Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. fetaruár 4. Sipkay Barna: “ketten AZ ÉJSZAKÁBAN Egy percet állt a vonat. Amikor eldübörgött, a professzor ottmaradt a sínek között egy nagy táskával. Olyan üres volt az állomás. mint egy frissen ásott sírgödör. — Hordár! Hordár! Előcammogott egy vasutas. Nyugodtan hallgatta a professzor dühöngését, aki elátkozott dögtemetőnek titulálta a helységet, s a kérdésre, hogy itt talán járvány pusztított, csak egyszerűen „nem uram”- mal válaszolt. — Hát akkor mire várunk? A hordár a professzor türelmetlenségét nyilván tréfának vette, mert a táskára bökött: — Ezért hívott, uram? — Talán sakkozzunk itt, úgy gondolja? — ön szeret sakkozni? A messziről érkezett most már nyugtalanul sandított körül. Hiszen csupán ketten vannak. És éjszaka. — Én ugyebár most érkeztem. A táskám meglehetősen nehéz. A feladat egyszerű: megemeli a táskámat és mindketten elindulunk. Tehát? A hordár jóindulattal mosolygott az öregemberre. — Elég nagynak látszik a poggyásza, uram. Valóban olyan nehéz is? — Győződjék meg róla — mondta a professzor. A vasutas azonban cigarettát puhítgatott és rágyújtott. — Mi van benne? — Hogyhogy mi van benne? — kérdezte a professzor. — No igen, mi van benne? — Minden! Érti! Minden! — Akkor csakugyan nehéz lehet. A helyzet pedig az, hogy én nem igen szoktam nehéz poggyászokat az utasoknak továbbcipelni. — Tisztázzunk valamit. Maga hordár? — Hát uram, ez nézőpont kérdése. Ha értem kiált, akkor igen, hordár vagyok. — És ha felszólítom, hogy hozza a bőröndömet? Akkor már nem bizonyos, hogy hordár? — Valahogy így, uram. A professzor felkacagott, aztán morogva pénztárcájából kisebb bankót választott. — Itt van, fogja és küldjön egy másik hordárt, aki beviszi a poggyászomat — Látja uram, ez az, ami nem lehetséges. — Mi nem lehetséges? — Egyedül vagyok uram — mutatta fel bütykös, vastag ujját az ember. — Ne tréfáljon velem, hallja? — Dehogy tréfálok. — Mit akar tőlem? — Pénzt? — Nem vagyok rabló, uram. — Valami szándéka csak van, nem?! — Nekem semmi, uram. A professzor leült a bőröndre. A hordár egykedvűen dohánvzott. — Meddig fogunk itt rostokolni? — kérdezte az öregember. — Az öntől függ, uram — Tőlem? Hogyan? Én nem bírom már a pogy- gyászt, nem érti? — Hogyne érteném Nem bírja. Elhiszem. — Akkor? — Már egyszer kérdeztem uram, hogy mi van benne. Nem kíváncsiságból. De ön megsértődött. — Lehetséges, de nem értem mi köze a bőröndöm tartalmának az ön tevékenységéhez ? — Esetleg javaslattal szolgálhatok. Amennyiben igényli, uram. — Tehetek mást? — Tehát igényli. Ez esetben megpróbálhatná uram kissé könnyíteni a poggyászán. — Mit mond? — Átnézhetné és kido- bálhatná a felesleget. — őrültség! — Kérem, ne bosszankodjék. Mondtam ez csak javaslat. Az ember sok dolgot rakosgat a lakásában is, már nem tudja, miért és mit, csak amikor költözésre kerül sor. kiderül, hogy csupa felesleges lim-lom, amivel tele vannak a fiókok. Talán átgondolná uram bizonyos benne, hogy ami a táskájában súlvosodik, mind szükséges? A professzor törülgette a szemüvegét. Szemügyre vette még egyszer az állomást, aztán a szelíd óriást. — Minthogy nem akarok reggelig itt tétlenkedni, kénytelen vagyok válaszolni. — Szó sincs róla uram. Mondom csak önmagának kell felelnie. A professzor meghökkent. „Micsoda éjszaka ez!” — Na jó — mondta megadással. Tehát: szerintem mindenre szükségem van. — Átgondolta uram? — Teljesen. — Hát ez baj. — Szóval, ez esetben maradok itt a poggyásszal? — Ez a helyzet uram — Értem. Mindenáron könnyíteni kell rajta. — így van pontosan. — Dehát tudja mi van ebben a poggyászban? Ért maga a filozófiához? — Keveset. Két gyerek többet eszik mint egy, három többet, mint kettő. — Egyszóval nem ismeri Descartest? Platont? Sokra test? — Ezek is a poggyászban vannak? — Igen, ők is! És még sokan! — És mindezt cipelte uram? Miért nem hagyta a könyvtárban ? — Hogyan hagyhatnám? Hurcoltam magammal, de már nem bírom... — Bizonyos abban, hogy minderre önnek szüksége van? — Már válaszoltam! — Talán akkor nem a táskában kellene cipelnie, uram. Talán inkább a fejében. — Ott vannak! — Hát akkor igazán kidobálhatná a táskából a puszta papírtömeget. Képzelje uram ha én is magammal hurcolnám saját poggyászomat, tele haszontalan lomokkal, amik számomra fontosak voltak. Uram, az a tömeg el se férne az ön jókora táskájában. — Ugyan mik volnának azok? — Hát hirtelen magam sem tudom. Például a ku- bik, az ásó, a balta, az akasztófa... látja, uram, csak az akasztófa sem férne el önnél, pedig sok ősömet arra kötötték, amikor lázadtak az igazért. Nekem már nincs szükségem poggyászra uram, és ez a helyzet önnel is. Gondolkozzon csak, van idő. — Kezdem érteni — simogatta homlokát a tudós. — Ügy érti, dobjam el az egészet? — Na, helyben vagyunk. — Mármint azt, ami teher. — Csakis. A tudós gondolkozott. — De ha mégis szükségem volna... — Uram itt, ebben a helységben megkap mindent. — Mindent? — Amire embernek valóban szüksége lehet. A professzor még egyszer hosszan gondolkozott. Aztán felállt — Hát akkor mehetünk, barátom. A hordár nem lepődött meg. Elindultak. Hátra se néztek. — No, nem jobb így? % Sipkay Barna halálára A közlemény, amit kiadtak, mindössze ennyi: Vasárnap, negyven éves korában elhunyt Sipkay Barna, József Attila-díjas író. A Magyar Írók Szövetsége saját halottjának tekinti. Mire ezek a sorok eljutnak az olvasóhoz, már el is temették. Nyíregyházán született, ott is kezdte a pályát, 1954 óta újságíró volt testvérlapunknál, a Kelet-Magyarországnál. írt novellát, drámát és regényt, de minden írását az egyszerűség, az emberiesség jellemezte. 1965-ben SZOT díjjal, 1967-ben József Attila-dijjal tüntették ki. Ezt az elbeszélését, amelyet az alábbiakban közlünk, szinte egyidőben kaptuk halála hírével. Senki sem gondolta volna, hogy ez lesz egyik utolsó írása, s felette már gyászkeretben jelenik meg a neve. MÉSZÁROS LAJOS: AKT A marxista szociológia fejlődése a Szovjetunióban A szovjet szociológusoknak jelentős szerepük van abban, hogy a marxista szociológia egyre aktívabbá s harcképesebbé válik. Elméleti vitáikkal s gyakorlati kutatásaikkal sokat tettek a szovjet szociológusok azért, hogy a marxista szociológia mind hatékonyabban segítse a gazdasági, a politikai s az ideológiai élet fejlődését a szocialista országokban. — Ugyanakkor e marxista szociológia — többek között a szovjet eredmények viták és gyakorlati kutatások nyomán mindinkább támadásba is lendül a polgári és kispolgári szociológiai elméletekkel szemben. Nem kevés azoknak a kérdéseknek a száma, — amelyekben ma még tudományos viták folynak szovjet szocioliógusok körében. Mind egységesebb azonban a vélemény több alapvető kérdésben. — A marxista szociológia a marxista társadalomtudományoknak önálló ágává vált, vallják egyre többen. S jóllehet a marxista szociológia felhasználja a polgári szociológiák s az ilyen irányzatú konkrét kutatások tényleges eredményeit. azoktól mégis minőségileg különböző. Azoknál magasabb rendű szociológia. Végezetül pedig; — mind egységesebb a vélemény ebben is a vitázó felek között — a szocializmust és a kommunizmust építő társadalom, mint ésszerűen szervezett és tudatosan irányított, alkotó társadalom, nem lehet meg napjainkban tervszerű és irányított szociológiai kutatások nélkül. Természetesen, — mutattak rá többen az utóbbi évek során, — ilyen irányban csak akkor fejlődhet a szociológia tudománya és gyakorlata, ha szilárd marxista világnézetre alapozza szaktudományos elméletét és gyakorlatát. A marxista szociológia, — jóllehet a konkrét társadalmi valóságot tanulmányozza, — nem egyes, empirikus adatok felgyűjtését tartja feladatának. Mindig a tények, esetek meghatározott mennyiségét, csoportját, előfordulásuk nagyságrendjét s e tények, adatok viszonyát, kölcsönös kapcsolatainak szerkezeti rendszerét van hivatva vizsgálni. S a marxista szociológusok ebbő] eredő feladata éppen az, hogy feltárják a társadalom szerkezetének s működésfolyamatának eddig nem vagy nem eléggé pontosan, alaposan ismert törvényeit (így például a kis közösségek; üzem, szövetkezetek, brigádok, családis baráti körök belső mozgástörvényeit, „lélektanát”.) De e kis közösségeket vizsgálva sem tekinthet el a marxista szociológia vizsgálódás attól, hogy e partikuláris közösségnek milyen