Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-22 / 69. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. március 22. % Üjabb izraeli agresszió Hatásos jordániai eljentámadás — Eskol irányítja a hadműveleteket — Újabb területek ellenséges kézen nek megfelelően folynak. Hét órával azután, hogy az izraeli csapatok átlépték a Jordán folyón a tűzszü- neti vonalat és összecsaptak a jordániai haderőkkel, a harcok még mindig folynak. Amman! jelentés szerint a front hossza 110 Kilométer — a Tiberias-tó fölötti Jordán-völgytől a Hoit.teng°rig. Krrame körzetében elkeseredett közelharc a'akult ki a jordánia; védő- és az izraeli támadó csapatok között. Az AFP jelentése szerint az arab országokban a lakosság feszült figyelemmel hallgatia a jordániai jelentéseket. A Reuter szerint Szíriában bejelentették, hogy a hadsereget készenléti állapotba helyezték és részleges mozgósítást rendeltek el. Mint a Mena közli, Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter csütörtökön reggel az arab államok kairói nagyköveteivel tárgyalt az izraeli ag- resszóról. valamint az uj helyzetről. Az A1 Moharrer című libanoni lap csütörtökön reggel közölte Husszein király nyilatkozatát, aki az arab országok csúcsértekezletét sürgette azzal az indokolással, hogy „még sohasem volt ily nagy szükség az arab nemzetek erőinek a mozgósítására egv újabb katasztrófa elkerülése érdekében”. Az otva nem nyilatkozik Megkerült a guafemalai érsek Mint a hírügynökségek jelentik, az izraeli haderő csütörtökön hajnalban a Jordán folyón átkelve támadást intézett Jordánia ellen. Az izraeli csapatok magyar idő szerint 4 :10 órakor keltek át az Allen- by és a Damia-hídon harckocsik és helikopterek támogatásával. Izraeli közlemény szerint a támadás célja feltételezett jordániai „szabotázs támaszpontok” felszámolása. Tel Aviv-i jelentések csupán annyit árultak el, hogy a támadások egyik célpontja a Saramé menekülttábor, amely öt kilométerre keletre fekszik a Jordán-folyótól, illetve a jelenlegi tűzszüneti vonaltól, továbbá más helységek. A jordániai hadsereg szóvivője eddig két közleményt ismertetett az izraeli agresszióról. Az első közlemény szerint a jordániai haderő összecsapott a behatoló izraeli csapatokkal és különböző helyeken megállította az agresszorokat. A második közlemény szerint, amelyet reggel hat órakor adtak ki. elkeseredett harcokra került sor, de a jordániai erők urai a helyzetnek. Az eddigi harcok során több izraeli harckocsit és hernvótaipas szállítókocsit semmisítettek meg. több helyen visszaszorították az izraeli csapatokat. amelyeket átcsoportosítanak a jordániai ellentámadások következtében. Az ellenség Karame környékére helikopterekkel szállított, katonaságot, ezeket az egységeket azonban körülzárták és tüzérségi tűz alá fogták, súlyos vereségeket o'-ozva nekik. Mind Jordániában, mind Izraelben a hatóságok biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, többek között bezárták a jordámai iskolákat. Te’-Avivban már az éjiéi elsötétítést rendeltek el. A jelentések még nem tértek ki arra, hogy az izraeli csapatok és az ellenük bevetett jordániai haderők száma mekkora. Az izraeli agresszió következtében Husszein király elnökletével sürgős tanácskozásra ültek össze a kormány tagjai, és számos politikai személyiség. A iordániai miniszterelnök és külügyminiszter még az éjszaka folyamán — a támadást megelőzőleg — tanácskozott az EAK. Szíria. írok. Libanon, az Egyesült Államok, Franciaország. Anglia és a Szovjetunió nagyköveteivel. Tel-Avivban hivatalosan közölték, hogy Dajan hadügyminiszter állapota csütörtök reggelre javult. Da- jan szerdán baleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett. A jelenlegi hadműveletekben Dajan azonban nem vehet részt és tárcáját ideiglenesen Lövi Eskol miniszterelnök tölti be. Legújabb jordániai jelentések szerint ez eddigi harcok során 200 izraeli katonát öltek meg, illetve se- besítettek meg, ezenkívül lelőttek három Izraeli repülőgépet és megsemmisítettek 25 harckocsit. A harcok tovább folynak. Tel-Avivban katonai