Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. február 111 y« 1 a világpolitikában Az offenzíva folytatódik — A panmindzsoni asztalnál Közel-Kelet: újra a BT — Hézeshetek alkonya 1. „Az amerikai felderítés teljes csődje...” — ez a sokatmondó kitétel szinte vissza-visszatér a saigon i jelentésekben. A DNFF nagy offenzívája során a szabadságharcos erők jó­formán egyszerre rohamoz­ták meg Dél-Vietnam hat­van legfontosabb városát és támaszpontját, anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tudomást szerzett volna terveikről. Tízezrek, vagy inkább százezrek tudták a lakosság körében: valami készül, de a hírek nem ju­tottak tovább. Aminthogy valóságos közderültségbe fulladt a »aigoni rezsim felhívása; keverjenek alta­tót a partizánok teájába, s azután jelentsék fel őket. A DNFF erői természete­sen nem kis előnyt élvez­tek. otthon voltak. Ezért védte őket a főváros ház- és embértömege, csaknem olyan biztonsággal, mint az őserdő lombemyője. A felderítés csődje ily- módon nem ok, hanem okozat. Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél-vietnami politikájának válságát jelzi. Az elnök- választási évben kötelező „kincstári” optimizmussal az amerikai propaganda nem győzte hangoztatni, hogy a front kimerült, „csontjai eltörtek”, az of­fenzíva viszont. amely nemsokára a harmadik he­tébe lép. drámai módon ha­lomra döntötte állításait. Saigonban és Huéban még mindig városnegyedeket el­lenőriz a DNFF. s ha ne­talán kiürít is bizonyos te­rületeket. a helyzet többet már nem lesz olyan, mint akár hetekkel ezelőtt. Az amerikai hírverés másik föórve a saigoni rendszer állítólagos megszilárdulá­sának bizonygatása volt. Nos. hét nap alatt kétszer annyian dezertáltak vagy álltak át a kormányhadse­regből, mint az egész 1967- es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A harcok súlypontja most a déli országrész északkeleti vidékén fekvő Khe Sanh környékére te­relődött át. itt mintegy öt­ezer amerikai tengerészgya­logost körülzártak a sza­badságharcosok és a nyu­gati sajtó mind gyakrab­ban idézi meg Dien Bien Phu szellemét ahol a fran­ciák ellen győztek annak­idején „katlancsatában” a vietnamiak. A „vietnami hét” vissz­hangjára jellemző, hogy az Egyesült Államok közéle­tében úgyszólván csak er­ről a témáról esett szó az elmúlt napokban. A dél- kelet-Ázsiában történtek befolyásolták a Johnson— Wilson találkozót is. és Washingtonban tapasztal­hatták, milyen kellemetlen­ség vendéget várni, amikor a házban teljes a felfordu­lás. Az amerikai vezetés helyzete ugyanis csak ne­hezült, amikor Nguyen Duy Trinh. a VDK külügymi­nisztere nyilatkozatot adott francia hírügynökségnek, amelyben megerősítette ko­rábbi állásfoglalását, hogy a bombázások és az ellen­séges kérdések feltétel nél­küli beszüntetése után a VDK hajlandó tárgyaló- asztalhoz ülni. A legújabb vietnami események fé­nyében tovább erősödhetett az az amerikai közhangu­lat, amely kilátástalannak látja a katonai megoldást, s ennek az erjedésnek to­vábbi előmozdítója lehet Hanoi időszerű nyilatkoza­ta. A tárgyalások lehetősé­gét kiemeli a TASZSZ nyi­latkozata is. A szovjet hír­szolgálati iroda nyomaté­kosan figyelmezteti az Egyesült Államokat: „Az agresszió kiterjesztésével semmit sem érhetnek el ám magukra zúdítják az igaz barátainak támogatá­sát élvező vietnami nép mégnagyobb csapásait”. sértés tényét. A washing­toni bizonytalankodásra jel­lemző. hogy Rusk külügy miniszter a hét elején „le­hetségesnek tartotta” ezt a tényt, azután sürgősen visz- szavonta... Wilson Kanadában 3. A délkelet-ázsiai mozgal­massággal szemben a Kö­zel-Keletet bizonyos moz­dulatlanság jellemzi. Az izraeli magatartás miatt még a Szuezi-csatornában rekedt hajók kiszabadítá­sáról is le kellett monda­ni. Nyugtalanság uralko­dik a fegyverszüneti vona­lak mentén, a héten Izra­el és Jordánia között ke­rült sor több tűzpárbajra. Az ENSZ-közvetítő. a svéd Järring úgy tervezi, hogy a közeli napokban mégegv. szer felkeresi az érdekelt fővárosokat, s ha nem lát , reményt a továbblépésre, visszautazik New Yorkba. Könnyen lehetséges, hogy a közel-keleti válság ügye újra a Biztonsági Tanács elé kerül majd. 4. 2. Nemhiába ábrázolták te­hát a karikaturisták John- sont — az USA-ban is je­lentkező járványra célozva — az ázsiai influenza be­tegének. A vietnami presz- tizsvereségek mellett ked­vezőtlenül alakult Washing­ton számára a Pueblo-vál- ság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe. Pan- mindzsonban közvetlen KNDK—amerikai tárgyalá­sok folynak. Ezek egyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egyesült Álla­moknak mindenekelőtt el kellene ismernie a határ­Wilson angol miniszter- elnök washingtoni és New York-i látogatása után pén­teken az éjjeli órákban különrepülőgépén Ottawá­ba érkezett. A késő órára való tekintettel — Wilson kérésére — Pearson kana­dai kormányfő nem jelent meg fogadására a behava­zott repülőtéren. Francia—iraki tárgyalások Aref iraki elnök pénte­ken befejezte párizsi hiva­talos látogatását. Este még részt vett azon a vacsorán, amelyet De Gaulle francia elnök adott tiszteletére. Az AFP értesülése sze­rint a két elnök a tárgya­lások folyamán egyetértés­re jutott abban, hogy a közel-keleti helyzetet békés úton kell rendezni. Aref elnök nyilatkozatot adott a Le Monde-nak, s ebben közölte, hogy az olaj koncessziókért folyamo­dó országok közül Francia- ország feltétlenül elsőbbsé­get fog élvezni, amennyi­ben bebizonyosodik, hogy tervei Irak érdekében áll­nak. Egy hajórakomány Vietnamnak Végül egy epizód Európá­ból. Miközben a grenoble-,i Téli Olimpián az enyhe idő tönkretette a lesiklópályá- kat, a francia—nyugatné­met viszony csúszós jégre került. A különös esemény- sorozat egy hete kezdődött, amikor Brandt, az NSZK külügyminisztere egy szo- ciál demokrata gyűlésen ál­lítólag sértő kijelentésekéi tett De Gaulle elnökre. A franciák még vasárnap magyarázatot kértek és megsértődtek. Bonnban negyvennyolc óra múlva egv magnószalagot produ­káltak. a Brandt-beszéd ezen már sokkal szalon­képesebben hangzott. A hi­ba elkövetőjének a nyugat­német távirati iroda, a DPA egyik tudósítóját ki­áltották ki. — s őt viszont váratlan autóbaleset érte. A kellő magyarázkodás után a franciák kiengeszte- lődtek, viszont Brandt sértődött meg, hogy róla ilyesmit feltételezhettek Párizsban. Réti Ervin A francia népi segély- szervezet szombaton dél­előtt útnak indította Pá­rizsból Le Havre kikötője felé gyűjtésének eredmé­nyeként a vietnami nép megsegítésére vásárolt cik­keket. A francia népi se­gélyszervezet mintegy har­minc másik francia társa­dalmi szervezettel együtt részt vett abban a nagy­szabású gyűjtési akcióban, amelyet a Francia Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága kezdeményezett „Egy hajórakományt Viet­namnak” jelszóval. A gyűj­tésből vásárolt cikkeket szovjet hajók ingyen szál-, lítják el Le Havre-ből és Marseille-ből. Mindenfelől WASHINGTON Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője pén­tek este nyilatkozatában kijelentette, hogy az Egye­sült Államok folytatni kí­vánja a panmindzsoni tár­gyalásokat a Pueblo ame­rikai kémhajó és legény­ségének sorsáról, egyelőre azonban nincs megállapo­dás újabb találkozóról az amerikai és a koreai fél között. Johnson elnök úgy dön­tött, hogy Cyrus Vance volt hadügyminiszterhelyettes személyében különmegbí- zottat küld Szöulba, hogy megnyugtassa az ameri­kaiak „erélytelensége” miatt nyugtalankodó dél-koreai szövetségesét­ALGIR Fanfani olasz külügymi­niszter péntek este négy­napos hivatalos látogatás­ra Algériába érkezett. PÁRIZS Pierre Messmer francia hadügyminiszter április 13- tól 27-ig látogatást tesz a Szovjetunióban. KINSHASA Egy sikkasztási ügy kap­csán a kongói főügyész el­rendelte a Geocomin bá­nyaipari vállalat vezetősé­ge 12 tagjának őrizetbe vételét. A vállalatot a kon­gói kormány tavaly vette át a belga kézben lévő Union Miniere-tőL Khe Sanh a partizánok gyűrűjében A szabadságharcosok szombaton reggel elvágták Khe Sanh amerikai támasz­pont utolsó utánpótlási vo­nalát — használhatatlanná tették a repülőtér kifutó­pályáját. A partizánok tü­zérsége telibe talált egy leszálláshoz készülő szállí­tórepülőgépet, amely fel­robbant és a kifutópályára zuhant, a mintegy hét ton­na lángoló benzinnel. A repülőgép ötfőnyi személy­zete életét vesztette. — A szárazföldi összeköttetés már hosszabb ideje meg­szűnt a mély völgyben fek­vő, gerillák által bekerített támaszponttal. Ugyanakkor Lang Vei előretolt állás elfoglalásával a szabad­ságharcosok megfelelő út­hálózatra tettek szert a tá­maszpont megközelítésé­hez. Az amerikai jelenté­sek szerint a gerillák újabb páncé­los erői tartanak a tá­maszpont felé. Ennek megakadályozására Westmoreland tábornoknak csupán a légierő áll ren­delkezésére — ennek ha­tásfoka azonban a dzsun­gelterep és a sűrű felhőta­karó miatt igen alacsony. Hűé városában tovább tartanak a harcok. Az ame­rikaiak azt jelentették, hogy visszafoglalták a vá­rosi stadiont és az Illatok folyójának déli partját —, viszont elismerik, hogy a gerillák még mindig szilárdan tartják a fel­legvárat. Saigon életét továbbra is megbénítja a szabadság- harcosok jelenléte. A dél­vietnami kormánycsapatok 14 zászlóalja fésüli át tü­zérségi támogatással a „ge­rillák által megfertőzött” negyedeket, vagyis a vá­rosnak több mint felét. En­nek ellenére pénteken is­mét lövöldözés volt a vá­ros kellős közepén. A va­lóság az — írja az AFP —, hogy már déU 12 órakor gyakorlatilag életbelép a kijárási titalom, elnéptele­nednek az utcák és a kor­mánycsapatoknak néhány főútvonalon kívül sehol sem sikerült garantálni a biztonságot. Saigon környé­kén a péntekre virradó éj­szaka több heves ütközetre került sor a gerillák és az amerikaiak között. Az amerikai légierő pén­teken támadást intézett Haiphong észak-vietnami kikötővárostól 7 kilométer­re egy repülőtér ellen. A felszabadítási hírügy­nökség jelentése beszámol arról, hogy a dél-vietnami kormánycsapatok bomlása folytatódik. Hűé városában például a kormánycsapatok 700 tisztje és katonája adta meg magát a forradalmi erőknek. Chau Doc tartományban sokszáz kormánykatona fellázadt a partizánerők támadása idején. PINTÉR ISTVÁN: Mégsem lett király 22. Bátyj’a sógornője Más kalandjairól is beszél­nek. s arról, hogy Horthyné, ne­hogy férje kísértésbe essék, fur­csa nőfigurákat tart a baráti kö­rében. így például Farkas Edi­tet, a szociális missziós nővérek főnökasszonyát, akinek terjedel­me a legjobb védekezés. Aztán bejáratos a kormányzóékhoz Tormay Ceril. az irredenta író­nő, s gróf Zichy Rafaelné, aki­ket furcsa kapcsolat fűz egymás­hoz. Gróf Zichy már nem bírja tovább a kompromittálást, s nevén nevezi feleségét. Horthy személyes kívánságára ezért a bíróság másfél évi börtönre íté­li a grófot. A gróf fellebbez. A jusztizmord annyira nyilvánvaló, hogy az ügyet húzzák, egyetlen napot sem kell leülnie, de igaza természetesen nem lehet a kor­mányzói fellépés ellen. Közben azért a politikában is történik egy, s más. Bethlen távozik, jön gróf Károlyi Gyula, majd Gömbös. Hitler hatalomra kerül, s a kormányzó lazítja az angolokhoz fűződő szálait, s egy­re inkább odaköti magát a hit­leri Németországhoz. Mielőtt véglegesen elkötelezné magát, tudnia kell azt is, miként véle­kedik Hitler az ő személyéről. A Führer viszont — a Gestapo egy besúgót működtet Horthy közvetlen környezetében — Hain Péternek, a személyi biztonságra vigyázó detektívcsoport főnöké­nek személyében — pontos ér­tesülései vannak a kormányzói család vágyairól. S amikor Koz­ma Miklós, a kormányzó bizal­mi embere 1936 decemberében látogatást tesz nála. a Führer búcsúzás közben megpendíti; — Érinteni akarom az önök királykérdését. Hála istennek a kormányzó úr őfőméltósága ré­vén önöknek megvan a legjobb megoldásuk nemcsak a személyt illetően, de az időt tekintve is, mert életfogytiglan tart. Az utód­lás kérdése azonban zökkenők­kel járhat, s egy nagy és nehéz kérdést hagy nyitva. Ne koro­názzanak Habsburgot. Érdekelne, hogyan gondolkodnak az utód­lás kérdéséről? Kozma válasza: — Megbízatás nélkül, de sze­mélyes tájékoztatására mégis közölhetem, hogv a főméltóságú úr erről a kérdésről négy em­berrel, köztük velem, beszélt. Ö a megoldást abban látja, hogy személyesen jelöl ki politikai végrendeletében később megke­resendő törvényes formák között két vagy három utódot. akik közül a parlament az új kor­mányzót megválasztja. A Führer láthatólag örül e válasznak, annál inkább ellen­keznek azonban a Darányi-kor­mány tagjai. A miniszterelnök ugyanis 1937 májusában eléjük terjeszti azt a kormányzó által kidolgozott javaslatot, amely sze­rint Horthy — halála utánra — a kormányzói széket valamelyik családtagjának juttathatná. _ A kormányzó még életében három jelöltet nevezhet meg utódjául és a képviselőház és a felsőház csupán e három jelölt közül vá­laszthat, hacsak legalább két­száz országgyűlési tag előzetesen beadott és aláírt nyilatkozatban nem ajánl mást. A gyakorlat­ban viszont lehetetlenség, hogy kétszáz képviselő nyíltan szembe merjen helyezkedni a kormányzó akaratával. Ami a három jelöl­tet illeti: Horthy számára mi sem lenne könnyebb, mint hár­muk közül két olyat jelölni, akik megválasztása eleve lehe­tetlen, vagy még a választás előtt visszalépnek, harmadiknak pedig a fiát. A képviselők jó­része felháborodik azon. hogy ilyen módon próbálja a kor­mányzó megnyirbálni az ország- gyűlés jogait, s végül is a tör­vényjavaslatot még benyújtás előtt módosítani kell úgy, hogy titkos szavazást biztosítanak az országgyűlés tagjainak mind az utódajánlásra, mind az utód ki­nevezésére. Horthy ugyan ajánl­hat jelöltet, de ennek nincs kö­telező, hanem csak erkölcsi ereje... Horthy kénytelen egy időre belenyugodni a kudarcba. Ked­vezőbb alkalomra vár. S miután Hitler kegyéből visszakapja a Felvidék egy részét, majd Kár­pátalját, a Jugoszlávia elleni hitszegő támadásban való rész­vételért jutalmul bizonyos terü­leteket a Délvidékből, aztán be­vonulhat Dél-Erdé1vbe, kedve­zőbb a helyzete. Ügy viseli az „országgyarapító” jelzőt, mint ahogyan a történetírás I. Lajost csak Nagy Lajosnak említi. Hű­séges emberei gondoskodnak ar­ról, hogy minél nagyobb nim­busza legyen. Egymást követik a hódolatteljes ünnepségek. Ezekben a napokban születik meg a kormányzó első fiúuno­kája. A négygyermekes Horthy Miklósnak 72 esztendős koráig kell erre várnia. Életében sok mindent elért, de gyermekeiben kevés öröme telik. Magdolna fia­talon meghalt, Paula első há­zassága nem sikerült, s a má­sodik. amelyet gróf ifj. nagyká­rolyi Károlyi Gvulával kötött, sem lett boldog. A férj egyéb­ként már előzőleg sógora volt feleségének; ifj. Horthy Miklós három évvel előbb vette el fele­ségül gróf nagykárolyi Károlyi Mária-Sonsuelát, gróf ifj. Káro­lyi Gyula nővé;, át. így tehát Pau­la egyben a bátyja sógornője lesz. Ez a házassága sem boldog, mert tüdőbaja miatt nem szül­het gyermeket. Paula esztendők óta szanatóriumban él már. A második férjet az após kedveli, tagja a családi kamarillának. Horthy nagyon jó véleménnyel van róla, mert a vő mindig fenntartás né.kül osztja apósa álláspontját, s nem győz kife­jezést adni államférfiúi nagysá­ga felett érzett csodálatának. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents