán szájról szájra járt a következő história. A. Mihály, aki fogadott, hogy még egy hétig ellenáll a népnevelők „zaklatásának” kifogyott az érvekből Kerülni kezdte a népnevelőket. Egy reggel sietve távozott otthonról. Rá akart gyújtani, de pipáját nem találta sehol. Visszaszaladt hát és beszól az ajtón.

— Hé. add mán ki a pipám. bent felejtettem.

Az asszony szörnyülköd- ve látta, hogy a férjének a szájában van a pipa, <• ekkép korholta az öreget:

— A szájában van kendnek. a fene ette volna meg kendet vele együtt...

— Az igaz, hogy a szám- bam van, — ismerte el az öreg, — csak azt nem tudom, hogy hol a fejem.