Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. december 31. imádom G Most már nem tud érdekelni. Hogy úgy mondjam, unom. Apu minden nap engem küld be Sándor bácsiékkal a faluba. Azelőtt halában tetszett. A fiúk is tudták, hogy Sko da Oktávia a kedvencem Folyton azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy n^m tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is, mit küldözgetnek nekem szerelmes leveleket. Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba. mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat. Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Annyira beszéltek neki, hogy beviszik 5t, mi- nek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthatták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hogy őhozzá igazodnak. Apu meg nevetett: maid a kislány. De mit is erőszakoskodnak Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suliban, én járok csakugyan a boltba, a Sándor bácsiékkal. Apu reméli, hogy már lemásznak a nyakáról. Most már megvan a kedvük, ki- jókodhatják magukat velünk. Én borzasztóan örültem, azt mondani se kel1 Imádom a Skoda Oktáviái. és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogv már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsiékét unom. tinóm, hogy tízkor mindig át kell menni, mert nem szabad ám, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok. És meg is kell fésülködni És ha már öt percet kések. Juci néni szól: — Vártunk már kedves. Olyan jókodón beszél, mint a tiszi. aki a többieknek hittant tanít. Ül a fonott székben, s tenyerét a hasára teszi. — Ugye felírta kedves, amit szedett? A nyugdíjas postamester néni szedi nekik a málnát. Tíz kilóból három az övé. — írja föl ám kedves, nehogy becsapja magát. Sándor bácsinak bírom a türelmét — Ugyan Jucikám. fel van már írva. Látom. Sándor bácsi elmegy a közelből. Én is elmennék. de Juci néni a fejemet simogatja. A postamester néninek is melege van, csupa pirosság. Csak legyintget, meg nevetgél: — Jól van az. — Nem úgy van az, kedves, fel kell azt írni. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, mindenki hülye, és nem látja, hogy 5 fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert. És még ilyeneket mond: — Tudja postamester néni. milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tíz éves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor ígv törődnek a hajammal. Odáig vagyok. — Nem áll meg — mondom. — Csatot kell bele tenni kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom. hogy az 5 haja meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már előre tudom. — Sándorkám. vigyázz, hogyan rakod. Bele ne lépjen valaki! Ez a valaki én vagyok, de mindegv. Sándorkám vigyázz. Ez a lemez. Majd Juci néni a kanuhoz megy, s mondia. amit csinál: — Előre mesvek kedves, nyitom a kaput. De előbb engem megnéz, jól ülök-e a málna közt — A lábodat a gumira te^d. kedves. ö csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor báA nagymama azt mondta, jó neki gyalog; Sőt, éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Ilont, aki az utat szokta takarítani, felvertük. a gyerekei js ott voltak. azok már nem fértek el. Velem jár az egyik. — Csak nem a mava werekei, kedves? — kérdezte Juci néni. TI on mellettem ült a má’na közt. Lábát a leve-' eőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni (Szlovák György rajza) esi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor 6 nem tudja figyelmeztetni Sándor bácsit. Mindjárt lehuppanunk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni: „Sándorkám, balra figyelj...’’ Sándor bácsi már. is figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak most jön: — Sándorkám, balra figyelj... Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. — Csak óvatosan kedves, minek sietni. Akkor nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját. Sándor bácsi meg a kormányt fogia. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó. és még sohase volt javítva. És ha nem lenne az autó, gyalog kellene menni. Nekem köszön getni kéne ilyenkor, hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a szám. Minap többször is bedöglött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban túrkált, fel volt hajtva a teteje, s nem lehetett kilátni. — Sándorkám. hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze, hogy lehajtom, Jucikám. Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sándor bácsi, mint a luftballon. Csak nehogy akkor pukkanjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább Alig mentünk, Juci néni megfogta Sándor bácsi karját. — Álljunk meg Sándorkám. Vegyük fel a nagymamát. Ne faradjon szegény. Ugye. miért ne vennénk fel kedves, mikor megtehetjükj — De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt mindenki tudja, hogv Ilonnak gyerekei vannak. — Hát nem lány maga kedves? — De igen. — Láttam, Ilon fúiia a levegőt, hogy hűvösebb legyen neki. — Gonoszak a férfiak ugye, kedves. Becsapták magát Nem kell a férfiaknak hinni. Láttam én, hogy Ilon na- gvon piros, legyezgeti magát a tenyerével. Hallgatnia kellett a Juci néni vigasztalásait, mert nem lehetett innen csak úgy kiszállni. Ma símán futunk — harmincassal. Semmi érdekes. imádom a Skoda Ok- táviát. Lökődzöm a testemmel, hátha jobban megy. Csak vigyázz, Sándorkám. csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség kedves--. A járdaszegélynél látunk egy „szemétládát”, egv Trabantot. K;száll a nő. Úgy száll ki. hogy megfordul maga körül. Juci néni utána néz. — Ezek az úimődikk nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bolt, a nagy fák közt. Juci néni következeik a helves ktazá’tassal. Az aífó nrm-ot f'-nnóőlk. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki kedves. Juci néni bemegy a boltba, akkor Sándor bámi is kiszáll, megnézni nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagvunk. Behordják a málnát. Juci néni ki-bejár, míg hordják. — Teneked is helyes pofikád van. kedves. — Van ott egv kövér kislány a mérlegnél, annak mondia. Ott áll Juci néni, a szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem kedves. maguk is figveliék. Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem. amit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki. most keresgélik a kassza- fiókban. — Jól van az kedves-.. Majd máskor kedves... — És ott ál1 keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a Trrmdom a Skoda. Oktáviát A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál. Ö is oda szokott lenni addig. Juci néni fejemre teszi a kezét. — Tűdig postamester néni. milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni. Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki, aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának ugye a második házassága. Van az így kedves. A hajamat hagyhatná békén, és mit túrkál a más családok dolgába, bizonyisten egyszer neveletlen leszek. Juszt se megyek eztán velük, pedig imádom a Skoda Oktáviát. a fiúk is megmondhatják. GÁCSl MIHÁLY: TANULMÁNY BARANYI FERENC: Hó-álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét színednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. BÉNYEI JÓZSEF: Hí! SEC Én itt akarok megpihenni, ahol a por felszáll a fákig s az elnyújtózott föld felett szabadszívű szél dudorászik. Nem látszanak a vén hegyek sem, a föld az éggel összeolvad s ha fejed szép füvekre dől a mélyben vizek dorombolnak. Itt hosszú útja van a Napnak, és éjszakánkint több a csillag és édes akácgyökerek fonnak rácsot az álmaimnak. KI em tudom, mással is igy van-e, de így Szilveszter előtt nálunk mindig el kezd dőlni a karácsonyfa. Karácsony és Szilveszter között a legtöbb munkát az embernek a karácsonyfa kiegyenesitése okozza. Azonkívül az ünnepi ebédek kikeverése. Nálunk például már gyerekkorom óta az volt a szokás, hogy édesanyám attól tartva, hogy éppen szentestén maradunk éhesen: annyiféle böjti ételt készített, hogy én minden esetben elrontottam a gyomrom. — Most már, hál istennek jól vagyok, s fáradtan ugyan, de elégedetten állok a karácsonyfa felett. Azért felette és nem alatta, mert a kis fenvőcske csak h°tven centi manas. Az asztalka, melyen áll: körülbelül hatvan centiméter. Ez összesen egy méter és harminc centiméter... Távol leayen tőlem minden dölnfös dicsekvés, éppen most: de ennél én jóval magasabb vagyok. Azt sem dicsekvésből mondom, hogy volt már nekünk ennél magasabb fánk is.'Mikor a kislányom hetven centi magas volt csupán — nem is olyan régen —, a Hámos György: nek eme ünnepen. Addig növekednek, és addig kicsinyednek, amíg az ember szinte észre sem veszi — és eltávozik. Persze jól viselkedni pokolian nehéz doMitől dől a karácsonyfa? karácsonyfa százhetven centiméteres volt. Most a kislányom százhetven: a fácska viszont csak hetven. Azt hiszem, így van ez rendjén. Majd ha a kislányomnak lesz kislánya, ami néhány év múlva —, bármilyen megdöbbentő is ez számomra — könnyen megtörténhet: a fa csúcsa újra felszökik a mennyezet felé. S megint nehezebb lesz díszíteni. Egyszóval: ez az én fenyőfa-naptáram. A fák növekednek, a fák kisebbedlog. Mert azt még csak megállja a halandó — ha minden jól megy —, hogy ne. lopjon, ne öljön. De azt is a lelkünkre kötötték, hogy felebarátunknak se feleségét, se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánjuk meg. Ami engem illet: soha senkinek a jószágát nem irigyeltem meg. Mezőn, nem mondom, szívesen hever észtem világéletemben. De sohasem kívántam, hogii a mező az enyém is legyen. Megelégedtem a fűszállal is, amit rossz szokásból rágcsálni szoktam. Azonkívül nem kívántam sem más házát, sem más Trabantját. Nem mondom, ezeket a gyönyörű, modern öröklakásokat már sokszor megirigyeltem. Dehát a parancsolatban amúnysem esik szó öröklakásról... Ami pedig a más feleségét illeti: talán ez a legnehezebb. Ugyanis hiába kívánom én meg felebarátom mezejét, házát, gépkocsiját, vagy öröklakását: akármilyen vágyakozva nézek is rájuk. — azok bizony a felebarátomé maradnak. Feleség esetében azonban — hogy úgymond- jam — olykor nem ilven egyértelmű a dolog. Ezt csak azért merem megemlíteni, mert tudom, hogy elvégre már kopaszodom, s a karácsonyfánk magassága, mint említettem: hetven centire csökkent.
