Szolnok Megyei Néplap, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
8 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1968. március 17. A MODERN ZENE — BARTÓK UTÁN Kassai Ferenc: Március Tüskés bokrok közt rejtezik, arcát az ég a fénybe mártja, , máshoz lesz így hasonló — beöltözik a fák lombjába. Tavasz terepszíne, ágak rozsdája és védetlensége! Levéllel álcázza magát a bimbó, s rásimul az égre. A gének őrzik a tavaszt, az ember elhever fű-élen, szerelemhez, fronthoz hasonlít a táj a holdsugár test-színében. — ......... E GYÜTT A FORRADALOMBAN Károlyi Mihályné nyilatkozik lapunknak A könyvpiac egyik érdekes újdonsága Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban című memoár- és naplókötete. Az 1918-as Magyar Köztársaság elnökének özvegye ifjúságáról, Károlyi Mihállyal való találkozásáról s a férje mellett átélt politikai eseményekről írta meg dokumentum értékű emlékeit. A könyv megjelenése alkalmából Károlyi Mihályné néhány kérdésünkre elmondotta; — 1914-ben lettem Károlyi Mihály felesége. A politika akkor és a következő években még nem érdekelt, minden időt gyermekeim mellett töltöttem. 1918-ban kezdtem politizálni. Együtt dolgoztam a feministákkal, harcoltam a női választójogért, a háború ellen, a magyar különbékéért. A Magyar Nemzeti Tanács megalakulása a katona- és munkástömegek tüntetése, a köztársaság kikiáltása; legszebb személyes élményeim közé tartozik. Károlyi Mihálynak régi terve volt a földek felosztása. Saját birtokáról ismerte a nincstelen földmunkások n°héz életét. Hite és meggyőződése volt, hogv köteles igazságérzetére hallgatni, a szegények pártjára állni. Ötvennégyezer holdja volt. M'ndet M akar+a osztani. Programiát az arisztokrata kaszinóban kortesfogásnak hitték. Amikor azután Hderült, hogy meg is va- lósítia tervét, iszonyúan meegvűlölték. Nemcsak a magyar ar'sztokrá"ia ü1- dözte. Akárhová mentünk Európában, a hercegek és grófok, a föl ób;rtnkek urai mindenütt éreztették velünk ellenséges érzelmeiket. — Együtt a forradalomban című könyvében 1919 nyaráig követi emlékeiben az eseményeket. Mi történt később? — 1919 nyarán hamis útlevéllel Csehszlovákiába utaztunk, Ausztriából ugyanis figyelmeztetést kaptunk: ne menjünk Becsbe, mert a Nemzeti Kaszinó emigráns tagiai elhatározták, amint hozzáférhetnek, végeznek Károlyival. 1921-ben Firenzében laktunk. Itt Türr Stefánia, Türr István tábornok leánya meghívott teára. Jelen volt égi7 ismeretien olasz úr is; Másnap tudtuk meg; iobboldali újságíró. Fériem politikai véleményét kérték és ő — szokása szerint — nem hallgatta el, hogyan vélekedik Horthy- ról, a magyarországi fehér terrorról és az olasz fasisztákról. Másnap egy újságban láttuk viszont szavait. A fasisztáknak és jobboldali cinkosaiknak sikerült kierőszakolniuk letartóztatásunkat Kámlvit bilincsbeverve vitték börtönbe. Vele mentünk mi is- én és a három gverek. Ma már mosolyogva emlékezem akkori meghurcoltatásunkra. nedig elég súlyos helyzetbe kerültünk. Egyik ország sem akarta befogadni Károlyit és családját Egyik határról utaztunk a másikra, csomagokkal, gyerekekkel. Aztán barátaink elintézték, hogy Ausztria befogadjon. Villáé hban szálltunk meg. Itt viszont az a veszély fenyegetett hogy az egész családot megtámadják, vagy elrabolják Horthy emberei. Osztrák munkások segítettek rajtuk, őrt álltak a- ház előtt. — A családia az emigráns Károlyi Mihályt megtagadta. Üj barátaink, a baloldali értelmiség és a munkásság köréből kerültek ki. Párizsban Károlyi világhírű írókkal is összebarátkozott: Romáin ■ Ro- land-nal, Barbusse-szel, jó személyi kapcsolatot tartott fenn Wells- szel, Bertrand Russell-lel, a kommunista politikusok közül Landlerrel. Különösen kedvelte Karikás Frigyest. Amikor Karikást Maavarországon elfogták és Saljai Imrével, Fürst Sándorral együtt bíróság elé á’lítobák. Károlyi mindent elkövetett, hogy nemzetközi tiltakozó mozgal mát szervezzen és neves személyi^étrci-ot is bevonton „ mozgalomba. — Sallait és Fürstöt sainos nem ^'került megmenteni. Karikás akkor életben maradt. — Hortbvékat aggasztotta toárohn pómzerOaAcfo, politika befolyása, önéletrajzának és cikkeinek széles körű visszhangja. Megbízták londoni követüket, gróf Szapáry Lászlót, vessen véget Károlyi befolyásának. Szapáry azt üzente Budapestre: Károlyit az angol közvélemény annyira tiszteli, hogy politikai érvekkel lehetetlen őt lejáratni. Csak az embert, az egyéni becsületet támadó hadjárat lehetne sikere?. De Károlyi Mihály elleni intrikáival Horthy párizsi követe, báró Korányi ugyanolyan kudarcot vallott, mint londoni kollégája. — A felszabadulás után Károlyi Mihálv hazatért. A Magyar Köztársaság párizsi nagykövete lett. Erről a hozzá voltaképpen méltatlan állásról köszönt le, amikor a szeméivi kultusz törvénysértése lehetetlenné tette számára az együttműködést a kormány akkori vezetőjével. Visszavonult Vance-ba, a Nizza melletti kis francia faluba. Megsértették, mégsem fordult a haza, a szocializmust építő Magvarország ellen. Nem mi lakkozott és nem frt cikket, önéletrajziban ezeket a mondatokat olvassuk; „Gyakran eltűnődtem azon, hogy ha újra kezdeném, vaion ugyanolyan módon cselekednék-e megint. Azt hiszem, igen. A játszmában el kell játszanunk a magunk részét, azután majd a történelem do,na lesz megítélni, m.enn- ninben. sikerült valami értékeset nyújtanunk.” D. T. TLMa is gyakran tapasz- 1 rM táljuk, hogy Bartók Béla művészetét sokan a zeneművészet legújabb irányzatának tartják, s mint ilyenről vitatkoznak, foglalnak állást mellette vagy ellene. Pedig el kell gondolkoznunk azon, vajon mennyire jogosult ez a szemlélet. Halála óta már több mint 22 év telt el. Bach halála után ugyanennyivel a zenei világ már elismerte Mozart nevét, Mozart halála után negyed századdal pedig Beethoven már művészete csúcsán állott. Arra sem árt emlékeznünk, hogy Bartók sok — a nagyközönség körében ma is vitatott — műve, például A kékszakállú herceg vára vagy a csodálatos mandarin — jó ötven esztendővel ezelőtt született. Vajon any- nyira megállt volna a művészetek felett az idő, hogy e művek után fél évszázadig semmi újdonság nem következett a világ zene- művészetében? A világ zenei kultúrájában Bartókot egyre inkább a klasszikus szerzők sorában tartják számon. Es ez így is van rendjén. Akik művészetéhez közel kerültek, azok ma már nem — és minél inkább múlnak az évek, annál kevésbé — a forradalmi újítót becsülik műveiben, mint inkább a zseniális összegezőt. Akiit sokszor hallották alkotásait, felismerik bennük nemcsak az út keresésének izgalmát, hanem az út megtalálásár nak örömét is. Th e Bartók óta a világ zeneművészetében sok olyan új irányzat is kifejlődött, amelyek a zenei nyelv megújítása szempontjából már későbbi, újabb fejlődési fokot képviselnek, így például a szerialisták és punktualisták egy korábbi (Bartókkal egyidős) zenei irányzat, a Schön- berg-féle dodekafónia szigorú elveit fejlesztik tovább egy új kompozíció* technika kidolgozásáig. A dodekafónia („tizenkéthan- gúság”) a hagyományos „tonális”, dur-moll rendszerekkel való radikális szakítást tűzte ki céljául, s ennek érdekében nemcsak egyenlővé tette a skála mind a 12 félhangját, de azt is megkövetelte, hogy a zenei téma mind a 12 hangot tartalmazza, de csak egyetlen egyszer. A mű aztán a 12 hangú sorok („szériák”) különböző elvek szerint összeállított változataiból áll. A szerializmus ugyanezt az elgondolást terjeszti ki a ritmus, a hangszín és a zene más területére, — most már nemcsak a hangnak nem szabad ismétlődnie a soron belül, hanem minden egyes hangnak más hangszeren, más