társadalmi renden belül, annak milyen viszonyai között, létező kollektívák. S milyen e kisebb közösségek viszonya a társadalom szerkezetének egészéhez? Miként közvetíti e kisebb közösség az egyén s a társadalom egészének érdekeit, kapcsolaté*? Milyen erősítő vagy torzító közegként hat egyén és össztársadalom viszonylatában a konkrét közbeeső közösség-típus vagy éppen az adott konkrét környezet? Sem olyan régen a Fekete-tenger partján, a grúziai Szuhumi-ban zajlott le a szovjet szociológusoknak egy felettébb tanulságos konferenciája. A konferenciát több intézmény, — így többek között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Filozófiai Intézete, a Grúz Tudományos Akadémia, a tbiliszi Közgazdaságtudományi Egyetem, a Matematikai Gazdaságkutató Intézet — rendezte közösen. — Ami az itt elhangzó előadások és felszólalások anyagának kivonatos jegyzőkönyvét átlapozva is szembetűnő az az, hogy az élet milyen széles skáláján, a társadalom életének egymástól milyen távoleső területein is kibontakoztatja ma már' felmérő, elemző s konkrét intézkedések megtervezéséhez, megtételéhez vezető vizsgálatait a szovjet szociológia. E konferencia hét szekcióban ülésezett. E szekció-vitában — többek között — a következő témák szerepeltek napirenden: „A társadalom szerkezetének kutatásaiban alkalmazható mennyiségi mutatók s e kutatások filozófiai problémái”, „A társadalmi. világnézeti beállítottság vizsgálatának szociológiai módszerei”. Egy másik előadás ezt a címet viselte: „A szocialista viszonyok között kialakítandó információrendszer”. Ismét másik referátum címe volt; ..A társadalmi és szociális haladás modellezésének kérdései”. Az egvik előadó: I. S. Mikeladze professzor a konkrét szociológiai módszereknek a társadalmi folyamatok tervezésében, iránvításában játszott szerepéről. J. A. Levada a társadalmi folyamatok matematikai, mén miségi paraméterekkel történő jellemzésének világnézeti kérdéseiről. A. M. Rumjancev akadémikus pedig a gazdasági reformnak s a konkrét szociológiai vizsgálatoknak viszonyáról tartott előadást, Baranov professzor külön referátumban ismertette vizsgálódásainak eredményeit. Az Izvesztyija 1919-től 1964-ig terjedő évfolyamait tette kutató- csoportjával szövegkritikai vizsgálat tárgyává. Elemezték; melyek voltak azok a társadalmi, politikai, erkölcsi és esztétikai eszmények. — ítéleteket s cselekvést szabályozó értékek, — amelyek egy-egy korszakban tömegek gondolkodását és cselekvését szabályozó eszmények, értékrendszerekként hatottak, s amelyeket azidőben a szovjet sajtó is népszerűsített. Baranov professzorék kimutatták; a szocialista sajtóban tükröződő érték-rendszerek és normák sokszor dinamikusabban és pontosabban tükrözték a társadalom életét, a társadalmi tudat alakulását vagy esetleges torzulásait is, mint akár a jogalkotás vagy olykor a jogszolgáltatási gyakorlat. A. N. Dimitrijev professzor azt vizsgálta: ugyanazon tömegtájékoztatásnak és agitációnak milyen eltérő hatása mutatkozik más-más beállítottságú és hagyományokkal rendelkező kisebb csoportokban. közösségekben. — Ugyanakkor pedig azonos tartalmú tájékoztatás és agitáció azonos beállítottságú, meggyőződésű s azonos hagyományokkal rendelkező kollektívákban is milyen eltérő hatást tud elérni, ha a tájékoztatás s az agitáció formája, módja színes, korszerű vagy ha korszerűtlen s a hasznos és időszerű mondanivaló elavult formában nyer ^kiközvetítést”, tolmácsolást Volt olyan szekció is. amelyben előadás hangzott el az ünnepi s emlékbeszédek tartalmának, szerkezetének s formájának sajátos hangulatfelkeltő szerepéről. Ezeknek belső, eddig nem vagy nem eléggé ismert és tanulmányozott lélektani törvény- szerűségeiről. A szovjet szociológiai tudomány és konkrét szociológiai vizsgálatok az utóbbi években számottevően gazdagították a marxista szociológiának mind elméletét, mind annak a gyakorlati életben való alkalmazhatóságát és alkalmazását A szovjet szociológia az utóbbi évek során széles hidat emelt, mely híd a tudományokat, az elméletet s a hétköznapok gyakorlatát van hivatva igényesebben s egyben praktikusabban is összekötni. Dr. Császtvai István (
