Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
1968. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 G ÁCSI MIHÁLY: KÖSZÖRŰS Un kivel készítene interjút? A haladás mellett álló költőket tartja meg emlékezetében az utókor Beszélgetés Ladányi Mihállyal Felkerestük Ladányi Mihály József Attila-díjas költőt, aki kérdéseinkre a következőket mondta: — Szolnokhoz ma is sok emlék fűz, s amikor meglátogatom a várost, ugyanúgy felkeresem az új épületeket, mint amikor Pestén épül valami. Tulajdonképpen a költői pályát is Szolnokon kezdtem: itt írtam József Attila-díjjal kitüntetett második kötetem verseinek jó részét. E város atmoszférája hatására alakult ki az a groteszk, kissé gunyoros stílus is, ami azóta is jellemzője a verseimnek. — Még mindig fiatal költőként emlegetik. Fiatal költőnek tartja-e önamgát, hogyan vélekedik a ma induló költőkről? — Februárban töltöm be harmincnegyedik évemet, s az idén tizedik éve lesz, hogy jelentkeztem több verssel a Tűztánc című antológiában. Tehát nem vagyok fiatal költő. Ezalatt a tíz esztendő alatt arra törekedtem, hogy érthetően fejezzem ki a világról és magamról észlelt benyomásaimat, szépítgetés nélkül és maximális őszinteséggel. Ennek a néha túlzásba ' hajló őszinteségnek az volt az okát, hogy iskolai tanulmányaim során évekig agyonkozmetikázott versekből ismerkedtem az élő irodalommal. Gondoltam, valamivel nekem is hozzá kell járulnom ah- höz, hogy a költészet olvasók előtti hitele visszaálljon. Egész költői működésem az ellenforradalom (s nem az „októberi eseményeik” — ahogy ez egyik irodalmi folyóiratunkban legutóbb megjelent!...) utáni idők társadalmi problémáihoz kötődik, ennek az évtizednek jó-rossz körülményeire reagálnak a verseim. Néha elég hevesen reagálnak, igaz. A jövőben sem akarok kozmikus verseket írni. Érthető verseket szeretnék írni, mert a költő azért van, hogy világosságot teremtsen. Nem mindig ezt tapasztalom azonban fiatal kollégáimnál. örvendetes, hogy az utóbbi években a nyugati irodalomba is bepillanthatunk. de nem helyes, hogy a fiatal költők egvrészema már kizárólag ennek az irodalomnak a stílusirányzatait tartia modellnek, és eoigon verseket ír. Könyvélmények helyett aján’a- nám nekik a mai társadalmi állapotokat... — Hogyan tölti a napjait? — A saját érdekemben eléggé záirkózottan élek, elsősorban a munkám érdekel. Valamikor rengeteg meghívásnak eleget tettem, mert azt mondták nekem, hogy ezzel népszerűsítem a mai magyar irodaimat““ Rájöttem, azon-; bán, hogy a mai magyar irodalmat szuggesztív és hiteles művekkel lehet csak népeszerűsíteni. A példakép kiválasztásában én is az epigonizmus hibájába estem: legszívesebben úgy élnék ma már, ahogy Traven élt, akit csak könyveiből ismer a világ. Körülöttem sok — nagyon is személyes — legenda szállong: egyrészükhöz csak annyi közöm van, hogy nem cáfoltam meg őket. Naponta keményen dolgozom, négy éve kizárólag az irodalomból, illetve a költészetből élek, s ez nem megy másképp, csak ezzel a módszerrel. Azokon a napokon, amikor nem csavargók, sőt ki sem mozdulok a lakásomból, olvasással kezdem a napot (amelyik általában már jó magasan jár...). Elsősorban újságokat és mai témájú könyveket olvasok, naponta legalább négy órát. A tulajdonképpeni munkához akkor kezdek hozzá, amikor már jól megtomáztat- tam idegeimet. Fordítok, vagy írok. Verset csak akkor írok, ha valami nagyon a „begyemben van”, vagyis indulati úton jönnek létre a verseim. Szeretem a tűhegyes, puha ceruzákat, a ritka-szép papírt, ezeken és néhány pohár jó boron kívül másra nincs szükségem a munkához. Általában addig dolgozom, amíg egészen el nem fáradok, többnyire hajnalig. — Utóbbi köteteire, ioy a Dobszólóra is élénken rannólt a kritika Honvti^ vélekedik a müveiről megjelent kritikákról? — Odafigyelek rájuk. A kritikusok azonban egészen más emberek, mint a költők. Még egve^en kritikus nem döglött meg árért, mert következetesen kitartott egy-egv költő merf+ziz*:^v,en. vis-met számos Veltő vesztét okozta már. hopv kitartott a vi- láe-ől alkotott véleménye mellett... — IMdánvi Mihéhif k~z- é?eti. vagyis a nnni vo?Wkn. iránt fogékony kölesként tartják számon. Miként reagál a költs * napi politikára? — A költő számára a politikai élet nagyon is fontos „ősforrás”, és van abban valami figyelemreméltó, hogy általában csak a haladás mellett álló költőket tartotta meg emlékezetében az utókor. Én nagyon komolya*) veszem a költészetnek ezt a motívumát. Néha ugyan „non- komformista”, meg egyéb címkéket ragasztanák rám, de ez lényegtelen. Ami verseim tekintetében lényeges az az, hogy komolyan veszem az Alkotmányt, amely ellentétes egy nem-közösségi társadalom iogaival és kötelezettségeivel. Ebből következik, hogy a magam költői eszközeivel harcolok is a korrupció, a demagógia ellen. Előfordul, hogy — alkatomnál fogva — elragadtatom magam és azt mondom: ha nékem tízszer ennyi olvasóm van, mint ahány munkása egy kisüzem igazgatójának, miért nem neki van villamosbérlete? Ez természetesen nem azt jelenti, hogy állami gépkocsin szeretnék járni... Már csak az a tény is. hogy én a sarkon bedobhatok egy stampedlivel, a sofőr pedig nem, an- tidemokratikussá tenné számomra a körülményeket, és elvenné a kényelem jóízét. Ezenkívül egy ilyen állami kocsin én folyton közügyekben szaladgálnék, és nem jutna időm írásra— — További tervei? — Arról álmodozom, hogy versesköteteim a jövőben nem kétévenként jutnak majd el olvasóinkhoz. Már az idén szeretnék újabb verseskötetet eléjük tenni. Kiadómban, a Magvetőben van hajlam erre, lényegében tehát minden rajtam múlik. Azonban nemcsak a költészet érdekéi. hanem a színház és a gyermekirodalom Is. Idevonatkozó terveimről azonban még korai beszélni. Csak annyit, hogy legalább annyira fontos számomra itt is egyénit teremteni, mint azt a költészet területén szándékomban áll. Ami ebből az interjúból netalán kimaradt azt majd ezekben a műfajokban mondom el— Legközelebb ön kivel készítene interjút? A közéletben, pontosabban annak kulturális vonalán tevékenykedő emberrel beszélgetnék munkájáról. Beszélünk-e róla eleseti eszélünk-e eleget és elég nyíltan a haza- * ról, a hazafiságról? Talán furcsa a kérdést igy feltenni, d? szükséges. Nem mintha keveselnénk azt a vitát, amely e kérdések körül folyóiratainkban zajlik; inkább a mindennapi közéleti tapasztalatok mondatják. A közelmúltban egy népfrontgyú- lésen — így adódott a téma — az előadó sokat és szépen beszélt a hazáról, a hazafiságról. Ebből a gondolatból vezette le a szocialista nemzeti egység kibontakozásának megannvi örvendetesen pozitív