szóvivő bejelentette, hogy az izraeli erők elfoglalták Karame helységet, amely izraeli állítás szerint az El Fatah arab ellenállási szervezet egyik központja, az izraeli jelentés egyelőre nem tért ki a jordániai területen folyó harcok más pontjaira. Megemlíti azonban, hogy az izraeli csapatok további teret nyertek a Holt-tengertől délre elterülő körzetben, ahol repülőgépek támogatják a gyalogságot. Az izraeliek szerint a hadműveletek a terv. Négy nappal eltűnése után megkerült Casariego euatemalai érsek, akit szombaton raboltak el ismeretlen személyek, amikor éppen visszatért egy mexikói útról. A katolikus főpap a közép-amerikai fővárosról mintegy 200 kilométerre fekvő Quezaltenango városban tűnt fe’ sofőrjével, akit vele egvütt elraboltak. Az érsek rögtön a város katedrálisába sietett és közölte, hogy szabad; a hírt telefonon továbbították a fővárosba. ahol azonnal megszólaltak a harangok az örömhír nyomán.' He’ikoptert küldtek az elrabolt és megkerüli főpapért és ezzel tért visz- sza szerdán a fővárosba, ahol Mendez köztársasági elnök fogadta. Púify József cikksorozata: 1. A FRANCIA KÜLPOLITIKA — MA De Gaulle tábornok külpolitikai lépéseinek láttán az embernek az jut eszébe, hogy milyen szemléletes példákkal szolgál a francia diplomácia annak a tételnek az igazolására, amely szerint a szocialista világrendszer léte nagyban meghatározza korunk világának alakulását Ha nem volna szocialista világrendszer, vájjon De Gaulle Franciaországa szembe tudna-e, merne-e szegülni az amerikai imperializmussal, amelynek expanziója a francia nagytőke érdekeit veszélyezteti, s amelynek agresszív jellege Franciaország békéjét is kockára teheti? A francia elnök személy szerint nagy befolyással van kormányának külpolitikájára. A diplomácia — így mondják Párizsban — De Gaulle tábornok számára „fenntartott terület”. A köztársasági elnök, aki emlékiratai szerint már serdülő korában egy bizonyos „Franciaország- e'zményt” alakított ki tudatában. minden eszközzel vissza akarja szerezni vagy biztosítani hazáia nagyhatalmi rangját. Ezen pedig sok csorba esett Münchenben, 1938-ban csakúgy, mint 1940-ben Franciaor- szág hitlerista elözönlése idején, vagy a felszabadu- ást követő éviizedben, a N^gvedík Kö-’.társf’í",c'meddő politikai harcai közeAz érsek megkerülésével az elraolás rejtélye nem oldódott meg. ugyanis Ca- sareiego atya nem közölte kik és miért rabolták el. A hozzá közelálló körök szerint vallási okokból még akkor sem foeia ezt elárulni, ha a bíróság előtt kellene vallomást tennie. Az AFP rámutat; az érsek gyakran hangoztatja azt a véleményét, hogy Guatemala problémáit csupán a társadalmi igazságról szóló keresztény tanítások alkalmazásával lehet megoldani. Az AFP szerint egyes konzervatív guatemalai személyiségek ezért azzal vádolják, hogy az érsek „támogatja a kommunizmust”, ugyanakkor a baloldal „mérsékeltnek” tekinti nézeteit. pette, az Amerikától való politikai, katonai és pénzügyi függőség kialakulásakor, nemkülönben a véres és hiábavaló gyarmati háborúk során. De Gaulle már 1958-ban. hatalomra kerülése után nyomban kísérletet tett az angolszáz szövetségeseknél, hogy elfogadtassa egyenrangú társként Franciaországot. Eisenhower és Mc- Millan akkor szinte nem Is válaszolt a francia igényre. De Gaulle renbehozat- ta — persze jellegzetesen tőkés módszerekkel — a francia pénzügyeket, előteremtette a pénzügyi lehetőségeket a nukleáris fegyverkezés megindítására, mert — szerinte — a XX. században nem nagyhatalom az, amely nem rendelkezik „atomütőerővel”, elfogadtatta a francia jobboldallal és a hadsereggel a kilátástalan algériai háború befejezését, s mindezek után nyert mozgási lehetőséggel hozzálátott külpolitikai elképzelésemen megvalósításához. \em eredménytelenül Franciaország 1968- ban inkább minősül független nagyhatalomnak, mint 1958-ban. Az imperialista katonai koalícióból, a NATO-ból lényegében kivált, bár — s ez az osztályérdekek diktálta külpolitika ismere'ében nem ellentmondás — megmaSikertelen államcsíny Dél-Temenben Kahtan Mohammed E1-- Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke szerdán este rádióbeszédet mondott. amelyben bejelentette, hogy ellenfelei, akiket nem nevezett meg, államcsínyt kíséreltek meg ellene, amely azonban kudarcot vallott. Kiszivárgott értesülések szerint az államcsínykísérletben részt vevő katonai erők és a kormánycsapatok között több véres ösz- szecsapás volt, elsősorban a rádió és a középületek környékén. A kormánycsapatoknak végül is sikerült felülkerekedniük. Az elnök hangoztatta, A dél-vietnami szabadságharcosok csütörtökön hajnalban tüzérségi támadást indítottak a Saigon mellett fekvő Tan Són Nhut repülőtér ellen, ahol Westmoreland tábornoknak, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnokának főhadi. szállását is elhelyezték. A szabadságharcosok 75 milliméteres ütegekből 15 io- vést adtak le a támaszpontra. Az amerikaiak és a dél- vietnami kormánykatonaság számára a Tan Són Nhut ellen intézett támadást annál is meglepőbb volt, hogy a körzetet több hete „megtisztítottnak” hitték és abban az időszakban került rá sor, amikor mintegy 50 amerikai és dél-vietnami zászlóalj a dél-vietnami főváros körzetében a háború egyik legnagyobb „tisztogató" hadműveletét hajtja végre. Saigoni bejelentés szerint az amerikai légierő szerdán Hanoi és Haiphong térségét bombázta. Brandt békiilékeny hogy a puccskísérletnek nincs különösebb jelentősége. mint mondta; „Ilyen összetűzések együtt járnak a forradalmi változásokkal.” A lakosságot felsző Irtották, hogy továbbra ií őrizze meg nyugalmát. A Biztonsági Tanács szerdán délután ismét ösz- szeült, hogy folytassa a rhodesiaj kérdés vitáját. A szerdai ülésen a tanács további tagjai fejtették ki álláspontjukat. Franciaország képviselője azt állította, hogy a rhodesiai probléma „tisztán brit nemzetközösségi jellegű konfliktus, amelyben az anyaország, vagyis az egyesült királyság áll szem. ben gyarmatával, Rhodesiával”. A Szovjetunió képviselője felszólalásában ismételten elmarasztalta Nagy- Britanniát, amiért két évvel ezelőtt nem volt hajA nyugatnémet szociáldemokraták nürnbergi pártkongresszusán résztvevő Willy Brandt külügyminiszter szerdán nyilatkozott a nyugat-berlini „BZ” napilapnak, közölve, hogy az NSZK kormánya a közeljövőben válaszol a landó függetlenséget adni Zimbabwe népének, hanem ehelyett lényegileg támogatást nyújtott a fajgyűlölő rhodesiai rendszernek. A szovjet delegátus nyomatékosan hangoztatta, a Biztonsági Tanácsnak ki kell mondani Zimbabwe népének jogát a szabadságra és a függetlenségre, s ehhez minden államnak erkölcsi és anyagi segítséget kell nyújtania. A tanács ülését ezután csütörtökön délutánig elnapolták. A csüiörtöki ülésen felszólalt Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője. szovjet kormánynak az erőszak alkalmazásáról való lemondásról tett felhívására. Foglalkozott a külügyminiszter a pártkongresz- szus hétfői ülésén tett, sok vitát kiváltott kijelentésével, amely szerint a német békeszerződés megkötéséig a nyugatnémet kormány elismeri és tiszteletben tartja az Odera—Neis- se határt. Willy Brandt a nyugat-berlini lapoknak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy ezt a kijelentését előzőleg ismertette K'esinger kancellárral is „Kiengesztelődést akarunk Lengyeotszággal és akarjuk az erőszakról való lemondással kapcsolatos nyilatkozat-váltást. Ha lehetséges ezt még a békeszerződés megkötése előtt akarjuk. Nem akarunk erőszakkal megváltoztatni semmilyen, jelenleg fennálló európai határt” — állította nyilatkozatában Willy Brandt, hozzátéve, hogy ez egyaránt vonatkozik az Odera—Neisse határra és a két Németországot elválasztó határra is. A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája radt az Észak-Atlanti Szövetség tagjának. Ugyanakkor jó kapcsolatokat teremtett a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E kapcsolatok sok vonatkozásban gyümölcsözők: politikai lépesekben — mint a Közel- Kelet vagy Vietnam dolgában — éppúgy, mint a gazdasági együttműködés, a technikai-tudományos kooperáció terén. (A színes televíziótól a közös űrkutatási