Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. február 25. 61111° világpolitikában — Testvérpártok vezetői a prágai ünnepségeken Folytatódik a DNFF offenzivája Megállapodás a baloldal összefogására Franciaországban A szovfet delegáció Szuszlov vezetésével utazott Budapestre Szombaton elutazott Budapestre a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyen a kommunista és munkáspártok képviselőinek budapesti konzultatív találkozóján. A szovjet delegációt Mihail Szuszlov, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára vezeti. A küldöttség tagja Borisz Ponomarjov, a központi bizottság titkára is. Röviden ÜJ DELHI Az ENSZ kereskedelmi fejlesztési értekezletén 26 ország képviselőiből bizottságot állítottak fel a fejlődet országok fokozott gazdasági megsegítését célzó javaslatok kidolgozására. A 26 tagú bizottságba beválasztották Magyarország képviselőjét is. Két kérdés köré csoportosul a nemzetközi közvélemény érdeklődése ezekben a napokban: a dél-vietnami szabadságharcosok offenzí- vája és a kommunista és itnomicasp ártok budapesti konzultatív találkozója. Az utóbbival kapcsolatban megjelent „prognózisok” rámutatnak arra, hogy a testvérpártok nagy többsége elsőrendű feladatként kezeli az akcióegység megteremtését az imperializmus ellen. A Szovjetunió és a szocialista országok, — az utóbbi időben érezhetően megnövekedett nemzetközi feszültség közepette — újabb és újabb erőfeszítéseket tesznek a kommunista pártok egységes cselekvése érdekében. Mint Leonyid Brezsnyev és a testvérpártok más vezetői a héten elhangzott beszédeikben ismét rámutattak, ez a legsürgetőbb feladat. Fontos nyilatkozatok hangzottak el a hétfőn kezdődő budapesti értekezlettel kapcsolatban Prágában, a csehszlovák munkásosztály februári győzelmének 20. évfordulóján, amelyen magasrangú szovjet, lengyel, magyar, NDK, bolgár, román és jugoszláv pártvezetők is résztvettek. A varsói Poli- tyka cikkében rámutatott, hogy a közelgő budapesti konzultatív találkozó azoknak a kommunista pártoknak vitathatatlan sikerét jelzi, amelyek úgy vélik, hogy a feltételek és a történelmi tapasztalatok különbözőségéből jelentkező esetleges eltérő nézetek nem akadályozhatják az akcióegységet. A világsajtó változatlanul címoldalon foglalkozik az immár négy hete tartó délvietnami szabadságharcos offenzívával, amelynek második hullámaként ezen a héten negyven támaszpont és megerősített helység ellen intéztek összehangolt támadást. Saigon repülőtere többször is zárva maradt a repülőgépek számára, s a Jordán levél U Thanthoz dél-vietnami fővárost most már minden oldalról körülzárták a hazafiak, Hűé, az ősi császárváros citadelláján pedig negyedik hete leng a DNFF kék-piros, aranycsillagos lobogója. Mi jellemzi a jelenlegi dél-vietnami helyzetet? Mint a hanoi Nhan Dán rámutatott, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front offenzivája a szabadságharcosok javára billentette a mérleget: az amerikaiak támadó harcmodor helyett védekező stratégiára kényszerültek, az ellenség hátországa, Saigon és a többi városok is fronttá váltak. A háború délen új szakaszba lépett. Washingtonban azonban ezt még mindig nem akarják tudomásul venni, képtelenek levonni az ebből eredő következtetéseket. A Johnson-kormányzat továbbra is mereven ragaszkodik kátyúba jutott koncepciójához, újabb csapaterősítésekkel, tartalékok tízezreinek behívásával próbálja befoltozni a dél-viet- nami „lyukakat”. Dél-Vietnamban lényegében összeomlott a Thieu—Ky rezsim, a lakosság megmaradt bizalma is szertefoszlott, s a felszabadított városokban és falvakban új népi szervezetek alakultak. Ebben a helyzetben — amikor U Thant ENSZ-fő- titkár tett újabb kísérleteket a vietnami rendezéshez vezető tárgyalások megindítására, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete a svéd külügyminiszterrel tárgyalt, s Hanoiban újabb megnyilatkozások történtek a békés rendezéshez vezető út lehetőségéről — Johnson durván visszautasítja a tárgyalásos megoldást és változatlanul a katonai győzelem ábrándját kergeti. Bár a vietnami események ezen a héten is háttérbe szorították a világpolitika más eseményeit, szót kell ejtenünk arról, hogy a genfi leszerelési értekezleten folytatódott az atom- str->- szerződés azonos szövegű szovjet és amerikai szerződéstervezetének vitája. Belgiumban nem sikerült megoldani a hetek óta tartó kormányválságot és a parlament feloszlatása után úi választásokat írnak ki. Indiában már a második helyi állam vezetését vette át a központi kormány, s a belpolitikai helyzetet tovább bonyolította az indiai—pakisztáni határvidéken levő Kutch-ra vonatkozó genfi döntőbírósági ítélet, amely e vitatott térség egy részét Pakisztánnak ítélte. Mohammed El-Farra, Jordánia ENSZ-képviselője pénteken levelet intézett U Thant ENSZ-főtitkárhoz és ebben tiltakozott a Jeruzsálem arab negyedében Izrael által folytatott munkálatok ellen. Az arab negyedben fekvő Siratófal körül elterülő térségben végrehajtott munkálatok sértik a negyedben lévő arab szent helyek jellegét —, hangoztatja a levél. Farra felszólítja az ENSZ-főtitkárt, tegyen sürgősen lépéseket Izrael magatartásának megváltoztatására. GUATEMALA Negyvenötperces tűzharc zajlott le pénteken Guatemala városában egy rendőr és egy fegyveres csoport között. Tizenöt ember, köztük hat rendőr megsebesült. Az egyik fegyveres, aki eredetileg egy könyvkereskedést akart felrobbantani, életét veszítette. Fontos előrehaladás történt Párizsban a baloldal összefogására irányuló tárgyalássorozatban. A Francia Kommunista párt és a demokrata-szocialista baloldali szövetség vezetői pénteken elfogadták azt az okmányt, amely összefoglalja a két párt álláspontját a francia bel- és külpolitika kérdéseiben. A február 24-i megállapodás címet viselő okmány a párizsi politikai megfigyelők szerint jelentős haladást mutat az 1966 szeptemberében kötött egyezményhez képest. Ez mindenképpen a francia baloldali erők sikerét jelenti, s a Combat szerint a még fennálló nézet- eltérések nem olyan természetűek, hogy kizárnák a további közeledést a kommunisták és a baloldali szövetség között. Sebes Tibor VIETNÁM Rakétával támadnak a partizánok Dél-Vietnam több körzetében változatlan hevességgel tombolnak a harcok. A hazafias erők nyomása a Khe Sanh-i támaszpontra egyre fokozódik. Pénteken a partizánok az eddigi legnagyobb méretű bombázást hajtották végre, amikor délután öt óra alatt mintegy 1300 gránátot és 300 rakétát lőttek az amerikai támaszpont területére. Dél-vietnami partizánok szombaton hajnalban rakétákkal lőtték a saigoni Tan Són Nhut repülőteret, a -'Világ egyik legnagyobb ........... ........... Ö sszeesküvők pere Kairóban A fővádlott Samsz Bad- rán volt hadügyminiszter kihallgatását szombaton kezdte meg az egyiptomi forradalmi bíróság. — A vizsgálat és az eddig kihallgatott vádlottak vallomásai szerint az összeesküvés lelke Badrán volt. Neki kellett volna egy páncélos egységgel Kairóba hozni Amer marsailt és így biztosítani az akció sikerét. A másodrendű vádlott Abbasz Raduán volt belügyminiszter legutóbbi kihallgatásakor azt vallotta- hogy Samsz Badrán elsősorban azért felelős, hogy a marsall szembefordult Nasszer elnökkel. A forradalmi bíróság az Ahram jelentése szerint megkezdte a titkos szolgálat elhajló vezetői ellen indítandó per ' előkészítését. Ez a per nyomban az ösz- szeesküvők pere után megkezdődik. forgalmú légikikötőjét, — amelynek területén az amerikaiak jelentős légi- támaszpontot tartanak fenn. Huéban folytatódnak az elkeseredett harcok. Délvietnami kormánycsapatok és amerikai tengerészgyalogosok tüzérségi támogatással előrenyomultak a fellegvárban és az AP jelentése szerint elfoglalták annak déli falát. A tudósító szerint az előrenyomuló csapatok elérték azt a pontot, ahol 25 napon keresztül lengett a DNFF lobogója. Becslések szerint : meg 35Ó partizán folytatja az ellenállást a fellegvár területén. A Huéba küldött nyugati haditudósítók közlése szerint az amerikai hírügynökség győzelmi jelentései „egyelőre koraiaknak” látszanak. öt északi ország — Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország és Izland — ENSZ-képviselői pénteken felkeresték U Thant főtitkárt és kifejzték kormányuk óhaját, hogy a vietnami konfliktus békés tárgyalások útján rendeződjék. Amerikai hivatalos körökben megerősítették, — hogy április elején az új- zélandi Wellingtonban értekezletre ülnek össze az Egyesült Államok és a vietnami háborúban résztvevő hat szövetséges — Dél-Vietnam, Ausztrália, Űj-Zéland, Thaiföld, a Fü- lüp-szigetek és Dél-Korea — külügyminiszterei. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzéseket fűzni azokhoz a sajtójelentésekhez, amelyek szerint a „hetek értekezlete” esetleg csúcsértekezletté alakulhat át, amelyen Johnson elnök is részt venne. HANOI A vietnami néphadsereg légelhárítása Szombaton Hanoi felett lelőtt egy amerikai repülőgépet, egy másik amerikai gépet pénteken este lőtték le Nge Anh tartomány fölött. Ezzel a VDK fölött lelőtt amerikai gépek száma 2769-re emelkedett. TOKIO Az amerikai VII. flotta egy anyahajóból és öt torpedórombolóból álló raja pénteken este kifutott a japán Szaszebo kikötőjéből, hogy részt vegyen a Vietnam elleni hadműveletekben. A New York Dailly News szombaton közölte, hogy a saigoni amerikai katonai parancsnokság — újabb ötven-százezer katonát kért az amerikai hadvezetéstől. PINTÉR ISTVÁN: Mégsem lett király 34. A csecsemő kormányzóról Augusztus 27-én páratlan pompával temetik el Horthy Istvánt, öt is a kenderesi temetőben, a családi kriptában helyezik örök nyugalomra. A temetés napján a Magyar Szó című lap, amelyet a kormányzói családhoz közelálló Meskó Zoltán szerkeszt, első oldalán furcsa tablót közöl: Hunyadi János és Mátyás király az egyik oldalon, Horthy Miklós és ifjú Horthy István, a kormányzóhelyettes árvája a másikon. Budapesten a Horthy-család hívei azt terjesztik, hogy a kormányzóhelyettest a németek tették el láb alól, mert angolszász barát volt. A merényletről szóló híresztelést alátámasztani látszik, hogy szeptember 2-án ifj. Károlyi Gyula gróf, aki ugyancsak a légierőknél teljesít szolgálatot, tanulógépével egy kiképző tiszthelyettessel együtt a Dunába zuhan. Holttestét és gépének roncsait csak hosszú kutatás után, napokkal később találják meg. A hivatalos vizsgálat újra véletlen szerencsétlenséget állapít meg. A városban azonban arról beszélnek, hogy a fiatal Károlyi volt a legesélyesebb jelölt a gyámi, vagy kormányzóhelyettesi tisztségre, s a véletlenek ilyen összejátszása már nem lehet véletlen... Horthy szinte minden idejét a dinasztiaalapítás körüli tárgyalásokkal tölti. Hazarendeli Dél- Amerikából Miklós fiát is, aki azonban kénytelen a hosszú hetekig tartó hajóutat választani. Itthon van azonban Lukács Béla, a főméltóságú asszony családi bizalmasa, aki miniszterelnök akar lenni, s ezért — jóllehet a herceg- prímás és mások ellenállása ezt már eleve kilátástalanná teszi — a kormányzó unokájából mégis megpróbál királyt csinálni. A vármegyékben indít propaganda hadjáratot. S mert az egyik főakadály az árva református vallása, azt terjesztik, hogy a gyerek katolikus. Bizonyságul fényképeket mutogatnak; amelyek a képeslapokban jelentek meg. A képen Serédi Jusztinián egy csecsemőt keresztel, s az aktuson ott van Horthy Miklós és felesége is. A képnek bizonyítania kellene: maga a hercegprímás a katolikus vallásban keresztelte meg a Hor- thyak legifjabb sarját. Serédi felháborodottan tiltakozik a propaganda ellen: a fénykép nem Horthy Istvánka keresztelésekor, hanem József Ferenc főherceg gyermekének keresztelőjén készült, ahol a Horthy-házaspár vendégeskedett. Horthynak be kell látnia, hogy nem koronáztathatja meg unokáját. Túlságosan nagy ellenállással kellene megküzdenie, s ez ebben a zűrzavaros, háborús helyzetben nem sikerülhet. Az uralkodó köröknek a biztos német győzelembe vetett hite a villámháború kudarca után megingott, s az a tekintély, amelyet Horthy országgyarapításával előttük kivívott magának, jócskán csökkent, amikor az ország hadba került a nyugati hatalmakkal. S a kormányzói unokát nemcsak királynak, hanem a kormányzó utódjának sem lehet megválasztani. Kállay, aki mindent megtesz, hogy Horthyt támogassa a dinasztia-alapításban, így foglalja össze kormányzója számára azokat a megfontolásokat, amelyek ezt lehetetlenné teszik: „Egy uralkodó helyett lehet kormányozni, de kis csecsemőt kormányzóvá tenni nem lehet. Van rá példa, hogy 16—18 éves fiú gyakorolja a királyi hatalmat, de kormányzó csak az lehet, aki teljes érettségben, meglett korban kormányozni tud. A királyi tekintély alapulhat a legitimitás elvén, a korona presztízsén, egy dinasztia körül kialakult stabilitáson, de a kormányzó csak saját erejével és képességeivel gyakorolhatja hatalmát. Ebben különbözik lényegesen a királyi, de akár a köztársasági elnöki hata- lomkörtöl. Ezért nehéz a’ kormányzó életében akár az utód-, akár a helyettesválasztás. Nekünk adatott egy szerencsés lehetőség, mind a kettőre a hősi halott István személyében. A sors elvette tőlünk, és mert egyedüli lehetőség volt, még nehezebbé lett a kibontakozás megtalálása... Utód választásához újabb törvényt kell hoznunk. Ez magában még nem akadály, de engedje meg, föméltóságú uram, arra igazán nehezen vállalkoznék, hogy erre javaslatot tegyek, mert minden érzésem tiltakozik az ellen, hogy a boldogult kormányzóhelyettes urat nem tudták, vagy nem akarták utódnak megválasztani, ami az egyedüli helyes és észszerű lett volna, akkor most bárkit megválasszunk utódnak? Ezt megtenni nem lehet. De tárgyilag véve is a dolgot — egy utód, ismétlem, ha ez nem a boldogult kormányzóhelyettes lett volna — magában hordozza a hiba csíráját. Mit csinál — hisz hála istennek főméltóságú uram minden csapás dacára is egészséges — az utód még 10—15 évig? Ha szerepéi, az a baj, főméltóságod nem szeretné, ha beleszól a dolgokba, könnyen egy melékkormányzat fejlődne ki, ellenségei lennének, és ami még veszélyesebb, folyton nyugtalankodó barátai. Ha nem csinál semmit, és ez a jobbik eset, mire kormányzó lenne, úgy el- színtelenedne, úgy elveszítené pozícióját a közvéleményben, hogy senkinek sem kellene. De különben sem tudok olyan embert, akire azt merném mondani, hogy ma, vagy pedig tíztizenöt év múlva rábízhatjuk az országot. Lehet, hogy majd felbukkan, ma nincs. Bizalmat pedig előlegezni ebben az esetben nem lehet”. (Folytatjuk.) i t
