Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP löst, december 3. A NYUGATNÉME VASUTAK RÉME Jártak központi lapja a Nhan Dán minden nap köz­li a legfrissebb hadijelen­téseket. Képünkön: Hanoi egyik újságárusa A zsaroló egyre többet követel' A nyugatnémet rendőrség egy óriási különítménye több éve eredménytelenül nyomoz a vasutak réme után, aki rendszeresen rob­banóanyagot helyez a sze­relvényekbe és az áílomá- »ok csomagmegőrzőjébe. Ed­dig 9000 különböző nyomon indultak el, de egyik sem vezetett a tetteshez. — A zsaroló 1300 levelet küldött a vasútigazgatóságokhoz, és bűnügyi dossziéja 14 tekin­télyes kötetre szaporodott. A rendőrség előbb 10 000, később 20 000 márkát ígért annak, aki megbízható ada­tot közöl róla, de ered­mény nélkül, 1959: Az első zsaroló levél Amikor a hamburgi vas- útigazgatóság 1959. június 24-én kézhez kapta az első levelet, amelyben a zsaroló (Roy Clark néven) 30 000 márkát követelt, senki sem gondolta, milyen óriási mé­reteket fog ölteni az ügy. Nem vették komolyan a fenyegető levelet, és Roy Clark hét évig nem is tett semmit. 1966-ban azonban újra jelentkezett azzal, hogy aláaknázza a Hamburg— Bremen vasútvonalat, ha nem kap 50 000 márkát Ha hajlandók fizetni, a Bild nevű napilap első oldalán közöljék a következő jelet: R. C. 5. w. g, 1966 szeptemberében Roy Clark már 100 000 márkára növelte az összeget. A vas- útigazgatóság nem fizetett, és nem is történt semmi. Egy hónappal később a merénylő értesítette a Ham­burger Abendblatt szerkesz­tőjét, hogy 15 perc múlva bomba robban a hamburgi állomáson. A pokolgépet nem sikerült megtalálni, de szerencsére csak kisebb rob. bánás történt. Másnap a merénylő 120 000 márkát kö­vetelt, azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem kapja meg, valami borzasztót tesz. 1967: Holtponton a nyomozás 1967. május 13-án az is­meretlen merénylő gerendát helyezett a Benderkes— Bremenhaven vasútvonalra. Emberáldozat nem volt, — mert a személyszállító vo­natot egy tehervonat előzte meg. Az óriási mozdony szétmorzsolta a gerendát és kisiklott. Nem sokkal ké­sőbb Roy Clark bejelentet­te. hogy ezután bombát használ. Szeptember 16-án a Ham­burg—Harburg vonalon egy szerelvény kifeszített drót­kötélnek futott. Roy Clark bejelentette, hogy ez is az ő műve volt. Aztán két bomba robbanj a hamburgi állomás csomagmegőrzőjé­ben. Az egyik megsebesí­tett egy embert. 1967 októbere: 700 000 márkát kérek Szeptember 24-én Clark telefonon 250 OOo márkát kért — Ellenkező esetben — mondta —, ötven kilogram­mos bombát helyezek az egyik vasútvonal alá. — Október 2-án a Hamburg— Bremen vonalon valóban bombára futott egy szerel­vény. Szerencsére a robba­nás kisebb mérvű volt, és csupán egyetlen ember se­besült meg. Október 8-án Clark már 700 000 márkát követelt te­lefonon. — Hangját akkor magnetofonszalagra vették, és valamennyi rádióállomás közvetítette. A hallgatók kö­zül senki sem ismerte fel. A nyomozás folyamán rengeteg embert letartóz­tattak. Egyet egy nyilvános telefonfülkéből cipeltek el. Egyikük sem volt azonban azonos a merénylővel. A nyomozás folyik. 