Szolnok Megyei Néplap, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

1968. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szemmeltartják a piacot Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség, a SZOT és az Országos Anyag- és Arhivatal szakembereinek első tapasztalatai az árellenőrzésekről 1968. január 1-én megváltozott több mint 150 ezer fogyasztási cikk ára, s „megmozdult’’ valamenv- nyi termelői ár is. Az árreform az új gazdasági irá­nyítási rendszer bevezetésének egyik lényeges feltéte­le volt. Napjainkban már egy sor terméknél nem­csak a hatóságok, hanem bizonyos keretek között a vállalatok is emelheti k-csökkenthetik az árakat. Az új mechanizmus első esztendejében különösen éber figyelemmel kell kísérni a szabadabb ármozgásokat, hogy az nem zavarja-e a piac nyugalmát, nem sér­ti-e a fogyasztók nagyobb csoportjainak érdekeit. Ezt a munkát jelenleg több hatósági és társadalmi ellen­őrzőszerv végzi — ezekhez látogatott el munkatár­sunk az első tapasztalatokért. — Állami Kereskedel­mi Főfelügyelőség; „A boltban minden ár fix!” Januárban mintegy 1000 —1200 ellenőrzést végeztek a megyei és r. fővárosi fel­ügyelőségek munkatársai — kezdik a tapasztalatok számbavételét az ÁKF ve­zetői. — Az első hetekben azonban főként a segítő- szándék vezette ellenőrein­ket. Az év első napjaiban a kereskedelmi dolgozók óriási munkát végeztek: másfélszázezer-féle árut kellett átárazniok. Nem vé­letlen, hogy a tapasztalt hi­bák 95 százaléka a terje­delmes új árjegyzékek még nem kielégítő ismeretéből, az engedmények kiszámítá­sának pontatlanságából adódtak. Tkidatos leltár­manipulációval, vagy ár­drágítással csak egy-egy esetben találkoztak ellen­őreink. A hibák az átállás nehézségeiből adódtak. Ab­ból, hogv vidéken több fa­luban. községben a vegyes­boltokban sokáig ..hiány­cikk” volt az új árjegy­zék; vagy, hogy néhány he­lyen nem sikerült azonnal szakítani a régebben meg­szokott, kalkulációs rend­del. A ruházati boltokban például azelőtt egyes ter­mékeknél méretenként vál­tozott az ár, most 4—5 méretcsoportonként kell változtatni, mégis néhol to­vábbra is a régi módszert alkalmazták. Budapesten, ahol a ven­déglátó egységeknek sok a versenvtársuk, általában le­felé vitték az árat, olyan telenüléseken. ahol egv. legfeljebb két vendéglátó egvszg dolgozik a versenv hatása nem érvényesülhe­tett, s itt a vendéglátók az alkalmazható őr teemaea- sabb színvonalát állanítet­tük meg. De ez nem ellen­tétes a szabályokkal. — Milyen szempontok. nlnrtjAn végzi1' vizsoóta­taikat az ÁKF ellen­őrei? — Vizsgál iák azt. hogv a hatósági árakat hetart’ák-e mindenütt. Figyelemmel kí­sérik. hogy a maximált éráknál a mozgás nem lé- pl-e túl a megadott felső szintet, ellenőrzik, hoev a limitált árak — tehát a megadott n'só és felső határok / között változtat­ható árak — az induló áraktól bogvan térnek el. (Induló ár; 1968. ianuár 2- án alkalmazásra került ár.! S végül, hogy a szabadárak körében nincs-e visszaélés. Bizonylatok alapján dolgo­zunk, ugyanis a boltban minden ár fix. A boltveze­tő az árakat nem változtat­hatja, csak az adott kis­kereskedelmi bolthálózat központjában az igazgató, aki ugyanannak a termék­nek más-más árat is meg­szabhat boltonként — de a bolt nem igazodhat a má­sik üzlet