erőfeszítésekig lehet sorolni számtalan példát.) De Gaulle külpolitikai tevékenységének fővonala, hogy hazáját függetleníteni kívánja az ÜSA politikai, katonai és gazdasági hegemóniájának nyomsztó terhétől. Nem hajlandó elismerni a Washingtonban megformált igényt, hogy ,>az Egyesült Államok a .szabad világ’ vezető ereje s így az amerikai kormány szabhatja meg egyedül a követendő utat”. Katonai téren elutasítja az „amerikai atomernyő” hamis biztonságát, ehelyett „bármily irányból jövő támadás” ellenében a saját nukleáris fegyverzetére támaszkodva szervezi meg védelmét. — 1967 végén hangzott el az azóta tragikus repülőszerencsétlenség áldozatává lett Ailleret tábornok vezérkari főnök szájából a „bármely irányból jövő...” meghatározás: hihetetlen felhördülés fogadta mind Amerikában, mind Nvu- gat-Németországban. Hogyan? Franciaország elképzelhetőnek tart egy — nyugati irányból jövő támadást? Párizs ki akar kerülni az amerikai gazdasági imperializmus fojtogató szorításából, s védekezésnek a támadás eszközét választotta. De Gaulle már 1965-ben offenzívába kezdett a dollár „világpénz” jellege ellen, rámutatván, hogy a dollár kiváltságos helyzetének következményeként az USA a maga inflációját „exportálni” képes és egyre olcsóbban jut a nyugat-európai gyárak, vállalatok birtokába. — A francia elnök az aranyalapra való visszatérést sürgette, amikor a Francia Bank páncélkamráiban már kb. 5 milliárd dollár értékű arany gyűlt össze. (Akkoriban az amerikai arany- tartalék 13 milliárd dollárt tett ki) Az aranv felértékeléséért folytatott párizsi kampány azóta is tart. Nagybritanniában. amely ma szoros és „különleges szövetségi viszonyban” áll az USA-val, De Gaulle tábornok az amerikaiak „trójai falovát” véli felfedezni. Azért sem hajlandó bebo- csátani az angolokat a Közös Piacra, nehogy általuk az Egyesült Államok tőkései vessék meg a lábukat a hat ország vámfalai által védett piacon. Az angol csatlakozási kérelem elutasítása bizonyos feszültséget teremtett Párizs és az öt másik, „kis-enróoai” főváros között. de a Közös Piac történetében nem ez az első eset arra, hogy De Gaulle kormánya és az „ötök” vitáia a viszály méreteit öltötte. A végén még Bonn is belenvugodott abba. hogy nem tudia a franciákat rávenni az angol ieénv kielégítésére. A Kiesmger- kormánv amúgyis valame- Ive«?4- pVeirfa az Erhard korszakban teljesen elhidegü’t francia— nyugatnémet viszonyt, — amelynek szerződéses keretei 1963 óta a két ország kapcsolatainak gyors fejlődését tette volna lehetővé. A mai Párizsban nem zárkóznak el a francia— nyugatnémet együttműködés bizonyos fejlesztése elől, de ennek európai jelleget kívánnak adni, s a bonni amerikai befolyás ellensúlyozására akarják felhasználni. A De Gaulle-i külpolitika sokat emlegetett, de részleteiben kevésbé tisztázott koncepciója az „európai Európa” elve. Annyiban, amennyiben ez az elképzelés valóban az amerikai imperialista törekvések visszaszorítását és valamennyi európai állam békés egymás mellett élését, együttműködését szolgálná, az „eurónai Európa” elvével egyetérthetünk. — Természetesen a Szoviet- uniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak is ott kell lennie ebben az „eurónai Európában”! (Itt kell megjegyeznünk. hogy a francia külpolitika bizonyos önellentmondásokba kerül, amikor az Odera—Neisse határi: végérvénvesnek ismeri el, ugyanakkor mindeddig tartózkodott a dinloroépiai kapcsolatok felvételétől a Német Demokratikus Köztársasággal). A De Gaulle-i diolomácia számos igen pozitív lénését (a vietnami agresz- szió következetes elítélését. a közel-keleti imperialista manőverekkel szembeni fellénésf) megfelelően kell értékelnünk. Ezek sorába illőnek tarthatiuk a kancsó] a tok megjavításának szándékát a szocialista országokkal, közöttük hazánkkal. Énoen eurónai szemonntból lehet nagyjelentőségű, ha a Magyar Nóuköztársnság és a kani- tclista Franciaország példóf r, Vtékéc mellett élésre, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttműködésre az élet számos területén. j a „megtisztított" körzetből