Szolnok Megyei Néplap, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
1968. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Életszínvonal — színvonalas élet Emlékmű a víztorony alatt Valamennyien örültünk, amikor elkészült Szolnokon a famunkás emlékmű. A város szebb, gazdagabb lett vele. Hamarosan azonban ismét építkezni kezdtek arrafelé s egy víztorony nőtt ki a földből. örültünk a toronynak is, hiszen javult a város vízellátása s az érdekes építészeti megoldás, a tartály tányérszerű kiképzése új színfoltot jelentett. A kettőnek együtt azonban nem tudunk örülni. A torony a maga monu mentalitásával megsemmisíti az emlékmű hatását. A tartály ernyőszerűen borul föléje, valósággal belenyomja a földbe. Előlnézetből az emlékmű a torony alsó részén elhelyezett domborműnek látszik, hiszen magassága körülbelül hatodrésze a mögötte álló víztorony magasságának, s az arányok miatt teljesen jelentéktelenné válik, a szemlélő szinte észre sem veszi. _ Most már nem sokat lehet tenni. Az emlékmű felállítása összesen háromszázezer forintba került, az áthelyezése a bontással és az újra felállítással körülbelül ugyanannyiba kerülne. Ki tudja, mikor fog tudni ennyit áldozni a város erre a célra, nem is beszélve arról, hogy a famunkás emlékmű nem véletlenül került a fűrésztelep mellé, s az áthelyezés mindenképpen kárára válna. Ha segíteni egyelőre nem is lehet a bajon, egy tanulság levonására alkalmas az eset. Egységesebb tervezésre _van szükség és néha nem ártana megkérdezni a művészeket is egy-egy, városképi szempontból jelentős építkezés megtervezésekor. B. A. Közönség, mechanizmus és a színház Megjelent a Béke és Szocializmus új száma Október jubileumának nemzetközi jelentőségéről jelent meg a folyóirat vezető írása, amely hangsúlyozza; a Szovjetunióhoz, az SZKP-hez való testvéri viszony, a Szovjetunió történelmi szerepének tudatos flis- mérésé az igazi hazafiig, a kommunista szolidaritás kifejezése, A szocialista építés elmélete és gyakorlata című rovatban olvashatjuk Stefan Jedrychowskinak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának cikkét a lengyel népgazdaság új tervezési és irányítási rendszeréről. Ziszisz Zog- rafosznak, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának Görögország; A junta diktatúrája és az ellene folytatott harc című írása azokról a megtorló intézkedésekről szól. amelyek a demokratikus mozgalom, a népi szervezetek, a politikai pártok. a népi harcosok ellen, sőt még a junta legmérséke.tebb ellenfelei ellen is irányulnak. A szerző hangsúlyozta: hiába fokozzák a fasiszta terrort, megindult Görögországban a. népi ellenállás — a passzív és aktív ellenállás egyaránt. A Német Kommunista Párt betiltásának hatálytalanítása — politikailag időszerű és elengedhetetlenül szükséges c imrrtel tájékoztatást kap az olvasó az NKP betiltásának hatályon kívül helyezéséért indított mozgalomról, e mozgalom impozáns méreteiről. Az angol, munkásmozgalom nehézségeiről irt cikk elemzi a brit munkásosztály két legnagyobb tömegszervezetének, a Szakszervezeti Kongresz- szusnak és a Munkáspártnak 1967. évi konferenciáján. illetve kongresz- szusán született eredményeket. Az értekezleteken világossá vált, hogy a munkásmozgalom aktív résztvevőinek körében nagy az elégedetlenség a kormány politikájával szemben. Merre tart a jelenkori kapitalizmus? címmel tájékoztatást olvashatunk a Béke és Szocializmus szerkesztőségének prágai eszmecseréjéről, melyet abból az alkatomból rendeztek, hogy száz éve jelent meg Marx „Tőké”-jének el. ső kötete és ötven éve Lenin „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka’’ című műve. Pablo Neruda színműve Pablo Neruda chilei költő sikerrel mutatkozott be