árához a saját „szakállára”. Ezenkívül az árakat minden üzletben, va­lamennyi terméknél ponto­san, s félreérthetetlenül fel kell tüntetni. — A további­akban, ezek alapján most már nem a segítés lesz el­lenőreink elsőszámú fel­adata, hanem a mulasztá­sok, a fogyasztók kárára el­követett „tévedések’’ feltá­rása. I — A SZOT: „Az indu­lás alapvetően jó lég­körben történt!” Az aktivisták januári el­lenőri jelentéseiből kér­tünk szemelvényeket, a SZOT Bér- és Munkaügyi Osztályától. — Az új mechanizmus indulása jó légkörben tör­tént. A termelés az ellá­tás — egy-két apróbb zök­kenőtől eltekintve — fo­lyamatos volt az év első he­teiben is. A kereskedelem januárban nem tért el lé­nyegesen az induló árak­tól, A vendéglátásban azon­ban az utóbbi hetekben már tapasztaltunk eltérést, a haszonkulcsok indü'ó szintiéhez viszonyítva, és általában felfelé mozogtak a haszonkulcs százalékok. Kivált az italoknál volt erős az emelkedés, nem egy esetben elérték az induló­kulcshoz viszonyított 10 százalékos felsőhatárt. Az ételek haszonkulcsainál ki­sebb mértékű emelkedést tapasztaltunk. Itt viszont a most egész napra elosztóit zenedíiak emelték meg az árakat. Szerintünk helye­sebben jártak el azokban a zenés éttermekben, ahol a zeoedíiat inkább belépő­díj formájában szedik be az esti órákban, igazságo­sabb kalkuláció az, ha az ebédre betérő vendégnek nem kell „beszállnla” a va­csorázó vendég szórakozá­sába. — A vaj. a sajt. a mű­szaki cikkek forgalma az árcsökkenés hatására ma­gasra szökött. A hirtelen megnövekedett forgalom egyes cikkeknél rövid ideig zavarokat is okozott az el­látásban. Ilyen Például a Szaratov hűtőszekrény, amely sajnos változatlanul hiánycikk. Január első fe­lében h'ányoztak a vá­lasztékból egyes kárpito­zott bútorok is. vzekből a készleteket árviták miatt tartotta vissza a kereskede­lem. Most már rendeződtek az árproblémák, íev az el­látás ezekből a bútorokból is folyamatossá vált. I — Az Országos Anyag­áé Árhivatal: „Az á*ak alakulása összhangban van a tervekkel”. Az év első hat hetének összegezéséért az Országos Anvag- és Árhivatalt ke­restük fel, ahol a követke­ző tájékoztatást kaptuk; — Az áralakulás mind a termelők, mind a fogyasz­tók piacán eddig összhang­ban van a terveinkkel. Az ipar ugyan igyekezett janu­árban egyes helyeken az első negyedéves szállítási szerződések megkötésekor általában az induló árakhoz viszonyítva felfelé eltérni, ám a kereskedelem ellenállt ezeknek a törekvéseknek, s így a szerződések zömét az indulóárakon kötötték. Ezt elősegítette az is, hogy a ke­reskedelem egyes árufélék­ből jelentős készletekkel rendelkezett, továbbá az, hogy egyes árucsoportokban a kínálat jelentősen nőtt. Ráadásul — különösen a ruházati cikkeknél —, mint ahogy az minden évben szo­kásos volt eddig is, lany­hább volt a kereslet, a tava­lyi negyedik évnegyedhez viszonyítva. Ugyanakkor azonban tudomásul kell vennünk azt is, hogy az in­duló árak részben nem fix- árak, tehát semmi rendelle­nes nincs abban, hogy — főleg a divat- és hiánycik­kekre — kötöttek szállítási szerződéseket az indulóárak fölött is, mintegy 5—10 szá­zalékkal. Ez nincs ellentét­ben az árreform célkitűzé­seivel, mert feltételezzük, hogy a szabadabb ármozgás lehetősége ■ serkentőleg hat a termelésre, az igények jobb kielégítésére. — A nem fixárak körében eddig bekövetkezett vi­szonylag kevés számú ár­mozgás nem érinti számot­tevően a fogyasztói árszín­vonalat. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy a vál­lalatok még nem éltek a szabad árformák adta lehe­tőségekkel, mert — helye­sen — előbb tájékozódniok kellett a piaci helyzet ala­kulásáról. Kívánatos, hogy a továbbiakban alapos meg­fontolás után érvényesítsék az önálló, vállalati árpoliti­kát, hiszen a reform célja az is, hogy egy pezsgőbb, rugalmasabb, mozgékonyabb piaci gazdálkodás alakuljon ki. Egyes szektorokban, mint például a vendéglátásban — talán túlságosan is nagy len­dülettel indult mozgás, a szabályokon belül maradtak ugyan, de a kereslet-kínálat összefüggéseit nem tárták fel egész pontosan, így egyes esetekben utólagos árkor­rekciókra került sor. Persze ez sem baj, hiszen a re­formnak — újból csak ezt kell mondani — ez is a lé­nyege: a kereslet s a kíná­lat összefüggései alakítsák az árakat. S hogy ez már sok helyen mennyire érvé­nyesült — ez is a tapaszta­latok közé tartozik. Elsősor­ban a febfuár első napjai­ban megkezdődött nagymér­tékű kedvezményes ruházati vásárt lehet megemlíteni. Ennek köre félmilliárd fo­rint értékű árura terjedt ki. Átlagosan 30 százalékos ár­engedményt véve alapul, itt 150 milliós árcsökkentéssel lehetett számolni. G. F. Elkészül-e löbb megoldást I , * 1 rr a niég vitatnak határidőre 7 a* Több mint húsz különbö­ző szerv képviselői tanács­koztak a megyei állami épí­tőipari vállalatnál az ország egyik legjelentősebb beru­házásának, a szolnoki épü­letelemgyár építkezésének helyzetéről. Mint ismeretes, a több mint 300 millió fo­rintos beruházással épülő gyárnak december 31-re a program szerint készen kell lennie, sőt a termelés első szakaszának már júniusban el kell kezdődnie. A fővállalkozón nem múlik Ahogyan Rédler Károly, a megyei állami építőipari vállalat igazgatója a tanács­kozáson erről nyilatkozott, rajtuk, a fővállalkozókon ez nem múlik. A tavalyi fel­adatukat is teljesítették. Az elvégzendő mun­ka azonban még hallatlanul sok. A június­ban munkába álló csőgyár­tósor építésére még szerző­dés sincs. A munkát csak a március 15-re ígért tervdo­kumentáció megérkezése után végezhetik megfelelő intenzitással, — bár a be­szerelendő gépek jó része már rég az építkezés színhe­lyén van. — Mindössze hat hét lesz a három millió hat­százezer forint értékű mun­ka elvégzésére. Késésről vi­szont ennek ellenére szó sem lehet. Késnek a szerződések A szerződések megkötésé­nek elhúzódása, a tervek ké­sése más területen is kés­leltetik az építkezést. A mo­zaik gyártás is nagyon sür­gető, mert Szolnokon is le­állt az évi 60 ezer csempét gyártó régi kis üzem. Az új üzem gépei itt vannak, de a ki­vitelezési terv még most sem érkezett meg az építő­iparhoz. Ezért a beruházó vállalat igazgatója most csaknem napokra szólóan szabta meg az újabb szer­ződések kidolgozásának, megkötésének határidejét. A megyei vállalatnak az építkezésen több olyan spe­ciális feladatot is meg kell valósítania, amely nem tel­jesen a vállalat profilja és főleg szakemberhiány miatt nehézséget jelent. Gond pél­dául a különleges víztorony megépítése. Hasonlót a vál­lalat csak az 1950-es évek elején épített, de ilyen mé­retűt akkor sem. A tervezők — főleg esztétikai okokból — nem fogadják el a hid- roglobuszos megoldásra tett javaslatokat. Ezért erre vo­natkozóan újabb tárgyalá­sokat hívnak majd össze, noha a vita több mint egy év óta tart. A MAY tiltakozik A vagonürítő bunker alsó szakaszához is kimondottan mélyépítkezési szakembere­ket kértek a szolnokiak, mivel 7,5 méterrel a föld felszíne alatt, öt méteres ta­lajvízzel kell dolgozniok. A MÁV illetékesei az épít­kezés kezdetén elfogadták a gőz magasvezetékű szállítá­sát, a vágányok fölött. Most azonban tiltakoznak ellene és az alagutas vezetéshez ra­gaszkodnak. Ez újabb, már elkészített műtárgyak meg- bolygatását, megbontását és roncsolását jelenti. Az építők jogosan méltatlan- kodnak a véleményváltozás miatt, mert a sok vezeték és műtárgy körül már nem dolgozhatnak gépekkel, csak kézi kubikolással boldogul­nak. B. E. A juhásznak jól megy dolga Bemegyünk a tanya lakó­szobájába. A gyerekek a konyhában. A juhász fele­sége fehér kenyeret rak egy férfi elé az asztalra. A férfi ijedt tekintetű, kö­zépkorú ember. a juhász. — Se hazája, se megyéje. Már éppen menni készült, mondtam nek>. egyél már valamit János. De János ijedten leteszi a kést. Ott is hagyja az asztalt. — összenézünk, el kell kezdeni. — Panasz van, Gonda bácsi. — Mi lehet az kérem szépen? Mondjuk. Az. hogji be­jelentés érkezett hozzánk. E szerint a juhász rend­szeresen megszorult embe­reket alkalmaz. Kosztotad, egy pár forintot juttat ne­kik. ö felveszi a nagy pénzt a szövetkezetből, de másokat dolgoztat, míg a kocsmákat járja. A juhász­nak jól megy dolga. Úgy tűnik; Túlságosan is. Mond­ják: a szövetkezet lovával lóháton járja a csárdákat, ott szedi fel a megszorult embereket. Sokszor kár származik belőle, a nyáj nincs tisztességesen ellátva. A juhász egyik nap iszik, másik nap beteg utána. De a tsz nem törődik vele, ír­ja a levélíró. Kis termetű ember a juhász. Hirtelen még ki­sebb lesz. — Nem igaz a. Szoktak ugyan segítségek lenni. — Kik? — Hát a nyáron Is volt egy gyerek. Az Eszes gye­rek. Az apja kínálta. Hoz­zam ki, ne csavarogjon. Kosztolom míg itt var., meg majd adok neki egy bakancsra valót. Kétszáz forintot adtam. Jó hónapig szolgált az Eszes gyerek. Baj is tör­tént. A búzában legeltette a nyájat, bezabáltak a bir­kák, nyolc elpusztult be­lőle. — Hát még kik szoktak lenni? — A Marsall is volt már. Egy hónapig. Enni kapott, meg kétszáz forintot. Azt mindjárt akkor be is vet­te a Nagy Jancsi kocsmá­ban. Nem hívom én őket, most is itt járt az öreg Halbauer Károly. Volt már ő is nálam. Senkije nincs, kínálkozott most is. Mit csináljak vele? A ven­dégeim. Marsall is tegnap jött, hát aztán ma segített egy kicsit a trágyát hányni. A juhásznak jő jövedel­me van. Háromezerhétszáz­UTCAI KALAND Amikor bekanyarodtam a mel­lékutcába, előttem ment vagy húsz lépéssel. Annak ellenére, hogy sö­tét volt és csak hátulról láttam, rögtön tudtam, hogy nagyon csi­nos. Figyeltem egyenes tartását, határozott sietős járását. Az utca végén jobbra fordult és úgy vet­tem észre, hogy egy pillanatra visszanézett Megnyújtottam léptei­met. Már csak pár lépés volt kö­zöttünk a távolság. Én siettem, ő szemmel láthatóan lassított. Alapo­sabban szemügyre vehettem. Nem csalódtam, csodálatos volt. Formás lábán csinos csizma, olyan formá­jú, mint Kovácsnénak a sarki cse­mege üzletvezetőjének. Mini szok­nyája és a rásímuló rövid bőrkabát szabadon érvényesítette izmos comb­jait. Erőteljesen szélesedő csípője a szomszéd TÜZÉP könyveléséből a Mucuska alakját idézte. Utolértem Elölről is állja a versenyt. Dom­ború keblei még a kabát alatt is úgy érvényesültek, s nyomban Csö- pikét, a nagypresszó felszolgálónő­jét juttatták eszembe. Az arca ide­gen volt. A szeme, a szája, a füle icülön-külön mind hasonlított vala­melyik szép ismerősöm szemére, szájára, fülére, de az összbenyomás senkire. Néhány egymás mellett tett lépés után már beszélgettünk. Kellemes mély hangján kedvesen válaszolga- tott kérdéseimre. Kiderült, hogy ar­ra jön, amerre én lakom. Néhány perces gyaloglás után már sikerült megnevettetnem; szellemesen di­csértem alakját, csevegtem a város­ról, országról, világról, ö keveset szólt, de azért nem volt tartózko­dó. A hídon át már karonfogva mentünk, majd én az ő vállát, 6 az én derekam ölelte át Teljes volt az egyetértés, nem is kellett többé beszélnünk. Csodálatosan andalog- tunk. A főútról letérve észre sem vettük a házak között a sárt, a tócsákat — mintha mennyország­ban jártunk volna. Zsuzsi — így hívták — tökéletes partnernek bi­zonyult. Nem beszélt feleslegesen, alkalmazkodott hozzám. Repült az idő, máris a házunk előtt álltam, zsebemből előszedtem a kapukulcsot, bedugtam a zárba és akkor Zsuzsika egy villanásnyi idő alatt eltűnt a fantáziámból. Köszönöm a kíséretet Zsuzsi, ha legközelebb megint lekésem az utolsó buszt, újra összeállítom ma­gát gondolatban, esetleg más név­vel, más formában. De most lás­suk mi van vacsorára. — egy — ötven forintot kap havonta a szövetkezettől. Közel eny- nvit jelent még a háztáji is. Évente lead 30 süldőt is a juhász. Decemberben a tsz hivatalosan felszólította, mert az egyik juhólat a saját sertéseinek rendezte be. Szerződés szerint hat anyajuhot tarthatna a ju­hász. De az se annyi. A szövetkezet birkái négy és fél kiló gyapjút adtak, a juhászé majdnem tíz kilót. Hogy lehet az? A nyolc birka pusztulá­sáért „nagyon” megbüntet­ték. Írásban figyelmeztet­ték, s még kétszáz forintot is fizettettek vele. A termelőszövetkezetben pontosan ismerik az ügyet. Név szerint és még több kisegítőt sorolnak, mint a juhász. Miért tűrik hát? Igaz, van több ügyirat is, amely mutatja, nem ártat­lan ember a szövetkezetben Gonda Pál. De a figyelmez­tetések között egy sincs, amely azzal törődne, kik­kel, hogvan, mennyiért dol­goztat. Ügy voltak vele; a juhászat bőven túlteljesíti a tervét, s ez a fő. Márpedig Gonda Pál a Damjanich Tsz tagja. Mint minden tsz-tagra, rá is kö­telezőek a törvények. ő senkit nem alkalmazhat. Ha kisegítőkre van szüksé­ge, a szövetkezet tehet mellé. Ügy, ha szabályos munka- szerződést kötnek, bejelen­tik az SZTK-ba, fizetik utána a társadalombizto­sítást. Ez mind elmaradt. Beszélgettünk erről a tsz szakvezetőivel. Molnár Pé­ter elnökkel is. Ígérte: ren­det teremtenek a juhaklok körül. *— bőrrák — KECSKEMÉTI KONZERVGYÁR tiszakürti telepe állandó munkára felvesz gyors és gépírót, valamint, villanyszere­lő, lakatos, asztalos és magasnyomású kazán­fűtő szakmunkásokat. Érdeklődni a helyszí- nenj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents