Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
1967. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Ön kivel készítene interjút...? Aba Novák Szolnokra hívott... Beszélgetés Bényi Lászlóval ERDEI FERENC: Á népgazdasági és a helyi érdekek az új mechanizmusban Az ablakból az Országház látszik és a Duna vizének egy tenyérnyi darabja. Képekkel, művészeti folyóiratokkal és könyvekkel teli szobában dolgozik Bényi László festő, művészettörténész és muzeológus, a Nemzeti Galéria osztályvezetője. Neve szorosan kapcsolódik Szolnok művészeti életéhez. A művésztelep egyik leglelkesebb és legalaposabb ismerője, népszerűsítője. Legutóbb a Művészet című folyóirat hasábjain méltatta a művésztelep alkotóinak munkáját a Nemzeti Galériában rendezett kiállítás alkalmából: i,Mindnyájukról elmondható, hogy humanista szemlélettel következetesen. el- mélyülten, hivatástudattal, serényen munkálkodtak az eltelt tíz esztendő alatt. Egyéniségük körvonala kibontakozott, erényeiket nem fedi könnyű rutin és kikerülték az uniformizáló- dás lápjait. Kiállításuk anyagát egységessé teszi a képek, a szobrok születését ihlető közös élmény. a közérthető előadásmód.” Nemcsak cikkeiben, tanulmányaiban foglalkozott Szolnok elhunyt és élő mestereinek művészetével, hanem kiállításokat is rendezett munkáikból. Tgv többek között „Az Alföld a festészetben” című kiállítást előbb Budapesten, majd Prágában és Szófiában. Közreműködött a szolnoki képtár megszervezésében és szolnoki kollegái felkérésének eleget téve időnként előadásokat tartott Szolnokon. Többízben is őt kérték fel a művésztelep kiállításainak megnyitására, például a budapesti újságíró klubban vagy. legutóbb a Képcsarnok szolnoki úi kiállítótermében. — Mint művészettörténész sokat foglalkozott az alföldi festészettel és ezen belül a szolnokiakkal. A kritikák néha bizonyos konzervativizmust emlegetnek az alföldi festészettel kapcsolatban. Mi erről a véleménye? — Az alföldi festészetnek Hatvan évvel ezelőtt jelent meg első száma annak a folyóiratnak, amely a következő évtizedekben a legnagyobb hatással volt irodalmunk fejlődésére. Ez volt a híres „Nyugat”. Egy kis nép nemzeti műveltségének létjogosultsága és teremtő ereje melletti hitvallása gazdag igazolást nyert a folyóirat hasábjain. Osvát Ernő szerkesztői gyámolításával itt bontakozott ki a modern magyar irodalom. Itt kapott teret, a korábbinál jóval vissz- hangosabb szereplési lehetőséget a ma már klasz- szikusként tisztelt költők és írók nagy nemzedéke. A „Nyugat” Adyt választotta lobogónak és Móricz Zsigmondot állította a realista magyar próza élére. De ez a folyóirat volt szellemi otthona Babitsnak és Kosztolányinak, Tóth Árpádnak és Karinthynak, Füst Milánnak és Nagy Lajosnak. Tersánszkyriák, Kaffka Margitnak, Gellért Oszkárnak és a századelő sok más kiváló művészének is. Túlzás nélkül mondhatjuk: nem volt az 1918/19- es forradalmak előtti évtizedben jelentős író, aki ne számított volna kisebb-na- gyobb mértékben a „Nyus ÍQV a szolnokinak is jelentős hagyományai vannak. Ezeknek felhasználása önmagában még nem értékmérő. A kor. amelyben élünk azt diktálja és követeli, hogy a tartalom, amelynek kifejezésére törekszünk. korszerű formában öltsön testet. Ezt azonban minden művész csakis úgy érlelheti ki, hogy az. alkatának, élményeinek és emberi felismerésének igazából fakadjon. E hiteles korszerűség jegyei felismerhetők a Szolnokon munkálkodó festők és szobrászok művein és egyben további fejlődésük biztosítékát is jelentik. Nem vagyok híve annak, hogy valamely irányzat — bármilyen címen — kizárólagosságot élvezzen. A magyar festészet olyan terebélyes fa, amely szerteágazó gyökerekből táplálkozik. — Hosszú időt töltött Szolnokon. Mondhatjuk gzt, hogy pályája innen indult? — Aba Novák Vilmos tanítványa voltam. akit növendéktársaimmal együtt követtünk Szolnokra, a Mester nyári munkahely'- re. Részt vettünk a művésztelep kiállításain: kitüntetés volt számunkra Fényes Adolffal, Borbereki Kováts Zoltánnal, Pólya Tiborral, Chiovini Ferenccel és a többi törzstaggal együtt szerepelni. Azóta is szívesen festek Szolnokon. ha Baranyó Sándor barátom meghívására oda tudok utazni. piacok, vásárok, sátrak, búcsújárások a kedvelt témáim. Szeretem festeni a hatalmas síkságon szétszórt tanyákat éles napsütésben. változó felhő járással. száraz és párás őszökön és hirtelen tavaszokon: a munkák és az. ünnepek napjait. — Az ön művészetéről több kritikus azt írja. hogy a valóságot elsősorban a színek felől közelíti meg. — Bizonyos, hogy legnagyobb élményem a szín, alighanem azért lettem festővé. Sohasem hagyott nyugodni az a tény. hogy a látható világ sokkal szín- dúsabb a festő számára, mint másoknak. Ha a kölgat” munkatársának. A korszak jelentős kritikusai és publicistái közül itt jelentek meg Schöpflin Aladár, Hatvány Lajos, Szabó Dezső, Fenyő Miksa és Ignotus bírálatai, tanulmányai. A „Nyugat” tömörítetté a változást kívánó újítók csapatát. A „Nyugat” írói a szemlélet és az ízlés változatai szerint elég széles skálán helyezkedtek el. Volt közöttük a szocializmus ügyével is szolidáris, plebejus forradalmár, mint Ady, vagy Móricz, s volt, akit csak a szép formák választékossága, a művészi tökéletesség megvalósítása izgatott. A különbözésnél jóval erősebb volt azonban a közös ellenféllel szembeni szolidaritás igénye. A „Nyugat” ugyanis a legvadabb támadások közepette vívta ki rangját. A konzervatív és reakciós publicisták minden rossznak elmondták. Az érthetetlenség, a nemzetietlenség, a hagyományokkal szembeni tiszteletlenség vádja kísérte fennállásának több mint harminc esztendejét Miközben pedig a maradi ellenfelek és a „Nyugat” teoretikusai éleshangú polémiákba merültek, a folyóirat hasábjain remekművek tőnek az a feladata, hivatása, hogy a prózai világot hihetetlen gazdagságában derítse fel a köznapi képzelet számára. akkor a festőnek azt hiszem ugyanany- nyira kötelessége megmutatni. hogy milyen színek éltetik a természeti valóságot. — Tudjuk, hogy sokat utazik. Legutóbbi — a Kaukázustól a norvég fjor- dokig — című kiállításáról azt írták, hogy az utazás kalandjában találta meg alkotókészségének legigazibb, legízesebb élményanyagát. — Mindenki ismeri oz úton járó ember izgatott örömét. A festő talán fokozottabban éli át az újdonság, a felfedezés, a rácso- dálkozás minden varázsát. A vonat és a repülőgép ablakából. a hajók fedélzetén tájak és emberek, színek és formák villannak ei szemem előtt. Ebben a kavargó kaleidoszkópban kell aztán rendet teremteni, hogy a futó impressziókból képek szülessenek. A benyomásokat gyakran nincsen idő emlékké érlelni, ezért valamit azonnal rögzíteni kell a látványból. így volt ez legutóbbi utamon, az Adrián is. Az itt készült festő-útinaplóm vázlatait most dolgozom fel és úgy tervezem, hogy a Képcsarnok szolnoki kiállítóhelyiségében mutatom be anyagomat a jövő évben. örömünkre szolgál, hogy Bényi László újabb festményeit először Szolnokon állítja ki. ezzel is újabb jelét adva városunk művészeti életéhez kapcsolódásának. Amikor elbúcsúzom tőle. felteszem a szokásos kérdést: — -“.-Sorozatunk jellegét is-' merve, ki legyen legközelebbi interjúnk alanya? — Elsősorban a kiváló helybeli művészeket ajánlanám, de úgy látom, nem művészeti sorozatról van szó. Színész és festő-művészettörténész után talán egy neves, Szolnok megyéből származó tudóst is meg kellene szólaltatniuk. jutottak el az olvasókhoz. Az első világháború éveiben ez a folyóirat adott nyilvánosságot a vérontással szembeforduló Babitsnak, az imperialista háborút leleplező Adynak és Móricz Zsigmondnak. Korábban pedig a „Nyugat” már a „véres csütörtökről”, a jogait követelő munkásság harcairól is megértéssel, rokonszenwel szólt. Nem alaptalanul tartották tehát a forradalmak hívének és előkészítőjének. Ez az orgánum valóban okot adott az ellenforradalom 1919 utáni megtorlására. Művészi értéke ezzel együtt bontakozott ki, s vált a modem magyar irodalom európai rangjának és hivatásának zálogává Ilyen volt a folytatás is: a „Nyugat” második és harmadik nemzedéke, amely a két világháború között, nehéz időkben is őrizte a folyóirat nemes hagyományait A húszas és a harmincas években induló fiatalok között sem akadt jelesebb író, költő, akinek ne adott volna otthont fórumot a folyóirat, ök, a legjobbak védték és folytatták a hagyományt, a „Nyugat” ügyét 1941-ig, a folyóirat betiltásáig. Dersi Tamás Az új mechanizmusnak az a lényege, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Ezt ped'g kétirányú hatással szolgálja: kedvez a jobb, eredményesebb munkának és kedvezőtlen következményekkel sújtja a rosszabb, kisebb eredményű vagy éppen eredménytelen munkát. Ilyen értelemben szigorúbb, élesebb feltételek között kell megtanulnunk gazdálkodni. A vállalatoknak kevesebb ráfordítással kell nagyobb teljesítményt nyújtani: jobb termékeket, gyorsabb és kielégítőbb szolgáltatásokat; az egyes dolgozóknak pedig külön- külön kezdeményezőbb és odaadóbb munkát kell végezni, hogy a vállalat egész teljesítménye jobb legyen Mert ha nem azt teszik- akkor csökken a vállalati nyereség, s ez kihat az egyes dolgozó személyi jövedelmére is. Az életbelépő új mechanizmus tehát azt jelenti, hogy a vállalatok is, az egyes dolgozók is felelősebbé válnak, s felelősségük többé-kevésbé közvetlen anyagi érdekeltségükben nyilvánul meg. Ez az az ösztönző, ami a jobb, hatékonyabb munkát fogja serkenteni. Azzal természetesen számolni kell, hogy ezek a feltételek a vállalatok számára is, az egyes dolgozók számára is élesebb helyzetet idéznek elő. De hiszen éppen ezt akartuk! Csak ezen a módon szüntethetők meg a régi mechanizmusban felpanaszolt jelenségek és csak így érhető el népgazdaságunk erőteljesebb fejlődése, a meglevő aránytalanságok leküzdése- pozícióink javulása a nemzetközi versenyben. Ha nem lépnénk erre az útra, akkor fejlődésünk meglevő gátjai előtt torpannánk meg és végeredményben az életszínvonal rendszeres emelésének alapjait adnánk fel. így érthető meg, hogy a reform sikeres megvalósítása egész népgazdaságunk érdeke, szocialista fejlődésünk halaszthatatlan követelménye, következésképpen nemzeti előrehaladásunk ügye. Azok a gazdálkodási feltételek — az új mechanizmus —, amelyek most életbe lépnek, ezt az általános népgazdasági érdeket szolgálják. Mégpedig nem úgy. hogy a részérdekeket, helyi érdekeket semmibe vennék, hanem úgy, hogy ezeket az egész népgazdasági érdekeknek megfelelő feltételek közé szorítják. Ez az új helyzet már eddig is kétirányú hatást váltott ki a vállalatok és egyéb gazdálkodó szervek körében, s mindkét fajta hatással a reform bevezetése után is számolnunk kell. Egyik az, hogy igyekeznek a gazdálkodási feltételeken lazítani, mert szub- jektíve úgy érzik, hogy bekövetkező nagyobb gazdálkodási önállóságuk túlságosan szoros feltételek között valósulhat meg. És ebben közösek az állam! és a szövetkezeti, ipari- mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatok, sőt lényegében ugyanebben a cipőben járnak a helyi tanácsok és vállalataik is. Ez a magatartás az általuk képviselt részérdekek szempontjából teljesen érthető, viszont az új mechanizmus lényege, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Ezért az előrehaladásnak csak az az útja járható. hogy a szorosabb feltételeknek megfelelően eredményesebb legyen a gazdálkodás. Az lehetséges, hogy egyik-másik ponton — elegendő tapasztalat birtokában — majd igazítani kell a feltételeken, de ez csak kisebb változásokat eredményezhet, — mert egészében véve nem lehet eltérni a reform jól megfontolt alapelveitől, céljaitól. Máris érvényesül azonban a célzott kedvező hatás. A vállalatok és helyi gazdálkodó szervek körében nagyarányú kezdeményezőkészség, vállalkozó- kedv nyilvánul meg Állami és szövetkezeti vállalatok éppenúgy, mint a helyi tanácsok sokoldalúan kalkulálnak, kooperációkat szerveznek, igyekeznek tartalékaikat feltárni. Ez jó dolog és indokoltan remélhető, hogy ez a lendület tarlós lesz, állandó jellemzőjévé válik gazdasági életünknek, ha olykor ki- sebb-nagyobb megtorpanás nem is kerülhető el. Hogyan teremthető meg a szükséges összhang a népgazdasági és helyi érdekek között? — Többféleképpen, de sokban eltérően, mint a régi mechanizmusban. Mindenesetre szűkül a központi elosztás köre, bár nagymértékben nem zsugorodik össze. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok is, a helyi tanácsok is több forrás fölött fognak rendelkezni úgy is, hogy megnyissák és kiaknázzák őket, úgy is, hogy felhasználják. Ez a kör azonban — legalábbis most az indulásnál — nem nagyon tágas és éppen itt van az első érdekütközés; A vállalatok és a tanácsok — a maguk oldaláról nézve indokoltan — több forrást, kötetlenebb felhasználási lehetőséget és egyáltalán tágasabb gazdálkodási feltételeket kívánnak. Általános népgazdasági érdekből viszont — az eszközökkel való helyi rendelkezést illetően — tartani kell a szorosabb feltételeket, mert a gazdaságosság és hatékonyság növelésének pillanatnyilag ez a legfőbb módja. És ebben csak akkor lehet engedni. ha elindulnak, megerősödnek azok a kedvező gazdasági folyamatok, amelyeket a reform célzott, s a gyakorlatban derül ki, hogy itt vagy ott túlzottan szorító a helyzet, s a tapasztalatpk alapján több központi beavatkozásra. vagy több helyi — vállalati-tanácsi — önállóságra van szükség. A másik fő esete a központi és helyi érdekek egyeztetésének, amikor szépen bontakozik ki a helyi kezdeményezés, de hogy az sikerrel járjon, ahhoz általános népgazdasági feltételek szükségesek. Egyik jó példája ebnek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sokféle fejlesztési törekvése. Mivel többet és gazdaságosabban kell termelniök. hogy az új mechanizmus feltételei között boldoguljanak, terveznek is sokféle újítást. Egészében véve szinte ugrásszerű termelésnövelést akarnak elérni. — Ehhez azonban újabb gépek és vegyi anyagok szükségesek. A termelőszövetkezetekben ezek hatékony fel- használásának minden feltételét igyekeznek megteremteni, de mi lesz, ha nem lesz elegendő használható gép és műtrágya, vegyszeres gyomirtószer és növényvédelmi anyag? — Ezért izgulnak most mezőgazdasági nagyüzemeink; Vagy a másik példa az ipar köréből vidéki iparunk nagy része vagy országos nagyvállalat helyi gyáregysége, vagy olyan önálló vállalat, amely országos egyesülés vagy tröszt keretébe tartozik. A helyi egységek törik magukat, hogy helyi, o-jzágos és exportszükségleteknek megfele’ő gyártmányokat állítsanak elő. Ehhez a maguk körében minden feltételt igyekeznek megteremteni. De ez nem elég. igyekezetük sikeréhez központi feltételekre is szükség van. Indokoltan foglalkoztatja ókét az a kérdés, hogy ezek meglesz- nek-e Körültekintő mérle • gelés és központi elhatározás is szükséges ahhoz, hogy ezek a feltételek is megvalósulhassanak. A harmadik fő esete az országos és helyi érdekek egyeztetésének az, amikor olyan sürgető helyi szükséglet áll fenn, amit helyi forrásokkal nem lehet kielégíteni. Ilyen helyzet főleg két területen fordul elő. Egyik, a gyenge, mostoha adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetek esete. Ezekre nézve elismert elv. hogy állami dotációval kell önálló gazdálkodásukat elősegíteni. Ez vitán felül helyes és erre az országos elhatározások megvannak. A kérdés az, hogy a központi elhatározásnak megfelelő állami do- . tációt hova és milyen formában adják. Ezzel kapcsolatban a nagyobb felelősség a központi elosztás oldalán jelentkezik, míg a helyi szervekre a felhasználás hatékonyságának a felelőssége hárul A másik fő terület a szociális. kulturális és egészségügyi szükségletek kielégítése. Sok olyan „fehér folt” van még az országban, ahol az ilyen igények kielégítése vitathatatlan általános érdek, viszont a helyi források elégtelenek a szükségletek minimális kielégítéséhez is. Ilyen esetben elkerülhetetlenül központi forrásokra van szükség. Ezek megyei elosztásának felelőssége továbbra is a központi szervekre hárul. viszont a helyi felhalmozásért a megyei szervek viselik a felelősséget. Az a tanulság, hogy a helyi — tanácsi és vállalati — önállóság növekedése nem csökkenti az országos központi felelősséget. csak érvényesítési módszereit változtatja: adminisztratív módszerek helyett gazdaságpolitikai és politikai eszközökkel kell operálniok. A helyi, Önállóbban gazdálkodó szerveknek viszont a gazdálkodás lehetősége és a felelőssége is növekszik. Döntően maguknak kell gondoskodniok feladataik megoldásáról, ehhez viszont központi segítségre is számíthatnak, de csökkenő mértékben. A népgazdasági a helyi — vállalati érdekek ütközésének és egyeztetésének még nagyon sok más változata van. A lényeg azonban az, hogy ezekkel reálisan szembe kell néznünk és a megoldást mind a központi, mind a helyi szervek oldaláról fáradhatatlanul keresnünk kell. Az új mechanizmus azonban mindebben döntő változást hoz. Az ütköző és összeegyeztetendő érdekek is felismerhetőbben megnyilvánulnak, és reális ösz- szeegyeztetésük is sikeresebben megvalósulhat. Ezért szükséges és érdemes vállalni az új. nehezebb, de több eredményt ígérő feladatokat. Ez egész szocialista építésünk és a helyi fejlesztés szempontjából egyaránt úi lehetőségeket és új fejlődési perspektívákat teremt. Bistey András A „Nyugat“évtizedei