Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Itiú zenebarátok Három esztendeje alakult meg az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete, az UNESCO égisze alatt működő Fédération Inter­nationale des Jeunesses Musicales tagja. Sokfeiől kapott támogatást, bíztatást már megalakulásakor. Mi­niszterek és egyetemi ta­nárok éppúgy vállaltak fö­lötte védnökséget, mint a legnevesebb hazai muzsi­kusok. Felismerte a KISZ is, mennyit tehetnek az if­jú zenebarátok az esztéti­kai nevelés elmélyítéséért, a teljes, sokoldalú ember kialalu'tásáért, Intéző Bi­zottsága ezért is fejezte ki határozatban segítő szándé­kát. Ennek is köszönhető, hogy — bár az országos méretű szervezés alig több mint egy éve indult meg — máig, caknem 50 csoport alakult, s nemcsupán a na­gyobb vidéki városokban, de falvakban is. Az ifjú zenebarátok szé­pen kibontakozó mozgal­mának bázisa egyrészt a világhírű magyar iskolai zenetanítás, másfelől az if­júsági hangversenyek fej­lődő országos hálózata. Ez utóbbi, ha kevesebb szó esik is róla, mint az isko­láról, ugyancsak jelentős. 1967-ben, a lakosság szá­mához mérten Magyaror­szágon rendezték földünk valamennyi országa közül a legtöbb hangversenyt és egyéb zenei összejövetelt az ifjúságnak. A hangversenylátogatás azonban még mindig pasz- szív tevékenység. De az If­jú Zenebarátok Magyaror­szági Szervezetének cso­portjai tevékenyen hozzá­járulnak a zenei művelő­déshez, összejöveteleiket — tanárok támogatásával — maguk szervezik. A cso­portokban való részvétel alsó korhatára 13 év, az a cél, hogy a tagság serdülő és dolgozó-egyetemista fia­talokból verbuválódjék, azokból a korosztályokból, amelyekre az iskolai zene­tanítás már kevésbé hat. A csoportokat háromtagú vá­lasztott vezetőség irányítja, szervezi a klubösszejövete­leket — legalább évente négyet —, a közös hang­versenylátogatást. javarészét nem felnőttek, hanem 13—24 éves fiatalok írják a szerkesztők segítő közreműködésével. Az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezeté­nek eddigi legnagyobb megmozdulása a tavaly, Pécs város tanácsával kö­zösen rendezett nemzetközi zenei tábor volt. Megren­dezésének gondolata azok­tól a külföldi testvérszer­vezetektől származott, ame­lyek évek óta rendeznek táborozást, fiatal ma­gyar muzsikusok rész­vételével. Tavaly 21 ország 126 muzsikus­követe vett részt a pécsi tábor kamarazenei, zene­kari, énekkari tanfolyamán és a magyar iskolai ének­tanítás módszerét ismerte­tő szemináriumon, a ren­dezvény nemzetközi sikert aratott, s a tavalyihoz ha­sonló keretprogrammal idén nyáron, július 17—au­gusztus 1. között ismét megrendezik. A szakmai színvonalat a Zeneakadé­mia és a pécsi zenei intéz­mények kiváló professzorai biztosítják. Amióta a nemzetközi munkába bekapcsolódott, gyorsan emelkedett világ­szerte az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezeté­nek tekintélye. Megmutat­kozott ez abban is, hogy a külföld élénk figyelemmel követi a nálunk folyó mun. kát. A Montreali Világkiál­lítás idején rendezett nem­zetközi kongresszuson a magyar szervezet egyik ve­zetőjét beválasztották a tíztagú nemzetközi titkár­ságba is. 1969-ben Buda­pesten kerül majd sor a nemzetközi Jeunesses Mu­sicales világkongresszusára. A kongresszus előkészüle­teihez tartozik a szervezet országos hatósugarának to­vábbi kiterjesztése, a fia­talok zenei -ievékenységé- nek sokold; ki bon tagoz­ta tása és vajamennyi cso­port képviselőinek küldött- gyűlése, az Ifjú Zenebará­tok Magyarországi Szerve­zetének első országos kong­resszusa. Breuer János Belföldi kutatás — külföldi visszhang A világ másik oldaláról érkezett visszhangja egy magyar kutatásnak. A közelmúltban jelent meg egyidejűleg London­ban, Amsterdamban és New Yorkban J. B. Davis „Petroleum Microbiology” című, több m:nt 600 olda­las szakmunkája arról, mi­lyen szerepet játszanak a baktériumok a szénhidrogé­nek — a kőolaj és a föld­gáz — keletkezésében, tu­lajdonságaik ^alakításá­ban kitermelésükben stb. A föld alatt összegyűlt szén- hidrogénekre gyakorolt bakteriális hatásokat elem­ző fejezetben a szerző, a Mobil Oil Company tudo­mányos dolgozója részlete­sen beszámol a magyar ku­tató, Járányi István, a Ma­gyar Állami Földtani inté­zet munkatá’-sa által vég­zett kísérletekről és ezek eredményeiről. Világszerte régóta pró­bálják azzal növelni a kő­olajtermelést, hogy a ku- takba olyan baktériumokat juttatnak megfe'elő táp­anyagául, amelvek kiter- melhetővé teszik azt az olajat is, amit különben már nem lehetne felhozni a kútból. A magvar kutató — amint e-t az amerikai szer­ző tárgyilagosan elismeri — egészen új baktérium- fajtákat vezetett be ezekbe a kísérletekbe. Eddig ugyanis mindenhol olyan baktériumokat hívtak segít­ségül, amelvek kénhidro­gént termelnek, s így ha­marosan tönkrpteszik a csöveket és általában a ku­tak berendezéseit Járánvi István viszont olyan bakté­riumokat tenyésztett kj és fogott munkába, amelyek öröklött tulajdonságaiknál fogva tulajdonképpen nem is tudnának megélni a föld­alatti kőolajtárolókban, de kénytelen-kelletlen mégis hozzászoknak a számukra idegen viszonyokhoz, és a föld mélyében elszaporod­va a remélt eredménnyel elvégzik „vegyészi” munká­jukat A Magyar Iparművészeti Főiskola Környezetünk hasznos és szép tárgyait — ipari for­máktól a textilanyagokig — tervező iparművészek formálják. Képzésük: a Magyar Iparművészeti Fő­iskolán történik. A külföldi iparművészeti oktatás meglehetősen szét­szórt. Az egyes szakiskolá­kon az iparművészet különböző ágait ta­nítják — esetleg külön­böző szemlélet, és stílus- irányok alapján. Egymástól függetlenül tanulnak a belsőépítészek, keramiku­nemcsak hamutálakat, vá­zákat tervéz, hanem térel­választó falakat, épületele­meket Az üveg nemcsak tábla­üvegként jut építészeti szerephez. A térelválasztó üvegfal, üvegablak éppoly fontos tervezési terület, mint az üvegedény. Az ötvösmunkáknál a fémben rejlő minden szép­ség kiaknázására töreksze­nek; a bizsuk mellett mo­numentális térrácsok, ko­vácsolt kapuk szerepelnek a tervek között. hanem a funkcióból kiin­duló. A formatervezők munkája hasznos a nép­gazdaság szempontjából, a formatervezett áruk gaz­daságosabbak, versenyké­pesebbek. Azok a nagyüzemek te­hát amelyek nem foglal­koztatnak formatervezőt, amit nyernek a vámon, el­vesztik a réven — esetleg éppen a világpiacon. Épp ebből a meggondolásból ki­indulva már több szocia­lista országban működik központilag ipari forma­Dunai személyhajó makettje. A hajó teste ipari formaterv, belső berendezésé­nek minden darabját az Iparművészeti Főiskolán tervezték. Megvásárolta a Magyar Hajó- és Darugyár sok, textiltervezők, ipán formatervezők. — Nálunk mindez, egy helyen, egysé­ges elvek alapján alakult ki. A Főiskolán öt tanszék működik: építészeti, textil­tervező, szilikátipari, for­matervező és tipográfiai. Ezek tizenkét szakterületre képeznek tervezőket a (szili- kát ipari tanszék például kerámia-, porcelán- és üveg- tervezőket). Környezetünk kialakítá­sában legátfogóbb szerepe az építészetnek van. Éppen ezért az Iparművészeti Főiskolán, — alig érintik az. építészet városformáló szerepét, a belső terek for­I málásával foglalkoznak — az építészeti tanszék meg­határozhatja a társipar­művészetek feladatkörét is. Az eddig csupán tárgy- formáló művészetek kör- ! nyezetkialakító szerephez ! jutottak. A kerámia pél- i dául „kimerészkedett” az i utcára. Az iparművész már A textilek „felöltöztetik” az épületet: szövött, nyo­mott anyagok szőnyegek teszik a lakást otthonná. De nem lenne teljes a felsorolás, ha nem beszél­nénk az ipari formákról. A gyártmány formája — legyen az esztergapad vagy dunai személyhajó — egy­általán nem közömbös. A Főiskola üzemekkel és vál­lalatokkal állapodott meg: olyan ipari formákat ter­veztettek a hallgatókkal, amelyekre a népgazdaság­nak szüksége volt. Ezeket a terveket azután legtöbb esetben a gyár meg is vá­sárolta. A tapasztalat azt mutat­ta, hogy a formatervezett gép és szerszám nemcsak szebb, hanem gyártása gazdaságosabb is. Ma nem a gép testének takarása a cél, hanem a minél kényel­mesebb, célszerűbb haszná­lat biztosítása. Szépsége nem ráakasztott külsőség, tervezési vagy esztétikai intézet. Dr. Pogány Frigyes az Iparművészeti Főiskola igazgatója, s a környezet- esztétika tanára mondja: — Célunk, hogy a hall­gató saját szakterületén komoly tudást és gyakor­latot sajátítson el, ugyan­akkor széleskörűen tájéko­zódjék az egyéb környezet­alakító művészetekről. — Komplex feladatok ki­tűzésével igyekszünk isme­reteiket tágítani és a főis­kola adottságait kihasznál­ni. így például a külön­böző szakok közösen ter­veznek egy éttermet: a bel­sőépítész a berendezést, a textiles a kárpitos anyago­kat és a személyzet ruha­anyagait, a kerámikus az étkészletet, a divattervezők a kiszolgálók ruháját, cipő­jét tervezik. Torday Al>z A különféle magasabb zeneiskolákban úgynevezett szakmai csoportok alakul­tak, amelyeknek az a fel­adata. hogy gondoskodja­nak a körzetükhöz tartozó többi csoport zenei prog­ramjáról. Kitűnő szereplési lehetőséget jelent ez a fia­tal művészjelölteknek, akik ily módon elég gyakran jutnak pódiumra, és ez gyakorlatot biztosít a nép­művelési munkában. A szervezet tagjai cse­kély összegű tagsági díjat fizetnek s ennek fejében jutalomkcnyvet és — a magasabb korosztályok — kedvezményes hangver­senyjegyeket kapnak. Az utóbbit még nem minde­nütt sikerült biztosítani, az első jutalomkönyv azonban néhány hónapja megjelent és már el is jutott a szer­vezet tagjaihoz. A kötet, 400 év zenetörténetének an­tológiája. könyvesboltban nem vásárolható meg, csak a szervezet tagjai részére hozzáférhető. A rendszeres juttatások közé tartozik, hogy a csoportoknak időn­ként neves külföldi művé­szek adnak hangversenyt. A szervezet központja ugyanis rendszeresen bo­nyolít le művészcserét a külföldi testvérorganizá­ciókkal. Zenei folyóirata az Ifjú Zenebarát, immár hét éve jelenik meg — Idősebb te­hát magánál a szervezet­nél. Ifjúsági sajtónkban alighanem egyedülálló a lap szerkesztésének — írá­sának módszere: a cikkek Fßy marék százas Megállt a nyitott szobaajtó világos keretében; észrevétlenül jött idáig, gumicsizmája hangját elnyelte a sötét folyosó. A lány nem vette észre; ott guggolt a nyitott szekrény előtt, s egy bő­röndbe pakolta a holmit. — Jószerencsét... A. lány összerezzent a rádör- renő köszönéstől- Azonnal fel­állt Bujtor zsebredugott kézzel nekitámaszkodott a félfának, s mosolygott. — Rámolunk, kicsikém, rámo­lunk? A lány nagyot nyelt. Nehe­zen jött meg a hangja: — Kéremszépen én... engem a gondnokné... 6 nyitotta ki a szobaajtót. Én a Józsi ruháiért jöttem, Kiss József ruháiért meg minden holmijáért, ugyanis... A férfi elnevette magát Tud­ta, hogy nem bizalomgerjesztő látvány; négynapos borostával, mocskos ingben, kigombolt pu- faikában, tarkójára tolt bőrko­bakban, ahogy tegnapelőtt az utolsó műszakot éppen abba­hagyta... És egyáltalán; az át­mulatott két éjszaka után. El­vert több ezer forintot. A „Gyé- mánth”-ban az 6 vendége volt mindenki, ismerős, ismeretlen, és aztán lehúzott redőny mögött folytatták reggelig. De nem tu­dott berúgni. — Na jó, az gyulladjon be, akinek nem tiszte a lelkiisme­rete, igaz, kislány? Odament az ágyához, csizmás­tól hanyatt vetette magát a pok­rócon- Még két vaságy állt a szobában: azokról már elvitték a matracokat is. — Hát csak pakolj — mondta fektéből. — Különben bejövei találkoztam a gondnoknéval, szólt, tudtam, hogy itt vagy... Lassan, óvatosan mozdult a lány. Félszemmel figyelte a fér­fit, mintha minden pillanatban felugorhatna. — Honnan tudtad, hogy el kell jönni a Józsi ruháiért? — Mondta a kórházban. Ami­kor az a baleset történt vele, akkor itt maradt minden. — Mikor iöhet ki? — Még tíz nap. És még ott­hon hat hét. Mondta, hogy vi­gyem el, mert fölszámolják a szállót, mert a bánya is meg­szűnik... — Szóval fölszámolják... — A gondnokné is mondta hogy a hét végére át kell adni az épületet. — Elköltözött már mindenki, aki rendes ember- Egy-két ilyen jómadár lézeng itt még, mint én. Ezt nem mondta a gondnokné? — Nem, kéremszépen. — Józsi hova megy, ha leve­szik róla a gipszet? — Fölveszik a Vegyiművekbe. — Aha... hiába, jó mester­sége van a te Józsidnak. Bánya- elektro-lakatosi... — tagolta ke- serű-csúfondárosan. — Nem igazi bányász, csak harmadrészben- bányász. Az ilyet nem veszi be a bánva. Jobb is neki, hogy föl­számolják a bányát; legközelebb nem a lábára, hanem a bordái­ra szakadt volna rá, azt pedig r.ehéz összegipszelni... — A Józsi szobatársa, ugye? — kérdezte a lány. — Az voltam... Huszonkét év alatt sok mtedenk'nek voltam én szobatársa. Most már, látod, sen­kinek se vagyok... Talán beszélt rólam a Józsi? — Igen. Ugye, Bujtor András bácsi? — Az... — Hm. „Bácsi”! Na persze, negyvenhárom éves- Va­jon miket mesélhetett még? „Van egy öreg szaki, a szobatársam”, talán csak ennyit. „Lezüllött, le­tették a nőügyei miatt, a felesé­gétől is elvált, és az íróasztal után újra meg kellett fognia a csákánynyelet”. Lehet, hogy azt is hozzátette: ..Pedig kitűnő bá­nyász, belevaló”. — Mást nem mondott?... — Nem, semmit — mondta a lány. — Maga mindig szállón la­kott? — Nem. Van nekem házam. Háromszobás. Otthagytam az asz- szonynak. Legyen vele boldog. Nekem nem kell. Se a ház, se az asszony- — Kivillantotta fogso­rát, de mosoly nélkül. — Hát te kije vagy a Józsinak? Húga? — Nem. Együtt jártunk... — Arcát elfordította. S ahogy épp a felső polcig nyújtózkodott, ha­sa s csípője vonalaiból Bujtor egyszerre megértett mindent. — Elvesz? — kérdezte reked­ten. — EH! — vágta rá a lány. — Már meglett volna az esküvő. Csak közbejött a balesete. — Aha. Ahogy látom, úgyis— megkéstetek vele... — Ha leveszik a lábáról a gipszet, mindjárt megtartjuk. — Lakás lesz?... Gondolom, egy elektro-lakatost mindjárt kész lakással várnak, mi? — Lakást nem adhatnak, azt megmondták. Szövetkezetit eset­leg, ha ugyan volna rá pénzünk befizetni... Mindegy. Józsi majd bejár, egyikét évig kihúzzuk va­lahogy’ anyáméknál­— Hánvadik hónapban vagy? Nem válaszolt mindjárt a lány. — a negyedik elején— Bujtor belenyúlt a zsebébe, hogy gyufát keressen; egy marék százas akadt a kezébe. Kitette az éjjeliszekrényre, s elkapta a lány meghökkent tekintetét. Eszébe jutott, hogy belső zsebé­ben ott a többi, a még érintet­len tízezres köteg, meg a má­sik, amiből már hiányzik. Kirak­ta azt is, mind. Végre rágyúi- tott, falfelé fújta a füstöt és lehúnyta a szemét. Hónapok óta nem volt nővel... ...Kattant a bőrönd zárja, a lány már az ajtóban állt. — Viszontlátásra... — Várj csak! — kiáltott rá hirtelen Bujtor, s felült az ágyon. Mintha elfeleitette volna, mit akar, bután bámult. A lány kezében a bőrönddel, féllábbal már odakint tudta magát, mint­ha visszanyerte volna biztonság­érzetét és nyugalmát, arcáról el­tűnt a riadalom. — Látod ezt a sok pénzt? — Látom — mondta rosszalló­an. de azért mosolyogva. — Szeretnéd? — Bolondokat beszél! — ne­vetett őszintén­— Tiéd lehetne!... Nektek ad­nám mondjuk..., kölcsön, a szö­vetkezeti lakásra!... — Bolondokat beszél... Sokat ivott — Kivettem a takarékból. Hu­szonegyezer volt. Most már hi­ányzik belőle. Elittam. — Csak tegye el szépen — mondta a lány. — Kell az magá­nak. Cipősarka már odakinn kopo­gott szaporán, visszhangzott a folyosón. Bujtor megnézte az óráját; fél nyolc múlt. A szek­rény, deszkapolcaival üresen me­redt rá; a lány nyitva felejtette az ajtót. Koncz István •tó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents