Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
1968. január 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Szövetkezeti mozgalmunk időszdfui kérdései Gondolatok az esti egyetem tudományon tanácskozása után A közelmúltban kétnapos tudományos ülésszakot rendeztek a megyei pártbizottság mellett működő esti egyetem tízéves fennállása alkalmából. Az ülésszak több vonatkozásban is nagyjelentőségű esemény volt. Ilyen rendezvényt most elsőízben tartottak megyénkben. Másrészt; a tanácskozás témája is nagy fontossággal bírt. Az ülésszakon elhangzott referátumok korreferátumok és hozzászólások megyénk termelőszövetkezeteinek gazdálkodásával, a szövetkezetek társadalmi és belső életének legfontosabb kérdéseivel foglalkoztak. Tudományos igényességgel elemezték a szövetkezeti mozgalom fejlődését, eredményeit, fogyatékosságait, a belső élet törvényszerűségeit és ellentmondásait Az osztályharc bonyolult viszonyai és a sokrétű feladatok között csak az elméleti tudás birtokában lehet eligazodni. Az esti egyetem tízéves fennállása során a vezető káderek százait képezte ki. A fejlett szocialista társadalom építése során újra és újra sok olyan kérdés vetődik fel. melynek megoldása mind magasabb eszmei tudást követel a párt. állami, társadalmi és gazdaság élet minden szintjén. A tudományos ülésszak felkeltette az érdeklődést az élet által produkált politikai társadalompolitikai és agrár szociológiai kérdések iránt is. S zolnok megyében 1949 óta az iparfejlesztésben igen nagy volt az előrehaladás. Az agrárkérdés, a mezőgazdasági termelés azonban a megye jellegéből következően a jövőben is központi kérdés marad. E téma napirendre tűzése ezért is nagyon időszerű volt A tudományos ülésszak mél*ő emléket állított annak a küzdelemnek, melyet az agrárkérdés marxista—leninista alapon való megoldásáért a megyei nártbizottság vezetésével több mint egy évtizeden át folvtattak a megve kommunistái és dolgozói. Ebben a munkában több tízezer ember vett részt. Munkájuk, erőfeszítéseik elismerése időszerű és szükséges volt. ez az icénv egyre erősebben ie- lentkezett a megye közvéleményében A tudományos ülésszak sokoldalúan elemezte a termelőszövetkezetek gazdasági. politikai, s az ott dolgozó emberek tudati viszonyait Lehetetlen lenne — és nem is cél — az ülésszak telles anvagát egv cikk keretében közreadni. (Erre elméleti folyóirat adhat csak megfelelő lehetőséget.) igen fontos azonban. a tanácskozáson elhangzott néhány elméleti és gyakorlati kérdésről szólni. Az ülésszak részletesen elemezte, hogy a termelő- - szövetkezet saiátos nagyüzem. a tagok önkéntes gazdasági társulása útján jött létre és a szocialista csoporttulpidon alapján áll. termelő vállalat, de pevben társadalmi szervezet is. Az utóbbi időben gyakrabban kap hangsúlyt a beszélgetésekben a közös gazdaságok vállalati jellege. a tsz-ek termelés' struktúrája feilesztésének szükségessége A vállalati jelleg erősítése és termelés fejlesztése azonban — figyelembe véve a tsz-ek sajátosságait — csak fokozatosan mehet végbe. E zeket belső anyagi és morális okok is magyarázzák. A tsz-fa- gok nemcsak gazdák, hanem tulajdonosok is. Munkát, elfoglaltságot. minél több kereseti lehetőséget kell számukra biztosítani. Viszont olyan körülmények között, amikor a tsz-be nagy számban jelentkeznek tagok, megyénk számos közös gazdaságában — a technikai fejlesztéssel, gépesítéssel párhuzamosan — már gondot okoz a tagok foglalkoztatása. Ez a gond a jövőben nem csökken, hanem növekszik a kapásnövények és az állattenyésztés gépesítésével. Kő zös gazdaságaink egv részében a fentiekből következik. hogy a tagnak jelentkezőket csak megválogatva és korlátozott számban veszik fel. Azért, mer* nem tudnak megfelelő elfoglaltságot biztosítani számukra. A jelenlegi helyzetben az előkészítetlen tömeges felvétel nem járna kedvező eredménnyel, mert csökkentené a régi tagok munkaalkalmát, következésképpen a kereseti lehetőséget, a jövedelmet. Épp ezért. a tsz-tagság fiatalítása, foglalkoztatásának javítása mindenekelőtt a beruházások növelését, a tsz-ek további anyagi megalapozását és a szükségleteknek megfelelő termelési szerkezet fokozatos megváltoztatását igényli. E két tényező között ellentmondás van. A vállalati jelleg erősödése. a termelés bő’vítését, a nyereség növelését indokolja. Ehhez új. fiatal, megfelelően képzett munkaerő is kel]. Viszont a tsz-ben dolgozó idős tagok érdekeit sem lehet figyelmen kívül hagyni, egyik napról a másikra fiatal munkaerővel helyettesíteni. Ez a magyarázata. hoev ez egyben morális feladat is. A z ülésszak referátumai és korreferátumai elemezték, hogyan érvényesül a tsz kettős jellege. 1. A szövetkezet társadalmi szervezet, személyek és családok társulása. 2. Másrészt a termelőszövetkezet olyan kollektív vállalkozás, amelynek célja a termelés bővítése és a tagok jólétének emelése. Az új szövetkezeti törvény külön hangsúlyozza a termelőszövetkezetek kettős jellegét Az ülésszak referátumai és korreferátumai elemezték. milyen módon, időben érvényesül a tsz kettős jellege. Bírálták az olyan nézeteket, amelyek szerint régebben a tsz társadalmi, most a vállalati jellege került előtérbe. Megállapították, hogy az ilyen nézetek mögött nem egyszer az rejlik, hogy kis- sebbíteni akarják a tsz-ek társadalmi szerepét, a szövetkezeti demokráciát. Kétségtelen, ho<n* a közös gazdaságok vállalati jellege napjainkban — a jövőben hatványozottabban érvényesül. Ennek anyagi feltételei is biztosítottak. A szövetkezetek vállalati jellege szorosan összefügg a társadalmi jelleggel. — Mindkettő egyidőben létezik. s egyik oldal feltételezi a másik érvényesülését. Súlyos hiba lenne tehát, ha figyelmen kívül hagynánk szövetkezetek társadalmi vagy vállalati jellegét. T-'-melőszövetkezeteink- ben fontos jellemvonás a vezetés kollektív elve. A szövetkezeti szocialista csoporttulajdonból fakad, hogv a gazdaság vezetése. módja különválik az állami mezőgazdasági üzemek, a vállalatok vezetési rendszerétől. Az állami üzemekben egyszemélyi. a tsz-ekben kollektív vezetés van. A szövetkezeti demokrácia a szocialista demokrácia megnyilvánulása a közös gazdaságokban, része ennek. Ebből következik az önigazgatás. A termelőszövetkezeteknek számos fóruma van — közgyűlés, küldöttgyűlés, vezetőség, bizottságok — ahol a tagok a gazda jogán beleszólhatnak a gazdaság irányításába. A vezetőség köteles beszámolni végzett munkájáról. Az ülésszak bírálta az olyan nézeteket, hogy a vállalatszerű gazdálkodás fejlesztése csökkenti a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének lehetőségét. Ez nem így van. Az ilyen nézet ellenkezik a párt álláspontjával. Miközben a gazdasági döntéseknél a gazda jogán a tagság véleményének érvényesülni kell, addig termelés szervezetében a döntés után már nem lehet vita, végre kell hajtani a vezetők, szakvezetők utasításait. Ezt a közösség alapvető érdekei így követelik meg. Másként anarchia lenne. A szövetkezeti demokrácia erősödése feltételezi tehát a tagok fegyelmezett munkáját, kötelességeinek pontos betartását és teljesítését. A kétnapos tudományos ülésszak vitája, a levont elméleti, politikai tanulságok és következtetések minden bizonynyal jól szolgálják majd közös gazdaságaink további politikai és gazdasági megszilárdítását, a tsz-tag- ság szocialista tudatának és egységesülésének erősödését. Máthé László A Csepeli Szabadkikötő a magyar hajózás fontos kapuja. A téli „kapuzárás” előtt látogattunk el a szabadkikötőbe, ahol az öböl vizének jégfelületét rendszeresen törték a hajók, s így a kikötő normális életét, — ameddig csak lehetett, — fenntartották. A szabadkikötő hajóforgalma most egy időre megbénult, de a zsúfolt tranzitraktárból most is percenként indulnak a teherautók az ország különböző tájai felé, hogy a hazánkba víziúton érkezett árut rendeltetési helyére juttassák. A Csepeli Szabadkikötő — „zárás előtt” A korszerű tranzitraktár — (MTI foto — Bara István felvételei) Rugalmas árszabályozás — széleskörű ellenőrzés Ás ni termelői és fogyasztó árrendszer akkor tölti be közgazdasági funkcióját, gyakorol hatást a termelésre és a fogyasztásra, ha az árszínvonal viszonylagos stabilitása mellett az ármozgások révén a piaci feltételek változását is tükrözi. önként adódik a kérdés: mennyiben lehet az árrendszer egyidejűleg stabil és rugalmas. Az árrendszer viszonylagos stabilitását elsősorban az biztosítja, hogy mind a termelői, mind a fogyasztói árak jelentős része — épp a legfontosabb anyagoké és fogyasztási cikkeké — fix, maximált, vagy limitált ár. A különféle ártípusok közül ma még az említett hatósági árak dominálnak. Vegyük például a fogyasztási cikkek árait: az áruforgalom mintegy 20 százaléka — a tüzelőanyagok és élelmiszerek forgalma — fix áron bonyolódik le, az áruk 30 százalékára maximált, további 27 százalékára pedig limitált árat állapítottak meg s szabadpiaci árak a forgalom 23 százalékában érvényesülnek. A közvéleményt — legyünk őszinték — elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, vajon a mechanizmus működése, a piaci feltételekhez igazodó ármozgás nem okoz-e olyan mértékű áremelkedést, — amely az árszínvonal stabilitását is veszélyezteti? A központi irányítás számos olyan eszközzel rendelkezik, amelyekkel bizonyos határok között rövi- debb-hosszabb időre „beszabályozza” a piacot. (Pl.: hitel- és kamatpolitika, jö- vedelemelvomás, felhalmozás és fogyasztás aránya.) Arról sem feledkezhetünk meg, hogy az állam — bár jelentős mértékben szűkítette a hatósági árak körét — koránt sem mondott le az áralakulás központi irányításáról. Ennek két egymással szorosan összefüggő eszköze az árszabályozás és az árellenőrzés. Ismeretes, hogy az ipartermékek, a fogyasztási cikkek választéka állandóan bővül, a gyártmányfejlesztés eredményeként új termékek forgalomba hozatalára kerül sor. Az árszabályozásra vonatkozó új — ugyancsak ezév elején életbelépett — rendelkezések értelmében a fix árak körébe tartozó új termékek termelői és fogyasztói árát a jövőben is az illetékes árhatóság állapítja meg, míg a maximált áras új termékek árában a felek — a szállító és a rendelő egyeznek meg s az új árat az árhatóság hagyja jóvá. (Tájékoztatásul: a maximált árformát az jellemzi, hogy a felek megegyezése az 1968. január 2-i árhoz képest csak csökkenést eredményezhet.) Az árstabilitást szolgálja és az ármozgást befolyásolja az a rendelkezés is, hogy a feldolgozó iparban — ahol az árak jelentős része szabad — az árváltoztatási szándékot előre be kell jelenteni s az új árat csak a hatóság hozzájárulásával lehet életbeléptéim. 4 fix árrendszerben is volt alkalmunk tapasztalatokat szerezni a burkolt áremelésről. Ennek legtipikusabb formája: az áru használati értékének csökkentése. minőségének rontása. Az árszabályozásról szóló kormányrendelet éppen ezért kimondja az ár és a minőség egybekapcsolásának elvét. Az áraknak mindig meghatározott minőséget kell ki'fejezni- ök; akár hatósági, akár piaci árról van szó, rögzíteni kell, hogy az ilyen minőségű termékre vonatkozik. Az áralakulás központi irányításának — az árképzés és az ármozgás szabályozása mellett — az ellenőrzés is fontos eszköze. Az árellenőrzés egyrészt az árszabályozó rendelkezések betartását vizsgálja, másrészt azt kell elbírálnia, — s ez korántsem egyszerű —, hogy a szabadárak nem tartalmaznak-e tisztességtelen hasznot. A piaci árak realitását, a haszon tisztességes, vagy méltánytalan voltát természetesen nagyon nehéz konkrét Ismérvek alapján meghatározni. A mindenkori piaci helyzetből kiindulva azt kell megvizsgálni, hogy a fogyasztó az árnak megfelelő értékű cikket, minőséget, használati értéket kapott-e. A nyereség nagysága teTiát önmagában nem kritériuma a tisztességtelen haszon fogalmának. — Szolid nagyságú nyereség is tisztességtelen haszon lehet, ha ahhoz a vállalat fondorlattal — pl. monopolhelyzetével visszaélve, a fogyasztók érdekeit megsértve — jutott. hatja. Emellett a felhasználók is kártértítést követelhetnek. Az árellenőrzés feladata nem korlátozódik a rendelkezések betartásának vizsgálatára, a visszaélések, az árdrágítások feltárására, megakadályozására és az árak jogi védelmére. Az áralakulás ellenőrzése a gazdaságirányítás új rendszerében információs funkciókkal bővül. Az árstatisztikák és egyéb információk alapján elemezni lehet az árváltozásokat előidéző okokat, az árak gazdasági hatását, a vállalatok és a felhasználók piaci magatartását. Az áralakulás központi irányítása szempontjából még nagyobb jelentősége van az ártendenciák előrejelzésének. Már utalás történt arra, hogy az új termékek árát az árhatóság állapítja meg, — vagy hagyja jóvá s hogy a kijelölt piaci áras termékek árváltoztatását előre be kell jelenteni. Ez egyéb információkkal — a társadalmi szervek tapasztalataival, bejelentéseivel, a piackutató tanulmányok megállapításaival — kiegészítve az áralakulás előrejelzését is lehetővé teszi. S természetesen azt is, hogy a központi irányítás gazdasági és árintézkedésekkel a társadalom érdekeinek megfelelően hasson az áralakulásra. As árstabilitást, Eszel nem ellentétes, az árak jogi védelmét különféle — polgári jogi, büntetőjogi és államigaz- eatási-szankciók is biztosítják. A polgári jog az aránytalan előny kikényszerítését — az uzsorát-, a büntetőjog az árdrágítást, az államigazgatási szankciók pedig az árszabályozó rendelkezések megszegését, a tisztességtelen hasznot garantáló ár kikötését büntetik. A hatósági rendelkezésekbe ütköző s a tisztességes gazdálkodással ellentétes vállalati tevékenységért olyan gazdasási bírság szabható ki. amelv az okozott kárt és a jogtalan anyagi előnyt többszörösen is meghaladhogy az ellenőrzésnek nem lehet célja a piaci feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás árhatásainak megnyirbálása. Ez ellentmondana a reform alapelveinek. Aligha kell bizonygatni, hogy a merev hatósági árrendszerben is volt árszintemelkedés. A fix árrendszerben az áremelkedés burkolt módon zajlott le, míg a rugalmas ármechanizmusban nyílt formát ölt s éppen ezért lehetővé teszi, hogy a kor mányzat a lakosság jövedelmének szabályozásában az életszínvonalpolitika alakításában is figyelembe vehesse annak hatását. Garamvölgyi István