drámaíróként is. A Santiago de Chile-i Nemzeti Egyetem színháztudományi intézete bemutatta a költő első színművét: „Joaquin Murieta tündöklése és halála”. Joaquin Murieta Kaliforniában élt. A cselekmény az „aranyláz” korszakában játszódik. A chileiek a főhőst chileinek, a mexikóiak mexikóinak tartják. Neruda színművében Murieta az amerikai megkülönböztetés és faji előítéletek ellen, a latin-amerikai országokból érkezett sötétbörűek elnyomása és megalázása ellen harcok Neruda drámai kantátának nevezte színművét. Igen érdekes a formája: hagyományos drámai elemek, balett, karének, pantomim — mindez szerepel benne. A színmű bemutatója nagy siker volt. Számos kiváló iró. költő, drámaíró, kritikus vett részt a bemutatón, több latin-amerikai országból. Valamennyien nagyra értékelték a művet. tyz, hogy életszínvonal — igen összetett fogalom. Azt fejezi ki, hogy milyen valaki, illetve mindannyiunk, a társadalom életének színvonala... Természetesen, alapvető kritérium az, hogy milyen mértékben részesedünk az anyagi javak közösen megtermelt tömegéből. Ügy mindannyiunk nagy átlagban — és közelebbről személyenként. Sokszor hajiunk arra, hogy csak egyéni helyzetünk szemszögéből mondjunk gyors, így • nem egvszer elhirtelenkedett véleményt általában az életszínvonalról. Rengeteg- szer rendkívül igazságtalan ítélet ion kj mindebből. A múltkor, luxuslakásban élő ismerősöm — háztartásuk totál gépesített, a feleség nem dolgozik — mérgesen csapta be Felrciája ajtaját, épp egv boltból jött ki. .,A fene egye meg! Rohadt szőnyegfonalat se lehet kapni. Szegény feleségem nem tudja folytatni a subát ••■S ezek az újságok nem átallanak az életszínvonalemelkedésről írni!” Tessék, 6 így általánosít. Az ő anyagi telítettségük fokán „kényeskedés” a panasz. de komolyan csinálják, és az „életszínvonalat” kárhoztatják, ha nincs szőnyegfonál, pont olyan mintázatú függöny, amilyet elképzeltek. vagy kifogyott a megszokott üzletben a méregdrága Napóleon-konyak. Nekik nincs „fülük” annak befogadására, hogy az élet- színvonalhoz tartozik például a tsz-tagok nyugdíja, vagy a kisgyermekes anyák hosszú szabadsága, melyek előrehaladásunk eredményei. Aztán — az élet tartalmasságát tekintve, minden-e az anyagi javak bősége? Ismerősöm elektroműszerész szakoktató Maga is szüntelenül tanul. hiszen ha nem tart lépést a szakma fejlődésével. tanítványai kényelmetlen helyzetbe hozhatják kérdéseikkel. Ök is olvasnak, tévéadásokban találkoznak a szakmával. Aztán korrektül is kell öltözködnie egv szakoktatónak; a nevelőnek megjelenésével is Dóidét illik mutatnia. Van mit tennie szabad idejével. Tanul. szakfolyóiratokat böngész, családokat látogat. bejár az iskolába, hogy tanítványai elméleti felkészülését is figyelemmel kíM it hoz az új esztendő? A színházban is ez a leggyakoribb kérdés- Milyen műsorpolitikát, milyen közönségkontaktust igényel az új gazdasági mechanizmus teremtette helyzet. egyáltalán, hogyan kell lefordítani ezeket az elveket a színházkultúra mindennapos gyakorlatára? S bár az alaipelvek_ már világosak, mégis jónéhány félreértés él a köztudatban. Ez bizonyára abból származik. hogy egyesek bizonyos ‘ művelődéspolitikai, de főleg színházi körökben eleve adottnak, változtat- hatatlannak veszik a közönség igényt. Bizonyos ízlésbeli korlátok, műveltségi szintek. érdeklődési körök adottak és ezzel meg is határozzák a publikum kívánságait. Ez a szemléletmód azonban nem veszi figyelembe a sajátos színházi tapasztalatot; a legnagyobb sikerek sohasem abból születtek, amit — az állítólag eleve adott — igények alapján el lehetett várni, hanem legtöbbször egy úi igény létrehívásából adódtak. Hogy a közönség mit kíván, mit szeretne látni a színpadon — az a színház ügyes kínálatán is múlik, a publikum sokszor éppen a színpadon fedezi fel. mit is szeretne látni, miben is fogalmazható meg igénye — akkor tehát, mikor olyasmivel találkozik, amire eddig nem is gondolt, de ami közéleti érdeklődésében. otthoni gondjaiban öntudatlanul bár. de már régóta ott motoszkált. Jól példa volt erre Arbu- zov: Egy szerelem története, vagy Rozov; Úton című drámájának szolnoki bemutatása — ez utóbbi más színházban meg is bukott. Mindkét darab egyesek előzetes aggodalmai ellenére, „nem kell ez a közönségnek” stb. — nagy sikert aratott. A közönségigény tehát nemcsak a publikum felől áramlik a színpad felé, hanem a színpad is sugalmazza. hogy mit akarjon a publikum. A közönségigény nem eleve adott, állandó „keret”, melyből nem lehet kilépni, s mely „diktatúrájával elnyomja” a színházat; a színház nézőterén alakul, a művészeti sérje. Emellett — fiatal házas — egy kis társasági élet is jó, célszerű élnie. Benne kell lenni a kor áramkörében... Felesége is dolgozik. Tisztességesen élnek Van kis könyvtáruk, televízió, rádió, de bútorukat. az „örököltét”, évente egy-két darabonként cserélik újra. A mamánál laknak... Autójuk nincs-.. Ezt azért émlítettem, mert barátom szaktársának, aki ugyanabban az üzemben szakmunkás — már autója is van. Házát újonnan bebútorozta, zöldre festett vaskerítéssel vette körül. Rádió, tévé, szőnyegek, mosógép, hűtőszekrény szintén van. Meg kell adni. megdolgozott mindezért. A műhelyből egyenesen maszekolni rohan. Se lát. se hall. Évek óta se ünnepje. se vasárnapja Ha hat keze volna, akkor se győzné a tévé-. s háztarfásigép-javi- tásokat, egyéb szerelőmunkákat. De egy forintot nem adott még ki könyvre, színházra. A tévé-bő! csak a meccs és Angyal kalandjai érdeklik, a megyei lapra csak azért fizetett elő, mert a bizalmi addig nem ment le a nyakáról. — Ha vezetésnek élnie kell ezzel a lehetőséggel — az elkövetkezőkben taktikusakban, ha úgy tetszik „ravaszabban”. mint eddig, mert nem mondhat le a közízlés, a publikum é”- deklődési irányának formálásáról. ha izgalmasat, érdekeset akar teremteni. Az új helyzet követeli a színháztól. hogy elevenebben reagáljon a közönség érdeklődési irányának — esetleg; anyagi lehetőségeinek — alakulására, hogy az élettel összefüggő kérdésekbe tudjon belekapaszkodni, és ily módon magával ragadni publikumát. A nézőtérhez való közellé- pés tehát a közönség esztétikai nevelését is jelenti, — vagy pontosabban: elsősorban azt. Csak az igényformálás taktikája változik, s így teremti meg a közönséggel való újabb, elevenebb kapcsolat formáit. Ezért nem lehet egyetérteni azzal a felfogással, amely a műsortervek „átszabásán” kezd gondolkozni és csupán a kereskedelmi lehetőségek kihasználásában keres megoldást. Korai volna még az idei szezon műsortervéről véleményt mondani, de ez a sorozat: My fair Lady, ön is lehet gyilkos. Char- ley nénje — mintha ilyen szemléletre utalna. A gazdasági életben arra törekszünk, hogy a szükségletek felmérésénél minél jobban számba tudjuk venni a fogyasztók differenciálódását, amely az új ösztönzési módszerek alkalmazása miatt erőteljesebbé válik. Mit jelent ez a színház számára? Többek közt annyit, hogy jobban kell alkalmazkodni a nézőtér, a közönségigények differenciálódásához. Az elmúlt 15 év műsorpolitikájában jobbadán az egységes nézőtérrel számoltunk; feltételeztük, hogy a publikum nagyjából azonos érdeklődési körpolitikáról, a város rendezéséről, vagy mondjuk a tsz-törvényről van szó, enyhén kifejezve, primiti- vek a nézetei. Nincsenek is, mert csak legyint ilyenkor és nagyhangúan szabadkozik; „Engem ez és ez érdekel — mutat a hasára és a torkára —. a többi csak duma!” — Szórakozásának legteteje, ha disznótorban, névnapon csattanó vörösre eszi, s issza magát, s trombitaerős tenorját kieresztheti — „Volt nekem egy fehérszámvú, bóbitás galambom...” Virul, fénylik ilyenkor, s míg rezeg- teti. szeme sarkából a hatást lesi,.. — Hülye vagy te. Pista! — mondta nemrég a szakoktatónak. akivel együtt tanulóskodtak. — Hagyd ott azt a kócerájt. A te ügyes kezeddel eddig is vagyont gvűjthettél volna. Aranybánya a mi szakmánk... Mid van neked? Nézz meg engem!... Hát életszínvonal a tiéd az enyémhez képest? ... — Az — mosolygott nyugodtan a szakoktató, s hogy amaz értetlenül bámult rá, még hozzátette. — Életszínvonal — színvonalas élet.,. Valahogy a kettő eevütt az igazi... Szaktársa meg csak a fejét csóválta, s mormogott; — Bolond. Tóth István rel, ízléssel, igényekkel jön a színházba, ezért ehhez az egységes igényhez szabtuk a műsort is. Az utóbbi években aztán kiderült, hogy a műveltségi viszonyok. az ízlésformálás tempója megváltoztatta ezt a képet; a közönség differenciálódott, a „mindenevő’’ időszak lezárult. K ialakult a klasszikus darabok törzsközönsége, ettől nem elkülönülve. ám mégis önállósulva formálódni kezdett a modern művek iránt érdeklődők tábora, mint ahogy más publikumréteg látogatja a könnyebb szerkezetű vígjátékokat is. E differenciálódással most még jobban kell számolnunk, — és egyúttal meg kell próbálnunk egészséges arányokat kialakítani, ebben a folyamatban. Pesten. a Madách Színház és a Thália Színház stúdió színpadot hozott létre, hogy ott mutassa be azokat a műveket, melyek szűkebb közönségréteget érdekeinek. s ezzel tehermentesíti a nagy színházat, és ugyanakkor egészséges kereteket teremt egy bizonyos közönségigény kielégítésének. Tartalmilag más jellegű törekvés vezette a Pécsi Nemzeti Színházat, mikor létrehozta a Gyermekszínpadot, ahol nemcsak gyermekműsort, hanem mai magyar művek kísérleti produkcióit is színre tudják állítani. (Hasonló jellegű kamarastúdió szerveződött Debrecenben is.) A technikai keretek azonban nem mindenütt állnak rendelkezésre, s a differenciálódás színházgyakorlati kérdése nem is zárul le a technikai lehetőségekkel. a műsoron belül is érezteti hatását. Az olyan, obiektíve kötelezően többműfajú színházban, mint a szolnoki, eddig is természetes követelmény volt a szélesebb skálájú választék kínálata. Fontos, hogy ez a differenciálódás ne csak egyirányú legyen, hogy a színház kezdeményező módon tudja befolyásolni ennek az ízlésbeli és gondolati tagolódásnak iránvát. Másszóval ; ne engedjünk az előítéleteknek, mely ebben a jelenségben is a komerci- alizálódástól való rettegésnek. vagy éppen a klasz- szikus értékek halmozásának ad hangot. Arra kellene törekedni, hogy egészséges áramlás történjék a friss, szellemes. korszerű rendezésben előadott operett-musical kategóriájából a modem, gondolatilag izgalmas. művészileg súlyos művek irányában. Az egyik kategória ne zárja ki a másikat, hanem ellenkezőleg: nyisson utat. Vagyis; differenciáljuk a közénség- igénvt. húzzuk szét az értékek skáláját. — adott esetben menjünk közelebb az egyszerűbb nézőtéri kívánságokhoz is — de azzal a világos céllal, hogy ez az ízléskorlátok oldását szolgálja, hogy segítségével fogékonyságot teremtsünk a valóságos művészi értékek számára. A különböző nézőtéri igényt kiszolgáló műsorpolitika olyan lehetőségeket teremt, melvek egy meghatározott gondolati irányba sodorják , a nézőt; az egvik mű a másikra hívja fel a figyelmet Nemcsak üzletileg számol jól. ez a műsorpolitika. hanem művészileg is. Persze ez csak egyetlen megoldási lehetőség. de most már nem csupán az új mechanizmus elvei sarkallnak erre a feladatra, hanem kulturális forradalmunk továbbvitelének ugyancsak elodázhatatlan kötelességei is. A. M.