4b „Olaszországban • sajtószabadság nem az újságírók szabadsága vagy azoké, akiknek van mondanivalójuk, hanem azoknak a sza­badsága, akiknek elég pénzük van hozzá, hogy mondjanak vagy inkább mondhassanak valamit. Gyakorlati!ag tehát (na­gyon kevés kivétellel) a legnagyobb gazdasági vagy hatalmi csoportok szabadsága, más jelöl azoknak a fájdalma, akik — kevés pénzűk és kevés hatalmuk lé­vén — hősiesen erőfe­szítéseket tesznek az életben maradásra. A helyzet csak súlyosbo­dott az utolsó években, mert az újságok előál­lítási költségei egyre emelkednek, mialatt az olvasók száma külön­böző okokból korláto­zott maradt.’’ (A bolognai L’AVVENIRE d’ITALIA című katolikus napilapból.) A gyémántkirály és egyéb ékszertorténeíök Mikor az amerikai Joseph Ascher ékszerész el akarta vágni a valaha is ismert legnagyobb gyémántot, a 3106 karátos „Cullinan”-t, elhivatott a művelethez egy orvost és két ápolónőt. Az ékszerész ugyanis szívbeteg volt és attól tartott, hogy az elvágásnál jóvátehetetlen hibát követ el és szívroha­mot kap. De tapasztalt szeme és biztos keze nem hagyta cserben. A „Culli- nan”-t elvágása mesterien sikerült, és így roppant mértékben növelte az ék­szerész vagyonát. A meg­rázkódtatás miatt Ascher így is három hónapig nyomta az ágyat. Mindez az évszázad ele­jén történt. Ma viszont a szakkörök újabb gyémánt elvágását lesik, a rendkívül értékes „Golflabda” nevű an­gol darabot. Az értékes követ hatalmas rendőri fedezettel hozták Európából New Yorkba. A gyémánt „sebé­szeti” kezelésére nagy elő­készületeket végezlek, négy kisebb darabot készítenek belőle összesen egymillió dollár értékben. Hogyan találták a Golflabdát? A „Golflabda” története igen érdekes és tanulságos. A France Presse hírügy­nökség johannesburgi tudó­sítója 1967 júniusban a kö­vetkező hírt továbbította Párizsba: Basutoföldön szo­katlanul szép 601 karátos gyémántot találtak. Nagy­ság tekintetében ez a világ hetedik gyémántja”. A tu­dósító hozzátette, hogy a szerencsés megtaláló Petrus Ramoboa, 38 éves bányász. Petrus a drága kinccsel az ország fővárosába utazott, autóstoppal, mert nem volt pénze útiköltségre és letét­be helyeze ott a gyémántot. A johannesburgi ékszerke­reskedők megrohanták Ra- moboat és kecsegtető vá­sárlási ajánlatokkal bom­bázták. Végül is a szegény néger, akinek így ölébe pottyant a szerencse, elad­ta a gyémántot 100 000 font sterlingért A vásárló tu­lajdonképpen egy amerikai kereskedő volt a Daily Telegraph szerint Harry Winston, a világ leggazda­gabb ékszerésze, számos Kém mindé más gyémánt és ékszer bir­tokosa. övé a 726 karátos Jonker nevű gyémánt, — amely valamikor egy fran­cia királynő tulajdonában volt és 1887-ben tartott ár­verésen 1 100 000 dollárért kelt el. Winston most a „Golflabdá’ megvásárlá­sával 700 000 dollár nyere­ségre tett szert A darab szétvágása és csiszolása után ilyen magasra emel­kedett a szegény néger bá­nyász által talált kincs. A 7/311 Street Journal cikksorozatot szentel a gyémántüzletnek és kifejtt hogy a gyémántipar kere­tében működik a legna­gyobb kartellek egyike. A gyémántkereslet a világ­piacon egyre növekszik. A drága ásvány 80 százalé­kát az ipari világ vásárol­ja meg. A megmaradt mennyiség alig fedezi az ékszerek igényeit A The Diamond News and S. A. Jeweller című lap szerint Oppenheimer nevű délafri­kai milliomost