hangszerösszeállításban kell megszólalnia, s különböző hosszúnak kell lennie. E bonyolult és szigorú szabályrendszer betartása sok kötöttséget ró a zeneszerzőre, de ugyanakkor újszerű hangzások, új lehetőségek feltárására is ösztönzi. Ebből a szjempontból az aleatorikának nevezett irányzat éppen ellentéte a szerializmusnak. Nevét a kockáról (alea) kapta, mert hívei szerint a zeneművet csak annyira szabad megkomponálni, mintha egyes részeit egy kocka oldalaira írnánk, s a véletlen döntené el, hogy mikor melyik következzék. A szerializmus kötöttségeivel szemben tehát az aleatorika nagy szerepet juttat a véletlennek, a pillanatnyi ihletnek, a szabad variációnak és improvizációnak, — néha olyan mértékben, ami már az alkotás egységét is szétrombolja. 7|/#egint más elvet követ ■ír'* az úgynevezett sto- chasztikus zene. Ez a legújabban keletkezett irányzat voltaképpen mindkét megoldást egyesíteni akarja, híve a variációknak, de a valószínűség elvei alapján vezeti le őket a témából. Követői bonyolult matematikai számítások segítségével választják ki a legmegfelelőbb megoldásokat. Vannak aztán olyan új irányzatok is, amelyeket a hagyományos értelemben zenének is alig lehet nevezni: úgy viszonylanak az eddigi zenéhez, mint ahogy a film a színjátékhoz. Ilyen mindenekelőtt az elektronikus zene, amelynek hívei már nem is hagvományos hangszerekre, hanem elektronikus zenei berendezésekre „írják” műveiket. — Az elektronikus zene szabadon használ eddig ismeretlen hangközöket, harmóniákat, hangszíneket. Fejlődése meg a kezdet kezdetén tart, eszközei még korántsem kiforrottak, de néhány sikeres filmzene, vagy színpadi kísérő zene már megmutatta az irányzat lehetőségeit. Talán kevesebb sikerrel kecsegtet az úgynevezett konkrét zene, amelynek jegyében mar minden hagyományos zenei formát megtagadnak, s a való élet zajainak és hangjainak magnetofonszalagra felvett elemeiből állítják össze a kompozíciókat, — az autótülköléslől a libagágogásig és természetesen a különféleképpen preparált, gyorsított, lassított, vissz- hangosított emberi hangig. ilyen következtetése- 1 m két vonhatunk le ezekből az új jelenségekből? Semmiképpen sem azt, hogy Bartók „elavult” volna. Erről szó sincsen, az új irányzatok talán felfedeztek új eszközöket, de eddigi ismereteink szerint még nem érték el azt a szintet és azt a teljességet, amit Bartók a maga muzsikájával. ö megelőzte korát, műve tehát ma időszerűbb, mint valaha, összefoglalta az elmúlt korok eredményeit is, és úgy szól a jelen - nek, hogy további új utakat nyit meg a későbbi utódok számára. Rá kell döbbennünk Magyarországon is arra, hogy ma már mindenképpen időszerűtlen Bartókot különös, túlzó, „ultramodem” zeneszerzőnek tartani, s még időszerűtlenebb .őt éppen újításaitól idegenkedve elutasítani. Fel kell ismernünk, hogy helye és szerepe szerint, a XX. század klasszikusa. Kétségtelen, hogy ez a felfogás sokak számára az eddigi vélekedés némi átértékelésével jár, de a világ zeneművészetének haladásával előállott új helyzet előbb-utóbb a magyar közvéleményben is tükröződik majd. Észre kell vennünk: a zene Bartók halála óta is tovább lépett, s meg kell tanulnunk, hogy ez nem szüntette meg, csak éppen új színbe állította a nagy magyar zeneszerző művészetének korszakalkotó jelentőségét. Vitányi Iván MÉSZÁROS LAJOS: Szolnok, (linóleum-metszet) Apáti Miklós: Délidő A munkások most az ebédidőben a legsimább asztalra ráhajolnak. Az ideges bádoglap meg-megzörren, ahogy bicskáik nyílnak, csukódnak. Szorgalmas tárgyaik messzire léptek, olajat falnak, zsírcseppeket rágnak. Ventillátoraik asszonyt zenélnek, de kenyér formája van most a vágynak. Kenyerek, szalonnák eltünedeznek, ételnek étel-sors épp elegendő. Hat-hét óra múlva majd újra esznek. Magukat, minket is újra-teremtők.
