Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
1987. december S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 LERMA GRÓF: CSElKALOV: MORALES: ALFtO: * * lilülliiilfflllÉÉtni! Széki Sándor: A 111 o-•a megcsalt Alfio eszét vesztve dühöng, hangja vad bosszúért kiált, a vonósok és az üstdobok ijesztő tremolói, a fafúvók triolái már sejtetik a bekövetkező tragédiát... Alfio már csak annvil mond a csábítónak, Turiddunak, hogy: o kertek alján. Késpárbaj. Turiddu búcsúzik az anyjától, majd felhangzik a kiáltás: megölték Turiddut! Alfio végbe vitte elhatározását... Függöny. Az Állami Operaház szerda esti közönségének tapsa a függöny elé kéri a Parasztbecsület szereplőit. Köztük Alfiot, a dráma5 baritont. Széki Sándort, a szolnoki járműjavító volt művezetőjét... Csupaszív, kemény izomember, mackó mozgású, a színpadon meg vibráló erő. Ha szobrász lennék modellnek kérném: „Erő”. Valami nagyon kemény anyagot keresnék hozzá... A gratulálók felszisszennek a kézfogásától. Birkózó Is volt Most kicsit fáradt, de mosolyog. Élete első nagy opera szerepének. Alfionak örül. — Majdnem tizenkét évi munkám eredménye a mai nap — mondia. — Na- gyon szeretem Alfiót, mert nehéz szerep. Hosszú, nagyon hosszú, göröngyös út vezetett idáig. Amikor kezdtem, voltak akik kinevettek, „a suszter maradjon a kaptafánál, az asztalos a gyalujánál!’’ Nem éagytam magam, de néha bizony térdre stem. Aztán felálltam... talán igaza is von... vitt valami makacs akarat. Tíz vig tanultam Szolnokon a 'zeneiskola 'Cin, közben persze dolgoztam a Járműben. — Tanárai? — Kazatsay Irén volt az énektanárom Mezriczky Lajos pedia korrepetitorom. Mindent nekik köszönhetek és az üzemnek, ahol nagyon sokat segítettek rajtam. — Másfél éve van az Operánál, igaz, hogv a mai első igazán n’iJv szerepe, de többször olvastuk már a nevét a színia• oon. A krónikás talán mondhatja így: ..kirobbant!”. — Nem panaszkodhatok, tényleg gyorsan ment. A meghallgatás után ösztöndíjat adott az Opera, szólóénekes lettem. <4 Toscahnn énekeltem n Soiarrone csend őrt, Verdi Don Carlos-ában herma grófot, Bizet Carmenjében Morales szakaszvezetőt, — de Alfio megformálásán kivi)5 Borisz Godunov Cse^kalovja volt a legnagyobb szerepem. Űny qondolom. ekkor figyeltek fel rám. Nagyon megszerettem ezt az alakítást is. reggeltől estig ebben „égtem". — A kollegáitól tudjuk; vas szorgalma már itt Budapesten is közismert. — Ez minden siker egyik alapra. Tisztában vaovok vele, honv még nagyon keveset tudok, sokkal több akarok lenni önmagam számára is. Nagyon nehéz ez. ’dók mindenről le kell mondani. Állandóin tanulnom kell. Pl”,ss László Kossuth- díjas karioaznatő a korrepetitorom, Balassa Istvánná pedig a hangképző tanárom! — van kitől tanulnom. Sokat segítenek a kollegák is. a Bűnvádi LAs-ló operában Rozgovvi szerepét Simándv József tanította. Aki akar tud fejlődni. Rengeteget kaptam Tito Gobbitól is. csodálatos színpadtechnikára van, félelmetes moznáskriltúrája. Két Torca előadást láttam vele a színpadról. Sose felejtem el... — A jövő7 Mit szeretne... A szerény, de önmagában bízó ember biztonságává] válaszol. — Mit akarok?! M’nd°nt. amit csak elérhetek, minden n"héz feladatot, nagy szerepeket. Ügy érzem, mondhatom így mert nagyon megdolgozom értük! Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok című operáiéban Kothr.er péket éneklem a 'közeljövőben, s a tavasszal Verdi Álarcosbáljának Revé-jét. Mindent megteszek, hogy sikerüljön. Hogy is mondják nálunk a Nagykunságban? „Aki dvdás akar lenni, pokalra kell annak menni!” Ezt úoy értem, hogy nem sajnálom magamtól az éveket, mindenről lemondok, ami káros lenne művészi fejlődésemre, tanulok, állandóan gyakorolok, hiszen másképpen nem megy. Nagyon jó lehetőségeim vannak. Mindenki „ legnagyobb iószándék- kal van irántam most is. — hálátlan lennék. ha n°m, váR-núm be a hozzám fűzött reményeket. Be akarom váltam! — tiszai — ’A világnézet és a munka Nem lehet közömbös a társadalom számára, hegy a napon:a izzadó, verejtékező ember tevékenységét anyagi érdekből, vagy belátáson alapuló tudatosságból, felelősségérzetből, esetleg félelemből vagy jogi kényszerből végzi. Nem hirdetünk aszkétikus morált. ezért kimondjuk, hogy az anyagi érdekeltség — nem anyagiasság. Aligha elégedhetünk meg azonban a jövőben az anyagi érdekei tséggel csupán. Eszmei, tudati, erkölcsi mozgató erők is kellenek. Az úi gazdasági mechanizmus bevezetésének küszöbén állunk. Nem közömbös. hogy eg 'esek a szocializmus szerény, hű, erkölcsös tetteken alapú1 ó szolgálata helyett a ha rácsolás, a kapzsiság, az önzés életfilozófiáját kezdik va'lani. Nem arról van szó, hogy bárki is tagadja a becsületes munkán alapuló többletjövedelem létjogosultságát és annak nélkülözhetetlen szerepét a gazdasági felemelkedésben. De következetesebben kell harcolnunk a nyerészkedésen, a spekuláción alapuló jogtalan haszon szerzésére irányuló törekvések, s az emberek zömét megbotránkoztató — ezt „imába foglaló” — szemlélet, magatartás ellen. Ezen a területen nemcsak — és nem is elsősorban — a jogi és bűnügyi szerveknek vannak tennivalóik. Sokat tehetnek a párt, az iftúsági, az iskolai, az üzemi és hivatali szervek és szervezetek. Mert a szocialista társadalmi rendszerben a nevezett szervek és szervezetek nemcsak gazdálkodnak. irányítanak, vezetnek, han^m nevelnek — formálnak is. A QOT-d'(kodást, a közigazgatást n^m lehet elválasztani- a gondolkodástól. a szellemi termelésül, az emberek agvát és szivét mozgató és meghatározó világnézettől. Ismert; 1 a gazdálkodók gondolkodnak — nem elhanyagolható például a közgazdasági szemléletük — s a gondolkodok gazdálkodnak egyre inkább és egyre jobban. Szemléletük, gondolkodásuk módja és színvonala több és jobb termékbe megy ái. A készített termékekről, tehát tetteikből és azok eredményeiből is következtethetünk világnézetükre. Napi magatartásukban is feltárul az emberek hite, meggyőződése és viszont-•• Egyébként is mit ér az az értelem, képzettség, tudás, kultúra, amely nem megy át társadalmilag hasznos teljesítménybe. Sok korszerűen művelt, materialista világnézetű, marxista szemléletmódú, meggyőződéses, cselekvő- kész emberünk van. Közülük so-ican aktívak, lelkiis-, meretesen dolgoznak, áldozatot is vállalnak. Mert felismerik, tudják, hogy társadalmi aktivitás né’-kül nem érhetjük el a közös társadalmi cé1 okát, amelyek az egvéni célok megvalósításának zálogai is. Az ilyeneknek joggal nem tetszik az ismereteket és okleveleket halmozó, a széliéi energiákat feleslegesen tartalékoló embertípus. Az élet nagyon követeli tehát, hogv olyan feltételeket hozzunk létre, amelyben lehetővé és szükségessé válik nemcsak az anyagi, hanem a szellemi tartalékoknak a teljes felhasználása is. A gazdasági irányítás reformjában egvik járható útját és biztosítékát találjuk meg a szellemi energiák lekötésének is. Szémtnlan esetben tapasztaljuk — pedagógusok, orvosok, bírók, politikusok —, hogv az anyagi jólét önmagában nem biztosítja az ember belső és külső harmóniáját, boldo- ■ gulását. Ezért is elgondolkodtató a világnézeti tevékenység elhanyagolása. Nem szólva itt arról a káros és veszélyes felfogásról. amely úgy vélte és itt- ott véli ma is, hogy nem szükséges <az egyén világnézeti nevelésével oly sokat törődni, mert az ember érzelmi és tudatvilága automatikusan követi a társadalmi változásokat, Sajr.os, olyan szemlélettel is lehet találkozni, amely szerint az ideológiai munka nem is annyira lényeges, úgysem szolgálja közvetlenül a termelést. A fent nevezett vélemények, nézetek, álláspontok kritikája fontos feladata ideológiai munkánknak. Ha sikereket akarunk elérni a következő években, aligha tekinthetünk el ezeknek a nézeteknek ideológiai harcban történő leküzdésétől. Az embereknek a nézetei általában nem ugyanannak a kornak a termékei. Ez azt jelenti, hogy a múlt a szellemi örökség terén is átnyúlik a jelenbe. A múlt átnyúlását a jelenbe nyomon követhetjük vallási előítéletekben, magántulajdonosi gondolkodásban, hangulatokban és szokásokban. Felfedhetjük 'az irodalmi, művészeti közízlés elmaradottságában. a nemzeti és állampolgári tudatban. A múltból ittrekedt olyan amorális jelenségekre is gondolunk itt. mint a züllés, a részegeskedés, naplopás és a nőket, öregeket nem tisztelő magatartás. Ezek az antiszociális jelenségek általában a maradi világnézetekhez kapcsolódnak. A múltból ittrekedt antimarxista nézetek hozzáértő feltárása és rombolása szükségessé teszi a nevelés, a meggyőzés, az intézkedések és kiegészítő rendszabályok együttes alkalmazását, az anyagi és eszmei környezet gazdagítását Ezt az értékalkotó és értékromboló munkát csak úgy végezhetjük jól, ha állandóan tanulmányozzuk a régi és az új világnézet jeleit, . megnyilvánulásait és formáit. Nem tévesztve szem elől, hogy a világnézeti harc eszmei alapja a marxizmus—leninizmus mind szélesebb elterjesztése. Bálint Sándor Csatacsillag, géppisztoly és kaukázusi tőr Forradalmak fegyverei a Hadtörténeti Múzeumban Korabeli képek, plakátok idézik fel a Tanácsköztársaság napjait. A budai Várban sokezer év harci eszközei pihennek békésen egymás melleit. A legrégibb fegyver a kőbalta, a legújabb a rakéta. — Igaz, ez csak képen látható, hiszen aligha férne el az Országos Hadtörténeti Múzeum termeiben. De a korszerű tankok, vadászgépek ^eredetiben” is láthatók — a múzeum udvarán. Órák hosszat járhat id a látogató, s mindig tatái újat, meglepőt. A csatacsillag- nak és több más fegyvernek ma már a neve is alig ismert. Kevesen láttak há- romfedelú vadászgépet is. S vajon ki sejtené azt, hogy még az első világháborúban is használtak buzogányokat? Nagyon sok különös fegyvert halni z ; k fel itt a múzeumban. 1918- ban alapították, tehát jövőre lesz 50 éves. Érthető, hogy a múzeum leggazdagabb anyaga az elmúlt 50 évre emlékestet. Itt minden tárgynak külön története van. Sok régi, elrozsdásodott fegyvert a múzeum előtt, az esztergomi bástya feltárásakor találtak meg. De a legkülönösebb történetek az 1919-ből származó emlékekhez fűződnek. Ez természetes. Az Árpád-kori nyílhegyet, a XV. századból maradt cséphadarót, a kuruc zászlót, vagy Petőfi kardját nem kellet* re te- getni. Bár a „régi kardok” is a német terjeszkedés, vagy az úri elnyomás, az önkény ellen felkelt népünk emlékei voltak, az ellenforradalmi rendszer nem pusztította ezeket. De az már valóban rejtély, hogyan tudták megőrizni az első munkáshatalom üldözött zászlóit: a Csepeli Vörös Ezred 2. zászlóalja, a 3. számú Nemzetközi Ezred, a Budapesti Vörös Vasas hadosztály, vagy a 31 Vörös Ezred lobogóját, melyet Kun Béla adott át az északi hadjárat hőseinek. A magyar vöröskatonák fegyverei között látható egy orosz puska. Ilyennel főként orosz földön a polgár- háborúban harcolt sok-sok ezer magyar katona, — a szővejthatalom oldalán. A százezer magyar internacionalista hagyatéka között van Zalka Máté kardja és Sziklai Sándor kaukázusi tőre. A két magyar internacionalista nevével találkozhatunk a spanyol polgár- háborúról szóló kiállításon is. A gyűjtemény egvik legszebb darabja a „Spanyol szabadságért” érdemrend, amellyel a hősi halált halt Zalka Mátét — Lukács tábornokot — tüntették ki. Sziklai Sándor nevét is még kétszer olvashatjuk: a második világháború idején a magyar antifasiszták soraiban harcolt, 1956 ban pedig a Köztársaság tér mártíréi között esett el. Kétségtelen, hogy a múzeum legmegrendítőbb része a második világháború magvar antifasisztáinak küzdelmeit ismertető kiállítás Magyarországon, szov- jetíöldön. Csehszlovákiában. Jugoszláviában. Lengyelországban, Frnnd sorszámban, Belgiumban, Olaszországban Ebben a szobában csak a látogatók „mai”-ak. A kép közepén allo aknavetőt a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege használta, a plakát a vörös katonákat buzdította 48 évvel eze'őtt, a kép jobboldalán álló mellszobor pedig Stromfeld Aurélt, a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnökéi ábrázolja. (VVermser Antal felvételei) s ki tudná felsorolni még, hány helyen küzdöttek a magyarok a fasizmus ellen. S a gyűjtemény különös érdekességét csak fokozza az, hogy a partizánok közül még sokan, akik az egykori ejtőernyős ruhát, a géppisztolyt használták, ma itt élnek körünkben, — országosan ismert politikusok, társadalmi közéleti személyiségek. Aczél Kovách Tamás