nevezik „gyémántkirálynak”. ki vásárolhat Miért olyan drága és ke­resett árucikk a gyémánt? Azért mert a gyémántlele­tek igen ritkák. Átlag öt tonna földet kell megszi­tálni, hogy egy karát vagy­is 0,2 gramm gyémánthoz jussanak. Más szóval, ahhoz, hogy egy gramm gyémántot találjanak, két és fél vagon földet kell megszitálni és mindezt pri­mitív eszközzel, tehát nagy fizikai megerőltetéssel. Általában a gyémántok útja nem azonos a „Golf­labda’’ nevű gyémánt út- jával. A Dél-Afrikában. Brazíliában, és még néhány más államban talált havi mennyiséget havonta meg­küldik Londonba, a „Dia­mond Trading” nevű gyé­mánt kereskedelmi köz­pontba. Ez zárt jellegű kiállítást rendez, amelyre a világ 300 ékszerészét hívják meg. Ezeket beve­zetik egy kivilágított nagy helyiségbe, ahol a különle­ges világítás kidomborítja a kövek fényét és alakját. A gyémántokon feltünte­tik azok jellegzetességét és árát és csoportonként ad­ják el és a vevők nem al­kudozhatnak és a csoport­ból nem kérhetnek egy-egy darabot. Ezek a szabályok még a múlt századból szár­maznak és aki azokat meg­szegi, törlik a meghívandók listájáról. A japán gazdaság válaszúton Szato japán miniszter- elnök fáradhatatlanul járja a világot. Szeptemberben 11 nap alatt öt országot lá­togatott meg: Burmát, Ma­laysiát, Singaporet, Thai­földet és Laoszt. Október­ben Indonéziában. Auszt­ráliában. Új-Zélandban és a Fülöp-szigeteken járt. Novemberben megismétel­te számos washingtoni lá­togatásának egyikét, s Johnson elnökkel tárgyalt. Természetesen a japán kor­mányfő körutazásai első­rendűen politikai jellegűek — de a nagy vendégjárás­ban a gazdasági diplomácia nem elhanyagolható szere­pet játszik. Szuperhatalom ? Az utóbbi években Ja­pán valóságos gazdasági ..szuperhatalommá” vált, amelyet sokan az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett a harmadik po- tUfirífllif Világ­hatalomként emlegetnek. Japán több acélt gyárt, mint Anglia. Több elektro­nikus számítógépet hasz­nál, mint az Egyesült ál­lamok kivételével bármely tőkés ország. Japán gyárt­ja a világ új hajóinak fe­lét. Az ország járműipara a harmadik a világon — s a japánok a társadalmi termék kétszer akkora há­nyadát fordítják beruházá­sokra, mint az angolok, vagy az amerikaiak. A ja­pán nemzeti jövedelem át­lag négyszer olyan gyorsan emelkedik, mint az ameri­kai. Közismert, hogv ebben az előretörésben óriási sze­repe van a japán külkeres­kedelemnek. Az utóbbi tíz évben a japán export évenként 16,4 százalékkal emelkedett, holott a világ­export növekedése ebben az időszakban nem volt magasabb évi 6.5 száza­léknál. Ebben az előretö­résben már aerrvsak olyan hagyományos tényezők játszottak szerepet, mint az alacsony exportárat le­hetővé tevő, a nyugat­európai átlaghoz képest továbbra is rendkívül ala­csony munkabér. Döntő szerepe volt a gépesítés rendkívül gyors elterjedé­sének (az említett évtizei­ben a munka termelékeny­sége évenként csaknem 10 százalékkal emelkedett) va­lamint az exportstruktúra átalakításának. A hagyo­mányos japán export ipar­cikkek (textil, porcelán stb.) helyét a legkorsze­rűbb iparágak: műanyag, irodagép, gépkocsi, rádió- technika és az elektronika termékei foglalták el. ^ereszkedés Délkelet-Ázsióban A japán gazdaságnak és a japán exportnak ez a fejlődése világgazdasági és világpolitikai következmé­nyekkel is járt. Ma már Délkelet-Ázsia legtöbb or­szágában igen erőteljes a japán gazdasági jelenlét, s erősödik az aggodalom egy esetleges japán gazda­sági uralom kialakulása miatt. Japán a hagyomá­ny«« politikai okoktól átte­kintve egy sor gazdasági ok miatt is óriási figyel­met szentel Délkelet- Ázsiának. Először: a Ja­pánban egyre emelkedő munkabérek miatt a nagy­ipar az olcsóbérű délkelet­ázsiai országokban keres alvállalkozókat, tehát köz­vetve ki akarja aknázni az itt található olcsó munka­erő tartalékot. Másodszor: éppen a legmodernebb új exportiparágak (elektroni­kus számítógépek stb.) szempontjából a japán ipar még nem mindenben tud megfelelni az amerikai vagy nyugat-európai piac igényeinek. Ezért úgyneve­zett „átmeneti exportpia­cot” keres. Délkelet-Ázsiá- ból akarja kiszorítani p- amerikai és nyugat-euró­pai konkurenseket. Noha ez az előretörés erőteljesen érinti az ame­rikai monopóliumok érde­keit. Wash in trónban — po­litikai okokból — támogat­ja Japán gazdasági ter­jeszkedő politikáját. 1967 első felében for­dult elő első ízben, hogy a Délkelet-Ázsiába irányuló japán kivitel meghaladta az Egyesült Államokba irányuló exportot. Ezzel párhuzamosa« rohamos ütemben nőtt a délkelet­ázsiai országoknak nyújtott japán technikai segítség — nem beszélve az átlag öt­évenként megduplázódó ja­pán tőkebefektetésekről. Ugyanezt a célt szolgálják a délkelet-ázsiai mezőgaz­daság fejlesztésére elő­irányzott különleges hite­lek, amelyeket Japán az úgynevezett „Ázsiai Fej­lesztési Bank” útján folyó­sít Az USA támogatásával Japán délkelet-ázsiai gazdasági terjeszkedése mindenekelőtt azért felel meg Washingtonnak, mert a vietnami háború miatt a közvetlen amerikai be­folyás terjeszkedését Dél- kelet-Azsia majd minden országa bizalmatlanul szemléli. Japán viszont — Washington megítélése szerint — szilárd szövet­séges. ezenkívül egész sor japán iparágban igen erős az amerikai tőke jelenléte. Ezt fejezte ki legutóbb Rusk amerikai és Miki Takeo japán külügyminiszter kö­zös nyilatkozata. amely szerint a két ország „közö­se« törekszik Délketeé­Azsia gazdasági fejleszté­sének előmozdítására.’’ Japán tehát kétségkívül a világ egyik legdinamiku­sabb gazdaságával rendel­kezik. Jelenleg azonban kapcsolatai még meglehe­tősen egyoldalúak: az ex­porthadjárat elsősorban a japán—amerikai gazdasági kapcsolatokat növeli, má­sodsorban — a délkelet­ázsiai gazdasági behatolás­sal — közvetett amerikai célokat szolgál. Japán csak a legutóbbi időszakban tett komolyabb kísérleteket en­nek az egyoldalúságnak a felszámolására, mindenek­előtt a Szovjetunióval fenn­tartott gazdasági kapcsola­tainak bővítésére. A lehe­tőségek itt rendkívüliek, de egyelőre csak kezdeti erő­feszítésekről lehet beszélni. (A Szovjetunióba irányuló japán kivitel a japán össz­exportnak mindössze 2,8 százalékát teszi ki — aránya kisebb, mint a Thaiföldre menő exporté!) A gazdaságilag igen ko­moly eredményeket elért Japán gazdaságpolitikája csak akkor játszhat pozi­tív szerepet a világban, ha erőtellesebben folytatja egyoldalú lekötöttségeinek felszámolását.

Next

/
Thumbnails
Contents