Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-16 / 12. szám

1968. január 16. SZOLNOK MFGYEI NÉPLAP 3 Á piac vonzókörében Rossz esztendőt zárnak Tiszainokán ben négymillió forintos be­ruházás veszi kezdetét, amelynek célja a termelő terület megkétszerezése. (1970—71 táján a vállalat termelési kapacitása 50— 53 millió forint körül lesz.) A perspektíva is biztató, kedvező. Végül a harma­dik ok; júliustól áttérnek a negyvennégy órás, tehát a rövidített munkarendre. A műszaki intézkedési terv képezi a termelési költségek csökkentésének alapját- A termelékenysé­get elsősorban az automa­tizálással, és a technológia tökéletesítésével, például a műveletek összevonásával kívánják fokozni. Termé­szetesen a munkaintenzitás növekedésére szintén szük­ség van. Sor kerül a meg­munkáló gépek rekonstruk­ciójára is. A dolgozóktól nagy tech­nológiai és munkafegvel- met elsőrangú minőséget, takarékosságot követelnek meg. a pluszt a szocialista munkaversenytől várják. A célok, mint a vállalások ke­retei adottak, ismertek a brigádok előtt. Megkezdőd­het a felajánlások előké­szítése, kimunkálása­A „nagy halaVi" között is megél A gyárra a szervezettség, a vezetőségre az előrelátás a jellemző. Úgy tűnik, kel­lő körültekintéssel. biz­tonsággal mozognak az üz­leti életben. A vállalat élénk kereskedelmi kap­csolatot tart fenn vásárlói­val. Az Erősáramú Fej­lesztési intézettől negvet- ték az ú5 típusú, versenv­képes pillanatkapcsoló és szögletes ielzőlámpa doku­mentációját, gyártási jogát. Ezzel a két termékkel előreláthatólag 1970-ben jöhetnek ki a piacra. En­nek ellenére már most tá­jékoztatták partnereiket új cikkeik műszaki adatairól, kérték, közöljék a gyár­ral különleges igényeiket, illetve azt. hogy számit- hatnak-e megrendelésre. Mindenünnen igenlő vá­laszt kaptak, tehát bátran hozzákezdhetnek maid az említett kapcsolók gyártá­sának előkészítéséhez- Sőt, adott esetben a beruházás­hoz rendelkezésre ■ álló pénzhez különösebb gond nélkül felvehetnek egymil­lió forint hitelt A mezőtúri VILLGÉP kis tanácsi vállalat, de a „nagy halakkal” is meg­él egy vízben. Méghozzá jól megél. A piac vonzók-V rében megtalálta a maga helyét, biztonságát és a jövőjét is. F. P. Lassan ha:ts ­i tovább érsz! A cím talán kissé túloz, még­is igen meglepő eredményekre vezetett, amikor összehasonlí­tották két autó útjának ered­ményeit. Az egyik kocsit egy vakmerő, virtuskodó sofőr, a másikat egy higgadt ember vezette. A kísérlet során azt ellen­őrizték, hogy mennyivel több időre van szükség a higgadt gépkocsivezetőnek a virtusko­dó gépkocsivezetőhöz képest a Hamburg és Rimini közti 1500 kilométeres táv megtételéhez. A szakértők számításai sze­rint a különbségnek 2—5 órát kellett volna kitennie. Mindkét autó teljesen azo­nos volt, még a színük is. Mindegyikben két-két személy ült. s mindkét kocsiban azo­nos súlyú csomag volt. Az 1. számú — virtuskodó — sofőr azt a feladatot kapta, hogy maximális sebességgel hajtson, természetesen a köz­lekedési szabályok megtartásá­val. A 2. számú — higgadt — sofőrnek normálisan kellett hajtania, úgy, mint általában a dél felé közlekedő kocsik­nak, minden versenyzés nél­kül. Az 1. számú gépkocsivezető az autópályákon 150 kilométer/ óra sebességgel száguldott, s az egyéb utakon sem csökken­tette 110 km/óra alá a sebessé­get. Ugyanakkor sokszor kény­telen volt hirtelen fékezni. — Amikor megérkezett Riminibe, bizonyos volt abban, hogy so­főrtársát legalább két órával megelőzte. A műszerek azt mutatták, hogy 1334-szer féke­zett, 2004 autót előzött meg, s mindössze 13-szor hagyta ma­gát megelőzni. E 13 eset kö­zül is 11 a városi utcákon történt, ahol a virtuskodó so­főr 50 kilométerre csökkentet­te a sebességet. A 2. számú gépkocsivezető ugyancsak pontosan megtartot­ta az utasításokat és — amint ezt később a diagrammá meg­mutatta — az autópályán 110 km/óra, a többi utakon pedig körülbelül 80 km/óra sebesség­gel haladt. Energikusan veze­tett, ott előzött, ahol ez ész­szerű volt (645 esetben), vi­szont 142-szer hagyta magát megelőzni, ha valakinek erre kedve támadt. Természetes, hogy a 2. szá* mú gépkocsivezető később ér­kezett Riminibe. mint az 1. számú sofőr. Amikor viszont a döntnökök kivonták az üzemanyagfelvételre és má* előre nem látott megállásokra felhasznált időt, kiderült, hogy a virtuskodó gépkocsivezető csupán 31 percet nyert, viszont v sokszor megkockáztatta, hogy a kórházban, sőt a hullaház­ban kössön ki, arról nem is beszélve, hogy 40 liter benzin­nel többet használt el, mint a körültekintő gépkocsivezető. — mivel a hirtelen felgyorsulá­sok és lefékezések nagyobb mennyiségű üzemanyagot fo­gyasztanak. Gyengén sikerült gazda­sági évet zárnak a üsza- inokai Szabadság Tsz-ben. A tavaszi belvíz okozta ká­rok megingatták a 2300 hol­das gazdaság anyagi hely­zetét. A Tisza-gát mellett — itt vannak legjobb föld­jeik — 120 hold búzájukat kiölt az átszivárgóit belvíz. Így mindössze 9.1 mázsa búzát takaríthattak be hol­danként Ennél is nagyabb volt a csapás a kertészetben. A magas belvíz miatt a ker­tészetet — 160 hold — nem a tervezett területen, ha­nem másutt kellett kijelöl­ni. A későn ki palántáit nö­vények, a rosszabb öntö­zési lehetőségek visszave­tették itt a gazdálkodást A húsz hold fűszerpapri­kájuk szinte semmit sem termett. A kertészetre 950 ezer fo­rintot fizettek rá. Csaknem annyit mint amennyit az idegen mun­kaerőnek kifizettek. Több­ségében itt a kívülállók dolgoztak. A nagyobb, meg­erősödött gazdaságokat is sújtotta elemi csapás, de azokban koránt sem oko­zott olyan problémát, mint Tiszainokán. Több növény a tervezet­ten felül fizetett A lucer­namag például csaknem egymillió forintot. A cukor­répa- ' hozama 180 mázsa volt holdanként. Az állattenyésztés 100 000 forint többletbevétellel zár. De ezek nem ellensúlyoz­ták megfelelően az egvéb árbevételi kieséseket ösz- szesen: a Szabadság Tsz a bruttó jövedelmi tervét csak 90 százalékra teljesítette. A korábbiakhoz képest előreléptek az állattenyész­tésben. Egy évvel ezelőtt csak ezer liter tejet fejtek tehenenként Tavaly 1834 litert. A szövetkezet 150 hí­zómarhát és 650 bárányt értékesített, zömmel export minőségben. Mindez na­gyobb jövedelmet hozott a közösségnek. Ehhez az ösztönzőbb munkadíjazás is hozzájá­rult Most sem kiugró az eredmény a tehenészetben, ám egy év alatt 834 liter­rel több tejet fejni mégis elismerésnek számít A gondozók tehenenként ha­vi 60 forintot és minden liter tej után 60 fillért kapnak. Másutt túlzás lenne ez, de Tiszainokán szükséges volt. Ugyanígy a hízómarháknál. Itt minden jószág után 30 forintot és a súlygyarapo­dásért 1.20 forintot kapnak a gondozók. A exportminő- ség után lob forint pré­mium jár az átadáskor. A borjúnevelőket szintén anyagilag ösztönzik a lelki- ismeretesebb munkára. Az állattenyésztőket trak­torosokat készpénz szerint díjazzák, a növénytermelő­ket a részes művelés ered­ménye alapján. Egy dolgozó tagra évi 16 400 forint jövedelmet terveztek. Ennek — elő­reláthatóan — 90 száza­lékát tudják kifizetni. Az idei évet már jobban megalapozták, s levonták a tavalyi tanulságokat. A forgóalapjuk az előző évi­hez képest 583 ezer forint­tal növekszik. Ezért 200 ezer forint középlejáratú hitelt vehetnek feL Most több a saját forrás. A kertészet területét je­lentősen csökkentik. Így nem kell az idegeneknek munkabért kifizetni. Több takarmányt termesztenek. A vezetőség és a tagság is abban reménykedik: az idén már könnyebb lesz. — m. 1. — Csirkenevelés hanggal Az állatok pszichológiá­ját tanulmányozó tudósok egy csoportja érdekes kí­sérleteket végzett a tyúk­tojás csírájával. Az inku­bációs időszak folyamán (4—18 nap) a tudósok egyenletes időközönként hangrezgésekkel besugá­rozták a tojásokat. A kikelt csirkék most mindannyiszor a hangrez­géseket kibocsátó készülék köré sereglenek, valahány­szor az ismerős ütemes hangokat sugározza. Ezek a csirkék más ritmusok és hangok iránt közömbösek. A budapesti mezőgazdasági gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének egyik részlege már az új gépgyárban kezdte meg az új évben a munkát Az igényes főnök A mezőtúri VILLGÉP vállalat részben a régeb­ben bevált gyártmányai­nak. de főként az új nyo­mógomb családjának ré­vén az idén könnyedén „beevezett” a piacra. Oly­annyira, hogy az első fél­évre csak 13 millió forint értékű áru szállítására szerződhetett le. holott a vevők igénve ennél jóval nagyobb volt. Ösztönző közgazdasági atmoszféra Az üzleti tisztesség azt kívánta a vezetőségtől, hogy a gyár kapacitását meg­haladó 2—3 milliós meg­rendelésről lemondjon, il­letve a szerződésszegés kockázatát elkerülje. (Pe­dig az 1967, évihez viszo­nyítva 10—12 százalékos termelés felfutást tervez­tek, és lám még ez is ke­vésnek bizonyult.) A vállalat alapjában vé­ve nincs könnyű helyzet­ben. mert termékeit fix áron értékesítheti, tehát a kínálkozó keresletet nem aknázhatta ki a haszon nö­velésére. Nem. mert árai­ba az engedélyezett 1.95 sz-'zaléko? nvereségpf épít­heti be, egy jottányival sem többet­Ez a közgazdasági at­moszféra mégsem hat bé- nftólag, sőt arra ösztönöz, hogy a nyereség növelésé­nek módját ne az áreme­lésben, hanem a termelési ráfordítások csökkentésé­ben találják meg. A „kénvszeroályát” akar- va-akaratlan be kell jár­niuk. (Ennek egyik állo­mása az. hogv a kapacitás ésszerűbb kiaknázásával a tervezettnél nagyobb ter­melést valósítsanak m«g, tehát a tervezettnél na­gyobb árbevételből aránvo- san több haszonra tegye­nek szert.) Júliustól rövidített munkahét Hogyan oldják meg eze­ket a feladatokat? Minde­nekelőtt tudatosítják. a kollektíva igyekezetén mú­lik, hogy a vállalatnak si­kerül-e élni az említett le­hetőségekkel vagy sem. A pártszervezet, a szak- szervezet és a gyár vezető­sége kölcsönös kötelességé­nek tartja, hogy megnyer­je a dolgozókat az ügynek. A politikai hangulat jó az üzemben. Jó, mert a gvár iövőiét biztosítottnak látják a dolgozók- Hármas okuk van erre. Az idei termékeiket már elhelyez­ték. A második negyedév­PAVEL KOVALEVs A mi intézményünk főnöke valamikor igen magas állásban volt Azt beszéli a fáma, hogy az előbbi nagyon fontos helyén nagyon gyengén dolgozott, ön­magát pedig végtelenül szerette. Ezért komoly bírálatot kaput., majd hozzánk helyezték át ala­csonyabb beosztásba. És most ő nálunk dolgozik. Nem úgy, mint az elődje. Az bi­zony még a titkárnőjének sem tudott valamicske munkát kita­lálni. Az új főnök pedig — Afa- naszij Makszimovics — a titkár­nőn kívül egy minden lében ka­nál titkárt is szerződtetett ma­gának. Igaz, hogy az állomány­ban nem szerepel ilyen állás, ö azonban, hogy úgy mondjam, hátulról kerülte meg a törvényt: az inspektorok közül halászott ki magának valakit. Némelyek azt állították, hogy a főnök a titkár beszervezésével jelentős akadályt állított önmaga és az ügyes-bajos látogatók kö­zé. így azonban csak a be nem avatott és gyér tudású emberek beszélhettek. Ha Afanaszij Mak- szimovicsnak nem lett volna tit­kára, még lélegzetet sem vehetett volna szegény, annyian törték magukat, hogy bejuthassanak az irodájába. Így tehát, nyájas olvasó, ha be akarsz jutni Afanaszij Makszi- movicshoz, szépen jelentkezz be a titkárnőnél, ő pedig átad téged a titkárnak. — ö jobban ismeri a dörgést: foglalt-e éppen Afanaszij Mak­szimovics?... És az iratok is kizárólag a tit­káron keresztül futnak. Ugyan­csak ő bonyolítja le Afanaszij Makszimovics megbízásából b. telefonbeszélgetéseket. Egyszó­val: amint a titkár megjelent, a mi intézményünk egy csapásra . fővárosi eleganciára és szolid hangulatra tett szert. Minden ügyről egyes-egyedül a titkár tesz jelentést. Ezek a jelentések nem egyszer órákhosszat tarta­nak. A titkár állva jelent. Ülnie nem szabad. Nem engedi meg a szolgálati hierarchia. Honnan tudom én mindezt olyan pontosan? Roppant egy­szerű: én vagyok Afanaszij Mak­szimovics titkára, tehát én isme­rem legjobban az ő rendkívüli ké­nyes igényességét. Nemrégibein azt rendelte, hogy készítsünk egy jelentést: „Álla­potok és rendszabályok” cím­mel. Nálunk általában ezekkel a szavakkal kezdődnek a jelen­tések. Barátom, Szergej Ada- mejko inspektor készítette el a dolgozatot. Ez az Adamejko mű­velt ember, specialista, felsőbb iskolát végzett és jó elvtárs. Szergej okos jelentést írt, együtt olvastuk át, javítgattuk, majd legépeltettük azzal a meg­jegyzéssel, hogy nagyon sürgős. A dokumentumot átadtuk meg­szemlélésre az illetékesnek, és utána a nagy főnöknek. Már tud­niillik Afanaszij Makszimovics- nak. Ö átolvasta, illetve inkább át­futotta a tekintetével, majd visz- szaadta a kezembe. Arcán elé­gedetlenség. — Nem elég mély. Felületes. Át kell dolgozni, átfésülni... — És rám tekint Én, a Főnök kitűnő ismerője, fogom a ceruzát és a noteszomat. Afanaszij Makszimovics szereti, ha az ő gondolatait, célkitűzéseit, megjegyzéseit pontosan és szó­ról-szóra feljegyzik. ö nagyon igényes ember. — ...Hát kérem — folytatja a főnök, — pro primo az ügyek állapotára tekintettel több kriti­kai értékelést pro szekundo konkrét rendszabályok kifejtését a felemelkedés érdekében... és- a többi. Mindent feljegyeztem, csak éppen az „i”-re nem tettem pon­tot És megígértem, — hogy Szer­gej Adamejkoval kettesben — reggelre átdolgozzuk a jelentést Minden megjegyzést figyelembe véve! Kimentem az irodából, a saját szobámba. A telefon szüntelenül csengett... Az egyik, a másik... Én pedig mindnek felelek, hogy kit és mikor hajlandó fogadni Afanaszij Makszimovics. Azután jön a tömérdek ügy­fél. látogató, s én pedig válaszo­lok minden kérdésre. „Afanaszij Makszimovics megígérte...”, — „Afanaszij Makszimovics azt ta­nácsolja...” és így tovább, ebben a hangnemben. Nagy volt a rumli és — így — tökéletesen megfeledkeztem ró­la, hogy nekem, Szergej Ada­mejkoval együtt, át kell dolgoz­nom a jelentést. Másnap reggel Afanaszij Makszimovics, mint mindig, engem hív be először magához. Persze. a titkárnő köz­vetítésével. Bemegyek, a dosz- sziéval. — Nocsak, átdolgozták a je­lentést? — kérdi. — Parancsára — nyögöm ki nagynehezen és reszketve adom át a jelentés eredeti, átdolgo- zatlan példányát Afanaszij Makszimovics fi­gyelmesen megnézi az iratot nem úgy, mint tegnap, sőt betűröl- betűre átolvasssa egészen végig, a hetedik oldaláig. Én alig állok a lábamon. — No látja, ez már egészen más. Meglátszik rajta, hogy ala­pos munkát végeztek, — hallom a szavait. És végképp nem aka­rok hinni a füleimnek, amikor azt mondja: — És úgy látszik, nem vált ártalmára a jelentés­nek, hogy ilyen precízen meg­szívlelték a megjegyzéseimet. Afanaszij Makszimovics, fenn- költ arckifejezéssel, legfelső alá­írásával szentesítette az iratot. Mondja még nekem ezután va­laki, hogy az én főnököm nem igényes? Mi az, hogy igényes! Lehetnek persze ellenvélemé­nyek, de én igazán jól ismerem az igazságot: (Oroszból fordította: Pagonyi Antal)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents