Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
1968. február 11, SZOLNOK MEG VE! NÉPLAP 5 Beülnének a paradicsomba? Eredményes évet zártak a tiszai halászok léli béka-export Svájcba és Franciaországba Vélt vagy valóságos fogyasztói érdek1 A Isis-Lehel problémája A Népszava január 31. számában „Lehel — az elnökség napirendjén” címmel cikk jelent meg. Idézzük: „A 70 literes Lehel hűtő- szekrény politikai kérdéssé vált. Politikai kérdés, mert a „kis Lehel” a leszállított áru cikkek listáján szerepel, mert a 1310 forintos árcsökkenés révén jóval olcsóbb a többinél, és mert — mindezek alapján — a kereslet ugrásszerűen megnőtt iránta. A vásárlók azonban csalódva tapasztalják nap nap után, hogy — kifogyott • ■•Senkinek sincs oka kételkedni abban, hogy az új típusok mindenben felülmúlják majd a „lefutottaKi a felelős Mint a fentiekből kitűnik, a Hűtőgépgyárat marasztalják el a történtekért. A cikknek két kit,ételé\el nem lehet vitatkozni. Egyfelől azzal, a kis-Lehel eltűnt a piacról, másfelől pedig, hogy olvan áruról van szó. amelynek fogyasztói árát leszállították. Más kérdés viszont, hogy kit kell és lehet felelőssé tenni az ügyben. Megítélésünk szerint semmi esetre sem a Hűtőgépgyárat. Vegyük soriában a tényeket. Mindenekelőtt kereskedelempolitikai hibának tartjuk. hogy az árak rendezését mechanikusan, és nem differenciáltan hajtotA Hűtőgépgyár ként kereslet hiányában mondott le végleg a kis- Lehel gyártásáról. Erre megfelelő bizonyíték van. A vállalat 1967- első félévében 14 750 Lehel 70 típusú hűtőszekrényt értékesített. A második félévben egyetlen megrendelést sem utasított el. sőt a kereskedelem ösztönzésére abban az időszakban 25 600, az új családba illő ötven literes Edditf nem kellett! egyéb- gépet állított elő. A gvár kát”. Mégis — ilyen álláspontra iutott a KPVDSZ elnöksége, valamint a vasasszakszervezet jelenlevő képviselője — gondoskodni kellett volna az árcsökkenés okozta felfutott igények kielégítéséről. Méghozzá a lehetőségek ismeretében — elsősorban a hazai gyártás útján. És miután a kereslet csak növekedhet az elkövetkező hónapokban. helyes lenne, ha az ipar addig is, amíg az új modellekkel a piacra léphet — okvetlenül biztosítaná a leszállított áru cikkek kínálatát Ezt diktálja a gyárra is kötelező érvényű fogyasztói érdek.” ták végre a hűtőgépek esetében. A Hűtőgépgyár ugyanis még 1967 első félévében a Lehel 70 gyártását beszüntette. Decemberben tehát a a kereskedelem csak minimális készlettel rendelkezett Ezt a készletet nyilván kiárusítási árengedménnyel kellett volna értékesíteni és nem árleszállítással. Így a fogyasztó következtethetett volna arra, hogy erkölcsileg kopott, korszerűtlen cikk a Lehel 70. továbbá, hogy rövidesen eltűnik a piacról. Kapósak lettek egyszerre a szövetkezetek. A szolnoki Lenin Tsz zárszámadó közgyűlésén hat- vanan kérték volna felvételüket, azonban a negyedrésze lett csak szövetkezeti tag. Azok, akik kitöltötték a „próbaidőt”, s bebizonyították, megfelelnek a közösben. A szolnoki Lenin Tsz-ben ugyanis bevezették: a jelentkezőknek legalább egy-két hónapot dolgozniuk kell, s csak azután bírálják el kérelmüket. Testvérpéldaként ide kívánkozik a másik eset is. Ez Tiszatenyőn történt. — Kurdics István főkönyvelő terjesztette elő a November 7 Tsz közgyűlésén a felvételüket kérők névsorát. Ismertette személyi adataikat, jellemezte őket, s azt kérdezte a közgyűléstől: tudnak-e a jelentkezőkről olyasmit, ami valamelyiküket méltatlanná tenné a szövetkezeti tagságra. Mikor e két történetet meghallottam, eszembe jutott a jásziványi tanácselnök.^ Hét-nyolc esztendővel ezelőtt türelmét elvesztve kifakadt, mikor arra jött rá, hogy a háta mögött megszerzik munkakönyvüket a tsz-tagok, s szöknek a faluból. A jobb megértéshez vissza kell emlékezni azokra az időkre. A tsz-tagokat akkor sok helyen szinte jogtalanul kellett visszatartani, úgy, hogy nem adták ki a munka- könyvüket. Sokan nem hitték, hogy a szövetkezetekből lesz valami, hogy ott is meg lehet élni, sőt jobban lehet élni. Hánv szövetkezeti vezető arról panaszkodott akkoriban, nem tudnak mihez kezdeni, mert csak az öregek maradtak a közösben, akikre nem nagyon számíthatnak kapáláskor, kaszáláskor. Ml történt hát ? Az, hogy ebből a kényszer- helyzetből fakadóan is a szövetkezetek jórésze saját erejét meghaladóan " is nagyarányú gépesítéshez kezdett A gyors gépesítés megnövelte a termelékenységet, a nagyobb termelékenység után szépen nőtt a tagok jövedelme. Az idei zárszámadások dandárján már túl vagyunk. Végszámok még nincsenek, de az bizonyos, soha még ilyen jól nem zárták az esztendőt, ilyen jövedelmet még nem osztottak átlagban a közös gazdaságok. S ha számok nincsenek is, van egy csalhatatlan mérce. Az, hogy a zárszámadások napjaiban tömegesen kopogtatnak be a tsz-elnökhöz a felvételüket kérők. Tíz éve sincs, még agitátorok járták a tanyákat, a falu házait, hívogatták az embereket a közösbe. Most — eltúlozzuk kissé — a tsz- elnök már szökik az irodából, ha azt hallja, hogy megint jönni akarnak újak. Ami a szövetkezeti mozgalmat illeti, mindenképpen jó dolog (Az ország munkaerőgazdálkodásának viszont jelzés: munkaerő telítettség van.) Csakhogy — így szokott ez lenni — a jó mellett mindjárt jelentkezik a rossz is. A szövetkezetek jó hányada túlzottan nyeregben érzi magát. Tiszatenyőn a vezetőségi ülésen egy vezetőségi tag ki is fejtette: ő ellenzi új tagok felvételét. Megmagyarázta : milyen jogon akarnak most már ezek beülni a paradicsomba? Hol voltak akkor, azokban az időkben, mikor még küszködés volt a szövetkezeti tagok élete? Magyarán szólva: ne engedjék a készbe beülni azokat, akik eddig csak kívülről szemléltek a kínlódást. Máshol azt hallottuk: ha felveszik a fiatalokat, mi tesz majd az idősebbekkel? ök már a munkában nem tudnak versenytársak tenni, s jut-e majd nekik is munka, tudnak-e keresni? Sánta védekezések ezek, könnyen is utólérhetjük őket. Érzelmileg talán nem lehet elítélni azt a tisza- tenyői vezetőségi tagot, aki most „vissza akar fizetni azoknak”, akik a nehezebb időkben cserbenhagyták őket. Vagy csak nem voltak akkor még velük. Ezen az alapon például minden ezután következő generációt száműzni kellene a szocializmusból, mert még nem küzdöttek meg érte. Másrészt pedig, a most belépőknek is jut még bőven a küzdésből. Meri-e már valaki azt állítani például, — egy-két kivételtől eltekintve — hogy világszínvonalú a mi mezőgazdaságunk? US ennyi minden kell még addig. Minden tiszteletünk, megbecsülésünk az öregeké, de Szolnok megyében is még mindig ötven év feletti a szövetkezeti tagok átlagéletkora. A mezőgazdaság vagy harminc esztendeje világszerte szédítő technikai forradalom tanúja. Most már a mi mezőgazdaságunk is ide tartozik. Rohamosan jelennek meg bonyolult gépek, nagyhatású vegyszerek, új növényfajták, új termelési eljárások. És azért az igazság az, a fiatalabbak vonzódnak jobban az újhoz. Az ugyan igaz, hogy a szövetkezetek felvevő képessége is véges. Meg ' teliét érteni, hogy Tisza- földváron, Mezőhéken, Rá- kóczifalván, ha megfeszülnek se tudnak már több embert felvenni. De nem ez az átlag. Szelevényen még arról panaszkodott az elnök, nem sikerült időben betakarítani a szénát. A jászdózsai Tamamenti Tsz- ben kihagyták a kukorica egyszeri kapálását. Szelevényen még mindig ötven- hét év az átlag életkor. Senki nem akar egy szövetkezetre se minden áron tagfelvételt erőszakolni. A tény azonban az, a szövetkezetek többségében nagyon elkel még a fiatal munkabíró dolgos kéz. — Igaz, hogy a mai termelés- szerkezet mellett nem mindig könnyű munkát adni. Csakhogy a mostani termelésszerkezetet jórészt abból a kényszerből fakadóan szűkítették a szövetkezetek, hogy néhány éve még kevés volt & munkaerő. — Most a helyzet megváltozott. Meg tehet változtatni, ki lehet bővíteni a termelés szerkezetét is. Tovább kell fejleszteni az olyan — egyébként jól jövedelmező ágazatokat amelyekre eddig munkaerő híján nem fordítottak gondot. Saját magukat rövidítik meg rövidlátóan azok a szövetkezetek, ahol visszatörlesztésből vagy másból adódóan elzárkóznak a tagfelvételtől. Az étet törvénye az, hogy a holnap szövetkezetei a mai fiatalságé. Nem szabad félni a fiataloktól. Alighanem a tisza- püspöki Rákóczi Tsz tagjainak gondolkodása tehet a mérvadó. Ott a mostani vezetőségválasztáskor fiatalokat választottak a vezetőségbe. Nem a paradicsomba akarnak beülni a fiatalok. Azért jönnek, hogy dolgozzanak, keressenek, hogy segítsenek a szövetkezeteket még jobbá tenni, s hogy nekik jusson a nehezebb, az idősebbeknek a könnyebb munka. Borzák Lajos Ismerkedés a zenével Mezőtúron (Tudósítónktól) Évről évre egyre színvonalasabban rendezi ifjúsági bérletes hangversenyeit megyénkben az Országos Rendező Iroda. A gondosan ös zeállított műsorok részben kiegészítik' részben kitűnően szemléltetik az iskolai énektanítást. Az idei első hangversenyen a barokk zeneművészet ismertetése szerepelt, Bach és Vivaldi muzsikáját a szolnoki szimfonikus zenekar interpretálta. Ezt követte most az operahangverseny, — melyen Haydn és Mozart operarészletek szerepeltek, valamint bemutatásra került Paisiello kis vígoperája, a „Zenemester és két tanítványa”. Németh Aliz, Takács Judit és Kovács Péter operaénekesek előadásában. A Belügyminisztérium szimfonikus zenekarát Várkonyi Sándor vezényelte. Márciusban kerül bemutatásra a romantika művészete, Schubert, Schumann, Brahms, Mendelssohn, Chopin zenéje. A sorozat záró hangversenye századunk zenéjét mutatja be, köztük Bartók és Kodály művészetét. Háromezer szívműtét Háromezer szívműtétet hajtottak végre eddig a szófiai szívsebészeti intézetben. Az első szívműtétet 1950-ben végezte itt el Sztojanov, a híres bolgár sebész, az intézet megalapítója. Ma a legkülönbözőbb szívműtéteket hajtják itt végre, egyebek között a beteg szívbillentyűket műszívbillentyűkkel helyettesítik. Míg a szívkamra műtéteknél a nemzetközi statisztika szerint világviszonylatban huszonöt százalék a halálozási arányszám, Bulgáriában ezt a számot 10 százalékra szorították te. Megyénk egyetlen halászati termelőszövetkezetében — a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz-ben — is megtörtént a zárszámadás. Talán nem érdektelen, hogy a szövetkezethez az egri Tisza-toroktól a tiszaugi hídig 146 kilométer hosszú folyószakasz és 1976 kilométer / csatorna tartozik. A szövetkezet tagjai 19 községben, tehát szétszórtan laknak a megyében. Az utóbbi években örvendetesen fellendült az intenzív halgazdálkodás. A fegyvemeki Holt-Tisza ágban 78 katasztrális hold, a szolnoki Milléren 93 katasztrális hold halastó épült. A korábbinál kétszeres — 22 vagon — nemes halat tenyésztenek és .'Szűrnek” ki ezekből. A tsz szakemberei, halászai 1963-tól foglalkoznak az ivadék mesterséges előállításával. (Lefejik a halikrát és a tejet, majd kikeltetik az ivadékot.) Tavaly már 290 ezer csuka, 19 ezer harcsa, jelentős ponty és süllőivadékot neveltek fel. A Milléren 52 mázsa, átlag tíz dekás ponttyal szaporodott az állományuk. A mesterséges ivadékok értéke meghaladja a félmillió forintot. — Gondolnak a sporthorgászokra is. Az általuk látogatott helyeken is nagy- mennyiségű kishalat helyeztek ki. , A szövetkezet egyébként tavaly 2270 mázsa halai értékesített. Jóval többet, mint 1966-ban. Tervüket szintén túlteljesítették. — Mennyiségben a harcsa áll az első helyen. csaknem száz mázsát fogtak ki. Ezt a csuka, a süllő, a ponty, márna és kecsese követi. Meglepő, hogy 693 mázsa kecsegefélét értékesítettek^ Fellendült a béka-halászat is. Két év óta nemcsak a szezonban, hanem téten is szállítanak, a megrendelők igénye szerint. Ugvanis 300 mázsát tárolnak a milléri tóban, s ha keltett, jég alól is fogtak ki. A múlt évben a nyári tárolással Is próbálkoztak, sikerrel. Ezzel állandósítani tudták a tarok foglalkoztatását. A béka keresett exportcikk Francteor- szá"ban é® Svájcban. Legutoljára pénteken szállítottak. A béka Idiótáért majdnem annyit kaptak, mint készséggel szállított volna akár ugyanilyen mennvi- ségben is 70 literes hűtő- szekrényt, ha kap megrendelést. Annál is inkább, mert ezen több nyereséget képezhetett volna, mint az ötvenesen. Kétségtelen az árleszállítás — életbelépése óta — módosította a keresletet. Az ötven literes, viszonylag olcsó gép iránt csöka harcsáért, süllőért, vagy a kecsegéért. Tavaly 5 mázsa rákot is értékesítettek, szintén export célokra. A htsz összességében túlteljesítette jövedelmezőségi tervét. Az egy tagra jutó jövedelem 14 százalékkal volt magasabb, mint tavaly, értékben pedig 21 060 forint lett. 1966-ban gyakran voltak pénzügyi zavaraik, ezek most megszűntek. Jellemző, hogy duplájára — 649 ezer forint — nőtt a beruházásaik összege. A biztonsági alap — a halat eladási áron számítva — egy millió forint. A forgóalap 713 ezer forint. Szociális alapra a tavalyinak hatszorosát tehették félre. Sípos Gyula elnök megmutatta a most kötött szerződésüket a bajai és a gyomai halászati szövetkezetekkel. Ebben azt is rögzítették, hogy kölcsönösen elősegítik egymás értékesítési tevékenységét. Az idei tervükből kiemelkedik a Milléren épülő, korszerű keltetőház. Megyénk halászai tehát eredményes évet zártak és biz- tonsásaal kezdhették meg az idei évet. — m. 1. — kent az érdeklődés. Az elmúlt évi tárgyalásokon a nagykereskedelmi vállalatok arról informálták a gyárat, hogy 1968-ban mintegy 40 ezer ötvenlite- res Lehelre lesz szükség. Most pedig egyre másra futnak be a vállalathoz a jelzések, hogy kevesebbel is beérik, mert bőséges raktárkészlettel gazdálkodnak. például a miskolci nagykereskedelmi vállalat a rendelésének bizonyos hányadát a napokban stor- nírozta. A cikknek az utolsó előtti mondata arra presszionáljál a Hűtőgépgyárat, hogy okvetlenül biztosítsa a leszállított áru cikkek kínálatát. Magyarul: haladéktalanul kezdje meg ismét a kis-Lehel gyártását. Három milliót a bizonytalanra Ennek a gépnek a fel- szerszámozása, újbóli gyártásba vétele körülbelül 3 millió forintba kerül. Nincs az az igazgató, aki ennek a kockázatát vállalná akkor, amikor az adott cikk gyártását nyolc hónappal korábban éppen kereslet hiányában szüntette be. Egyelőre semmiféle garancia nincs arra, hogy megrendelést is kap rá. És ha üzletfelei „kényszerűségből” adnának is, bármikor stor- nírozhatják azt. Bárki mondhatná erre: a szűk vállalati érdeket képviseljük és nem a fogyasztóét. Nos, mi kereken kimondva a fogyasztó valóságos és nem látszólagos érdekei mellé állunk. A Lehel 70 abszorpciós hűtőszekrény. hatéves gyártmány. Nyugat-Euió- pában évek óta ismeretlen már az ilyesféle műszaki megoldás. A konpresszoros gépé a jövő a szocialista országokban is. Tudomásunk szerint például Csehszlovákiában az ELEKT- ROSVIT cég az elmúlt évihez viszonyítva ielentősen csökkentette az ismert 75 literes abszorpciós hűtő- szekrényének termelését. Egyszerűen azért. mert korszerűtlen, visszazuhant a kereslet. A pénzért jó árut A Lehel 70 — tegyünk őszinték — az új család műszaki színvönalánál legalább négy osztállyal alacsonyabba sorolható cikk. A fogyasztó megérdemli, hogy ezt megtudja. Függetlenül attól, hogy e gép árát leszállították, érdeke-e a vevőnek: korszerűtlen, erkölcsileg elkopott terméket vásároljon a pénzéért?! Márpedig a Lehel 70-ben bár olcsóbban mint eddig, lényegében „lekörözött” cikket kapna. A fogyasztó valóságos érdeke pedig ennek az ellenkezője. És ez a politikai kérdés, ami még világosabbá válik akkor, ha azt is eláruljuk; a Hűtőgépgyár fejlesztéri programia szerint 1969-ben egy 85 literes korszerű, a kis-Lehellel szinte azonos árfekvésű gépet adhat a piacra. Ez az év tehát átmenetnek tekinthető abból a szempontból Is, hogy a hazai gyártású választékból hiányzik a Lehel 70. De van olcsó hűtőszekrény, tehát tömegcikk: az ötven ü- 'I nes. mégpedig elérhető 2750 forintos áron. Fábián Péter