jelét Beszéde után körülfogták, s elmondták a gyűlés résztvevői. hogy még hallgatni is jó volt, milyen szérűn beszélt a szónok a hazsfi- sánról-.. „Miért nem beszélnek erről többet, szívesebben járnánk a gyűlésekre’’ — mondták. Valóban — miért nem beszélünk? Talán azért, ami miatt a fenti sorokat olvasva is kérdésként merülhet fel egyesekben: Szép dolog, ugyan miről beszélhetett az a szónok, ha ilyen sikere volt. Ne éljünk oktalanul gyanúperrel. Régen nem igaz már. (ilyen egyértelműen soha nem is volt igaz), hogy népünkre a hazafiság meghamisított eszméi hatnak csupán, a bús- magyarkodó zászlólengetés, vagy a felfuvalkodott magyarság eszméből fakadó, gőgös nacionalizmus. Felnőtt. mindinkább szocialista módon gondolkodó népünk nem „elbírja” csupán. hanem jogosan elvárja, hogy ezekről a kérdésekről is őszintén beszéljünk. Lelkesítsünk ott és ahol csak lehet a haza- fiságra hivatkozva, bíráí- junk ugyancsak ott, ahol feljelhetőek a nacionalizmus, a sovinizmus maradványai. " Igaz. mit gerrí ér. ha általában beszélünk a hazafiságról. Ebből van elég, sőt a kelleténél több is. Beszéljünk konkrétan. Például arról, hogy a mi ha- zafiságunk szocialista ha- zafiság, aminek megvan a maga konkrét tartalma, s amelynek semmi köze a „Kárpát—Duna nagy haza”, vagy a „szentistváni Magyarország” misztikus képleteihez. A mai haza fiság nem is lehet más. csak szocialista. Mert az igazi hazafi ság, az igaz* magyarság soha nem volt elválasztható a haladás eszméjétől. Idézzük Kölcsey-1, aki az akkori magyar hazafiak nevében vallotta: „Jelszavaink volánok; a haza és haladás... Kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg, miképpen a kor szerinti haladás éppen maradást hoz magával: vesztegmara- dáf következése pedig seny. védés”. Kölcsey eszméje világos: nem az avult célok, nem a reakciós osztályok érdekei, hanem a „kor szerinti haladás’ tartja meg, virágoztatja fel a hazát., és teszi boldoggá a népei. Akad. aki nem így vallja ezt, aki nem köti össze a hazafiság eszméjét a szocializmus, a mai „korszerű haladás’’ gondolatával? Bizonyára. És hiba volra ezt nem észrevenni. De ennél sokkal nagyobb hiba volna, ha azt nem vennénk észre, hogy népünk nap mint nap bizonyítja, hogv a korszerű haladás, a szocializmus eszméit vallja. Miért nana apellálunk erre jobban? (Mert olykor ilyen érzése is van az embernek.) Miért nem kötjük iobban össze a ké* gondolatot, k:rnondva: azéri szavaz — a legnemesebb mandátummal, országépítő tetteivel — népünk a szocializmusra. mert szereli o hazáját Elég világosan beszélünk-e arról, hogv mi kommunisták mit értünk a haza fogalma alatt? Bele tartozik ebbe a fogalomba az a terület, ahol élünk; e haza annak a népnek nyelvi közössége is, amelyhez nyelvi, gazdasági, lelkial- katbeli kapcsolataink fűződnek; de mégis; mivel nemzetünk jellegét is hazánk társadalmi, politikai rendje határozza meg, a haza ismérvei közül ezt tartjuk a legfontosabbnak. Ez határozza meg hazánk fiainak sorsát. gondolatokat népünk t nagy többsége osztja. De legyünk következetesek. ássunk mélyebbre — s már bizony több ellenérvvel, a nacionalizmus több fertőző gócával találkozunk. E sorok íróját régein foglalkoztatja egv kérdés. Ugyan mi lehet a magyarázata, hogy történelmi hagyományaink értékelését illetően neirn ilyen egységesen pozitív az emberek nézete, itt van például a szolnoki Verseghy és Damjanich kultusz. Minden tisztelet a jakobinus papköltőnek, aki Szolnokén született, s ezért neveztetett el róla e városban minden, ami csak lehetséges volt. Verseghy napok is vannak... S ugyanakkor alig tudja valaki, ki volt — mondjuk — Bányai Kornél, aki e tájon élt, s mint szocialista költő a két világháború közötti idők legnagyobbjai közé soroltatik. Kezünket a szívünkre: Damjanich huszárainak, a dicső tavaszi hadjárat szolnoki csatájának emléke talán még sok emberben mélyebben él. érzelmileg, tudatilag pontosabban a helyén van, mint annak a hetven évvel későbbi — s ugyanennyivel hozzánk közelebbi! — másik szolnoki csatának. Pedig még a házak is állnak, amelyekhez megannyi emléke fűződik, a szemtanúk is itt élnek közöttünk. Mégis jogos a kérdés: miért nem emelkedett a köztudatban — t főként a szivekben — az első magyar proletárdiktatúra a méltó helyére? Az ellenforradalmi rezsim böllérbicskás, gyalázkodó propagandáján túl, ma már inkább magunkban kell az okát keresni. Éveken át főleg egy dolgot tanítottak — tanítottunk — iskolában és szemináriumon. tanulmányokban és publicisztikában a Magyar Tanácsköztársaságról: azt, hogy milyen hibákat követtek el vezetői. De az a keserves erőfeszítés sem volt „hiábavaló”, amellyel irodalmárok és „történészek” verejtékezve bizonygatták, hogy a Legvilágosabb Koponya, — aki a valóságban másodrendű szerepet játszott 1919-ben — már akkor is az egyedüli bölcs és zseni volt. Így volt, s ime a bűnhődés: még mindig alig tudunk eleget beszélni az olyan nagy hazafiakról, mint Károlyi Mihály. Kun Béla, Korvin Ottó, Stromfeld Aurél, Szamuelly Tibor, Bokányi Dezső. Landler Jenő és sokan mások. M enjünk tovább. A leg- agyafurtabb „ki-mit- tud” játékos is nehezen tudna arra válaszolni, mi nincs még elnevezve Jászberényben Lehel kürtjéről. És ha hozzá tesszük a mitikus „jász-kun” közérzetet is. amit egyesek oly szívesen hangoztatnak, felmerül a kérdés: nincs emö- gött valami nosztalgikus.— vagy dacos? — múltba nézés. a ma konkrét házasságának vállalása helyett valamilyen avult, ködös nacionalizmus? Megérne ez egy alaposabb vitát is. Élek a gyanúperrel, hogy megyénk értelmiségi köreiben még nem elég hatásos a mi szocialista hazafiság szemléletünk. Hangsúlyozottan- az értelmiségiekről beszélek. pedagógusokról, népművelőkről, művészekről — mert e nézetek hordozói. vagy nem hordozói elsősorban ők. s nem a kétkezi dolgozók, akikről meggyőződésem, hogy messzemenően érettebbek egy korszerű hazafiság eszmény befogadására. mint azt sokan gondolják. Íme Itt kínálkozik a konklúzió is. Van ellentét a dolgozók tettekben megnyilvánuló, szocialista hazaszeretete és a hazáról, hazafiságról, történelmi hagyományokról vallott közfelfogás között. M intha a tettekben megnyilvánuló hazafiság előbbrejáma olykor a szavak — és a szívek — hazafiságánál. Itt is arról van szó, hogy a tudati, világnézeti fejlődés kissé elmaradt a társadalmi lét, a mindjobban izmosodó szocialista viszonyok között. Ennek az ellentmondásnak a feloldását jól segítené, ha többet és a nacionalizmus vadhajtásaival iobban vitatkozva beszélnénk a hazáról. a hazafiságról mindenütt. ahol ennek helye van. Varga József MÉSZÁROS LAJOS: TABAN TÉLEN
