Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. február 25. A kocsi remekül bírta volna a nyolcvan kilométeres sebességet is, de Duba nem akart sietni. — Valami balsejtelme volt, amikor elindultak a Merkur csepeli lerakatától az új Wartburggal. Határozottan gyávának érezte magát, ügyetlenül bánt a volánnal, sokat akadozott kezében a sebességváltó, mozdulataiban meg-megbomlott az összhang, pedig nyolcadik éve vezetett már. Pánik fogta el a Soroksári út tumultusában. Most tapasztalta először, hogy az idegek is meg tudnak izzadni, síkossá válnak és ettől labilis lesz az ember önuralma, mint autó a jeges aszfalton. A nyílt országút egészen más volt. Elült a lámpaláz, idegei felszáradtak, kedélye hűvös-kellemesre vált. Csak az asszony jelenléte bosszantotta. Nem volt heveny és friss ez a bosszúság, inkább mély, — Sorold tovább, mire kell még büszkének lennünk — ajánlotta Duba. — Veszekedni akarsz? — Semmi értelme. Duba továbbra is az eperfákra gondolt. Az utolsó szüret már nem tartozott a gyermekkor fénylő tisztásai közé. Kenyerük akadt egy kevés, de egyéb semmi. Anyja azt mondta az eperre: „édes töpörtyű”. Az első új Wartburg az egész bányatelepen és egy- rövidnyakú, meddő, kövér feleség. Duba azt sem szívlelhette, hogy ő is a nehézsúlyú emberek csoportjába tartozott. Harmickét éves koráig karcsú volt, aztán feljött a bányából és beállt csaposnak felesége gebines vendéglőjébe. Hatvannyolc kilóról kilencvennégy kilóra testesedett, arca elvesztette régi formáját, erősen megkopaszodott. Sűrű volt már az alkony, amikor a város perifénáGerencsér Miklós: Szélvédői zsibbadt és krónikus, mint a rossz alaphangulat. Duba talán azért érzett így, mert az asszony is határtalanul örült az új kocsinak, márpedig Duba semmiféle örömben nem akart Ma- tilddal osztozni. Matild állandóan cigarettázott. s olyan gőgösen pöffeszkedett a bordókárpitos ülésen, hogy Duba boldogan és rosszindulatúan tudott volna pörölni vele. — Tulajdonképpen milyen szürke a kocsink? — kérdezte az asszony. — Elefántszürke. — De hiszen ilyen szürke nincs is. — Akkor elefánt sincs. — Mitől vagy ilyen ideges? — A fáradtságtól — felelte Duba. Most is azon csodálkozott, hogy miképpen lehet ugyanaz a kövér Matild egyszerre olyan mesésen buta és oly hajmeresztőén leleményes. Sok minden fájt Dubá- nak. Most mégis az a jelentéktelen veszteség okozott neki szomorúságot, hogy kivágták az eperfákat az országút mellől. — Gyermekkorában éhenkórász pajtásaival néha húsz kilométerre is elcsavarogtak eperfától eperfáig. Malacmohósággal falták a koldúsok gyümölcsét és a nagy „dőzsölésben” valóságos Ínyencekké váltak; az egyik fáról mézillatú, nektárízű fehér, a másikról szomjúságoltó. savany- kás fekete, a harmadikról egészen különleges zamatú szürke epret szüretelhettek. Duba emlékezetében úgy maradt meg az évről évre ismétlődő eperszezon* mint a evérmékkor fénylő tisztásai. Az emléknek üdítő gyümölcsíze volt, illatában az országutak sajátos gumi- és benzinszaga vegyült, a bőrén égett a horzsolások, karmolások nvoma. hiszen apró sebesülésekkel járt minden roham a fák goromba törzse és bozontos-kócos koronája ellen. A fák most kidőntve hevertek az országút árkában Törzsük darabokra fűrészelve, koronájuk kazalba rendezve. A tuskók korongjai sárgán világítottak az alkonyaiban. — Nekünk van új Wartburgunk az egész bányatelepen — állapította meg Matildj jához értek. Fakó porfelhő gomolygott a cementgyár fölött, odébb, a rendezőpályaudvaron hangtalanul mozogtak a vonatok a lila hományban. Duba babrált a műszerfalon. próbálta felidézni, mit is magyarázott a szerelő a kapcsolókról a kocsi átadásánál; Ekkor robbanás roncsolta szét flz út' és ’s képzelet áramló folyamatát és a szélvédő üveg millió gyöngyre szakadva hullott az utastérbe. A kő, amely bezúzta az ablakot, Matild vállát érte. Az asszony rekedten hörgött, Duba pedig ijedtében egyszerre kapta le kezét a volánról és lábát a gázpedálról. A fékre taposott, azonnal le- fúlladt a motor. Maga sem tudta hogyan, de már az apróbazaltos útszegélyen futott valószínűtlen