Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. március 22. % Üjabb izraeli agresszió Hatásos jordániai eljentámadás — Eskol irányítja a hadműveleteket — Újabb területek ellenséges kézen nek megfelelően folynak. Hét órával azután, hogy az izraeli csapatok átlépték a Jordán folyón a tűzszü- neti vonalat és összecsaptak a jordániai haderőkkel, a harcok még mindig foly­nak. Amman! jelentés sze­rint a front hossza 110 Ki­lométer — a Tiberias-tó fölötti Jordán-völgytől a Hoit.teng°rig. Krrame kör­zetében elkeseredett közel­harc a'akult ki a jordánia; védő- és az izraeli támadó csapatok között. Az AFP jelentése szerint az arab országokban a la­kosság feszült figyelemmel hallgatia a jordániai je­lentéseket. A Reuter sze­rint Szíriában bejelentet­ték, hogy a hadsereget ké­szenléti állapotba helyezték és részleges mozgósítást rendeltek el. Mint a Mena közli, Mahmud Riad egyip­tomi külügyminiszter csü­törtökön reggel az arab ál­lamok kairói nagykövetei­vel tárgyalt az izraeli ag- resszóról. valamint az uj helyzetről. Az A1 Moharrer című li­banoni lap csütörtökön reg­gel közölte Husszein király nyilatkozatát, aki az arab országok csúcsértekezletét sürgette azzal az indoko­lással, hogy „még sohasem volt ily nagy szükség az arab nemzetek erőinek a mozgósítására egv újabb katasztrófa elkerülése ér­dekében”. Az otva nem nyilatkozik Megkerült a guafemalai érsek Mint a hírügynökségek jelentik, az izraeli haderő csütörtökön hajnalban a Jordán folyón átkelve tá­madást intézett Jordánia ellen. Az izraeli csapatok magyar idő szerint 4 :10 órakor keltek át az Allen- by és a Damia-hídon harc­kocsik és helikopterek tá­mogatásával. Izraeli közle­mény szerint a támadás célja feltételezett jordániai „szabotázs támaszpontok” felszámolása. Tel Aviv-i jelentések csupán annyit árultak el, hogy a támadá­sok egyik célpontja a Sa­ramé menekülttábor, amely öt kilométerre keletre fek­szik a Jordán-folyótól, il­letve a jelenlegi tűzszüneti vonaltól, továbbá más hely­ségek. A jordániai hadsereg szó­vivője eddig két közle­ményt ismertetett az izraeli agresszióról. Az első köz­lemény szerint a jordániai haderő összecsapott a be­hatoló izraeli csapatokkal és különböző helyeken meg­állította az agresszorokat. A második közlemény sze­rint, amelyet reggel hat órakor adtak ki. elkesere­dett harcokra került sor, de a jordániai erők urai a helyzetnek. Az eddigi harcok során több izraeli harckocsit és hernvótaipas szállítókocsit semmisítettek meg. több helyen vissza­szorították az izraeli csa­patokat. amelyeket átcso­portosítanak a jordániai ellentámadások következté­ben. Az ellenség Karame környékére helikopterekkel szállított, katonaságot, eze­ket az egységeket azon­ban körülzárták és tüzér­ségi tűz alá fogták, súlyos vereségeket o'-ozva nekik. Mind Jordániában, mind Izraelben a hatóságok biz­tonsági intézkedéseket fo­ganatosítottak, többek kö­zött bezárták a jordámai iskolákat. Te’-Avivban már az éjiéi elsötétítést rendel­tek el. A jelentések még nem tértek ki arra, hogy az iz­raeli csapatok és az elle­nük bevetett jordániai had­erők száma mekkora. Az izraeli agresszió kö­vetkeztében Husszein ki­rály elnökletével sürgős tanácskozásra ültek össze a kormány tagjai, és számos politikai személyiség. A iordániai miniszterelnök és külügyminiszter még az éjszaka folyamán — a tá­madást megelőzőleg — ta­nácskozott az EAK. Szí­ria. írok. Libanon, az Egye­sült Államok, Franciaor­szág. Anglia és a Szovjet­unió nagyköveteivel. Tel-Avivban hivatalosan közölték, hogy Dajan had­ügyminiszter állapota csü­törtök reggelre javult. Da- jan szerdán baleset követ­keztében súlyos sérüléseket szenvedett. A jelenlegi hadműveletekben Dajan azonban nem vehet részt és tárcáját ideiglenesen Lövi Eskol miniszterelnök töl­ti be. Legújabb jordániai jelen­tések szerint ez eddigi har­cok során 200 izraeli ka­tonát öltek meg, illetve se- besítettek meg, ezenkívül lelőttek három Izraeli re­pülőgépet és megsemmisí­tettek 25 harckocsit. A har­cok tovább folynak. Tel-Avivban katonai szó­vivő bejelentette, hogy az izraeli erők elfoglalták Ka­rame helységet, amely iz­raeli állítás szerint az El Fatah arab ellenállási szer­vezet egyik központja, az izraeli jelentés egyelőre nem tért ki a jordániai te­rületen folyó harcok más pontjaira. Megemlíti azon­ban, hogy az izraeli csa­patok további teret nyertek a Holt-tengertől délre elterü­lő körzetben, ahol repülő­gépek támogatják a gya­logságot. Az izraeliek sze­rint a hadműveletek a terv. Négy nappal eltűnése után megkerült Casariego euatemalai érsek, akit szombaton raboltak el is­meretlen személyek, ami­kor éppen visszatért egy mexikói útról. A katolikus főpap a kö­zép-amerikai fővárosról mintegy 200 kilométerre fekvő Quezaltenango vá­rosban tűnt fe’ sofőrjével, akit vele egvütt elraboltak. Az érsek rögtön a város katedrálisába sietett és közölte, hogy szabad; a hírt telefonon továbbítot­ták a fővárosba. ahol azonnal megszólaltak a ha­rangok az örömhír nyo­mán.' He’ikoptert küldtek az elrabolt és megkerüli főpapért és ezzel tért visz- sza szerdán a fővárosba, ahol Mendez köztársasági elnök fogadta. Púify József cikksorozata: 1. A FRANCIA KÜLPOLITIKA — MA De Gaulle tábornok külpolitikai lépéseinek lát­tán az embernek az jut eszébe, hogy milyen szem­léletes példákkal szolgál a francia diplomácia annak a tételnek az igazolására, amely szerint a szocialista világrendszer léte nagy­ban meghatározza korunk világának alakulását Ha nem volna szocialista vi­lágrendszer, vájjon De Gaulle Franciaországa szembe tudna-e, merne-e szegülni az amerikai im­perializmussal, amelynek expanziója a francia nagy­tőke érdekeit veszélyezte­ti, s amelynek agresszív jellege Franciaország bé­kéjét is kockára teheti? A francia elnök sze­mély szerint nagy befolyás­sal van kormányának kül­politikájára. A diplomácia — így mondják Párizsban — De Gaulle tábornok számára „fenntartott terü­let”. A köztársasági elnök, aki emlékiratai szerint már serdülő korában egy bizonyos „Franciaország- e'zményt” alakított ki tu­datában. minden eszközzel vissza akarja szerezni vagy biztosítani hazáia nagyha­talmi rangját. Ezen pedig sok csorba esett München­ben, 1938-ban csakúgy, mint 1940-ben Franciaor- szág hitlerista elözönlése idején, vagy a felszabadu- ást követő éviizedben, a N^gvedík Kö-’.társf’í",c'med­dő politikai harcai köze­Az érsek megkerülésével az elraolás rejtélye nem oldódott meg. ugyanis Ca- sareiego atya nem közölte kik és miért rabolták el. A hozzá közelálló körök sze­rint vallási okokból még akkor sem foeia ezt elárul­ni, ha a bíróság előtt kel­lene vallomást tennie. Az AFP rámutat; az ér­sek gyakran hangoztatja azt a véleményét, hogy Guate­mala problémáit csupán a társadalmi igazságról szóló keresztény tanítások alkal­mazásával lehet megoldani. Az AFP szerint egyes kon­zervatív guatemalai szemé­lyiségek ezért azzal vádol­ják, hogy az érsek „támo­gatja a kommunizmust”, ugyanakkor a baloldal „mérsékeltnek” tekinti né­zeteit. pette, az Amerikától való politikai, katonai és pénz­ügyi függőség kialakulása­kor, nemkülönben a véres és hiábavaló gyarmati há­borúk során. De Gaulle már 1958-ban. hatalomra kerülése után nyomban kísérletet tett az angolszáz szövetségeseknél, hogy elfogadtassa egyen­rangú társként Franciaor­szágot. Eisenhower és Mc- Millan akkor szinte nem Is válaszolt a francia igény­re. De Gaulle renbehozat- ta — persze jellegzetesen tőkés módszerekkel — a francia pénzügyeket, előte­remtette a pénzügyi lehe­tőségeket a nukleáris fegy­verkezés megindítására, mert — szerinte — a XX. században nem nagyhata­lom az, amely nem rendel­kezik „atomütőerővel”, el­fogadtatta a francia jobb­oldallal és a hadsereggel a kilátástalan algériai hábo­rú befejezését, s mindezek után nyert mozgási lehe­tőséggel hozzálátott külpo­litikai elképzelésemen megvalósításához. \em eredménytele­nül Franciaország 1968- ban inkább minősül füg­getlen nagyhatalomnak, mint 1958-ban. Az impe­rialista katonai koalícióból, a NATO-ból lényegében ki­vált, bár — s ez az osz­tályérdekek diktálta kül­politika ismere'ében nem ellentmondás — megma­Sikertelen államcsíny Dél-Temenben Kahtan Mohammed E1-- Saabi, a Dél-jemeni Népi Köztársaság elnöke szerdán este rádióbeszédet mon­dott. amelyben bejelentet­te, hogy ellenfelei, akiket nem nevezett meg, állam­csínyt kíséreltek meg elle­ne, amely azonban kudar­cot vallott. Kiszivárgott értesülések szerint az államcsínykísér­letben részt vevő katonai erők és a kormánycsapa­tok között több véres ösz- szecsapás volt, elsősorban a rádió és a középületek kör­nyékén. A kormánycsapa­toknak végül is sikerült fe­lülkerekedniük. Az elnök hangoztatta, A dél-vietnami szabad­ságharcosok csütörtökön hajnalban tüzérségi táma­dást indítottak a Saigon mellett fekvő Tan Són Nhut repülőtér ellen, ahol Westmoreland tábornok­nak, a Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai csapatok főparancsnokának főhadi. szállását is elhelyezték. A szabadságharcosok 75 mil­liméteres ütegekből 15 io- vést adtak le a támasz­pontra. Az amerikaiak és a dél- vietnami kormánykatona­ság számára a Tan Són Nhut ellen intézett táma­dást annál is meglepőbb volt, hogy a körzetet több hete „megtisztítottnak” hit­ték és abban az időszak­ban került rá sor, amikor mintegy 50 amerikai és dél-vietnami zászlóalj a dél-vietnami főváros kör­zetében a háború egyik legnagyobb „tisztogató" hadműveletét hajtja végre. Saigoni bejelentés szerint az amerikai légierő szerdán Hanoi és Haiphong térsé­gét bombázta. Brandt békiilékeny hogy a puccskísérletnek nincs különösebb jelentősé­ge. mint mondta; „Ilyen összetűzések együtt járnak a forradalmi változások­kal.” A lakosságot felsző Irtották, hogy továbbra ií őrizze meg nyugalmát. A Biztonsági Tanács szerdán délután ismét ösz- szeült, hogy folytassa a rhodesiaj kérdés vitáját. A szerdai ülésen a tanács további tagjai fejtették ki álláspontjukat. Franciaor­szág képviselője azt állí­totta, hogy a rhodesiai probléma „tisztán brit nemzetközösségi jellegű konfliktus, amelyben az anyaország, vagyis az egyesült királyság áll szem. ben gyarmatával, Rhode­siával”. A Szovjetunió képvise­lője felszólalásában ismé­telten elmarasztalta Nagy- Britanniát, amiért két év­vel ezelőtt nem volt haj­A nyugatnémet szociál­demokraták nürnbergi pártkongresszusán résztve­vő Willy Brandt külügy­miniszter szerdán nyilatko­zott a nyugat-berlini „BZ” napilapnak, közölve, hogy az NSZK kormánya a kö­zeljövőben válaszol a landó függetlenséget adni Zimbabwe népének, ha­nem ehelyett lényegileg támogatást nyújtott a faj­gyűlölő rhodesiai rendszer­nek. A szovjet delegátus nyomatékosan hangoztatta, a Biztonsági Tanácsnak ki kell mondani Zimbabwe népének jogát a szabad­ságra és a függetlenségre, s ehhez minden államnak erkölcsi és anyagi segítsé­get kell nyújtania. A tanács ülését ezután csütörtökön délutánig el­napolták. A csüiörtöki ülé­sen felszólalt Csatorday Károly, hazánk állandó ENSZ-képviselője. szovjet kormánynak az erő­szak alkalmazásáról való lemondásról tett felhívá­sára. Foglalkozott a külügy­miniszter a pártkongresz- szus hétfői ülésén tett, sok vitát kiváltott kijelentésé­vel, amely szerint a né­met békeszerződés megkö­téséig a nyugatnémet kor­mány elismeri és tisztelet­ben tartja az Odera—Neis- se határt. Willy Brandt a nyugat-berlini lapoknak adott nyilatkozatában han­goztatta, hogy ezt a kije­lentését előzőleg ismertette K'esinger kancellárral is „Kiengesztelődést akarunk Lengyeotszággal és akar­juk az erőszakról való le­mondással kapcsolatos nyi­latkozat-váltást. Ha lehet­séges ezt még a békeszer­ződés megkötése előtt akar­juk. Nem akarunk erőszak­kal megváltoztatni semmi­lyen, jelenleg fennálló eu­rópai határt” — állítot­ta nyilatkozatában Willy Brandt, hozzátéve, hogy ez egyaránt vonatkozik az Odera—Neisse határra és a két Németországot elvá­lasztó határra is. A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája radt az Észak-Atlanti Szö­vetség tagjának. Ugyanak­kor jó kapcsolatokat te­remtett a szocialista orszá­gokkal, elsősorban a Szov­jetunióval. E kapcsolatok sok vonatkozásban gyü­mölcsözők: politikai lépe­sekben — mint a Közel- Kelet vagy Vietnam dol­gában — éppúgy, mint a gazdasági együttműködés, a technikai-tudományos koo­peráció terén. (A színes te­levíziótól a közös űrkuta­tási erőfeszítésekig lehet sorolni számtalan példát.) De Gaulle külpolitikai tevékenységének fővonala, hogy hazáját függetleníte­ni kívánja az ÜSA politi­kai, katonai és gazdasági hegemóniájának nyomsztó terhétől. Nem hajlandó el­ismerni a Washingtonban megformált igényt, hogy ,>az Egyesült Államok a .szabad világ’ vezető ereje s így az amerikai kormány szabhatja meg egyedül a követendő utat”. Katonai téren elutasítja az „ameri­kai atomernyő” hamis biz­tonságát, ehelyett „bármily irányból jövő támadás” el­lenében a saját nukleáris fegyverzetére támaszkodva szervezi meg védelmét. — 1967 végén hangzott el az azóta tragikus repülősze­rencsétlenség áldozatává lett Ailleret tábornok ve­zérkari főnök szájából a „bármely irányból jövő...” meghatározás: hihetetlen felhördülés fogadta mind Amerikában, mind Nvu- gat-Németországban. Ho­gyan? Franciaország el­képzelhetőnek tart egy — nyugati irányból jövő tá­madást? Párizs ki akar kerül­ni az amerikai gazdasági imperializmus fojtogató szorításából, s védekezés­nek a támadás eszközét választotta. De Gaulle már 1965-ben offenzívába kez­dett a dollár „világpénz” jellege ellen, rámutatván, hogy a dollár kiváltságos helyzetének következmé­nyeként az USA a maga inflációját „exportálni” ké­pes és egyre olcsóbban jut a nyugat-európai gyárak, vállalatok birtokába. — A francia elnök az arany­alapra való visszatérést sürgette, amikor a Francia Bank páncélkamráiban már kb. 5 milliárd dollár érté­kű arany gyűlt össze. (Ak­koriban az amerikai arany- tartalék 13 milliárd dollárt tett ki) Az aranv felérté­keléséért folytatott párizsi kampány azóta is tart. Nagybritanniában. amely ma szoros és „különleges szövetségi viszonyban” áll az USA-val, De Gaulle tá­bornok az amerikaiak „tró­jai falovát” véli felfedezni. Azért sem hajlandó bebo- csátani az angolokat a Kö­zös Piacra, nehogy általuk az Egyesült Államok tőké­sei vessék meg a lábukat a hat ország vámfalai ál­tal védett piacon. Az angol csatlakozási kérelem elutasítása bizo­nyos feszültséget terem­tett Párizs és az öt másik, „kis-enróoai” főváros kö­zött. de a Közös Piac tör­ténetében nem ez az első eset arra, hogy De Gaulle kormánya és az „ötök” vitáia a viszály méreteit öltötte. A végén még Bonn is belenvugodott abba. hogy nem tudia a franciákat rá­venni az angol ieénv ki­elégítésére. A Kiesmger- kormánv amúgyis valame- Ive«?4- pVeirfa az Erhard korszakban tel­jesen elhidegü’t francia— nyugatnémet viszonyt, — amelynek szerződéses ke­retei 1963 óta a két ország kapcsolatainak gyors fej­lődését tette volna lehető­vé. A mai Párizsban nem zárkóznak el a francia— nyugatnémet együttműkö­dés bizonyos fejlesztése elől, de ennek európai jel­leget kívánnak adni, s a bonni amerikai befolyás ellensúlyozására akarják felhasználni. A De Gaulle-i külpoli­tika sokat emlegetett, de részleteiben kevésbé tisz­tázott koncepciója az „euró­pai Európa” elve. Annyi­ban, amennyiben ez az el­képzelés valóban az ame­rikai imperialista törekvé­sek visszaszorítását és va­lamennyi európai állam békés egymás mellett élé­sét, együttműködését szol­gálná, az „eurónai Európa” elvével egyetérthetünk. — Természetesen a Szoviet- uniónak és a Német De­mokratikus Köztársaság­nak is ott kell lennie eb­ben az „eurónai Európá­ban”! (Itt kell megjegyez­nünk. hogy a francia kül­politika bizonyos önellent­mondásokba kerül, amikor az Odera—Neisse határi: végérvénvesnek ismeri el, ugyanakkor mindeddig tar­tózkodott a dinloroépiai kapcsolatok felvételétől a Német Demokratikus Köz­társasággal). A De Gaulle-i diolo­mácia számos igen pozitív lénését (a vietnami agresz- szió következetes elítélé­sét. a közel-keleti imperia­lista manőverekkel szem­beni fellénésf) megfelelően kell értékelnünk. Ezek so­rába illőnek tarthatiuk a kancsó] a tok megjavításá­nak szándékát a szocialis­ta országokkal, közöttük hazánkkal. Énoen eurónai szemonntból lehet nagyje­lentőségű, ha a Magyar Nóuköztársnság és a kani- tclista Franciaország pél­dóf r, Vtékéc mellett élésre, a kölcsönö­sen előnyös, gyümölcsöző együttműködésre az élet számos területén. j a „megtisztított" körzetből

Next

/
Thumbnails
Contents