Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

■ 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. december 24. Ex« Libris-Dr Nicholas tij?pöczy< GA CS I MIHÁLY: EX LIBRIS SZÜLŐ ANYJA Matthew Prichardra ru­házta e darabjának hono­ráriumait. Az írnoka azóta 28 éves férfi lett, nős és ma már gazdag ember — pusztán az Egérfogóból. Agatha Christie 77. évébe lépett. Űj regénye, a Vés­telek éjszaka, meglehet az utolsó. Talán az utolsó, amit írt, — de nem az utol­só, amely megjelenik. Van ugyanis a fiókjában még egy kész kézirata, Hercule Poirot újabb kalandjairól —, de ezt a könyvét csak halála után engedi kinyom­tatni. (bt) AGATHA CHRIS lit MEG MEGLEPETÉST TARI OGAT 76. születésnapját töltötte be a napokban Agatha Christie, a világhírű bűn­ügyi regényíró, a nemzet­közi bestseller lista koro­názatlan királynője. Her­cule Poirot mester és a ná­la is amatőrebb detektív. Marple kisasszony „szülő­anyja”, új regény megje­lentetésével ünnepelte szü­letésnapját. Címe: Végtelen éjszaka. Főszereplője egy 22 éves fiatalember és a kritikusok meglepetéssel konstatálták, hogy az idős írónő milyen jól ismeri a mai teenagerek és huszonéve­sek problémáit, életkörül­ményeit, sajátos nyelveze­tét. .A 20-as években írt művei óta ez a legjobb Christie-regény!” — szinte egybehangzó verdiktje volt ez a brit könyvbírálóknak. — „Rendszerint 3—4 hó­napig dolgozom egy köny­vön, ezt a legújabbat azon­ban hat hét alatt írtam meg. Egyáltalán nem volt nehéz a 22 éves, proletár­származású fiatalember, — Mike szerepét magamra öl- tenem. Jól szórakozom a fiatalokon, de kicsit sajná­lom is őket. Az én időm­ben olyan pompás volt az ifjúság, rengeteg mulatság­ban volt részünk. Ma pe­dig úgy tűnik, hogy min­denki dolgozik, sőt úgy ér­zik, hogy kimaradnának valamiből. ha nem tennék. Lehet, hogy ez nemesebb, de nekünk több volt az örömünk. A mai fiatalok mind aggódnak, oly sokan szednek közülük nyugtató szereket. Egyébként is, azt hiszem, ma már én vagyok az egyetlen asszony Angliá­ban, aki soha életében nem vett be nyugtatót!” Bezzeg az olvasói! Az iz­galmas Christie-regén veket bújva, gyakran nyúltak nyugtátokhoz. Pedig ő még a régi iskola lpve: Agatha regényeiből hiányoznak a mai nyugati krimi-regé­nyekből (és filmekből) szin­te kimaradhatatlan bruta­litások. — Gyilkosság nélkül per­sze nincs bűnügyi regény — mondja —, de a szadiz- must, a brutalitást kerü­löm. Másoknál sem szere­tem olvasni. Ma már saj­nos ott tartunk, hogy szin­te félek ebben az ország­ban élni, mert azt látom. hogy a kegyetlenséget ön­magáért űzik és élvezik. Ha Agatha Christie-ről van szó, beszélni kell élete legnagyobb sikeréről az Egérfogóról. Ez a — Buda­pesten is előadott — da­rabja tizenhatodik éve megy egvfolvtában az egyik londoni színházban. Az író­nő már a premier előtt unokájára, az akkor 12 éves Hogyan lopta el Habsburg Károly Erzsébet királyné 100 milliót érő gyémántkoronáját Új csillag a Habsburg égbolton: Pachmann Rudolf trónörökös fia Egy ékszerkiállítás története A napi sajtó is hírt adott arról, hogy Habsburg Ottó­nak komoly konkurrense támadt; Pachmann Theodor Rudolf Salvator. nyugat­német könyvelő azt állít­ja magáról. hogy atyja: Pachmann Róbert, Rudolf trónörökös természetes gyermeke volt. így ő az egyenesági Habsburg le­származott, a Habsburg család feje és a jelenleg zár alatt lévő Habsburg vagyon főörököse. A Pachmann nagyszü­lőknek Becsben 1883-ban pár napos korában gyer­mekük elhunyt. Helyére csempészte a családba Brat- fisch, Rudolf mindenható fiakkerese az állítólagos Rudolf leszármazottat, az udvari emberek és lakájok közreműködésével. Rudolf 1881 óta nős volt. Felesége Lipót belga ki­rály leánya egy leányt szült csak és köztudomású volt, hogy több gyermeke nem lehet. így érthető, hogy a házasságon kívül született fiú komoly bo­nyodalmat okozhatott vol­na az amúgy is roskadozó monarchia életében. Pachmann vagy Ottó: Ki a igazi Kétfejű Sas ? Rudolfot M oyerlingben 1889 januárjában holtan ta­lálták. Robbanó töltet vit­te el majd a fél fejét há­tulról. tehát nem lett ön­gyilkos. Ezután a mérhe­tetlen császári önkény Ru­dolf életére és halálára vo­natkozó minden adatot megsemmisített. Érthető, hogy a Pachmann nagy­szülők sem mertek jelent­kezni a császári nagypa­pánál a gyermektartás- díjért. Ma nehéz tisztázni a 85 éves rejtély rész­leteit. Pachmann eljutott odáig, hogy a bíróság kimondta: atyja nem a Pachmann nagyszülőktől származik, de nem mondta ki még hogy ő Habsburg származású. Ez a per még folyik. Az érdekeltek a bírósá­gon kívül is összemérték erejüket. Pahcmann köny­vet adott ki összes bizo­nyítékaival: hadd lássa az egész világ ki az igazi Habsburg s hogy az örök­ség őt illeti. mondván, hogy az uralkodók loptak már eleget. Habsburg Károly — a „szegény mártír Ottó kijelentette, hogy atyja Károly kizárólag „kézi poggyászával” hagyta el 1918-ban a H of bur got, tisztes szegénységben, már­tírként halt meg Madeirá­ban, — tehát nem lopott. Az az egymilliónyi dollár, amit az ötvene^ évek ele­jén 6 Ottó Angliából ka­pott. az bagatell. nem tar­tozik az örökséghez. ‘ Minden cáfolat gyanús. Kár volt felhívni a fi­gyelmet a kézi poggyászra. Fürge riporterek utána­néztek. hogy hagyta el Károly a Hofburgot. A nyo­mozás eredménye egy újabb könyv és óriási könyvsiker lett. A 13-as vitrin titka A könyv Becsben jelent meg. Címe is izgalmas; ,.A 13-as vitrin”. Krimi a ja­vából. A könyv elmondja ami­kor Károly látta, hogy uralkodásának napjai meg vannak számlálva, 1918 ok­tóber végén magához hi­vatta Schober bécsi rend­őrfőkapitányt. Nemességgel tüntette ki és karhatalmat kért egy kiállításhoz, me­lyen a császárságtól elfor­duló bécsieket a régi di­csőség emlékeinek és ék­szereinek megmutatásával akarta visszaédesgetni. A kiállításnál maga is tevé­kenykedett. A ládákból a vitrinekbe rakták a kincse­ket és Károly maga állí­totta össze a 13-as számút. Ide nagyértékű, de nem közismert darabokat tett. A kiállítást november 3- án bezárták: nem volt ér­deklődő. Mindenki azt mondta az udvarban; kár volt megrendezni. Károly azonban kijelentette; Le­het. hogy sohasem lesz már alkalmuk látni ezeket a kincseket a jó bécsieknek. Aztán megkezdődött a visszapakolás. A 13^as vit­rin tartalmát feltűnés nél­kül külön ládákba rakták és november 4-én erős rendőri fedezettel ismeret­len helyre küldték. A töb­bi láda számszerint pon­tosan visszakerült a he­lyére a kincstárba. A „lel­tár^ egyezett Károly mikor megkapta a hírt, november 12-é«. hogy „a küldemény baj nélkül megérkezett rendel­tetési helyére” — lemon­dott. majd tavasszal Svájc­ba költözött. Milliárdos kincsek 1919 tavaszán egy Sond- heimer nevű berni hírne­ves ékszerész megbízást kapott mesés értékű ék­szerek titokban való eladá­sára Károlytól. Az elsó szállítmány 150 millió shilling értékben egy kies apáca kolostorból érke­zett. Az ékszerész több­szörös árat is elérhetett volna, Károly azonban ra­gaszkodott bizonyos szét­darabol ásókhoz. az éksze­rész akkor nem tudta miért. Mi tudjuk és azt is. hogy miért kellett meg­rendezni a kiállítást így lehetett csak feltűnés nél­kül kiemelni az értékes darabokat. Krimi volt ez a javából. Császári és ki­rályi krimi. A rengeteg kincsből ma is Ottó birtokában van Erzsébet királyné gyémánt koronája, melyet a magyar koronázásra kapott. Érté­ke csak százmilliókban fe­jezhető ki. M. F. Művésznek lenni nagy felelősség, kommunista művésznek még nagyobb! Négysxemhöxt Solti Bertalan Kossuth-díjas Érdemes Míívéssxel — Lekopogom, a legjob­ban foglalkoztatott vidéki színészek egyike vagyok. Rádióban, televízióban. — és persze otthon, Győrött. Pausztovszkij Csillagok-já- ban volt legutóbb szép feladatom. Ezzel úgy ér­Egyenes tartásának lá­tom, — pedig szikár al­kata enyhén hajlott Belső énje adja ezt az ellentétet Arcvonásai kemények, markánsak, amilyenek a legjobb, filmre és szín­padra teremtett valóságte­vő hősei. Zárkózottsága csak látszólagos, mosolyá­val könnyen kitárulkozik a világnak. — de nagyon meggondolja, mit fogad el önmaga számára. Ahogy jellegzetes filmbéli alakjai, a .,nehézkezű emberek”. — Életemben még csak egyszer játszottam „echte úriembert", az Oly korban éltem című tv-filmben. A munkás és paraszt figurák az enyémek, őket érzem... — Nem véletlen... — Nem, de ez már messzire vezetne, inkább... — Bocsánat, közbe kell szólnom, az 1930-as évek végére gondoltam. — 1940-ben Csepelen ját­szottunk, ott kerültem kapcsolatba egy illegáHs pártsejttel. Akkor ismer­kedtem meg Marx néhány munkájával. így jutottam el a munkásmozgalomig. Az 1930-as évek elején fe­ketelistára tettek, hat évig nem játszhattam. — Ügy veszem észre, visszafelé pörgetjük az idő- rokkát. Elmehetnénk a pá­lyakezdésig? — Annál is inkább te­hetjük, mert ez kicsit Szol­nokhoz kötődik. Édes­anyám, édesapám minden nyári szezonban itt ját­szottak, ebben a színház­ban. Andor Zsiga szegedi társulatával. A Zagyva­parti új városrész egyik bérházában lakom. s vala­melyik reggel kinéztem az ablakon, megtaláltam azt a partot, ahonnan először úsztam át a Zagyvát. Ak­kor ott még kunyhók vol­tak. — Innen, Szolnokról mer­re...? — Mit mondjak? Ekhós szekér... — Értem. — A pályakezdés után három évvel már főszere­peket játszottam, aztán, amikor feketelistára tettek, kóbor dali-társulatokkal bo­lyongtam az országban... Megvárom, amíg gondo­latban újra bejárja „dali” korának legkeservesebb ál­lomásait, emlékeit. — A felszabadulás után igazgatóskodtam. majd a debreceni évek következtek. Nem tudok elragadtatás nélkül beszélni a Csokonai színházról. Szegény Sós Tmre, Mensáros, Örkényi Éva, Spányik Éva, Anda- házy Margit, Márkus Laci, Tyll. Blum, Sulyok, a kar­mesterek, Berényi. hendvai, Vámos a rendezők, — nem sorolhatom fel ugye az egész kiváló társulatot? — Az Életjel is Debre­cenhez kötődik. — Fábri Zoltán onnan szerződtetett. Negyven éves voltam amikor az Életjel­ben eljátszottam a nyolc­van éves Nagyapót. Ezért az alakításomért és a Si­mon Menyhért születése című filmért kaptam Kos­suth-díjat. 1954-ben. — 1965-ben pediv az Ér­demes Művész címet. De ez már Győrhöz kapcso­lódik. zem megbirkóztam, mertem vállalni. Ezt megelőzően néhány évvel ugyanis el­játszhattam volna a Lear királyt, de nem akartam. Korainak találtam. Majd hatvan éves koromban. — Nagy lehiggadság kell hozzá. — Általánosíthatnánk egy kicsit az említett művészi feladat fogalmát? — Művésznek lenni nagy felelősség, kommunista mű­vésznek még nagyobb. A színészi alkotás célját, fel­adatát abban látom, hogy mindig elmondjon valamit az embereknek. Mondani­való nélkül önmaga muto­gatás <t színészi munka. Az alkotó folyamat maximális azonosulást kíván meg az életre hívandó figurával. — s az igazi művész mindig úgy érzi. hogy ez sosem si­kerül maradéktalanul. — A szolnoki színpadon most a Brandon Charley nénié című bohózatban lát­juk. Kirándulás a „köny- nyű” műfajba? — Meghívottként ját­szom. Mondjuk talán úgy, hoay bohózati buti ót. Ez a stílus a fiatalok számára már kevésbé ismerős. Én örö­mömet lelem ebben is. Jó, ha az emberek nevetnek. — Közben Győrött pró­bál... — Az utolsó négy Charley előadást úgy játszom Szol­nokon, hogv másnap dél­előtt O’ Neill Amerikai Elektrájának Ezra Mannon tábornokát próbálom Győ­rött. s este megint itt ját­szom. Nehéz lesz, de csak így tudott a két színház egyeztetni. Amíg beszélgetünk, egy- egy színész kollegája üd­vözli : Szervusz. Berci bá­csi. Mindenki Berci bá­csija. — Jövőre jubilálok; negy­ven éve vagyok a pályán. Ismernek, mindenki ismer, és ha szeretnek is, az a legnagyobb öröm szá­momra. — tiszai —

Next

/
Thumbnails
Contents