sebességgel. Rohant a két gyerek után, akik a cementgyári barakkházak felé menekültek. A nagyobbik fiú repült, mint a fecske, a kisebbik azonban botladozott. és valami edényt szorított magához. Duba néhány ugrással utolérte, nehéz kezét a nyakára ejtette. a gyerek majdnem összecsuklott. — Bácsi, ne bántson, nem akartam!... — bömbölt a fiú olyan erővel, hogy Duba megijedt tőle; — Hol laktok?..» — Itt a barakkokban, bácsi kérem, ne tessék bántani!... — üvöltött a gyerek. A félliteres. játékszernek ható tejeskannát úgy szorította magához, mintha az életénél is jobban féltette volna. — Add ide a kannát. Aztán viszlek a rendőrségre. A fiú ordított, sovány arcát elcsúfította a sírás. — A kannát nem adom, inkább tessék „ gyonüt- ni!... Duba komolyan félni kezdett a gyerek rémületétől. Állt bután, nem tudta, mit tegyen; — Tekerd ki a nyakát ennek a koszos fattyúnak! — zihálta már messziről a kövér Matild. ahogy férje és a törpe fogoly felé közeledett; Egy Volga is lefékezett mellettük, fiatal sofőr hajolt ki az ablakon és közömbös derűvel állapította meg, hogy semmi vész, 1140 forint egy új szélvédő, majd tovább hajtott. Matild a gyereknek esett, aki szinte boldogan jajve- székelt, hogy végre túljut a büntetésen, meg sem kísérelte a védekezést, csak a májszínű kannácskát szorította magához rendületlenül. Matildot Duba gorombán félrelökte. — Vezess a szüléidhez — állt a gverek és az asz- szony közé. Halkan ráparancsolt a zaklatottságtól remegő Matijdra; — Menj vissza a kocsihoz. Vigyázni kell ráKicsit komikusnak, megszégyenítőnek érezte, hogy kilencvennégy kilós létére egy madárcsontú fiúcskát kísér, az is zavarta, hogy a fiú hasonlított valakire. Görcsösen kereste, melyik bánvatelepi srácot iutta+ja eszébe a pityergő kölyök. — Miért dobtad be az autóm ablakát? — En nem akartam bácsi kérem, én nem is láttam az autót... először a Hujbert dobott, én csak visszadobtam... — Mi van a kannádban? — Anvatejet hozok az öcsémnek a Vasvári utcából. A csecsemőgondozó adja. mert a mamának kevés a teje. — Ne bőgj már... Hány éves vagy? — Nyolc leszek éppen a jövő héten... — Éppen a jövő héten-- Tíz év múlva meg rabló- gyilkos leszek A ióslatra azonnal abbahagyta a gyerek a sírást Duba ettől megdöbbent Semmi kedve nem volt tovább menni. Mit mondott a Volga sofőrje? 1140 forintba kerül az úi szélvédő. A múlt vasárnap Igen szép volt a vendéglő forgalma és Matild majdnem négyezer forint • többletet vett ki a kasszából. Hűvösnek és puhának érezté a gyerek karját, amikor megfogta— Alii meg! Kémlelte a sötétben a fiú keskeny, fakó arcát, szürkésen szőke haiát, próbálta végre eltalálni, kire is hasonlít. Semmi kétsége nem volt. hogy hasonmása ott futkos a bányatelepen. Sorra megnézte gondolatban a felidézhető arcokat, de hiába. — Hogy hívnak? Komor csökönyösséggel, némán szerte le fejét a gyerek, attól kezdve, hogy leendő rablógyilkost látott benne a toronyember. Állt, ahogy megparancsolták neki, bámulta a kannácska fedelét és szandálja on-á- val az eperfa tuskóját piszkálta. — Ferinek... Duba a tuskón babráló, pici és szutykos lábat figyelte. — Milyen Ferinek? A fiú nem akart válaszolni, de nagyon sürgető volt a férfi hallgatása. — Csontos Ferinek... Július eleji kánikulává változott a hűvös tavasz, este helvett szikrázó napfény vakított, az eperfa vaskos-tömören á'lt a helyén, Csontos Feri a lombozat belsejében kapaszkodott és rázta a fát. Dubá- nak nem kellett többé töprengenie, kire hasonlít a fiú. Arra a huszonöt évvel ezelőtti Csontos Ferire hasonlított, akivel együtt cserkészte végig Duba az országutat eperérés Idején. Látta a hajdani Csontos Ferit, amint fekete eperrel repülőgépeket, lovakat és madarakat rajzol az aszfaltraSzelíden a gyerek hajába markolt — Apád itt dolgozik a cementgyárban? — Igen--. — Mennyit keres? — Azt nem tudom. — Pedig tudhatnád, mert a szélvédőt meg kell fizetni. Mit dolgozik a cementgyárban? — A bunkernál van. Tölti azokat a nagy tartály- kocsikat A gyerekén látta, hogy kétezer forintnál nem kereshet többet Hitvány kis pamutszvetter volt rajta, egy ócska rövidnadrág, meg a szakadozott szandál. — Na, meni haza! — legyintetté tarkón a gyereket ujjal hegyével. Á Fiú gyanakvón csodálkozott. nem hitte, hogy szabad. Félénken fürkészte a toronvember arcát. Kísérletképpen hátrált néhány lépést a kannát a combja mellé lógatta, s amikor meggyőződött róla. hogy nem nyúlnak utána, bátra-hátra pillantva sietett a cementgyári barakk- házak felé. ■ Pedig Duba Utána akart nyúlni- Nyomorultnak, magányosnak érezte magát ismét érthetetlen félelem fogta el, idegei megint el- nyirkosodtak, mint a Soroksári út tumultusában. Elhagyottan ácsorgóit az eperfa tuskőjánál, öreges vállain valódi súly volt az alkony. — Várj. Feri! — kiáltotta csaknem könyörögve és száguldani kezdett a fiú után. A gyerek vagy ötven lépésre lehetett tőle. Kiáltásának engedelmeskedett, mereven megtorpant, mini az apróvad. Mindez egy pillanatig tartott, aztán szinte rávetette magát az országútra, hogv a túloldalon meneküljön tovább. Már rég eltűnt, de Duba még mindig ott állt ö Is menekült volna, de csak Matildhoz kullogott vissza. Matildhoz, ebben a szomorú percben, BOKROS LÁSZLÓ: AKT TANULMÁNY TOIVO LYY: Á sötéthajú nőhöz Az út, ha rálépsz, átforrósodik, s ha éjjel egyedül maradsz velem s ruhád lehull, szikrát vet a selyem; kék lángok, sercenők, villannak itt. Amihez érsz, árammal megtelik, így feszül a Tejút fényöve fenn. A teremtő tűz hússá lett — lesem: hogy zúgnak élő vér-forrásaid. A természet titkos erői benned testet öltöttek s új csodát teremnek: virágait az izzó ős-elemnek. öled, szíved a mindenség-kohó lángját őrzi: sugárként lobbanó szépségedtől ragyog a földgolyó. DISZNÓTOR Várost embernek különösen nagy élmény egy igazi iá falusi disznótor. De egy mai disznótor tartogat néhány meglepetést annak is, aki falun nőtt fel s később elkerült onnan... Hr Gyönyörű állat, két mázsa körül van. Mikor kimúlik, várom, ki húzza, hozza fel a kertből a szalmát a perzseléshez. Senki nem mozdul. Ellenben a böllér az istállóajtóhoz megy. gázpalackot vpsz elő. hosszú gumicsővel, aminek szűkített nyílású fém van a végén. Nagy fazékba meleg vizet kér. abba állítja a palackot. Aztán kigyűjtött gyufaszálat tart a cső vége elé, mire erősen lo- boqva-lohogva nyúlik abbó} előre a láng• Ahol elhalad, sercegve görbül, ég a szőrTakaroson, hozzáértően perzseli le a disznót. Tagadhatatlanul jobb, gyorsabb, mint a „szalmás” módszer... Régen a kútból felhúzott, s a vödörben mindjárt jeget fogó vízzel történt a perzselés utáni lemosás. Ma jó meleg vizet hordanak ki ehhez a munkához az asz- szonyok. Egyébként most ők következnek. Ügy emlékeztem: nagyra darált kukoricával szokták dörzsölni, megtisztítani a belet. Ez csak volt. Most; a mosógép vezetékét konnektorba dugják, a gép végzi e1 a nehéz és „babrás’’ munkát. Aztán a nagykésekkel való tüdő, máj és egyéb, a hurkába kerülő belsőség vagdalása sincs. Helyette, két húsdaráló is működésbe kezd. S azt is csak kép. zelhetem, amikor az asz- szonyok körülülték a fi- teknőt és kézzel ducdostak a töltelékeket a bélszálakba. Ezúttal hosszúkás, praktikusan szerelt kézi gépet állítanak az asztalra, azzil töltik a hurkát, kolbászt Ketten tökéletesen elegen vannak hozzá. egyikük hajtja, mint a húsdarálót, mia a másik adagoljaAzelőtt másnap került sor a zsírnak való kisütésére: egy nap nem lehetett ezt a többivel. S csak nézem, hogy most háromlábú vaskatlant állítanak az ud. varra, üsttel és rakják bele a lásütnivalót. Ez is a kölcsönzőből van, mint a töltőgép. Jó. hogy kitalálták ezt a kölcsönző boltot: Kevés vágott fát látok, szóvá is teszem, hogy nem igen lesz az eléa a konyhában. Megvigasztalnak, ne aggódjak, ha kell, „besegít" a aáztűzhely; nem dísznek vették... Egyszerre gül, rotyog, fő minden. És szinte hihetetlen. hogy a valamikori ette helyett ezúttal már déli eoy órakor kóstolni lehet a friss hurkát, az esti szűr. kületre pedig megtelik zsírral a bődön. De megtelik este a disznótoros vacsora-asztal is mindenféle finom kóstolóval. S a hosszú asztalt körül ülők közül senki sem reklamálja az ajándék-falatért kuncsorgó hajdani farsangosokat sem.. A. B.
